Déli Hírlap, 1979. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1979-05-05 / 104. szám

Postás- fiatalok a parkban A postás KISZ-íiatalok sem akarnak elmaradni a társadalmi munkákban. Mi­vel most. a jó idő beálltával a parkokban különösen sok szépítési, rendezési munka adódik, a Kilián-déli lakóte­lepen élők örömére, több postásfiatal vállalta, hogy se­gédkezik a padok átfestésé­ben. A Miskolci Postaigazga­tóság városi távközlési üze­ménél például Laczkó László KlSZ-csúcsvezetóségi titkár mondotta el. hogy náluk két alapszervezetben több mint 120 fiatal társadalmi munká­jára számíthatnak. Laczkó László már a III. kér. taná­csi hivatal illetékeseit is fel­kereste. hogy összehangolhas­sák igényeiket. # A csodálatos fal a berlini .,Makarenko" óvodában. Láthatóan tetszik a kicsinyeknek Ötvenéves a DYTK természetjáró szakosztálya Turistaíinnep Bánkúton „Mérgesítő” gomb is van... Csodálatos játék fal r V jítani, ü Sokkal nehezebb az újat elfogadtatni, mint megalkotni. Példálózzunk lakásokkal! Ha egy lakás félmillió forintba kerül, akkor az újítómozgalom 3.5 milliárd forintos éves hasznából hétezer család otthonát lehetne felépíteni. Az újítómozgalomnak tehát van jelene, s eredményei alap­ján jö'vője is. Csakhogy a mozgalom nem tesz különbséget fiatal s öreg. tapasztalatlan s tapasztaltabb újító között. Pedig a fiatalok, az újonnan próbálkozók helyzete sokkal nehezebb. A látszat ellenére is... Mert ha egy ifjú szakmunkás, vagy felsőfokú képzettséggel rendelkező szakember az iskola­padból a munkapadhoz, rajzasztalhoz kerül, sokkal hama­rabb felfedezi a hibákat, hiányosságokat, s újat, színt sze­retne vinni a termelésbe, annál is inkább, mert pillanat­nyilag ő rendelkezik a legkorszerűbb ismeretekkel. Ám kezdeményezéseit gyakorta sikertelenség koronázza. Amit észrevett, amit szóvá tett, amin változtatni szeretne, az a régi szakiknak általában jó. megfelel. „Ne bolygassuk a megszokottat” jelszóval gáncsolják a fiatalt, talán akkor is, ha elképzelése különben beválna, bevezetése gazdaságos lenne, hasznot hozna a vállalatnak, s esetleg a népgazda­ságnak is. Nem állítjuk, hogy ez mindenhol így van, de a legtöbb helyen sajnos ehhez hasonló a helyzet... Pedig az újítómozgalomban a fiataloknak jelentős szere­pet szántak, s szánnak. Tavaly Miskolcon a 30 éven aluli fiatalok 1232 újítást nyújtottak be, 694-et fogadtak el, s ezeknek a haszna több mint 12 millió forint. Pár esztendő­vel ezelőtt hirdették meg az Alkotó ifjúság pályá'zatot, s most már évről évre több százan vesznek részt rajta. A vá­ros fiataljai egy esztendővel ezelőtt 429 pályázatot nyújtot­tak be, 358-at fogadtak el belőle, de még csak 45-öt vezet­tek be. S itt talán újból megállhatunk! Az — sajnos — köztudo­mású, hogy nálunk egy újítás bevezetésének ideje nem he­tekben. hanem hónapokban, sokszor években mérhető. S ha az előbb említett akadályt sikerrel vennék a fiatalok, s ki­E hét végén a Bükk egyik legszebb részén. Bánkúton ünnepli megalakulásának fél­évszázados jubileumát a DVTK természetjáró szakosz­tálya. TILOS KINCSTÁRI UTAK A diósgyőri vasas természetjá­rók nagy ünnepéről mondja Len- deczky László, a szakosztály ve­zetője, aki egyben a Borsod me­gyei Természetbarát Szövetség elnöke is: — Az ország egyik nagy ter­mészetjáró szakosztályának ju­bileuma az egész megye turis­táinak ünnepe lesz, sőt az ország más részeiből is várunk küldött­ségeket, barátokat. Azt szeret­nénk, ha a fél évszázados jubi-* leum alkalmából bizonyítani! tudnánk, mennyire szeretik a diósgyőri vasas turisták a hegye­ket, erdőket, mezőket. Érré a kétnapos jubileumi program so­rán bőven lesz lehetőség. A bánkúti ünnepségen többek között egy nagyszabású kiállítá­son elevenítik fel az 50 év törté­netét . . . 