Déli Hírlap, 1979. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-29 / 100. szám

# Aí új büszkeségük, a lélegeztető készülék • • (Herényi fele.) L semesam ok-avató a MEDiCOR-ba A miniszter kitüntetéseket adott át A .MEDICOR miskolci gyá­rának új üzemcsarnokán ha­talmas transzparens hirdeti: határidőre, a tervezett költ­séggel elkészült. Tegnap délelőtt az avatási ünnepségen fogadták a gyár vezetői Soltész István kohó- es gépipari minisztert. Drótos Lászlót, az MSZMP városi bi­zottságának első titkárát, Tóth Józsefet, az SZMT ve­zető titkárát. Rozsa Kálmánt, a városi tanács elnökét, dr. Martos Istvánt, a MEDICOR Müvek vezérigazgatóját. ■Szarka Gyulát, a vállalat partbizottságának titkárát és Keresztes Istvánt, a szakszer­vezet bizottság titkárát. A vendégeknek Hrabár Sándor, a miskolci gyár igaz­gatója számolt be a gyár fej­lődéséről, és szólt arról, hogy milyen termékeket ho­nosítottak meg itt, az orvosi műszergyártásban. A napok­ban tíz új — majd az egész­ségügyben jól szolgáló — termékek sorozatgyártását kezdik meg. A gyárlátogatás során megtekintették a for­gácsoló és szerszámmühelyt. a gyár tanműhelyét, ahol érettségizett fiatalok készül­nek. hogy az elektronikai és finommechanikai szakmák­ban szerezzenek kellő jártas­ságot. Az új csarnokban meg­tekintették a komplett szere­lősorokat. ahol műtő- és vizs­gáló asztalok készülnek nagy szériában. A finommechani­kai szereidében a miniszter nagy érdeklődést tanúsított az itt gyártott készülékek iránt, s hasonlóan nagy fi­gyelemmel kísérte a gyárt­mánybevezetési üzem precíz, nagy szaktudást igénylő munkáját. A MEO-ban mű­ködés közben vehették szem­ügyre a táskadiagnosztikai család minden tagját, az új. kivitelében is világszínvona­lon álló lélegeztető készülé­ket. Az új csarnokban 2500 négyzetméteren készülnek hazai és külföldi piacra az orvosi műszeriparban már si­kert aratott készülékek. A gyárlátogatás után ün­nepi munkásgyűlést tartottak május elseje és az új üzem- csarok avatása alkalmából. Hrabár Sándor ünnepi kö­szöntője után Soltész István miniszter szólt elismerően a látottakról és a gyár jó hí­réről, s méltatta a saját erő­ből megvalósult 17 és fél­milliós beruházás jelentősé­gét Végül az e munkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó dolgozóknak nyújtott át miniszteri kitüntetést. Ki­váló Munkáért kitüntetésben részesült Hrabár Sándor gyárigazgató. Mag Sándor műszaki főosztályvezető, Tóth Albert tmk-művezető. Fodor István villanyszerelő és Sipkó László asztalos. Az üvegipari Művek mis­kolci gyára kis gyár a „na­gyok", az LKM és a DIGÉP árnyékában. Ez a megállapí­tás mindaddig igaz, ameddig a létszámot tekintjük össze­vetési alapnak. Rögtön na­gyobbnak tűnik, ha elért eredményeit tesszük nagyító alá. Az év első egy-két hónap­jában nem volt nap, hogy a rádióban, a központi napila­pokban ne szólt volna Valaki az exportról. No nem úgy, hogy egy-egy vállalatnál ke­vés-e, vagy sok. hanem úgy, hogy vajon gazdaságos-e? Ugyancsak többször elhang­zott, hogy vajon a termelés bármilyen — pénz — egy­ségben kifejezett növekedési értéké mögött gazdaságossag rejlik-e? A miskolci üveg­gyár mindkettőre pozitív vá­laszt tud adni. Az exportnö­vekedést úgy érték el. hogy közben a