Déli Hírlap, 1979. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-19 / 66. szám

Az FK 67-72 tehergépkocsi vezetőjének Mi ebben a jó? a miskolciaké a szó Tudunk egy jobb helyet! Megfogadtam, hogy esős időben nagy ívben elkerülöm a Szemere utca sarkán álló, már-már műemléknek is ro­zoga, a valaha közlekedési jelzőlámpát irányító tornyot. Indoklásom: legutóbb óvat­lan voltam, a zuhogó eső­ben alatta vártam ki, míg zöldre vált a réges-régen automata lámpa, s ez egy kalapomba került. Az elár­vult alkalmatosságról ugyan­is tömény rozsdalé csöpö­gött rám. Nem értem, miért nem bontották már le ezt a funkcióját vesztett tornyot? Arra várnak talán, hogy a rozsda vigye el a MÉH-be? J. Gy. Miskolc, Szentpéteri kapu Dicséret „197». március 8-án a Rómeó Divatházba mentem vásá­rolni. A próbafülkében felejtettem igen értékes fényképező­gépemet, s ezt csak egy óra múlva vettem észre. Az üzletbe visszatérve megkaptam a fényképezőgépemet. Ezúton sze­retnék a nyilvánosság előtt is köszönetét mondani az lüzlet becsületes kollektívájának és annak a becsületes megtaláló­nak, aki a fényképezőgépemet leadta. Tóth Imre Miskolc Apropó! Egyre több dicsérő hangú levelet olvashatunk. Finomsá­gokra érzékeny szívünk rejjes az örömtől, amikor megdicsé­rik A. B(éla) ügyintézőt, mert ügyet intézet. C. D(óra) előadó­nőt, mert a kért árukat kirakta, közben kedvesen mosoly­gott és akkor sem idegeskedett, amikor a vevő a fél üzle­tet nem vásárolta meg. E. F(ercnc) felszolgáló azért kap di­cséretet, mert Jó étvágyat kívánt a leveshez és a kölyök macskának is kicsiny adag húst^— elnézést kérve — vissza­vitte, és akkora nagy darabot hozott helyette, amilyet elő­ször is kellett volna hoznia. G. H(enrik) a hibás tartós fogyasztási cikket minden kü­lönösebb ceremónia nélkül visszavette (vagy kicserélte!), sőt, az egyszer bepalizott vevőt arra is felkérte, hogy legközelebb is ott vásároljon náluk. A Kiváló Dolgozó kitüntetés indoklásakor külön kiemelik, hogy J. K(álmán) már évek óta pontosan bejár a munka­helyre, munkáját lelkiismeretesen elvégzi, fegyelmi bünte­tése pem volt. L. M(iklós) pedig azért kap jutalmat, mert évekkel ez­előtt sok probléma volt vele, azonban rátért a javulás út­jára és meg kell dicsérni, amiért megértette, hogy neki is úgy kell, mint a többieknek... és így tovább, egészen az előlegezett bizalomig, amivel valaki nem élt vissza. Ezért is megdicsérik. Mint a buszvezetőt, aki a rövid vágta után, lihegő kismamának ajtót nyit és elviszi egészen addig,, ameddig az utazni akar. Ha valaki az autóbuszon még a he­lyét is átadja, akkor az legalább annyira, elismerésre méltó, mintha előre köszönne az üzletben. Egyet azonban hiányolok. Van egy barátom, aki szereti az édesanyját. Öt még senki nem dicsérte meg ezért! Helyünkön vagyunk, embertársaim? B. J. Garázsokat akarnak építeni a munkáslakások parkjában Mi, a munkáslakás-akció keretében épült Templom ut­cai társasházak (II. kerület) lakói, igen szomorúan vettük tudomásul, hogy a tanács il­letékes osztálya az épületek között levő parkosított terü­letet jelölte ki garázsok épí­tése céljára. Szomorúságunk oka legkivált az, hogy ezen a területen a szerény lehe­tőségekhez képest homóko- zós játszóteret alakítottak ki a gyerekeknek. Ugyanakkor azonban az is igaz, hogy az épületek közötti távolság csupán a törvényes tűzvédel­mi távolságnak megfelelő. Ha a garázsokat felépítik, a tűzvédelmi sávval együtt a gyerekek is kiszorulnak játszóterükről az úttestre, ahol a forgalom miatt nem csekély a baleset veszélye. Ezek az engedélyezett gará­zsok ezen túlmenően az épü­letek esztétikai összhangját is megbontják. Érthetetlen, hogy milyen meggondolásból engedélyezte építésüket itt az