Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-19 / 168. szám
kivétel ? a miskolciaké a szó Ésszerű szervezéssel a lakásszövetkezetek jobb működéséért „Az országban jelenleg 322 lakásépítő és 944 lakásfenntartó szövetkezet működik. Az utóbbiak kezelésében mintegy 1*0 ezer lakás van közülük 23 ezret lakásszövetkezetek építettek. Az ötödik ötéves terv időszakában eddig a lakásépítő szövetkezetek 13 500 lakást adtak ál, a tervezett 61 százalékát. Mintegy 7500 lakásszövetkezeti lakás építése 1979— 1980-ban várható. A szövetkezeti lakások 48 százalékának kezelését, 40 százalékának karbantartását már saját szervezeteikkel látják el a lakásszövetkezetek.” A lenti idézet a SZÖVOSZ elnökségének 1979. február 27- én megtartott üléséről származik, amelyen a lakásszövetkezetek működésének tapasztalatait tárgyalta. Néhány adat az eltelt idő alatt bizonyára változott — növekedtek a számok —, de így is alkalmas arra. hogy felfigyeljünk, milyen mélyreható gazdasági, társadalmi, politikai munkát kell — vagy kellene! — végeznie a lakásszövetkezeteknek. Ha a bevezetőben említett 170 ezer lakásra átlagban három lakost számolunk. az eredmény: e szövetkezetek tevékenysége több mint félmillió állampolgár életkörülményeit határozza meg, mégpedig alapvetően. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a félmilliónyi állampolgár többsége fiatal házas, pályakezdő, jelentős hányada gyermekes család, akkor megérthetjük, hogy hihetetlen jelentősége van a lakásszövetkezetek eredményes működésének. Nem véletlenül emelte ki a SZÖVOSZ elnöksége: „Mind a szervezésben, mind az építésben jobban ki kell használni a szövetkezés előnyeit...” Az e témában írt előző levelemben szóltam arról, hogy a szövetkezeteknek véleményem szerint jobban kellene élni a rendeletek adta lehetőségekkel. Nem ártana például felülvizsgálni a szövetkezetek működési szabályzatait, amelyek eléggé sematikusak. Előfordul például olyan, hogy a jogok és kötelezettségek fejezetében ugyanazon esetek szerepelnek. Emiatt kevéssé érződik, kevésbé érzékletes a szövetkezeti tagsági viszony előnye. Véleményem szerint szükséges lenne fejleszteni — némely helyen végre kialakítani — a lakásszövetkezetek együttműködését, különös tekintettel a gazdaságos, sőt, eredményes munkavégzésre. Nem kellene szégyenlösködni, hanem megkérdezni a „társcéget”: hogyan csináljátok? Fejlesztésre vár a lakőbizottság, s a küldöttek hálózatának aktiválása. Figyelembe kellene venni, hogy az esetek többségében jogi jellegű, tervezési, gazdasági és műszaki témákban kell állást foglalni, tájékoztatást adni. ehhez pedig megfelelően kvalifikált személyekre van szükség. Nem biztos, hogy az a jó lakóbizottsági tag, aki meg tud javítani egy zárat, vagy vízcsapot. Megfontolandó lenne nagyobb önállóságot biztosítani egy- egy lakóegységnek a házkezeléssel és egyéb tevékenységekkel kapcsolatos ügyek intézésében, mert öt-hatszáz, vagy éppen ezer főt számláló lakógyűlésen véleményem szerint nem is lehet érdemi munkát végezni. Ismerve az érvényben tevő jogszabályokat, úgy érzem, rugalmasak annyira, hogy a célszerű és ésszerű szervezési intézkedéseknek teret engedjenek. Fekete Félcr Miskolc, Bajesy-Zsilinszky út Hol vannak a rácsok? A