hatékonyság és a gazdaságosság is szem előtt volt (tehát nem ráfizetése­sek), továbbá úgy, hogy ami­kor a piac kívánta, a ter­mékszerkezetüket a kívánal­maknak megfelelően alakí­tották. Valahogy ezeket a gondo­latokat fejtegette Kopcsek Imre. a gyár igazgatója azon a tegnapi ünnepségen, ame­lyen a Kiváló Gyár kitünte­tést immár harmadszor ve­hették át. A jelenlevő vezetők: Szo- kup Lajos, az Üvegipari Mű­vek vezérigazgatója. Tóth Kálmán, a vszt titkára, a megyei es a városi pártbi­zottság képviseletében Sza­mos Gábor, az SZMT megyei közigazgatási osztályáról Gaj­dost Lajos, magánbeszélgeté­sekben és hozzászólásaikban a fentieket erősítették meg. továbbá gratuláltak a kitün­tetetteknek. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta Bobkó Ben­jámin. a gyár főmérnöke, a szakszervezet arany elismerő fokozatában Kopcsek Imre gyárigazgató részesült, ennek ezüstjét Simon Lajos, a gyár szb-titkára kapta. Hüse Te­réz, volt KISZ-titkár a Ki­váló Ifjúsági Vezető kitünte­tésben részesült. Ami a vállalati kollektívá­kat érinti, egy brigád kiváló lett, egv brigád vezérigazga­tói dicséretben részesült. Ter­mészetes. hogy emellett egyéb egyéni és kollektív kitünte- téseket is átadtak: az ünnep kapcsán a miskolci gyár 225 dolgozója részesült több mini J 200 ezer forintnyi jutalom- , ban. ) MUNKÁSUK A világ munkásai kilencven éve ünnepük meg május else­jét, mint a nemzetközi munkásszolidaritás nagy ünnepét. 1889-ben. Párizsban, a II. Internacionálé alakuló kongresszu_ sán döntöttek úgy, hogy ezt a napot évről évre megünneplik a világ munkásai, ezzel is nyomatékot adva követelésüknek: a nyolcórás munkanap bevezetésének. A napot kiválaszthatták volna akár azért is. mert ez a „legtavaszibb" hónap első napja, mintegy magában hordozza a jövő ígéretét, a holnap biztatását. Május elsejének azonban ennél gazdagabbak voltak a hagyományai. Már évszázadok­kal korábban, amikor az olasz munkások először tüntettek elnyomóik, kizsákmányolóik ellen és nem sokkal a II. Inter- nacionálé alakuló kongresszusa előtt. 1886-ban ezen a napon zajlott le a haymarketi vérengzés. A négy haymarketi mártír emlékére, illetve az amerikai munkások iránti szolidaritás kifejezésre juttatása érdekében jelölték meg május elsejét nemzetközi munkásünneppé. Ez hát a történelem. Bár jogos büszkeséggel emlékeztethe. tünk arra is. hogy a magyar munkások már 1890-ben meg­ünnepelték mgjus elsejét. Azt pedig aligha lehet e néhány, sorban felidézni, mennyi áldozattal járt, milyen harci sike­reket hozott a múlt század vége óta a tavaszi munkásünnep, amelyet a világon egyre többfelé ünnepelnek 1917 óta sza­badon. A világ proletárjait egységbe szólító klasszikus üzenet ez idén is sokfelé felhangzik majd a májusi munkásünnepen és időszerűsége legalább akkora, mint akkoriban volt. amikor a május elseje megünneplésére szóló felhívás megjelent. Mert — bár a munkásosztály sok követelése azóta teljesült — a dolgozók megosztottsága legalább akkora, i mint kezdetben volt. A nemzeti és a nemzetközi szakszervezeti központok csak_ nem mindegyike felhívja tagjait a munkásünnep megtartá­sára. de világszerte módosul az ünnep tartalma, mondani­valója. Nem egy helyütt az osztálybéke fórumává avatják az osztályharc hagyományos