államigazgatási hatóság? Tévedés ne essék, nem va­gyunk „garázsellenesek”. De miért épp ide akarják, a parkba telepíteni őket? Hi­szen az úttest átellenes ol­dalán — a Plejő patak part­ján — nem zavarnának sen­kit. Kérjük az illetékeseket: vizsgálják felül döntésüket, s fontolják meg, hogy javasla­tunk mennyire ésszerű. A Templom utcai munkás- lakás-lakótelep 84 családja. (A javaslatot a városi ta­nács illetékes szakigazgatási szervének szíves figyelmébe ajánljuk. A szerk.) Miben bízik a Herbária? # Képünkön a Bánfi hajnövesztőszer — szigorú hivatalos­sággal: hajszesz — feltalálója látható, amint találmányáról annak idején nyilatkozott. Találmányát sajnos, nem tudjuk olvasóinknak bemutatni. A Herbária ugyanis bizonyos ob­jektív okokból (beteg a boltvezető, zárva a bolt) Miskolcon nem tudja forgalmazni. „Más miskolci üzletben bizonyára boldogan kielégítenék a keresett cikkből a vevők igényeit, ha... ha megkapnák az árusítás jogát. Legalább addig, mig felépül a boltvezető. Persze, lehet, hogy a Herbária abban bízik: a vásárlóknak a várakozásban is kinő a hajuk: .. ?" — írta K. A. miskolci olvasónk. Ismerősöm mesélte a minap: nyugdíjas édesanyja általá­ban őrá bízza az alig tucatnyi baromfit számláló „farmjá­nak” terménnyel való ellátását. A minap azonban hiába jár­ta le a lábát is a csekély ötvenkilónyi takarmányért. Az I. kerületben a zöldség-gyümölcs boltokban, ahol korábban rendszeres volt a kisebb-nagyobb tételű terményforgalma­zás, azt a felvilágosítást kapta, hogy a ZÖEDÉRT Vállalat „levette a műsorról” a takarmánytermekek értékesítését, mondván: nem gazdaságos, nem hoz nyereséget. Az egyik bolti eladó elárulta azt is, hogy miután megkérdezték válla­latuk illetékesét: mivel pótolják majd a terményértékesítés- böl származó bevételt, azt a választ kapta, hogy majd más terméket állítanak be helyette. Nem tudom, hogy milyen — eddig netán ismeretlen — terméket lehetne beállítani egy zöldségféléket árusító üzletbe? Hisz egyik-másik már így is vegyeskereskedés. Ennél azon­ban sokkal lényegesebb, hogy: ha már sorra-rendre reklá­mozzák a szerződéses sertéshizlalást, a kisállattenyésztés bel- és külföldi előnyeit, akkor az ezekhez szükséges felté­telek biztosítását is szem előtt kellene tartani. Már csak azért is, mert városunk területének egyes részei is alkalma­sak állattartásra, éppen ezért nem is esnek tartási tilalom alá. Ügy vélem: ha már a ZÖLDÉRT megszüntette a termé­nyek árusítását, gondoskodni kellett volna arról, hogy más vállalat vegye át tőle. Tessék belegondolni: a jövőben akár egy kilónyi takarmányért is be kell utazni mondjuk Diós­győrből a terményíorgalmi vállalathoz. Mi ebben a jó? M. Gy. Miskolc Üzenet a vandáloknak Tavaly igazán lelkes társadalmi munkával ül­tettünk rózsát, csemete­fákat, fenyőt, a Hoff­mann Ottó utca 21—35. számú épületek között. Gyönyörködtünk minden friss hajtásban, bimbó­ban, nyíló virágszálban. Aztán a legszebb rózsá­kat letépdesték, ősszel lövéstől tépték ki — az ismeretlen tettesek. Alig egy hete pedig — már­cius 11-én virradóra — négy kis fenyőfát téptek ki a földből, s még sze­rencse, hogy a helyszí­nen hagyták őket. Kör­zetünk tanácstagja eze­ket újra elültette. Kér­dés, megfogannak-e még? Azt hiszem, nem kell részleteznem, mit érez­tünk e pusztítás láttán. Hiszen hiába dolgozunk a virágos, szép Miskol- cért, ha ilyen vandálok büntetlenül garázdál­kodnak, s erejüket így fitogtatják. A sajtó nyil­vánossága útján üzenem nekik: fölös energiáju­kat a jijpöben inkább a hasznos társadalmi mun­kában igyekezzenek le­vezetni. Pusztay Miklós Miskolc, Hoffmann O. u. 25. sz. £ Pompásabbnál pompásabb kosárkákat, faragott tálakat, miegyebeket árulnak utcahosszat az alkalmi