László Jenő utcai lako- sok nevében kérek segítséget panaszunk orvoslásához. Két évvel ezelőtt ugyanis elkészült utcánkban a csatornázás, s új burkolatot kapott az úttest is. Ugyanakkor elmaradt a csapadékelvezető árkok áthidaló rácsainak beépítése. Még abban az időben reklamáltuk a hiányzó rácsokat az útépítőknél, ígérték is, hogy majd kiszállítják, ám ez csak ígéret maradt. Tavaly az I. kerületi tanácsi hivatalnál jelentettük ezt, kérve a segítségüket, ám ez is eredménytelen maradt. Immár két éve húzódik tehát ez az ügy, a rácshiány miatt az utcában lakók csak rab vasrácsot helyeztek el, s mivel ezek 40 cm szélesek, igy minden kapuhoz 4 méter széles kapufeljárót biztosítottak. Olvasónk panasza nyomán a helyszínen ellenőrizték a helyzetet: jelenleg 10—15 kapunál a rácsok hiánytalanul megvannak, némely helyen azonban csak hiányosan találták meg. Valószínűnek tartják, hogy ezeket valakik elvitték onnan, s eladták a MEH-nek. Az ügyet mindenesetre kivizsgálják. Levélírónk állításainak valóságát azonban elképzelhetetlennek tartják. . Becsületes megtalálók Országjáró kiránduláson voltunk Miskolcon, s a Halásztanya étteremben ebédeltünk. Egyik diákunk az étterem asztalán felejtette pénztárcáját, 170 forintjával. Erről azonban csak akkor szereztünk tudomást, amikor a tapolcai Anna étterem pincére a vacsoránál közölte velünk: telefonüzenetet kapott a Halásztanya pincérétől, miszerint találtak egy pénztárcát; bizonyára a csoport valamelyik tagja hagyta ott. Vacsora után felkerestük a Halásztanyán Molnár Józsefet, aki átadta a kérdéses pénztárcát, sőt visszavitetett bennünket szálláshelyünkre. Figyelmességük, emberségük nagyon jólesett, tanítványaim nevében is szeretném köszönetünkel kifejezni. Tóth Teréz tanár Egervár * A Búza téri, 23. sz. háztartási boltban felejtettem július 13-án a noteszom, bérletem, kétezer forinttal. Megtalálták, s másnap, amikor visszamentem ■érdeklődni, hiánytalanul visszakaptam a szamomra sokat jelentő értéket. A Déli Hírlapon keresztül szeretnék köszönetét mondani a bolt vezetőjének és dolgozóinak, akik becsületessegböl s emberségből példásra vizsgáztak. Mátyás Pál Miskolc,' Miskolci u. 62. sz. A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Kadványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc, Balcsy-Zsilinszky őt H. Telei onszám: 18-321 nagy nehézségek árán tudnak bejutni gépkocsijaikkal az udvarokba. Kérjük, segítsenek problémánk megoldásában az illetékesek. Nagy Lajos Miskolc, László Jenő u. 115. sz. Seres Péter, a városi tanács közlekedési csoportjának vezetője ezzel kapcsolatban elmondotta: az útátadás a László Jenő utcában 1976- ban volt, s az átadás-átvételi jegyzőkönyv és a számlák tanúsága szerint a kapubejáratokhoz a vasrácsokat a kivitelező (a Miskolci Mélyépítő Vállalat) kiszállította és beállította. Ezek híján át sem vették volna a munkát. A 21 kapubejáróhoz 210 daUt a teljes koedukáció felé? 3^ Egyik tekintélyes irodaházunkban fotózta: Sz. Gy. Miskolc. ! + Pár hónapja többször adott témát e rovatnak a várost csúfító mutatványos bódék ügye. Akkor következetesen intézkedtek az illetékesek: városszerte megszüntették az ilyen „látványosságot”. Ám a múlt héten újabb „társulat” kapott