Déli Hírlap, 1979. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1979-05-02 / 101. szám

Májusi színes szőttes A véletlen adta: tegnap hajnali háromkor indultam, hogy reggelre a fellobogózott, akkor még inkább ünnepet váró, mint már ünnepet kóstoló és élő városba érjek. A gépkocsi- vezetőnk óriásiakat nevetett, a kedvünkért még lassított is egy-egy májusfával ékesített kerítés előtt. Polgár után elfogytak a nevettető kerítések, a talán szép szerelmet bújtató orgonacsokrok, de mintha hétköznap lenne, gyűlni kezdtek körém a megszokott útitársak. Druppa Béla, Virágh Kálmán, Senyiginé, Veress Károly, Szalontay Balázs, Kiss Elek . . . Bejáróív ők Polgárról, vagy éppen Polgártól »s távolabbról, másik megyéből való tanyákról. Mi hozta őket? Mi küldte őket hajnalban kelős buszon utazni? Kiváló az ÉÁÉV, kiváló brigád lettek az LKM-ben. várta őket a brigád a BÁÉV-nél, az Agrobernél . . . Jöttek persze idegenek is: többnyire családok utaztak tegnap hajnalban, kétéves kisfiút hoztak ünnepet látni, hétévest meg­nézni, hogy édesapa mit épít, öreg szülét, hogy elvezessék a testvér új lakásába, s mutassanak neki ünnepet'. Hétköznapokon ez a város teleszívja magát emberekkel, és este kilélegzi őket, hogy kezdődjék az új nap, új levegővel. Tegnap reggel is mély lélegzetet vett ez a város. Nincs, nem is lehet adatom arról, hogy hányán jöttek Miskolcot látni, de félszáz kilométernyire is érzett az ünnep. Milyen volt? Az idő az évszaknál hűvösebb, szelesebb. Mi­lyen lett maga az ünnep? A felvonulásról krónikát írunk, tudósítást. E tudósítás háttere az ünnepi szőttes, a felvonulás elöttről és titánról, egy nap színeiről. Volt különben egy nagyon kedves gyermek ismerősöm. Egy­szer ö le akarta festeni a szivárványt és sírva panaszolta, hogy amit lefestett, az nem olyan . . . Színes szőttesünk sincs olyan, mint az ünnep. Kóstoló be­lőle. Csanyik-varázs ? % Piknik, esernyővel Délben, egy óra után né­hány perccel ért véget a fel­vonulás. Nemcsak vonulók voltak, hanem szurkolók, né. zők is sokan. A szurkolók hol a felvonulókat, hol az eget nézték, és a sok nézéstől, mintha megszeppentek volna a felhők: nem esett. Néhány nappal korábban, a Csanyikról írva, szóltunk a vendéglátók várakozásáról. Reggel 8 óra volt még, ami­kor telefonon megkérdeztük a csanyiki KISZ-iskola gond­nokát, hogy mi újság oda­fent? Megkértük, hogy néz­zen szét, s ő mondta el, hogy Fiatalok, középkorúak, idő­sek. Magányosok, családosok, brigádok. És léggömböt tu­dott árulni az útszélen az árus, odafent az eladó. Esett, de fogyott is a páros kolbász és a csanyiki debreceni. Kérdezgettem, hogy ki mi­ért megy fel, ha a majálist megcsalta az idő, és mond­ták, hogy mert ez egy olyan nap, amibe Miskolcon a Csa- nyik is beletartozik. Nem volt hát csend odafent sem. És aki lent maradt? Át­alakultak sebtében a progra­mok, megteltek a vendéglők, a presszók. — Mit ünnepelnek? — kér. vagy ezerötszázan vannak a tetőn, szinte valamennyien vendéget várók. Ott, akkor már szemelt az eső, s hinni lehetett volna, hogy ezen a május elsején hiába várnak ott vendégeket. Majd egy órán át álltam, várva az eső csendesedését, délután