napját. De nem az egymás bírála­tának. gyakorlata elemzésének kívánjuk szentelni ezeket a sorokat. Mert vannak — és ezt éppen május elseje alkalmá­ból helyes elmondanunk — biztató jelei a közeledésnek, a jobb megértésnek a nemzetközi szakszervezeti mozgalmon belül. És most. 1979-ben ezeknek a biztató jelenségeknek megőrzésére kell figyelmünket fordítani. A hatvanas-hetvenes évek politikai enyhülése nem maradt hatástalan a nemzetközi munkásmozgalomra sem. bár jóval lassabban és jóval több bizalmatlansággal ment végbe a kö­zeledés folyamata, mint a különböző társadalmi berendezke­désű államok közt. Az ideológiai, világnézeti különbsó ek meghatározóbban gátolták az együttműködést, mini más területen. S gyakorlatilag egy negyedszázad során megköve­sedett gyanakvást kellett feloldani. A nemzetközi monopóliumokkal szemben a siker reményé­ben csak a nemzetközi összefogás erejével vehetik fel a har­cot a munkások. Ehhez pedig nem elegendőek a kétoldalú kontaktusok. A sokoldalú együttműködés kereteit eddig csak Európában sikerült kialakítani. Vagy pontosabban: sikerült fórumot teremteni az olyan kérdések megvitatása számára, amelyek­ben nagyjából-egészéből egyetértés mutátkozik. És ez nem kevés! Idén ősszel az európai szakszervezeti vezetők már a harmadik konferenciájukat tartják Genfben. A kontinens valamennyi nemzeti szakszervezetének irányítói a munkáso­kat közvetlenül érintő kérdéseket vitatnak meg .. Május elseje számunkra biztatás arra, hogy a világon min­denütt emberibbé formálódik a munkásélet, szorosabbá válik a kézfogás, erősebbé a szolidaritás. Mert 90 esztendő be­bizonyította, hogv a nemzetközi munkásszolidaritás nagy győzelmekre képe«. A jól végzett munka tu­datával ünnepeltek tegnap délután a Volán 3-as számú Vállalat dolgozói. Ha csak annyit idézünk dr. Juhász György igazgató beszédéből, hogy 10 millió utassal többet utaztattak 1978-ban. mint az azt meg­előző évben, máris érzékel­tettük, milyen jelentőségük ♦ A táskadiagnosztikai berendezésekkel ismerkednek a ven­dégek Munkásnagygyűlés a drótgyárban A December 4. Drótmű­vekben pénteken munkás­nagygyűlést tartottak, ame­lyen értékelték a vállalat elmúlt é\Ti tevékenységét. A jó munka eredményeként a Kiváló Gyáregység kitünte­tő címet a tmk-gyáregység. « sodrómű-gyáregység és a halóhegesatö üzem érde­melte ki. Külön hangsúlyt kapott az a kiváló munka, amely 97 szocialista brigád 1200 tagjának érdeme. A szocialista brigádmozgalom­ban részt vevők jutalmazá­sára 728 ezer forintot osztot­tak szét. A vállalatnál 43-an kapták meg a Kiváló Dolgo­zó kitüntetést. MÁJUSI ISMERŐSÖK Megyünk majd elsejen a felvonulókkal. Várni fogunk, ácsorogni. porossá lesz a cip­po nk. Ha süt a nap. szerencsések leszünk és jókedvüek, ha nem süt, akkor napfény nélkül leszünk jókedvüek. Nagyapám kedvenc szólása volt, hogy fényben járt emberekből belülről süt a nap. Népi az ünnep mondatja velem: fényben járó emberek ,vagyunk. Szép lesz a: utca: zászlókkal, emberekkel, apák vallon ülő gyerekkel. Hangulatos lesz az utca, a harsogó, netán néhol recsegd hangszórókkal. Annak is szép lesz, aki kü­lönben nem szereti a tömeget, nem kedveli a harsogást. Ez a nap más, mint a többi. Ünnep van, nem háziasszonyt zsigerelő, traktus, hanem