Déli Hírlap, 1979. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1979-05-02 / 101. szám
Májusi színes szőttes A véletlen adta: tegnap hajnali háromkor indultam, hogy reggelre a fellobogózott, akkor még inkább ünnepet váró, mint már ünnepet kóstoló és élő városba érjek. A gépkocsi- vezetőnk óriásiakat nevetett, a kedvünkért még lassított is egy-egy májusfával ékesített kerítés előtt. Polgár után elfogytak a nevettető kerítések, a talán szép szerelmet bújtató orgonacsokrok, de mintha hétköznap lenne, gyűlni kezdtek körém a megszokott útitársak. Druppa Béla, Virágh Kálmán, Senyiginé, Veress Károly, Szalontay Balázs, Kiss Elek . . . Bejáróív ők Polgárról, vagy éppen Polgártól »s távolabbról, másik megyéből való tanyákról. Mi hozta őket? Mi küldte őket hajnalban kelős buszon utazni? Kiváló az ÉÁÉV, kiváló brigád lettek az LKM-ben. várta őket a brigád a BÁÉV-nél, az Agrobernél . . . Jöttek persze idegenek is: többnyire családok utaztak tegnap hajnalban, kétéves kisfiút hoztak ünnepet látni, hétévest megnézni, hogy édesapa mit épít, öreg szülét, hogy elvezessék a testvér új lakásába, s mutassanak neki ünnepet'. Hétköznapokon ez a város teleszívja magát emberekkel, és este kilélegzi őket, hogy kezdődjék az új nap, új levegővel. Tegnap reggel is mély lélegzetet vett ez a város. Nincs, nem is lehet adatom arról, hogy hányán jöttek Miskolcot látni, de félszáz kilométernyire is érzett az ünnep. Milyen volt? Az idő az évszaknál hűvösebb, szelesebb. Milyen lett maga az ünnep? A felvonulásról krónikát írunk, tudósítást. E tudósítás háttere az ünnepi szőttes, a felvonulás elöttről és titánról, egy nap színeiről. Volt különben egy nagyon kedves gyermek ismerősöm. Egyszer ö le akarta festeni a szivárványt és sírva panaszolta, hogy amit lefestett, az nem olyan . . . Színes szőttesünk sincs olyan, mint az ünnep. Kóstoló belőle. Csanyik-varázs ? % Piknik, esernyővel Délben, egy óra után néhány perccel ért véget a felvonulás. Nemcsak vonulók voltak, hanem szurkolók, né. zők is sokan. A szurkolók hol a felvonulókat, hol az eget nézték, és a sok nézéstől, mintha megszeppentek volna a felhők: nem esett. Néhány nappal korábban, a Csanyikról írva, szóltunk a vendéglátók várakozásáról. Reggel 8 óra volt még, amikor telefonon megkérdeztük a csanyiki KISZ-iskola gondnokát, hogy mi újság odafent? Megkértük, hogy nézzen szét, s ő mondta el, hogy Fiatalok, középkorúak, idősek. Magányosok, családosok, brigádok. És léggömböt tudott árulni az útszélen az árus, odafent az eladó. Esett, de fogyott is a páros kolbász és a csanyiki debreceni. Kérdezgettem, hogy ki miért megy fel, ha a majálist megcsalta az idő, és mondták, hogy mert ez egy olyan nap, amibe Miskolcon a Csa- nyik is beletartozik. Nem volt hát csend odafent sem. És aki lent maradt? Átalakultak sebtében a programok, megteltek a vendéglők, a presszók. — Mit ünnepelnek? — kér. vagy ezerötszázan vannak a tetőn, szinte valamennyien vendéget várók. Ott, akkor már szemelt az eső, s hinni lehetett volna, hogy ezen a május elsején hiába várnak ott vendégeket. Majd egy órán át álltam, várva az eső