Déli Hírlap, 1979. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-02 / 78. szám

Kémény-totó Elrontott a miskolciaké a szó panoráma Megoldatlan probléma je­lenleg Miskolcon az avasi kilátó tömegközlekedési esz­közzel való megközelítése. (Pedig mikrobuszok beállítá­sával megoldható lenne.) Igaz a városunkba érkező idegenek szívesen megteszik azt a harminc-negyven lép­csőfokot az avasi feljárónál, hogy a harangtorony alatti sé­tányról egy kis rálátást nyer­jenek a városra, a Szabad­ság térre, és a város mögötti szelíd dombvidékre. Régen legalábbis volt er­re lehetőség. Ma már — mi­után igen magasra nőttek a sétány alatti rézsű fái —, nemcsak a kilátást vették el fentröl, hanem a rálátást lentről a harangtoronyra. Jo búvóhelyet teremtettek a hu­ligánoknak, akiknek kedvenc tartózkodási helye lett azóta. Emiatt ma már kevés mis­kolci és idegen vállalkozik arra, hogy időzzön ezen a régen hangulatos, jó kilátást nyújtó sétányon. Üdvös lenne visszaállítani a sétánynak a régi karakte­rét, a magasra nőtt bozóto­kat kivágni, a közvilágítást helyreállítani, s a sétány alatti-mögötti rézsűt rendsze­resen kaszálni, gondozni. Sz. A. Miskolc Kilátástalan kilátó . A diósgyőri városközpont univerzális szolgáltatóháza véleményem szerint remek építészeti munka. Még ..ki­látó” is épült rajta. Olyan betonplacc ez, amelyen jó időben a gyerekek görkor­csolyázni, a ráérő nyugdíja­sok pihenni, napozni, a fia­talok a környező hegyek és az ódon vár szépségében gyönyörködni tudnának. A szép kis tér azonban a legverőfényesébb napsütés­ben sem tudja odacsalogat­ni az embereket. Olykor egy­egy eltévedt idegen vetődik csak oda. A gyönyörű pano­rámát ugyanis ócska, rozzant fabódék, szemetes udvarok, régi romos házfalak, rende­zetlen porták csúfítják el. Ahelyett, hogy szégyenlősen palástolni próbálnánk eme csúfondáros panorámát, meg­építették hozzá a „rálátást' is. Vajon nem volt kár r milliókért? Esetleg nem le­hetne valami módon rendez­ni ezt a környéket is? H. K. Miskolc # A Hatvanötösök útja 1. szám alattiak hosszú ideje totóz­nak: legközelebb vajon melyik tégla pereg le az ingatag tűzfalról, s a még ingatagabb kéményről a törékeny cse­repekre? És persze; hogy melyik cserép látja majd kárát ennek? Pillanatnyilag a kémény középső téglája kapja a leg­több tippet Elképzelhető az is, hogy a kémény jobb sarka alatti unja meg hamarabb a szolgálatot. Mert arra már gon­dolni sem merünk, hogy netán az épület karbantartói unjak meg ezt a „játékot". / (K. L. felvétele) mind angyal Örömömet azonban igencsak megtépázta egy éppen akkor érkező szürkekabátos, kötött­sapkás hölgy. Órájának szám­lapját kopogtatva kérte szá­mon tőlem a késést. Néhány szóval elmagyaráztam, hogy mi történt, ez azonban a höl­gyet nem érdekelte. Fortis- simóban hangoztatta elége­detlenségét ,,pontatlansá­gunk” miatt, s azzal sem tö­rődött, hogy immár az autó­busz csak miatta nem indul­hat el. Azt hittem én naiv. hogy gyors intézkedésem elégedett­séget szül. Nem ez történt. Ügy érzem nem jól van az, ha valaki akkor is, azzal szemben is elégedetlen, aki kötelességén túl gyorsan és legjobb képessége szerint se­gít. Lehet, hogy ez utóbbi sorok szerénytelennek tűn­nek. De kikívánkoztak belő­lem. Vadászi József Miskolc, Mátyás