1919. április 3-át, ami­kor Diósgyőrben, a füstölgő gyárkémények tövében 50 lelkes turista létrehozta a Magyar Tu­rista Egyesület Diósgyőri Osz­tályát, a jelenlegi szakosztály elődjét. Ma már csak mosoly- gunk azon. hogy az akkori idők turistáinak olyan célkitűzéseit fogalmazta meg az elnökké meg­választott Karai Aurél főfel­A BALVANY ÉS A BOROVNYAK NYERGÉBEN — Nagy munka volt mind­kettő — mondja Lendecz- ky László. — A kincstári utak használatát 1929. de­cember 6-án engedélyezte a Földművelésügyi Minisztéri­um, s 1931-ben megkezdődött a nem kincstári utak jelzé­seinek készítése is; összesen mintegy 200 km-es távolsá­gon készültek jelzések. Ami a bánkúti menedékházat il­leti. megépítése az egyik leg­fontosabb célkitűzés volt. Potenga Gyula építőmester tervei alapján a Bálvány és a Borovnyák nyergében. 880 m tengerszint feletti magas­ságban kezdődött meg 1930- ban a kivitelezése, s 1931 pünkösdjén volt az ünnepé­lyes avatás, az egész ország turistatársadalma képviselői­nek jelenlétében. Ezzel meg­indulhatott a Bükkön átvo­nuló turistaforgalom. Később többször is bővült a bánkúti turistaház. amely a bükki sísportot is fellendítette. 1932-ben már síugrósánc is épült, s kőbe foglalták a bánkúti forrást. Ma már 6 —8 m magasak az akkor ül­tetett kis fenyők. Jött a háború, majd a fel­ügyelő, mini a bükki kincstári urak szabaddá tétele a turisták előtt . .. Ekkor Vetődött fel az is. hogy a Magyar Turista Egye­sület a diósgyőriek segítségévei MTE 40. évfordulója tisztele­tére megépíti a bánkúti mene­dékházat, jelzésekkel látják el a Bükk turista útjait. szabadulás. Újjáalakult a DVTK és a természetjáró szakosztály is. A diósgyőri vasas természetjárók az 1848- as szabadságharc 100. évfor­dulójára a 956 méter magas Bálványon felavatták a Pe­tőfi Sándorról elnevezett ki­látót. amelyről jó időben if Ha kisüt a nap ... (Agotha felv.) egészen a Magas-Tátráig el­látni. 1949. december 21-én pedig — a diósgyőriek jóvol­tából — kigyulladt a villany­fény is Bánkúton! A GARADNAI PIHENŐ — Nehéz lenne felsorolni csak a felszabadulás utáni évek hal­latlanul gazdag eseményeit, örök­szép túráit is — mondja a szak­osztály vezetője. — Társadalmi munkaórák ezrei, munkatúrák százai, itthoni és külföldi túrák ezrei fűződnek a diósgyőriek ne­véhez. Mindig azon voltunk, hogy minél több emberrel megszeret­tessük a természetet. Igaz, vol­tak nehéz időszakok is, ám eze­ket is túlélte a szakosztály. Volt olyan időszak. 