az egyik legfiatalabb, és ép­pen ezért a legjobb kedvű is. Ügy nőtt ve­lünk, mi át az április 4-e. vagy ahogyan változott augusztus 20. Ünnepet, és ez Így igaz, még a hatalom­nak sem lehet csinálnia, az ünnep az em­berekkel nő. Tudom, hogy ez a nap például más a tiltott májusokat megélt veteránnak, más nekem, aki rövidnadrágos gyerekként a lassító villamosra ugrottam fel (múzeum­ba kerülnek már azok a villamosok!), és szentül elhatároztam, hogy majd utolérem az iskolámat, de elcsábított a Margitsziget, a délelőtti csend, a délutáni poros-cipös, fá­radt, de vidám forgatag. Ezért persze bün­tetés járt, de később értegetni kezdtem, hogy milyen közös erő az, ami a felvonulás után az embereket kiviszi még. ott Pesten a Szi­getre. itt a Csanyikba Visz el embereket faluból városba, a sportpályákra. Van egy nap a 365-böl, amikor az ember megün- nepli mindazt, amit tesz, amit dolgozik. Más az ünnep a huszonéves gyerekem­nek, és más lesz a most még édesapjuk nyakúban ülőknek, mert más mennyiséget tudnak az emlékekből, másféle élményeik vannak a munkában. Egy valami marad közös: az ünnep közérzete, az az erő, amely most is kivisz majd a Csanyikba veteránt, felnőttet, gyereket. Az ünnep az emberek­kel nő. Harsogó hangszórók köszöntik majd a leg­jobbakat, és ezek a legjobbak ismerőseink. Lehet, hogy sohase láttuk, sohase hallot­tunk róluk, de az eredményeik a mi életünk részei, megbecsülésük a mi munkánk meg­becsülése is, sikerük talán a mi holnapi, holnaputáni sikerünk. Ezért és így vagyunk fényben élő emberek, A munka kötelesség. Jog. Fárasztó, teher, gond, sikerélmény. Az ünnepe egy nap. Há- romszázhatvannégy napig épül, és három- százhatvannégy napig folytatódik. BARTHA GÁBOR van megyénk forgalmában. Emellett hasonlóan dinamiku­san fejlődött az áruszállítás, s körülbelül 12 százalékkal haladta meg az előző évit. A szerelőcsarnokban meg­tartott ünnepi gyűlésen Hri- ezu Gábor, a vállalat párt- bizottságának titkára kö­szöntötte a vendégeket és a dolgozókat, majd Baksa László, a szakszervezeti bi­zottság titkára május elsejét, a munkásosztály nagy ünne­pét méltatta. Az igazgatói beszédből ide kívánkozik még: a Volán Tröszt válla­latai között meghirdetett szocialista munkaversenyben. az elmúlt évi eredmények alapján a vállalat az ötödik helyezést érte el. E példás munkasikér alap­ján Gábor Zoltán, a Volán Tröszt vezérigazgató-helyet­tese átadta a vezérigazgató és a tröszt szakszervezeti tanácsának elismerő okle­velét az igazgatónak. Ezután a Volán Tröszt Kiváló Bri­gádja kitüntetést adta át az ózdi üzemegység Ady Endre autóbuszvezető brigádjának, a Volán Tröszt Kiváló Dol­gozója kitüntetést Hacskó János szállítómunkásnak, a sátoraljaújhelyi üzemegység dolgozójának. A nemzetközi szállításban kiemelkedő munkájáért IRÜ-oklevelet nyújtott át Lévai István autóbuszvezetőnek és Ham­buch Jenő tehergépkocsi- vezetőnek. Első alkalommal kaptak : vállalatnál Volán-embléma arany pecsétgyűrűt azok akik 30 éve hűségesek vol­tak a vállalathoz. A szé emléket az igazgató adta á a törzsgárdatagoknak, VoláKÉIémás aranygyűrű Harmadszor is kiváló az üveggyár ! í Az üvegipari Művek mis- kolei svára kis s.vár a „na- ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents