Déli Hírlap, 1979. április (11. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-02 / 78. szám
Kémény-totó Elrontott a miskolciaké a szó panoráma Megoldatlan probléma jelenleg Miskolcon az avasi kilátó tömegközlekedési eszközzel való megközelítése. (Pedig mikrobuszok beállításával megoldható lenne.) Igaz a városunkba érkező idegenek szívesen megteszik azt a harminc-negyven lépcsőfokot az avasi feljárónál, hogy a harangtorony alatti sétányról egy kis rálátást nyerjenek a városra, a Szabadság térre, és a város mögötti szelíd dombvidékre. Régen legalábbis volt erre lehetőség. Ma már — miután igen magasra nőttek a sétány alatti rézsű fái —, nemcsak a kilátást vették el fentröl, hanem a rálátást lentről a harangtoronyra. Jo búvóhelyet teremtettek a huligánoknak, akiknek kedvenc tartózkodási helye lett azóta. Emiatt ma már kevés miskolci és idegen vállalkozik arra, hogy időzzön ezen a régen hangulatos, jó kilátást nyújtó sétányon. Üdvös lenne visszaállítani a sétánynak a régi karakterét, a magasra nőtt bozótokat kivágni, a közvilágítást helyreállítani, s a sétány alatti-mögötti rézsűt rendszeresen kaszálni, gondozni. Sz. A. Miskolc Kilátástalan kilátó . A diósgyőri városközpont univerzális szolgáltatóháza véleményem szerint remek építészeti munka. Még ..kilátó” is épült rajta. Olyan betonplacc ez, amelyen jó időben a gyerekek görkorcsolyázni, a ráérő nyugdíjasok pihenni, napozni, a fiatalok a környező hegyek és az ódon vár szépségében gyönyörködni tudnának. A szép kis tér azonban a legverőfényesébb napsütésben sem tudja odacsalogatni az embereket. Olykor egyegy eltévedt idegen vetődik csak oda. A gyönyörű panorámát ugyanis ócska, rozzant fabódék, szemetes udvarok, régi romos házfalak, rendezetlen porták csúfítják el. Ahelyett, hogy szégyenlősen palástolni próbálnánk eme csúfondáros panorámát, megépítették hozzá a „rálátást' is. Vajon nem volt kár r milliókért? Esetleg nem lehetne valami módon rendezni ezt a környéket is? H. K. Miskolc # A Hatvanötösök útja 1. szám alattiak hosszú ideje totóznak: legközelebb vajon melyik tégla pereg le az ingatag tűzfalról, s a még ingatagabb kéményről a törékeny cserepekre? És persze; hogy melyik cserép látja majd kárát ennek? Pillanatnyilag a kémény középső téglája kapja a legtöbb tippet Elképzelhető az is, hogy a kémény jobb sarka alatti unja meg hamarabb a szolgálatot. Mert arra már gondolni sem merünk, hogy netán az épület karbantartói unjak meg ezt a „játékot". / (K. L. felvétele) mind angyal Örömömet azonban igencsak megtépázta egy éppen akkor érkező szürkekabátos, kötöttsapkás hölgy. Órájának számlapját kopogtatva kérte számon tőlem a késést. Néhány szóval elmagyaráztam, hogy mi történt, ez azonban a hölgyet nem érdekelte. Fortis- simóban hangoztatta elégedetlenségét ,,pontatlanságunk” miatt, s azzal sem törődött, hogy immár az autóbusz csak miatta nem indulhat el. Azt hittem én naiv. hogy gyors intézkedésem elégedettséget szül. Nem ez történt. Ügy érzem nem jól van az, ha valaki akkor is, azzal szemben is elégedetlen, aki kötelességén túl gyorsan és legjobb képessége szerint segít. Lehet, hogy ez utóbbi sorok szerénytelennek tűnnek. De kikívánkoztak belőlem. Vadászi József Miskolc, Mátyás