király u. 13. sz. A szigeten, de nem a Margit... Mit sem sejtve állok és várok a járdaszigeten (a Kun Bé­la és a Bajcsy-Zs. útnál). Várom a villamost. Jön. Nem a villamos. A csuklós. De hol?! A síneken... Csak később tudtam meg, hogy ez afféle villamospótló járat. Mire azon­ban ezt megtudtam, ingem ga... pardon! — felső és alsó öl­tözékem csuromvíz volt. Mert lemostam. Visszamentem kö­zeli munkahelyemre és szivaccsal lemostam. A ballonomat, a táskámat, az órámat, a kiskabátomat, a nadrágomat, a cipőmet, a kezemet, a szemüvegemet. Csak éppen fejet nem mostam. Kalapot igen. A sártól. A jó, igen hiányolt, olajjal kevert sártól... Nem estem hasra. Álltam, mint mondottam a járdaszige­ten. A busz jött — a síneken! — aztán ment nélkülem. Mert én vissza a munkahelyemre — ezt is mondtam —, végtére is nem jelenhetek meg Hivatalos helyen — ahová eleve in­dultam — ilyen kétes külsővel. Biztosan kétes volt, mert gyanúsan nézegettek. Főleg a nadrágomat. Hiába mondtam, hogy nem, egyesek azt gondolták, de igen. Mert hátai is mustrálgattak. Ártatlan vagyok! Kérdezték tőlem, felírtam-e a rendszámot. Nem. Mert a buszvezető lelkiismeretének nem volt... Sár igen. Drága olajos. Persze erről senki nem tehet. Én se arról, hogy a nadrágom többé nem rendeltetésszerű. No, de, a busz se az volt... Csak a nejem higgye el. Kelt; Miskolcon, 1979. máreius 29-én, 9 óra 38 perekor. Tisztelettel: Egy besározott U. i.: Másik ruhám is van — Felveszem, Majd ha fagy!.« A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radvanyt ív* Levélcím: Dél« Hírlap szerkesztősége S3 ti Miskolc. Balesy-Zsilinséky M K. Telefonsaim: Vt-223 Pótfütési díj — 1977-ig visszamenően Nem fogadták repeső örömmel múlt héten a felsömajlátiak az ajánlott leveleket kézbesítő postást. Kinek kinek teteme­sen megugrott a vércukra a levél tartalmától, fi Miskolci Ingatlankezelő Vállalat 111. számú Házkezelősége ugyanis formanyomtatványon értesítette a T. Címeket, hogy „köny­velési adataink alapján 1978. cv december hó 31. napján” ennyi meg annyi fűtési hátralékot tartanak nyilván. Kérik, hogy a több száz forintos tartozást „levelünk kézhezvételétől számított 8 napon belül az alanti címen fizesse be. Ha a fenti hátralékkal nem ért egyet, úgy 8 napon belül a III. számú Házkezelőscget — Kuruc u. 74/a. házszám — egyez­tetés végett szíveskedjen megkeresni. Amennyiben fenti tar­tozását nem rendezi, úgy kénytelen leszünk követelésünket bírósági úton behajtani.” Hogy hányán keresték meg a III. sz. HKI-t, nem tudjuk. Feltételezzük, hogy az érintettek valamennyien megpróbál­tak valamilyen módon „egyeztetni”. Már csak azért is, mi­vel lakbérkönyveik tanúsága szerint — s legjobb tudomásuk szerint is — semmiféle fűtési hátralékot nem tarthatnak nyilván terhűkre, hiszen 1978 novemberében befizették a pótfűtésekért járó forintokat. — Tévedés ne essék, nem is a tavalyi pótfűtés díjaival maradtak adósok — világosították fel a reklamálókat a III. sz. HKI-ncl. Ez még az 1977. évi pótfűtés dija, amit „elfelejtettek” behajtani annak idején. Ismét előkerültek a lakbérkönyvek, amelyekből kiderült; elképzelhető, hogy így volt, mivel az ominózus esztendő ok­tóberében csupán télhavi központi fűtési díjat kért, s kapott az ingatlankezelő. A bérlők emlékezete természetesen ma már nem tartja számon, hogy másfél évvel ezelőtt melyik hó hányadikától kezdődött a fűtési idény, s hogy hány nappal korábban kap­tak meleget a lakások. Mindenesetre módfelett csodálkoznak, hogy ily sokáig tartott a MIK-ncl is, míg kiszámolták. Az pedig külön visszatetszést szült, hogy az ügyben illetékesek késedelmének — netán tévedésének! — következményeit a bérlőkre hárítják. Tudniillik: fáradjanak be ők a pénzzel a HKI-hoz, méghozzá záros határidőn — 8 napon — belül. Ha csak ennyi lenne a különböző pénzbefizetések körüli bonyodalom a MIK-ncl, már az is figyelmet érdemelne. De előfordul, hogy például hónapokig elfelejtik lehívni az OTP átutalási számlákról a melegvíz-díjat, s aztán egyszerre okoz­nak „meglepetést”. Sokakat a pénzbeszedés „technikai megoldása” irritál. Ha ugyanis napközben nincsenek otthon a bérlők, munkából ha­zatérve olyasfajta cédulát találnak levélszekrényükben, ami­lyet például a IV. sz. KHI pénzbeszedője is hagyott: 7—15 óra között keressék fel a házkezelöség irodáját, s fizessék be az esedékes bérleti díjakat. — Nem elég, hogy szaladgálhatunk az ÉMÁSZ-hoz és a TIGÁZ-hoz a számlabcfizétés miatt. Most már szaladgálha­tunk a HKl-hcz is a lakbérrel. Ráadásul munkaidőben. Mert ugyan vajon hányán vannak olyanok, akik 7—15 óra között ráérnek! — fakadt ki Cs. Z.-né, a Szcntpéteri kapui lakóte­lep egyik bérlője. A panaszok mindenesetre arra utalnak: nagyobb gondos­sággal és pontossággal kell megszervezni a bérlöket érintő pénzügyeket a MIK-nél. S az sem árt, ha az illetékesek fi­gyelembe veszik: a HKI munkaidejében a bérlők is dolgoz­nak. Ne kívánják hát tőlük, hogy a lakbér miatt akár csak fél órával is megkurtítsák munkaidejüket. <r) üzeneteit Garayné Gallus Tünde, Mis­kolc, Mátyás király u. 118. sz.: Panaszával foglalkozunk, tü­relmet kérünk. Fehér Csabáné, Miskolc, En­gels u. 4. sz.: A Szemere utca sarkán van köztéri villanyóra. A levelében leírtakat egyébként figyelemre méltónak tartjuk, hamarosan megpróbálunk válaszolni kérdé­seire. Hegedűs Józsefire, Miskolc, Szondi Gy. u. 26 3. sz.: Reméljük, hogy olvasta a la­punk március 28., szerdai szá­mában a Felszámolják a Szondi telepet című cikket, amely arról tudósít, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén jóváhagyta az ezzel kap­csolatos részletes rendezési ter­vet. Mint írtuk: belátható időn belül felszámolják ezt a zsúfolt nyomornegyedet. Böszöri Istvánná, Miskolc, Elek Tamás u. 12. sz.:' Megpróbálunk segíteni. Felettem nem bőg a Babilon Időpont: reggel 8 óra 34 perc. A helyszín: lényegtelen. Hallható sláger: Babilon. Meddig hallható: körülbelül két utcával odébb is, mint amelyik szobából bömböl kifelé. Szte­reóban. Az alatta, felette, mellette lakók valószínű azért nem reklamálnak, mert megörültele, vagy éppen az őrület felé kénytelenek tendálni. » Biztos, hogy az én vércukrom sincs rendben, mert egyrészt felfigyelek erre a hangversenysziniű hangerőre, ntásrészt azon is gondolkozni kezdek, hogy a magnótól maximum 4 méterre hallgatózó fiatal (vagy idős), miért akarja tapintani is a han­gokat? Mert ez olyan erős, hogy már fogható is. Kézzel. Csak ésszel nem. Emlékszem a tv elterjedésének kezdeti időszaká­ra, amikor a konyhában a