Déli Hírlap, 1979. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-15 / 63. szám
a miskolciaké a szó Olvasóink panaszolták a MIK intézkedett Nemcsak miskolci, de — sajnos — országos jelenség, hogy « sajtóhoz érkező panaszos levelek jelentős hányada az ingatlankezelő vállalat munkájával foglalkozik. A MIK igen lelkiismeretesen vizsgáltatja ki a sajtóhoz érkező panaszokat, s a lehetőségekhez képest soron kívül intézkedik. Az alábbiakban ezek közül gyűjtöttünk össze egy csokorra valót. MIÉRT NEM TELJESÍTETTÉK AZ ÍGÉRETET? A Hegyalja u. 15—17. számú ház fűtési problémáival fordult szerkesztőségünkhöz Torjai Mihály lakóbizottsági tag. Mint írta: a ház lakói idén is igen sokat fáztak, dideregtek otthonaikban a konstrukcióhibás fűtőrendszer s az épület hiányos hőszigetelése miatt. Bár már mólóban a tél — okulva a korábbi tapasztalatokból—, a következő téli időszakra forszírozza az évek óta gondot okozó fűtés megoldását. „A MIK igazgatója — műszeres mérések és személyes kivizsgálások alapján — már 1977-ben elismerte panaszunk jogosságát, s ígérte: ideiglenes megoldásként, az ingatlankezelő költségére, hőkandallókat biztosítanak az alul- íütött lakásokba, a fűtésre használt áram díját fizetik, s a központi fűtés díját csökkentik. Az ígéretet azonban nem teljesítették. Miért?” — kérdezte Torjai Mihály, A MIK illetékesének vákttaa: Az ígéret teljesítését a Hegyalja utca 15—17. szám alatt lakók közül senki sem igényelte. Ez ideig sem érke- neit be kérelem az ott lakóiétól hőkandallók biztosítása»«. Az épület szigetelésének kijavításával kapcsolatban egyébként a városi tanács építési és közlekedési osztályához fordult a válla- lat, kérve: a felettes hatóság állásfoglalását: ki és milyen módon köteles helyrehozni a hibákat, s miként módosítható a fűtési rendszer? Az 1979. február 1-én kelt levelükre ez ideig még válasz nem érkezett. HASZNÁLHATATLAN GARÁZSOK Huszonnégy társammal garázst építettünk ezelőtt nyolc évvel a Baross Gábor utca 2. szám alatti ház udvarán. Az építési engedélyt olyan feltétellel kaptuk meg, hogy a beállamosítási nyilatkozatot aláírtuk. Garázsainkat tehát az ingatlankezelő vállalat vette át, s mi bérlőkké válva fizetjük a nem csekély garázsdíjakat. Azóta kérelmezzük — hol külön-külön, hol együttesen —, hogy a MIK hozassa rendbe a garázsok előtt levő területet, mivel kora ősztől késő tavaszig a tengelyig érő sár miatt használhatatlanná válnak a helyiségek. A MIK állandóan csak hiteget bennünket, s bár a bérházat már tavaly felújították, a tereprendezés elmaradt. Nincs nagy igényünk, csupán legalább salakozást kérnénk. Nem tudom, mit szólna a MIK ahhoz, ha mi is olyan lelkiismeretlenül fizetnénk a garázsdíjakat, amilyen lelkiismeretlenül foglalkoznak ügyünkkel. Bajáky Józsefné A MIK válasza: a terep rendezését 1977-ben az építési részleg kapacitáshiánya miatt nem sikerült elvégezni. A tavalyi felújítás alkalmával nem tervezték a költség- vetésbe az udvar rendbetételét. Idén most már a terv is, a költségvetés is biztosítva van, s bíznak benne, hogy a kapacitás is meglesz erre. Az ígéret teljesítésének késéséért az érintettek elnézését, s a végleges rendezésig türelmüket kérik. MI LESZ A WEIDLICH-ÍIÁZZAL? A Széchenyi út 19. szám alatti — a tősgyökeres miskolciak által Weidlich-palo- tának ismert — bétttáe. álla* pota enyhén szólva aggasztó — hívta fel figyelmünket B. M.-né miskolci olvasónk. Nemrégiben kevés híján a fejére pottyant az épület tetejéről leszakadt lemez. Ezer szerencse, hogy jók a reflexei, s el tudott ugrani alóla. Az udvarbelső is szomorú képet mutat. A függőfolyosók egyike (a keresztfolyosóról van szó) teljesen átlyukadt, az alatta álló az égre láthat a betonban keletkezett résen. Mikor újítják fel, vagy legalább javítják ki ezeket az életveszélyes hibákat? —kérdezte B. M.