király u. 13. sz. A szigeten, de nem a Margit... Mit sem sejtve állok és várok a járdaszigeten (a Kun Béla és a Bajcsy-Zs. útnál). Várom a villamost. Jön. Nem a villamos. A csuklós. De hol?! A síneken... Csak később tudtam meg, hogy ez afféle villamospótló járat. Mire azonban ezt megtudtam, ingem ga... pardon! — felső és alsó öltözékem csuromvíz volt. Mert lemostam. Visszamentem közeli munkahelyemre és szivaccsal lemostam. A ballonomat, a táskámat, az órámat, a kiskabátomat, a nadrágomat, a cipőmet, a kezemet, a szemüvegemet. Csak éppen fejet nem mostam. Kalapot igen. A sártól. A jó, igen hiányolt, olajjal kevert sártól... Nem estem hasra. Álltam, mint mondottam a járdaszigeten. A busz jött — a síneken! — aztán ment nélkülem. Mert én vissza a munkahelyemre — ezt is mondtam —, végtére is nem jelenhetek meg Hivatalos helyen — ahová eleve indultam — ilyen kétes külsővel. Biztosan kétes volt, mert gyanúsan nézegettek. Főleg a nadrágomat. Hiába mondtam, hogy nem, egyesek azt gondolták, de igen. Mert hátai is mustrálgattak. Ártatlan vagyok! Kérdezték tőlem, felírtam-e a rendszámot. Nem. Mert a buszvezető lelkiismeretének nem volt... Sár igen. Drága olajos. Persze erről senki nem tehet. Én se arról, hogy a nadrágom többé nem rendeltetésszerű. No, de, a busz se az volt... Csak a nejem higgye el. Kelt; Miskolcon, 1979. máreius 29-én, 9 óra 38 perekor. Tisztelettel: Egy besározott U. i.: Másik ruhám is van — Felveszem, Majd ha fagy!.« A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radvanyt ív* Levélcím: Dél« Hírlap szerkesztősége S3 ti Miskolc. Balesy-Zsilinséky M K. Telefonsaim: Vt-223 Pótfütési díj — 1977-ig visszamenően Nem fogadták repeső örömmel múlt héten a felsömajlátiak az ajánlott leveleket kézbesítő postást. Kinek kinek tetemesen megugrott a vércukra a levél tartalmától, fi Miskolci Ingatlankezelő Vállalat 111. számú Házkezelősége ugyanis formanyomtatványon értesítette a T. Címeket, hogy „könyvelési adataink alapján 1978. cv december hó 31. napján” ennyi meg annyi fűtési hátralékot tartanak nyilván. Kérik, hogy a több száz forintos tartozást „levelünk kézhezvételétől számított 8 napon belül az alanti címen fizesse be. Ha a fenti hátralékkal nem ért egyet, úgy 8 napon belül a III. számú Házkezelőscget — Kuruc u. 74/a. házszám — egyeztetés végett szíveskedjen megkeresni. Amennyiben fenti tartozását nem rendezi, úgy kénytelen leszünk követelésünket bírósági úton behajtani.” Hogy hányán keresték meg a III. sz. HKI-t, nem tudjuk. Feltételezzük, hogy az érintettek valamennyien megpróbáltak valamilyen módon „egyeztetni”. Már csak azért is, mivel lakbérkönyveik tanúsága szerint — s legjobb tudomásuk szerint is — semmiféle fűtési hátralékot nem tarthatnak nyilván terhűkre, hiszen 1978 novemberében befizették a pótfűtésekért járó forintokat. — Tévedés ne essék, nem is a tavalyi pótfűtés díjaival maradtak adósok — világosították fel a reklamálókat a III. sz. HKI-ncl. Ez még az 1977. évi pótfűtés dija, amit „elfelejtettek” behajtani annak idején. Ismét előkerültek a lakbérkönyvek, amelyekből kiderült; elképzelhető, hogy így volt, mivel az ominózus esztendő októberében csupán télhavi központi fűtési díjat kért, s kapott az ingatlankezelő. A bérlők emlékezete természetesen ma már nem tartja számon, hogy másfél évvel ezelőtt melyik hó hányadikától kezdődött a fűtési idény, s hogy hány nappal korábban kaptak meleget a lakások. Mindenesetre módfelett csodálkoznak, hogy ily sokáig tartott a MIK-ncl is, míg kiszámolták. Az pedig külön visszatetszést szült, hogy az ügyben illetékesek késedelmének — netán tévedésének! — következményeit a bérlőkre hárítják. Tudniillik: fáradjanak be ők a pénzzel a HKI-hoz, méghozzá záros határidőn — 8 napon — belül. Ha csak ennyi lenne a különböző pénzbefizetések körüli bonyodalom a MIK-ncl, már az is figyelmet érdemelne. De előfordul, hogy például hónapokig elfelejtik lehívni az OTP átutalási számlákról a melegvíz-díjat, s aztán egyszerre okoznak „meglepetést”. Sokakat a pénzbeszedés „technikai megoldása” irritál. Ha ugyanis napközben nincsenek otthon a bérlők, munkából hazatérve olyasfajta cédulát találnak levélszekrényükben, amilyet például a IV. sz. KHI pénzbeszedője is hagyott: 7—15 óra között keressék fel a házkezelöség irodáját, s fizessék be az esedékes bérleti díjakat. — Nem elég, hogy szaladgálhatunk az ÉMÁSZ-hoz és a TIGÁZ-hoz a számlabcfizétés miatt. Most már szaladgálhatunk a HKl-hcz is a lakbérrel. Ráadásul munkaidőben. Mert ugyan vajon hányán vannak olyanok, akik 7—15 óra között ráérnek! — fakadt ki Cs. Z.-né, a Szcntpéteri kapui lakótelep egyik bérlője. A panaszok mindenesetre arra utalnak: nagyobb gondossággal és pontossággal kell megszervezni a bérlöket érintő pénzügyeket a MIK-nél. S az sem árt, ha az illetékesek figyelembe veszik: a HKI munkaidejében a bérlők is dolgoznak. Ne kívánják hát tőlük, hogy a lakbér miatt akár csak fél órával is megkurtítsák munkaidejüket. <r) üzeneteit Garayné Gallus Tünde, Miskolc, Mátyás király u. 118. sz.: Panaszával foglalkozunk, türelmet kérünk. Fehér Csabáné, Miskolc, Engels u. 4. sz.: A Szemere utca sarkán van köztéri villanyóra. A levelében leírtakat egyébként figyelemre méltónak tartjuk, hamarosan megpróbálunk válaszolni kérdéseire. Hegedűs Józsefire, Miskolc, Szondi Gy. u. 26 3. sz.: Reméljük, hogy olvasta a lapunk március 28., szerdai számában a Felszámolják a Szondi telepet című cikket, amely arról tudósít, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén jóváhagyta az ezzel kapcsolatos részletes rendezési tervet. Mint írtuk: belátható időn belül felszámolják ezt a zsúfolt nyomornegyedet. Böszöri Istvánná, Miskolc, Elek Tamás u. 12. sz.:' Megpróbálunk segíteni. Felettem nem bőg a Babilon Időpont: reggel 8 óra 34 perc. A helyszín: lényegtelen. Hallható sláger: Babilon. Meddig hallható: körülbelül két utcával odébb is, mint amelyik szobából bömböl kifelé. Sztereóban. Az alatta, felette, mellette lakók valószínű azért nem reklamálnak, mert megörültele, vagy éppen az őrület felé kénytelenek tendálni. » Biztos, hogy az én vércukrom sincs rendben, mert egyrészt felfigyelek erre a hangversenysziniű hangerőre, ntásrészt azon is gondolkozni kezdek, hogy a magnótól maximum 4 méterre hallgatózó fiatal (vagy idős), miért akarja tapintani is a hangokat? Mert ez olyan erős, hogy már fogható is. Kézzel. Csak ésszel nem. Emlékszem a tv elterjedésének kezdeti