helyet a III. kér. tanácsi hivatallal szemben, a főútvonal mentén, a buszmegállónál. Vajon ez miért kivételezett? K. L. Miskolc Ebben a csapadékos időjárásban igazán nem szűkölködünk vízben. S nekünk még sincs vizünk a Szentpé- teri kapu 79. sz. alatt. Pár hónappal korábban panaszoltam már ezt a Miskolci Ingatlankezelő Vállalatnak is, ahonnan azt a választ kaptam, hogy bejelentésem nem indokolt. Kértem a MIK-től, hogy helyezzék üzembe az épületünkben levő hidrofort, s akkor a legfelső emeletekre is jut a nélkülözhetetlen nedűből, hiszen nyilván a víznyomás hibádzik. (Az alsóbb szinteken ugyanis nincs ilyen panasz.) A válaszban megnyugtattak: „a Szentpé- teri kapui toronyépületek egyikében sem üzemelnek hidroforok és mindegyikben megfelelő a víznyomás.” Érdekes módon ez a válasz sem oldotta meg vízproblémánkat. Vízvezetékünk nyilván nem értesült a MIK válaszáról. S nem boldogít bennünket az a tudat sem, hogy a többi torony házban sem működik a drága pénzen beépített hidrofor. S legkivált nem értjük: miért nem helyezik őket üzembe ? Szőke József jjg- Miskolc, y Szentpeteri kapu 79. sz. ; -lv IX. emelet A válasz tulajdonképpen egyszerű: nem a MIK üzemelteti a hidroforokat, hanem a Miskolci Vízmüvek. Piukovics József, a vízművek főmérnöke szerint ugyanakkor a hidroforokat ma már fölösleges működtetni. Véleménye szerint Szőke József olvasónk panaszára sem a hidrofor üzemelésének hiánya ad okot, hanem valami belső vezetékhiba, esetleg a vizára szűrőjének eltörnödé- se. A főmérnök ígéri: még a mai ?iapón megvizsgálják a panaszolt vezetéket. Mosószappant keresünk Tudjuk, hogy jobbnál jobb mosószerek kaphatók az üzletekben, mégis hiányoljuk, hogy már nem árulnak mosószappant. Azok nevében írok többes számban, akiknek — orvosi javaslatra — csak „közönséges” mosószappannal szabad mosdaniuk. Mert bármilyen furcsa, a bőrgyógyászok véleménye szerint bizonyom eseteknél a pipereszappant mellőzni kell. Sajnos azonban a tények szerint manapság már nem lehet kapni mosószappant. Mivel én vidéki vagyok, miskolci rokonaimmal is kerestettem már ezt az árut, s abban reménykedem, hogy az ország második legnagyobb városában talán akad egy üzlet (esetleg a Centrum Áruház), amely mégis rendel mosószappant. Eddig ugyanis minden boltban azt a választ kaptuk, hogy mosószappanra már nincs igény, senkinek sem kell. Ezúton a DH segítségével szeretném tehát közölni, hogy nem így van — az igényeket legjobban a kórházak bőrosztályai bizonyíthatják. Koós Judit Hodoscsépány SzerkéSz f#r menetek „Nevem nem engedi aláírni a család” jeligére: Tudomásunk szerint a zöldségesbódéban ismét árusítanak. Ami pedig a veszélyesen szórakozó gyerekeket illeti: forduljon panaszával a lakőbizottság elnökéhez. Ha nem sikerül megoldást találni, keressen fel bennünket személyesen. A névtelen levél sem megoldás! Szabó János, Miskolc: Sem a Lehel utcában, sem a Búza téren nem találtuk a Skoda kombit. Lehet, hogy elvittek már? Ha rossz helyen kerestük, s mégis ott van valahol, kérjük, hívjon fel bennünket telefonon. B. N., Miskolc, Győri kapu 57. szám: A levelében írt környéken hiába kerestük az ömlő vizet. Ha netalán semmi változás nincs, s közelebbi címet tudna mondani, kérjük. írja