1959 és 1963 kö­zött, amikor kiváltunk a DVTK- ból. Ezekben az években építet­tük örvénykőn a Jókai-emlék- művet, ekkor építettük ki a Szin- va-forrást, erősödött a tájékozó­dási futás versenysport Diós­győrben. S azután következett még egy nagy munka ? Garad- nán megkezdődhetett a diósgyő­ri vasas természetjárók pihenő­helyének kiépítése, sok ezer óra társadalmi munkával, a DVTK. a gyárak segítségével. Azóta is a hétvégeken sok száz termé­szetjárónk innen indul a he­gyekbe. Büszkék vagyunk arra, hogy Miskolc megyei város Ta­nácsa 1977-ben szakosztályunkat a „Miskolcért” elismerő oklevél­lel és plakettel tüntette ki. Ünnepelnek a diósgyőri va­sas természetbarátok. Ma és vasárnap számba veszik, honnan indultak el. meddig jutottak. Gazdag számvetés ez! A 30 ezer munkást fog­lalkoztató két diósgyőri nagy­üzem. az LKM és a DIGÉP természetet szerető dolgozói­nak, a heg,yek. rétek és er­dők szerelmeseinek számve­tése. (nyíkes) Kétmillió kicsi pisztráng Jól sikerült az év eleji sza­porítás a Balatoni Halgazda­ság ódörögdpusztai pisztráng­telepén. A szokásosnál egy hónappal korábban kezdhet­ték meg az ikragyűjtést, és a tavalyi másfél millió he­lyett idén kétmillió értékes halat nevelnek. Az bakonyi karsztvíz és a technikai kö­rülmények lehetővé teszik a téli folyamatos szaporítást. Az év első harmadában már mintegy félmillió gyorsan fejlődő ivadékot helyeztek ki az utónevelőkből a szabadtéri medencékbe. A pisztrángok zömét 25—40 dekás súlyban halásszák ki. és méret sze­rint géppel osztályozzák. A sikeres szaporítás és ne­velés eredményeként a más­fél hektáros telepről idén már kilencszáz mázsa piszt­rángot szállítottak exportra. dolgoznák újításukat, most újabb, még nagyobb fal tornyo­sul előttük. Az újítás szakvéleményezése, elfogadtatása, be­vezetése mind olyan állomás, amelyeken ha áljut is. kedvet veszti a fiatal, s ha ezek után legyint az újításokra, nem csodál kozKa tunk. Mi hát a teendő? — kérdezhetnénk. Választ sajnos, ml nem adhatunk, tanácsot talán. A vállalatoknál, üzemeknél függetlenített újítási előadók dolgoznak, nekik kellene fel­karolni. segíteni a fiatalokat, ismertetni jogaikat. S nem utolsósorban: biztatni őket. I. S. Borsodban is NDK zenei hét A berlin-kÖnigsheide-I „Ma­karenko” óvoda kicsinyei nem győznek belelni a cso­dálatos játékfallal. Kövér pingvin, nagyfülű elefánt, kapzsi zsiráf, vidám majom tekint rájuk, faautók robog­nak, különös formájú mada­rak. halak vonzzák a tekin­tetüket. És minden megfog­ható, mozgatható! Egyes alakok még meg is szólalnak. Ha megnyomják a pingvin hasát, ha megfogják a hó­ember orrát — csodálatos módon —, hangot is adnak. A bagoly üvégszemei jobbra- balra járnak, s mindig más színt tükröznek. Különösen érdekesek’ a falon levő gom­bok: ha megnyomja az em­ber. valahol mindig valami lény gyullad ki. Egyszer a hal szeme villog, máskor a függőlámpa világít — néha pedig nem történik sem­mi .. . Ez a ..mérgesítő” gomb az alkotó, a fiatal berlini iparművésznő tréfája. Dagmar Müller Prezlauer a berlini tanács megbízásá­ból készítette a 3x1,35 méte­res játékfalat. Azóta is új és új ötleteken töri a fejét, hogy a gyermekek fantáziá­ját kielégítse. Az alkotóművész a berlini iparművészeti főiskolán 1971- ben diplomázott, ezt köve­tően a görlitzi színházban, majd az ifjúsági televízió­nál szerzett gyakorlatot. Most a berlini „Joliot-Curie” óvo­da ebédlőjébe készít falat. Neves NDK-beli és hazai muzsikusok, énekművészek részvételével hétfőtől nyolc napon át — Budapesten és 9 vidéki városunkban — ren­dezik meg az NDK zenei na­pokat A május 14-ig tartó ese­ménysorozat nyitóhangverse­nyének színhelye az Erkel Színház lesz, ahol hétfőn este a lipcsei