csendesedését, délután háromkor a majálisparki autóbuszállomáson. Né. hánvan valahogy fedél alá húzódtunk. A hegyről jöttek sűrű rajokban az emberek, sor állt a városba induló buszok előtt, de amennyi embert elvittek a buszok, any- nyit hoztak is. És ahányan jöttek lefelé esernyőkkel, annyian indultak felfelé is. deztem a Kulacs bisztróban két brigádtól Is. A drótgyáriak Béke brigádja a harmadik aranykoszorút, a Szőnyi Márton brigádja az ünnepet ünnepelte. (Korábbról aranykoszorúsak ők is.) Nem néhány marcona férfi sörözött. Családok éltek együtt. Emberek adtak egymásnak találkozót. Május elsejei össieál- litásunkat írták: Bartha Gábor, lllésy Sándor, Tóth Zoltán. Fényképezte: Kerényi László. Munkával tisztelgők Emberek, név nélkül. Visz- szatérő mondat: — Ne írjon nevét! Sokan vagyunk mi ilyenek ... Sokan ... * Reggel van, nyolc óra. — Egyszer már megtettem ezt az utat, akkor a postát hoztam, Pestről... Nem voltak utasok, most vannak, jó. kedvű társaságot viszek Miskolcra ... Utána én is befejezem, alszom egy kicsit, aztán megyek horgászni. Ma még lehet... Később úgyis tilalom lesz ... A mozdony a megyeszékhely felé közeledve megiramodik. Eddig ..döcögött”, most falja a kilométereket. Mintha megérezné, hogy az ünnep felé, az ünnep elé fut. A mező a hajnali, reggeli esőtől még vizes, de a levegőben már valami vibrál. .. — A társak kint lesznek ... Ök képviselnek engem is, mindnyájunkat, akik mozdonyon vagyunk... * Az utolsó villamos. Mindössze páran lézengnek benne. Az úton, a sín két oldalán gyalogsereg. Lépésben megyünk, lassan. A pilóta a kis „kalickájában” valamit sziszeg a foga közt, talán azt, jobb lenne vigyázni, de most mindenki mással foglalatoskodik. Legtöbben az éggel. — Lesz-e eső? — ez itt a kérdés... Áthaladunk a Szemere utca kereszteződésénél, szemben velünk a kohászok, a bányászok, készülődnek. — Nem látok belőle semmit, pedig jó lenne — düny_ nyögi a vezető. — Két évvel ezelőtt is szolgálatban voltam, most is . .. Majd talán legközelebb... * Mentő minden sarkon. Vigyázzák az egészséget. Lehet, hogy nem lesz rájuk szükség. — Jó az idő, nincs frontátvonulás, akkor szokott sok rosszullét lenni... — Látjuk mi a felvonulást innen is... Ha nem is az egészet, de ez a sok szín, ami itt van, lenyűgöző ... Nem volt rájuk szükség...! * Tűzoltók, rendőrök, buszpilóták, kohászok... Sokakról lehetne írni, sokan tisztelegtek a munka ünnepe előtt — munkával.... jjc A Vasas Táncegyüttes o Ketten i Nem veterán, nem is a , papa nyakában érkezett, > gyakorló majálisozó Orosz , István. Fiatalember, karján i menyasszonya, Györke Lí- J dia. Jókedvűen áznak, ne- i vetnek az esőre, az esőbe. J Pedig van ernyőjük .De | mit számít az! 1 I Majális, május, szerelem, i Egymásra kacagnak, irigy- ! lem őket, szavak nélkül ét- i tik egymást.