árusok az Ady Endre utcában. Karnyújtásnyira az aluljáró építési területé­től, s lépésnyire az útelzárás miatt mindig zsúfolt járdától, ahol alkalmanként olyan forgalmi dugó keletkezik az áru iránt érdeklődők miatt, hogy csak győzzön kivergödni belőle az ember. Félreértés ne essék: nem akarjuk bántani az élel­mes eladókat. De tudunk nekik egy jobb helyet ajánlani. A Búza téri piacon. Igaz, ott helypénzt kell fizetniük. De higy- gyék el: ott a helyük. K. Attila Miskolc Üt mondta a jogúzabáfy Az üzemi táppénzelés feltételei és lehetőségei A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3521 Miskolc. Ba.jcsy-Zsilinszkv út 15. Telefonszám: 18-223 Milyen esetben vehetik az üzemorvosi rendelőkben táp­pénzre a dolgozókat, mit mond erről a rendelet? — kérdez­ték többen is. A Miskolci Társadalombiz­tosítási Igazgatóság ellenőrző főorvosa, dr. Szabó József adott részletes választ a kér­désre. Eszerint: a keresőké­pesség elbírálásánál lénye­ges szempont a munkakörül­mények és a munkahelyi ter­helés ismerete. Emiatt elő­nyös, ha az üzemi dolgozó­kat az üzemorvos veszi táp­pénzes állományba. Az üzemorvosnak a gyógyí­tó tevékenység mellett még számos preventív feladta van — emiatt meg kell határoz- n! a dolgozóknak azt a kö­rét, akiknél a táppénztevé­kenység előnyös a dolgozók­nak és az egészségügyi szol­galatnak is. A vidékről be­járó, vagy az üzemtől távol lakó beteg embernek nagy megterhelést jelentene az üzemi rendelőbe való bejá­rás. Lényeges feltétele az üze­mi táppénztevékenységnek, hogy az üzemorvos helyet­tesítése szervezetszerűleg biz­tosított legyen. Erre az egész­ségügyi intézmények integrá­ciója ad lehetőséget. A tárgyi feltételek (megfe­lelő rendelő, kötöző, váró) biztosítása az üzem feladata. Megyénkben jelenleg 10 helyen van üzemi téppénze- lés, de ezek között sajnos nem szerepelnek olyan nagy­üzemek, mint az ÓKÜ vagy a BVK. Az LKM-ben is csak 1979. március 1-én indult, évtizedes szünet után. De már tervezik az ÖKÜ-ben, Farkaslyukon és Putnokon is, valamint további miskolci üzemnél is a táppénzes állo­mányba vétel bevezetését, ha ahhoz a feltételeket biztosíta­ni tudják. A Katowice utcai bölcső­débe a Borsod megyei Tej­ipari Vállalat szállítja reg­gelenként a tejet. Március 14-én, az FK 67-72 írsz. te­hergépkocsival érkezett a szállítmány. Lerakodás után a gépkocsival tovább kellett volna haladni 8 visszafordu­láshoz biztosított helyre, ez­zel szemben a gépkocsi veze­tője „újított”: feltolatott a járdára, onnan a hegyoldal­ra, ahol is két hátsc kerekére kövér koloncokban rátapadt a felázott talaj. Ezael a ko- lonccal vissza a járdára, majd az úttestre. És hordta, hordta szét, utcahosszat a sarat. Igazságtalan vagyok: nem volt ez igazi „újítás”. A hegy­oldal is árulkodik róla. Pár nappal korábban is láttam már a tejeskocsit (nem va­gyok benne biztos, hogy ugyanez volt-e?), igaz, akkor pórul járt a vezetője. A hegy­oldal sarában elakadt a jár­mű, s csak hosszas kínlódás után sikerült kivergődnie. Javaslom az illetékeseknek: egyszer végre kötelezzék a gépkocsi vezetőjét, hogy szed­je fel maga után a járdára és az úttestre hordott sarat. Biztos vagyok benne, hogy elmenne a kedve a hasonló „újításoktól”, s többet törőd­ne városunk tisztaságával is. M. A. Miskolc, Katowice utca (A javaslat tovább bővít­hető. Helyesebben azoknak a köre, akiknél megvalósíthat­nánk. A Szentpéteri kapu városba érkező ágának külső sávja ugyanis — esős idő után — majdcsak a torony­házig szinte földútnak lát­szik. A tehergépjármü-vezetök nemigen kímélik városunk utcáit. Igaz, a KRESZ előírja ezt a .javaslatot”. De hát — ki figyel oda?) Rozsda marja, s lecsorog

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents