Déli Hírlap, 1979. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-16 / 64. szám
Foglalkozása szakmunkás Ártani nem akar, használni nem mer Palackozzák a literes Sztárt A még szükséges munkálatok után megérkezett a Kü- .1 ÁL engedélye is a Kisvár- tlai Szeszipari Vállalat Miskolci Likörgyárába. így a több mint HO millió forintos beruházásban létesített új üdítőital-üzemben a literes és kétdecis Coca-Cola palackozása ulán megkezdődhetett a közkedvelt Sztár üdítőcsa-, iád palackozása az eddigi kétdecis mellett literesben is. A jövő hét elején már a boltokban is találkozhatunk a narancs, alma. citrom és tonik íaesMeú Ugyanez másképpen: — Egyformán dolgozunk, egyformán keresünk, de nem elünk egyformán. Ha kiteszem a lelkem, akkor sem, mert ő nem teszi ki a magáét az enyém mellé, ö megkeres egy másik fizetést, de legalább télfizetést otthon, a faluban. Én lehajtom magam, neki hamarább lesz lakása Miskolcon, mint nekem ... Ha azt számoljuk, hogy a parasztszármazású munkások aránya — szakmunkásoknál — 1973-ban már 45 százalék volt, és hozzátesszük, hogy ma már meghaladja az 50 százalékot, akkor a munkássá válás folyamatát nem képzelhetjük el úgy, hogy a foglalkozás, a tanult mesterség, a munkáshagyományok majd megteremtik a munkásöntudatot, mert nem bizonyos, hogy amit ez teremteni tud, az nekünk elég. Gondolom, sok értelmes, jó szociológiai tanulmány kellene, olyan, amely nem döntő módon a kirívót tapogatja, mint ez az írás, hanem az egésszel tud számolni, és ebből mer következtetni is. (Vége) BARTHA GÄBOR Egy városrész munkásmozgalmi emlékei II. Az Arany János utcai otthon A hajdani Munkácsy utca (még korábban Szirma utca) nyomvonalát követi az a sétálóul, mely keresztülhúzódik a belvárosi lakótelepen. Nem messze a Szinva-parttól, han_ gulatos térré öblösödik, s aki mostanában arra jár, láthatja, hogyan szépül a környék. A nyitás előtt a Csemege ABC-áruháza, előnevelt fákat, virágokat ültetnek, és betonozzák azt a kfs emlékhelyet is, mely történelmet idéz: a közelben állt az a ház, ahol 1918-ban a párt miskolci szervezete megalakult. Fontos szerepet játszott ez a negyed a város munkásmozgalmában. A MŰSORT BETILTOTTAK Tegnapi számunkban a Gordon kialakulásáról olvashattak, és szóltunk arról is, hogy milyen sokat vállaltak Mikor aiszik W " " ■■ // ^ az éjjeliőr? A Falurádió kedd reggeli műsorában hallottam a következő — sajnos, cseppet sem különös — történetet. Az egyik termelőszövetkezetünkben ellenőrizni akarták és alva találták az éjjeliőrt. Az ellenőrök meglepődtek, és Jelháborodtak, az éjjeliőr meg sem lepődött és Jel sem háborodott, talán azért, mert álmos volt. Fegyelmit akartak adni neki, de közölte, hogy ö akkor felmond, van üres állás a környéken elég ... Nem adtak fegyelmit, az ügynek folytatása sem lett, mondván, hogy még mindig jobb egy alvó őr, akiről azt gondolhatják, hogy ébren van, mint egy betöltetlen státus, amiről mindenki tudja, hogy az betöltetlen. Adott esetben a tolvajok is. Aki a történetet elmondta a riporternek, hozzátette ehhez: ő ugyan hajnalban jár dolgozni, de ha ugyanígy gondolkozna, akkor a közelben van olyan üres státus, amit ha ő tölt be, járhat akár kilencre is... A betöltött státusnak még úgy is örülni fognak. Elnézést kérek e kollégától, akitől kölcsönvettem a történetét. Tettem azért, mert kevés olyan ország van manapság a világban, ahol ugyanezt a sztorit elhinnék. Lévén ott nincsenek ilyen történetek. Nálunk viszont megismételni sem árt. Az olvasó most rám legyint: nem is használ. Ugyan, mit tehetnék? És él még egy nagyon furcsa, más tartalmú vélemény is. Sokan ugyanis azt mondanák, hogy persze: egy éjjeliőrre, a „csóró" kisemberre ráhúzzák a vizes lepedőt, bezzeg . .. És ebből az alapállásból megvédenék az éjjeliőrt, Tévedés ne essék. Én tudom, hogy van néha. vagy talán nem is néha efféle „bezzeg”, de óriási különbség van. hogy mit, kit. mitől és hogyan véd meg az ember, amikor támad. Jót-e, vagy esetleg rosszat? Magyarabbul: ha engem megcsal a feleségem és ezt valaki elmondaná nekem, akkor én nem azon kezdenék gondolkodni, hogy a főnököm, vagy barátom felesége bezzeg többször is, és annak el se mondták . .. Azt hiszem, más is így van ezzel. Engem és minden embert a saját élete érdekel. Nem is akarok én mást monddni ezzel kapcsolatban, csak azt, hogy mindenféle „bezzeg” lehetetlenné válna egyszer és mindenkorra, ha tudnánk felnőtt módra féltékenyek lenni a magunk világára. Az éjjeliőr ugyanis éntölem is lop, mindenkitől lop. Átaludt óráit, amiket kifizetünk, mi fizetjük .». R. & magukra a« 1919-es események előkészítéséből, irányításából a városrészben tevékenykedő kommunisták. Azzal zártuk cikkünk első részét, hogy a Tanácsköztársaság leverése után is tovább élt a negyedben a munkásság forradalmi szelleme. Az 1930-as felvonulás gyülekezőhelyét az Arany János utcai munkásotthon környékén jelölték ki a szervezők. Hogy mit jelentett a nyomornegyed népének, és egyáltalán a miskolci munkásságnak az Arany János utcai otthon? Túl azon, hogy éltette, ápolta az együvé tartozás szellemét, a forradalom gondolatát, lehetőséget teremtett a művelődésre is. Az utóbbi funkcióját akkor becsüljük igazán, ha tudjuk, hogy a Horthy- rendszerben minden ki- lenc-tizedik miskolci analfabéta volt, s csak minden harmadik felnőtt végezte el az elemi iskola hat osztályát. Ám e proletár negyed lakói között még kedvezőtlenebb volt az arány. A Vörösmarty utcai "római katolikus iskola három tantermében, három tanító foglalkozott 120—140 gyerekkel. (Erre is jó emlékeznünk, hiszen nemcsak a negyed, hanem a város egyik büszkesége a lakótelep 12 tanterme«, korszerű, tornatermes, sportpályás iskolája.) E városrészben tehát misz- sziót teljesített az Arany János utcai munkásotthon, ahol irodalmi esteket is rendeztek. Fellépett itt többek között Ascher Oszkár, és gyakran látogatta a gyűléseket Vincze Oszkár író, aki a munkások szavalókórusát vezette. E kórus előadásait — politikai töltetük miatt — a rendőrség több ízben betiltotta. RENDŐRKORDON ÉS KARDLAP Ezek után röviden idézzük az 1930-as tüntetés krónikáját. A pesti „csendes sétához" hasonló felvonulást szervezett Miskolcon a szociáldemokrata pártvezetőség. A felvonulás gyülekezőhelye a munkásotthon környéke, végcélja pedig a Pece-parti, Tóth utcai emberpiac lett volna, ahol gyűlést kívántak tartani. Szeptember elsejére tűzték k ia tüntetést, de már augusztus 27-én házkutatásokat tartott a rendőrség, és 18 főt elő is állított, köztük a munkásmozgalom Vörösmarty és Arany János utcában lakó harcosait. Szeptember elsején kora reggeltől készültségben volü a rendőrség. Megszállták a Diósgyőrből Miskolcra vezet# útvonalat, és gondoskodtak! arról is, hogy a perecesf munkásság ne juthasson el az Arany János utcai gyülekezőhelyre. Kordonnal vették körül a város- és megyeházát, s az Arany János utcai munkásotthon környékét/. A letartóztatások és S rendőrség fenyegető megmozdulásai ellenére, a munkások kivonultak a Széche-^ nyi utcára. Az Erzsébet téren kardlappal támadtak a rendőrök a tüntetőkre, akik a Korona előtti kupacból kiemelt féltéglákkal válaszoltak. Csak néhány szemelvényt ragadtunk ki a Miskolcon fellelhető dokumentumokból, hogy érzékeltessük, milyen szerepet játszott ez a városrész a munkásmozgalom történetében. Mé néhány év és eltűnik, csak fotókon él tovább a Gordon. Nem sajnáljuk apró házait, szűk sikátorait, de megőrizzük a mozgalom itt tevékenykedő harcosainak emlékét. BÉKÉS DEZSŐ Kevesebb a hiánycikk A közelmúltban hiánycikkkiállításon mutatta be azokat a termékeket a VASVILL Nagykereskedelmi Vállalat, amelyek évek óta hiányzanak a boltok pultjairól. A néhány napos tárlatra a vállalatok. szövetkezetek vezetőin túl sok kisiparost is meghívtak. E széles körű tájékoztatásnak köszönhetően, ma nmr jó néhanny«l kevesebb a hiánycikkek száma, ugyanis a termelőszövetkezetek egy része — amelyek melléküzemágként ipari tevékenységet folytatnak —, valamint sok kisiparos segített enyhíteni a gondokat' Az első — korábban hiánycikknek számító — termékek már be is érkeztek a nagykereskedelmi vállalathoz. írjon a szakmunkás-öntudatról Amit én tudok ugyanis az ügyeskedőkről, amit nekem elmondtak a hétfőn pihenőkről, azt egy-egy üzemen. műhelyen belülről mindenki tudja a másikról, de ha nekem beszél is róla, az érintett emberrel nem szól erről, és egészen bizonyos, hogy a „főnök” előtt eldugja minden tudását. Nem akar ártani? Inkább használni nem mer, nem akar. — Ha szólnék, kellemetlenkedőnek mondanának —• vélekedett egy, brigádvezető ismerősöm. — Volt, hogy magunk között szóltam, de mi lett belőle? Én lettem a' szemét ember, sy a végén még ki is nevették, mert nem lett a dologból semmi. Az egésszel tud számolni ^ Az új lakótelep szíve ez a hangulatos tér. A háttérben még dolgoznak az építők, de március 21-re, a Tanácsköztársaság évfordulójára elkészül az az emlékhely is. mely egy fontos történelmi eseményt idéz: a közelben állt az az épület, melyben 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártjának miskolci szervezete megalakult. # A nagyüzem a legjobb iskola... (Kerényi felv.) Egy külön írás témaja lehetne az érettségizett szak. munkások helyzete. Azoknak a szakmáknak a rangja, amelyek megszerzéséhez\érettsé- gi kell. Szabad a pálya? Nevelő: — A képzésben az első idő. szak nagyon nehéz. Sok a jó képességű, de csalódott gyerek, akit abban a hitben neveltek, hogy majd egyetemre kerül, főiskolát végez ... Egy részük el is hull, egy darabig bírja, de aztán elmegy tőlünk. Legtöbbször olyan hely. re, ahol gyorsan jut pénzhez, vagy olyan pályára, am'elyet kalandosabbnak hisz. Aki megmarad, tehát eljut az oklevélig, még mindig nem biztos, hogy szakmunkás lesz. Volt egy nagyon jó képességű gyerek. Kiváló műszerész lehetett volna, most taxisofőr. Egy másik kisegítő benzinkútnál, és ahogy így visszaemlékszem, sokan mentek el kocsikísérőnek, vagy szabadabbnak érzett pályára: gépkocsivezetőnek.' Egyszer meg kellene nézni azt is, jó gyakorlat-e az, hogy az MHSZ például a gépkocsivezetői tanfolyamokra szívesebben vesz fel olyan gyerekeket, akiknek szakmájuk van, akik éréttségizettek. Ezek nagy részét ugyanis elveszíti később az üzem. G. A. gépkocsivezető: — Esztergályos voltam, meghirdették a tanfolyamot, azt elvégeztem A Volánnál vagyok most, nem nagy a pénz, de néha „leesik” valami .. . F. B. kocsikísérő: — A meló nehéz, de a pénz is kikerül, érdekes is. Egy ideig csinálom ezt, aztán, ha úgy jön ki, belekezdek valami másba . . . K. E. lakatos volt: — Nézze, az nem bolt, hogy bemenjek egy műhelybe, csináljam azt, a'mit a többi, esetleg „nyalizzak” a nagyobb prémiumért. A személyim szerint alkalmi munkás vagyok. És? A szakmámmal a felét se keresném annak, amit így heti négy nap alatt összeverek... Egyikükben sem vetődik fel, hogy a szakmaszerzésük a társadalomnak pénzébe ke-* rült, és az sem, hogy ők hiányzanak valahol. Valójában a szakmát még meg sem kóstolták, sem osztály-, sem rétegtudatuk nincs. JSem hétpecsétes titok Nem hiszem, hogy a kép, amelyet beszélgetések töredékeiből összeraktam, túlságosan vidámító lenne, de hadd tegyem ehhez, azt akartam jelezni, amire figyelnünk kell. A munkást kereső hirdetések ugyanis követelőén sürgtik, hogy munkásosztályunk legértékesebb rétege kellő figyelmet kapjon. írtam korábban: az utánpótlást ma már döntően a távoli falvak adják. Onnan jön az ámuló szemű kisember, s a városokban érik szakemberré. Itt választ magának barátot, itt akar majd valakihez hasonlítani. Sajnos, egyáltalán nem bizonyos, hogy a legjobb munkások közül választ példaképet, hiszen nagy csábítása van annak, ha valaki néhány óra alatt „összever” két-három kilót. A gyárakból, üzemekből vándorútra kelő tömeg útja sem hétpecsétes titok. A szakmunkásjelölt már az első gyakorlatok idején találkozik vele, látja, ami történik, talán azt is tudja, hogy ezt sokan helytelenítik, de azt is, hogy senki nem szól. És ha ügyes kezű, akkor az idősebb szaki szívesen elhívja masze- kolni, megtanít esetleg meg szakmai fogásokat is, de nemcsak á kötelezőnek hitt féldecivei. hanem az életvitel példájával is árthat. A szakmunkás-közérzetről írni annyit is tesz. hogy az ember legalább érintőlegesen