rádió szólt, a szobában a tv és egy lemezjátszó. Az ablakok nyitva, hogy hallják a járókelők, milyen fenemód jól megy az ottlakóknak. Tudom, hogy a csendrendelet nappal ij érvényes, mivel a bérházakat nem kifejezetten koncertterem hangszigeteléssel építik. Először szól a lakótárs a házfelügyelőnek, aki meg­mondja. hová kell jelenteni. Jelenti a lakótárs, mire a bömböltelö szülei kapnak egy felszólítást, amivel kitörlik a szemükből a könnyeket, amit az együttérzés csalt oda. Kérdőre vonják a gyermeket, aki nem is emlékszik rá, mikor szólt erősen, mivel ö mindig egyfor­mán bömbölteti, és különben is, a szomszédék gyereke meg hegedülni tanul, am-i sokkal ártalmasabb a lakók idegeire. Finom esetekben Sértett lakótárstól elnézést kér Sértő lakó­társ, durvább szituációkban pedig feljelenti, hogy ő meg lop­ja az áramot, és kihangsúlyozza, hogy a lakásában azt csinál, amit akar. Zárul a kör. Amíg ezt végiggondoltam, majdnem kallótá­ron kívül értem, örültem, hogy nem olt lakom, feleltem nem bog a Babilon. Felettem az ABBÁ-t imádják. (bére*es) tíÉif mond/cf : a logsxáMály A FOGYASZTÁSI CIKKEK HASZNÁLATI, KEZELÉSI ÚTMUTATÓI 1979. év augusztus 1. nap­ján lép hatályba a belkeres­kedelmi miniszter 3 1979. szá­mú rendelete, amely előírja, hogy a vásárlókat a termék jellegétől, tulajdonságaitól függően írásban, magyar nyelven és közérthetően tá­jékoztatni kell a termékek rendeltetéséről, minőségéről, minőségi osztályáról, mére­téről. anyagösszetételéről, tar­tósságáról, a használat és ke­zelés módjáról, a termék gyártási, fogyaszthatósági stb. tulajdonságairól, tehát hasz­nálati-kezelési útmutatót is kell adni. A jogszabály melléklete falsorolja azt a száznál is több fogyasztási cikket, ame­lyekhez a használati, kezelési útmutató adása kötelező. Csak néhányat sorolunk fel, mint pl.: a porított tejter­mék, a porított és szárított gyümölcs, a gyümölcslés sű­rítmény, az ételkonzervek, a műanyagáruk, a mosogató- szerek, a kozmetikai cikkek, a bevont háztartási edények, a bútorok egy része, a tapé­ta, a politechnikai játékok stb. Ez azt jelenti, hogy az .út­mutatóról az ipar és a ke­reskedelem, beleértve a kis­iparost és a magánkereske­dőt is — közösen kötelesek gondoskodni, és nem hozha­tó forgalomba az a termék, amelyet az előírt, illetve szükséges és megfelelő hasz­nálati és kezelési útmutató- ) val nem láttak el. I>r. Süss Tibor Az utas sem (Gyakorta éri — olykor jo­gos. olykor jogtalan — kritika az MKV-nál dolgozók munká­ját. Az utasok tollat ragad­nak, s orvoslást kérnek pa­naszukra. A közlekedésiek vi­szont vajmi ritkán írják le vé­leményüket a nem mindig „kedves” utasokról. Pedig az utas sem mind angyal, amint azt az alábbi levél is bizonyít­ja). Irányítóként teljesítettem szolgálatot a Marx téri autó­busz végállomáson március 24-én. Komlóstetőre kellett volna indulnia a 79-78-as busznak 21 óra 40 perckor. Sajnos, azonban meghibáso­dott. Tatartlékbuszunk nem volt, a központi garázs távol van ahhoz, hogy pár perc alatt pótolni lehessen. Éppen megérkezett a végállomásra egy másik járat, amelyet a menetrendtől eltérően ugyan, de mindössze 3 perces késés­sel be tudtuk állítani a kieső járatot, örültem, hogy ilyen gyorsan megoldódott a gond.

Next

/
Thumbnails
Contents