háromkor a majális­parki autóbuszállomáson. Né. hánvan valahogy fedél alá húzódtunk. A hegyről jöttek sűrű rajokban az emberek, sor állt a városba induló bu­szok előtt, de amennyi em­bert elvittek a buszok, any- nyit hoztak is. És ahányan jöttek lefelé esernyőkkel, annyian indultak felfelé is. deztem a Kulacs bisztróban két brigádtól Is. A drótgyá­riak Béke brigádja a harma­dik aranykoszorút, a Szőnyi Márton brigádja az ünnepet ünnepelte. (Korábbról arany­koszorúsak ők is.) Nem né­hány marcona férfi sörözött. Családok éltek együtt. Embe­rek adtak egymásnak talál­kozót. Május elsejei össieál- litásunkat írták: Bartha Gábor, lllésy Sándor, Tóth Zoltán. Fényképez­te: Kerényi László. Munkával tisztelgők Emberek, név nélkül. Visz- szatérő mondat: — Ne írjon nevét! Sokan vagyunk mi ilyenek ... Sokan ... * Reggel van, nyolc óra. — Egyszer már megtettem ezt az utat, akkor a postát hoztam, Pestről... Nem vol­tak utasok, most vannak, jó. kedvű társaságot viszek Mis­kolcra ... Utána én is befe­jezem, alszom egy kicsit, az­tán megyek horgászni. Ma még lehet... Később úgyis tilalom lesz ... A mozdony a megyeszék­hely felé közeledve megira­modik. Eddig ..döcögött”, most falja a kilométereket. Mintha megérezné, hogy az ünnep felé, az ünnep elé fut. A mező a hajnali, reggeli esőtől még vizes, de a levegőben már valami vibrál. .. — A társak kint lesznek ... Ök képviselnek engem is, mindnyájunkat, akik mozdo­nyon vagyunk... * Az utolsó villamos. Mind­össze páran lézengnek benne. Az úton, a sín két oldalán gyalogsereg. Lépésben me­gyünk, lassan. A pilóta a kis „kalickájában” valamit szi­szeg a foga közt, talán azt, jobb lenne vigyázni, de most mindenki mással foglalatos­kodik. Legtöbben az éggel. — Lesz-e eső? — ez itt a kérdés... Áthaladunk a Szemere utca kereszteződésénél, szemben velünk a kohászok, a bányá­szok, készülődnek. — Nem látok belőle sem­mit, pedig jó lenne — düny_ nyögi a vezető. — Két évvel ezelőtt is szolgálatban vol­tam, most is . .. Majd talán legközelebb... * Mentő minden sarkon. Vi­gyázzák az egészséget. Lehet, hogy nem lesz rájuk szükség. — Jó az idő, nincs front­átvonulás, akkor szokott sok rosszullét lenni... — Látjuk mi a felvonulást innen is... Ha nem is az egészet, de ez a sok szín, ami itt van, lenyűgöző ... Nem volt rájuk szükség...! * Tűzoltók, rendőrök, busz­pilóták, kohászok... Sokakról lehetne írni, sokan tiszteleg­tek a munka ünnepe előtt — munkával.... jjc A Vasas Táncegyüttes o Ketten i Nem veterán, nem is a , papa nyakában érkezett, > gyakorló majálisozó Orosz , István. Fiatalember, karján i menyasszonya, Györke Lí- J dia. Jókedvűen áznak, ne- i vetnek az esőre, az esőbe. J Pedig van ernyőjük .De | mit számít az! 1 I Majális, május, szerelem, i Egymásra kacagnak, irigy- ! lem őket, szavak nélkül ét- i tik egymást.