Gewandhaus zene­kara — Kurt Masur vezény­letével — Mendelssohn-, Mo­zart- és Schubert-műveket ad elő. A lipcsei zenekar Győrött, Szolnokon, Miskolcon és má­jus 12-én ismét a fővárosban, a Zeneakadémián ad egy-egy hangversenyt. Meinz Schunk hegedű- és Jutta Czapski zongoraművész Budapesten és Barcson, az Aulos trió Buda­pesten, Nermann Hännel énekművész pedig a főváros­ban. valamint Orosházán és Jászberényben lép a közön­ség elé. Az NDK-beli szerzők mü­veiből Pécsett a helyi szim­fonikus zenekar. Leninváros- ban a Miskolci Szimfoniku­sok. s — május 9-én — a Zeneakadémia kistermében egy, hazai muzsikusokból összeállított kamarazenekar ad koncertet. Ezeken kívül hasonló hangverseny színhe­lye lesz a Váci Állami Zene­iskola is. Igaz? Igaz Kérdezgetek ismerőst, kollégát, barátot: ki mit mondana el anyaknapi köszöntő­ként? Elém kerül egy kis ismerősöm dug- dosott kincse. Az óvodában készített anyák- napi ajándék. A virágárus szégyen nélkül mondja az árat, konjunktúra van, a haszon az haszon. Félek a giccstöl, a frázisoktól. Szégyen­lős kisfiúként a hátam mögé szeretném dugni az ajándékvirágot. Okos tanácsokat hallgatok, de nem figyelek. Almaízt érzek, egy immár mesévé szépült almaízt. Egy da­rab almánk i'olt 1945 tavaszán, azt osztot­ta el anyám háromszor is, mindig négyfe­lé, hogy a maga részét oszthassa újra. Az utolsót, az oszthatatlant én kaptam, a leg­kisebb jogán. Anyám 28 éve halott. Behúnyom a sze­mem, és már nehéz felidézni az arcát, de kristálytisztán hallom a nevetését, a min­denkor nevetni tudását, a legszebb öröksé­get. amit nekem hagyott. Hurrát kiáltottunk az almaosztásra, és természetes volt. hogy ö a maga részét osztja el újra és újra., Ö volt az anyánk. Ez volt a természetes. Tudom én, hogy a történelem túlgyalogolt az emlékeimen, hogy anyának lenni manapság nem márti- romság. hogy az egykor fillért is ezer rész­re osztó anyák, ha élnek, gyerekeik telje­sedő életének örülhetnek, hogy a ma gyes­en levő kismamák életük legszebb, és talán a társadalomnak is leghasznosabb három évét kapjak a társadalomtol. hogy alig lesz család, ahonnét hiányozna holnap az ün­nepi virágcsokor, hogy táviratok tízezreit hordja a posta. így van ez, és így van jól, de ha nem is kell negyedelni azt az almát, az édesanyák csodálatos, önmaguk szétosz­tása másképpen is igaz. Igaz! A kisfiam — büszke vagyok rá, hogy az egyik apás —, ha elesik, nem hozzám hoz­za a fájdalmat, sebet nem az én csókomból gyógyít, csak az édesanyáé. És ha éjszaka fordul, ha lerúgja a paplant, nem én ria­dok fel, hanem az anyja. És lia engem ver meg az élet. én is hajdan volt anyámnak panaszlom, akinek nehezen jut eszembe az arca, de most is mindentől védő kristály- harangba zár a nevetése. Igen, tudom, ha élne. akkor sohase tud­nám neki így elmondani ugyanezt. És len­ne szombat, lenne ünnep, amikor hiába várna rám. és lenne olyan is, amivel talán megbántanám, hiszen azt a sokfelé osztott almát sem köszöntük meg soha. Mindent szeretnék most megköszönni egyetlen na­pon. Megpróbáltam elmondani a mondhatat- lant. Az én két kisfiam felnő, apa lesz, é: az unokáim ha elesnek, nem hozzájuk, ha­nem édesanyjukhoz szaladnak. Gyógyító si riogatásért. Csak az a simogatás gyógyít És ez a meghatóan elmondhatatlan. BARTHA GABOR /

Next

/
Thumbnails
Contents