meg. De pontos névvel együtt. Ha kívánja, nevét nem közöljük a lapban, de nekünk tudnunk kell. Gyermekruhák méreten innen, méreten túl Jokora tömött sportszatyorral keresett fej bennünket Pereszlényi Imréné (Taktaharkány, Honvéd u. 11. sz.) olvasónk. Mint kiderült, röpke gyermekruha-bemutatót kívánt rögtönözni számunkra, s a táska tartalma volt a „corpus delicti”. Elsőként majd tucatnyi gumibugyit rakott az íróasztalra. — Nehogy azt higgyék, hogy valami agyonnyúzott portékák ezek. Mindössze kétszer-háromszor volt gyermekemen egyik is, másik is. És tessék: némelyikének a derekából szakadt ki a gumi, némelyikének a szárából. Ezek általában a Pálma „márkák”. Az Ágnes pelenkanadrágnak a patentjai mondják fel a szolgálatot idejekorán. Mondhatná bárki: miért ágálok, hiszen ezek filléres holmik. Csakhogy például 4—5-ös méretből vajmi ritkán lehet kapni. Különben is: bármennyire olcsó, bosszantja az embert, ha minőségileg ennyire nem bírja a strapát! — kommentálta az „intim” ruhadarabokból kialakult gyűjteményét. Azután sorra kerültek a tipegők, a kötött és horgolt garnitúrák. Szteppelt kabátkák, kiscipők. Majd mindegyiknél a méretezéssel volt baj. Volt a kollekció között olyan tipegő, amelynek egyik szára hosszabb, másik rövidebb volt, aprócska mintás farmernadrág, amelynek hossza megfelelt a négyéves gyermek méretére, ámde dereka a másfél évesre is szűk lett volna. („Pedig a nagyobbik fiam igencsak darázsderekú, mégsem lehet összegombolni rajta” — fűzte hozzá Pereszlényiné.) A kötött garnitúrák sapkája bő, a hozzávaló cipellőcske játékbabára is kicsi. A szteppelt kabátka szabása is elfuserált: vállbán dijbirkózóra is megfelelne, ujjaí hossza nyolc- hónapos gyermeknek is rövid, a háta bősége pedig akkora, hogy két gyermeknek is elég volna. — Elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha is nevelt és ruházott kisgyermeket az, aki ezeket méretezi. Jő lenne végre, ha valaki felfigyelne rá, hogy komoly problémák vannak a gyermekruhamé- retekkel. Nem hiszem, hogy a sokat emlegetett üj mérettáblázat kidolgozásakor sort kerítettek volna ezeknek a rendezésére is. Pedig ideje volna már! , S ha csak ennyi kifogásolnivalót tudott volna felsorolni a kismama, ez is elég. Ámde sorolta ezekkel kapcsolatban is a minőségi hibákat: a kötött és horgolt együttesek a varrások mentén, s legkivált a gomblyukaknál szinte már az első használatbavételkor megbomlanak, s csak győzzék összeöltögetni őket. Közöttük kevés az, amelyik tartja a méretét, s nem nyúlik el, vagy éppen nem megy össze az első mosás után. — Ha valaha, most igazán szeretjük szépen járatni, szépen öltöztetni gyermekeinket. Az ipar és a kereskedelem biztosítja is a szükséges és szép kis öltözékeket. Ügy gondolom, nem túlzás, ha azt igényeljük, hogy most már próbáljanak nagyobb gondol fordítani ezek minőségére is. És persze, a méretekre. Az embernek a szive hasad meg, amikor alig használtan kell félredobni egy-egy ízléses, ámde el- vagy túlméretezett, s imitt-amott megpattant szálú kis- ruhát. Pereszlényiné nyilván nincs egyedül ezzel a véleményével. Jó volna, ha a kereskedelem — megrendelései alkalmával — tolmácsolná ezt a gyermekruházati-ipar szakembereinek. <r> Víz van — és még sincs!