*-. Portré: — Huszonhat év®« i vagyok — mondja a fiú. — , Az ÉAÉV-nél dolgozom, eso- i portvezető vagyok. Négy- ! venkét ember főnöke. | Haja göndör, szeme szeg- 1 létében huncutság, szája , szélében mosoly vibrál. Ci- • póje vizes, megjárta a Csa- , nyúkoi. i — Nincs sátrunk, dte azért | felmentünk. Mindig felme- * gyünk. Kíváncsiságból, szó- , kásból. Kompresszorokat i üzemeltetünk, a csend is jó. . Szép a Csanyik, de esőben i talán nem olyan vendég- j fogadó ... i Nincs medál, kitüntetés a , zakóján, de kiváló lett a i vállalat — mondja. — Én ! is vonultam. Aztán mikor i mondták, hogy kiválók let- [ tünk, valahogy csudaérzés i volt a tribün előtt elmen- 1 ni . . . Nekem is részem volt ( benne ... ' Párhuzamok menetben Zászlóosztók Kereshettünk volna közülük egyet, de ha igazságosak akarnánk lenni, akkor meg kellene keresnünk mindőjü- ket. A felvonulóknak még nyoma sem volt, ők még csak otthon készülődtek, amikor a rendezők, és nemcsak a hivatalos, karszalagos rendezők, hanem valamennyien már dolgozni kezdtek. Átalakult az utca. A kapu-- aljak raktárakká lettek. Kézi kocsikon, teherautókon és — mi tagadás — ölben is érkeztek a zászlók, a dekorációs műhelyekben elkészített táblák, feliratok, léggömbök. Fotóriporterünk egy zászló- osztást fényképezett, volt száz és száz. Volt ezer és ezer ember, aki dolgozott ezért a na. pért, köztük olyan, akit megkértek erre, köztük olyan, aki csak segíteni állt be. Különös dolog, de az emberek bármennyire is nem szeretnek várni, ezen a napon nem volt senki se türelmetlen. Ha lett volna, akkor is segített egy-egy jókedvű mondat, s ha szidni kellett valakit, az időjárást szidtuk. Reméljük, ebből nem lesz gyakorlat, de tréfán kívül: itt mondunk köszönetét minden segítőnek, az ünnep minden segéd- és szakmunkásának. A jókedvünk tőlük is való. af: Mögötte a Rába—Steiger Kora reggeli gyülekező. A frissen vasalt szekér, két tüzes lóval egy óriás Rába— Steiger mellé állt-, mintha a tegnap és a ma adott volna randevút egymásnak. — Az Egyetértés Termelő- szövetkezeté a kocsi — mond. ta Dudás István, akinek akkor még bő kétórányi várakozási ideje volt. — Mi lesz a délutáni program? — Még nem tudom, de türelmetlenek a lovak. Nehéz munkához szoktak most, az építőiparnak fuvaroznak ... Mintha példázni akarnák a következő mondatot, a lovak közelebb mentek a géphez ... — Különben azért hoztuk a szekeret, mert nem baj, ha a fiatalok látják a régit... Nemzedékek Hányán voltak a felvonuláson ? Az adatok szerint nyolcvanezren. Hányán voltak az üzemüknél, intézményüknél, iskolájuknál? Esőt ígért a reggel, felfért a kabát, jólesett elhúzódni a szél elől, de mint minden május elsején, most is nagyon sok volt a kisgyerek. Gyerek, akiknek nem kellett volna jönniük, akik úgy koldulták ki otthon, hogy eljöhessenek. Korábban egyszer arról írtam, hogy otthon a családokban az állami ünnepeket nem kíséri ajándék, hogy azok valamiképpen szegényesebbek ezzel a gyerekeink előtt. Nos, a kedvezőtlen idősem tudta ezúttal elriasztani a kis ünneplőket, a legszigorúbb atyák is engedtek a könyörgésnek. Igaz, a dzseki alatt két pulóver védett a hidegtől, de szinte minden menetből nyakban, háton ülő gyerekek is integettek. Lehet, hogy pár percre ettől sütött ki a nap? Éppen a gyerekeink láttán volt jó arra gondolni, hogy az ünnep csak egy nap, de a gyerekeinkben megérett ünnep a történelmi május. 4c Az ünnep kellékei