*-. Portré: — Huszonhat év®« i vagyok — mondja a fiú. — , Az ÉAÉV-nél dolgozom, eso- i portvezető vagyok. Négy- ! venkét ember főnöke. | Haja göndör, szeme szeg- 1 létében huncutság, szája , szélében mosoly vibrál. Ci- • póje vizes, megjárta a Csa- , nyúkoi. i — Nincs sátrunk, dte azért | felmentünk. Mindig felme- * gyünk. Kíváncsiságból, szó- , kásból. Kompresszorokat i üzemeltetünk, a csend is jó. . Szép a Csanyik, de esőben i talán nem olyan vendég- j fogadó ... i Nincs medál, kitüntetés a , zakóján, de kiváló lett a i vállalat — mondja. — Én ! is vonultam. Aztán mikor i mondták, hogy kiválók let- [ tünk, valahogy csudaérzés i volt a tribün előtt elmen- 1 ni . . . Nekem is részem volt ( benne ... ' Párhuzamok menetben Zászlóosztók Kereshettünk volna közü­lük egyet, de ha igazságosak akarnánk lenni, akkor meg kellene keresnünk mindőjü- ket. A felvonulóknak még nyoma sem volt, ők még csak otthon készülődtek, amikor a rendezők, és nemcsak a hi­vatalos, karszalagos rendezők, hanem valamennyien már dolgozni kezdtek. Átalakult az utca. A kapu-- aljak raktárakká lettek. Kézi kocsikon, teherautókon és — mi tagadás — ölben is érkez­tek a zászlók, a dekorációs műhelyekben elkészített táb­lák, feliratok, léggömbök. Fotóriporterünk egy zászló- osztást fényképezett, volt száz és száz. Volt ezer és ezer em­ber, aki dolgozott ezért a na. pért, köztük olyan, akit meg­kértek erre, köztük olyan, aki csak segíteni állt be. Különös dolog, de az em­berek bármennyire is nem szeretnek várni, ezen a na­pon nem volt senki se türel­metlen. Ha lett volna, akkor is segített egy-egy jókedvű mondat, s ha szidni kellett valakit, az időjárást szidtuk. Reméljük, ebből nem lesz gyakorlat, de tréfán kívül: itt mondunk köszönetét min­den segítőnek, az ünnep min­den segéd- és szakmunkásá­nak. A jókedvünk tőlük is való. af: Mögötte a Rába—Steiger Kora reggeli gyülekező. A frissen vasalt szekér, két tü­zes lóval egy óriás Rába— Steiger mellé állt-, mintha a tegnap és a ma adott volna randevút egymásnak. — Az Egyetértés Termelő- szövetkezeté a kocsi — mond. ta Dudás István, akinek ak­kor még bő kétórányi vára­kozási ideje volt. — Mi lesz a délutáni prog­ram? — Még nem tudom, de tü­relmetlenek a lovak. Nehéz munkához szoktak most, az építőiparnak fuvaroznak ... Mintha példázni akarnák a következő mondatot, a lovak közelebb mentek a géphez ... — Különben azért hoztuk a szekeret, mert nem baj, ha a fiatalok látják a régit... Nemzedékek Hányán voltak a felvonulá­son ? Az adatok szerint nyolc­vanezren. Hányán voltak az üzemüknél, intézményüknél, iskolájuknál? Esőt ígért a reggel, felfért a kabát, jólesett elhúzódni a szél elől, de mint minden május elsején, most is na­gyon sok volt a kisgyerek. Gyerek, akiknek nem kellett volna jönniük, akik úgy kol­dulták ki otthon, hogy eljö­hessenek. Korábban egyszer arról írtam, hogy otthon a családokban az állami ünne­peket nem kíséri ajándék, hogy azok valamiképpen sze­gényesebbek ezzel a gyereke­ink előtt. Nos, a kedvezőtlen idősem tudta ezúttal elriasztani a kis ünneplőket, a legszigorúbb atyák is engedtek a könyör­gésnek. Igaz, a dzseki alatt két pulóver védett a hideg­től, de szinte minden menet­ből nyakban, háton ülő gye­rekek is integettek. Lehet, hogy pár percre et­től sütött ki a nap? Éppen a gyerekeink láttán volt jó arra gondolni, hogy az ünnep csak egy nap, de a gyerekeinkben megérett ünnep a történelmi május. 4c Az ünnep kellékei

Next

/
Thumbnails
Contents