időszakára, amikor a konyhában a rádió szólt, a szobában a tv és egy lemezjátszó. Az ablakok nyitva, hogy hallják a járókelők, milyen fenemód jól megy az ottlakóknak. Tudom, hogy a csendrendelet nappal ij érvényes, mivel a bérházakat nem kifejezetten koncertterem hangszigeteléssel építik. Először szól a lakótárs a házfelügyelőnek, aki megmondja. hová kell jelenteni. Jelenti a lakótárs, mire a bömböltelö szülei kapnak egy felszólítást, amivel kitörlik a szemükből a könnyeket, amit az együttérzés csalt oda. Kérdőre vonják a gyermeket, aki nem is emlékszik rá, mikor szólt erősen, mivel ö mindig egyformán bömbölteti, és különben is, a szomszédék gyereke meg hegedülni tanul, am-i sokkal ártalmasabb a lakók idegeire. Finom esetekben Sértett lakótárstól elnézést kér Sértő lakótárs, durvább szituációkban pedig feljelenti, hogy ő meg lopja az áramot, és kihangsúlyozza, hogy a lakásában azt csinál, amit akar. Zárul a kör. Amíg ezt végiggondoltam, majdnem kallótáron kívül értem, örültem, hogy nem olt lakom, feleltem nem bog a Babilon. Felettem az ABBÁ-t imádják. (bére*es) tíÉif mond/cf : a logsxáMály A FOGYASZTÁSI CIKKEK HASZNÁLATI, KEZELÉSI ÚTMUTATÓI 1979. év augusztus 1. napján lép hatályba a belkereskedelmi miniszter 3 1979. számú rendelete, amely előírja, hogy a vásárlókat a termék jellegétől, tulajdonságaitól függően írásban, magyar nyelven és közérthetően tájékoztatni kell a termékek rendeltetéséről, minőségéről, minőségi osztályáról, méretéről. anyagösszetételéről, tartósságáról, a használat és kezelés módjáról, a termék gyártási, fogyaszthatósági stb. tulajdonságairól, tehát használati-kezelési útmutatót is kell adni. A jogszabály melléklete falsorolja azt a száznál is több fogyasztási cikket, amelyekhez a használati, kezelési útmutató adása kötelező. Csak néhányat sorolunk fel, mint pl.: a porított tejtermék, a porított és szárított gyümölcs, a gyümölcslés sűrítmény, az ételkonzervek, a műanyagáruk, a mosogató- szerek, a kozmetikai cikkek, a bevont háztartási edények, a bútorok egy része, a tapéta, a politechnikai játékok stb. Ez azt jelenti, hogy az .útmutatóról az ipar és a kereskedelem, beleértve a kisiparost és a magánkereskedőt is — közösen kötelesek gondoskodni, és nem hozható forgalomba az a termék, amelyet az előírt, illetve szükséges és megfelelő használati és kezelési útmutató- ) val nem láttak el. I>r. Süss Tibor Az utas sem (Gyakorta éri — olykor jogos. olykor jogtalan — kritika az MKV-nál dolgozók munkáját. Az utasok tollat ragadnak, s orvoslást kérnek panaszukra. A közlekedésiek viszont vajmi ritkán írják le véleményüket a nem mindig „kedves” utasokról. Pedig az utas sem mind angyal, amint azt az alábbi levél is bizonyítja). Irányítóként teljesítettem szolgálatot a Marx téri autóbusz végállomáson március 24-én. Komlóstetőre kellett volna indulnia a 79-78-as busznak 21 óra 40 perckor. Sajnos, azonban meghibásodott. Tatartlékbuszunk nem volt, a központi garázs távol van ahhoz, hogy pár perc alatt pótolni lehessen. Éppen megérkezett a végállomásra egy másik járat, amelyet a menetrendtől eltérően ugyan, de mindössze 3 perces késéssel be tudtuk állítani a kieső járatot, örültem, hogy ilyen gyorsan megoldódott a gond.