-né. A MIK válasza: az épület 13—14 évvel ezelőtt volt utoljára felújítva, ezért sem az ötödik, sem a hatodik ötéves tervben nem szerepel az újabb, teljes felújítása. A főutcai homlokzat rekonstrukciójára idén sor kerül, ezzel egyidőben minden szükséges javítást — a tetőszerkezetét is és a függőfolyosóét is — elvégzik. KEVÉS A KUKA Miért van az, hogy a Szeles utca 32. szám alatti bérr ház lakóinak — bár 13 család la'..k itt — csupán két szemetesedényt ad a MIK? Ha háromszor ennyi lenne, az sem lenne sok, hiszen az épületben a' lakókon kívül asztalosműhely működik, ezenkívül egy trafik és egy szerelvénybolt van. Nem csoda, hogy állandósult a kukák mellett a szeméthalom, amely azon túl, hogy te- nyésztelepet teremt a baktériumoknak, rontja az utca képét is. Többször fordultunk már az ingatlankezelő vállalathoz a kéréssel, hogy adjanak több kukát ide, ám idáig nem történt semmi. Vajon nem is fog? — kérdezték a ház lakói. A MIK válasza: a két szeméttároló edény csupán a 13 bérlőé. A műhelynek és az üzleteknek, az érvényes rendeletek értelmében, saját maguknak kellene gondoskodniuk szeméttárolóról, a szemét gyűjtéséről, illetve elszállíttatásáról. Erre a vállalat ismételten felhívja a műhely, illetve az üzlethelyiségek bérlőinek figyelmét. A lakóknak viszont a korábban elszállított selejtes szeméttárolók helyett újakról gondoskodnak. Addig is türelmüket kérik. Van vendégkönyv, de minek?... Március 8-án e rovatban jelent meg — Fenntartott helyek a Palotásban címmel — egy olvasó panasza. Nem ez az első eset — írta a szerkesztő a hozzá fűzött kommentárban. Hogy ez mennyire igaz, példaként az alábbi történet: 1978. december 27-én i a Palotás étterem bo- xaiban helyet foglalni — FOGLALT tábla miatt — nem lehetett. Akkor sem, ha ottlétem alatt — háromnegyed hattól negyed kilencig — senki sem érkezett oda. A személyzet egyik tagja a kolléganő vendégeire, míg egy másik, magas funkciót betöltő személy „esetleges" látogatására hivatkozott!? Sem a válaszuk nem volt megnyugtató, sem pedig az a tény, hogy a vendégkönyvük előző panaszbejegyzései hiánytalan példányszámmal álltak rendelkezésre — bárkinek! Nem tudom elképzelni, hogyan nyerhet orvoslást ilyen üzletvezetés mellett a fogyasztó panasza? Netán azt hiszik, hogy a fülsértőén pengő gitár mindent megold? S hogy a panaszbejegyzésemre történő válaszadás ideje 1978. december 27-től már hányszor telt el, a számolni oly kiválóan tudó alkalmazottak bizonyára máris vágják az eredményt. Míg közlik velem is, türelmetlenül várok: Fekete Píter (Teljes cím a 862 992 és a 862 963 szám« vendégkönyvi bejegyzésen.) Kadrányi ftva Levéfcfm: DéM Bfrtap igerftc—ftpég« 3507 Miskolc Bajcsy-Zsíünsvfc? ét H. Yeíefonsz&m: 13-321 Műemlék, méltatlan környezettel Minden város féltve őrzi műemlékeit, s igyekszik annak környezetét úgy kialakítani, hogy az méltó keretet képezzen a műemléki komplexum köré. Sajnos, Miskolc nem tartozik az ilyen városok közé. Egyetlen számottevő műemléki attrakciónk az avasi református templom, szomszédságában a harangtoronnyal. A városunkba látogató idegenek mindjárt ezt a csaknem ezer éves műemlékünket keresik fel, fényképezik, filmezik minden oldalról. Sajnálatos, hogy szégyenkeznünk is kell, mert ennek a páratlanul szép, hangulatos műemléki együttesünknek bizony méltánytalan a környezete. Az újjáépített Szabadság fürdő déli térségében nagy előszeretettel parkíroznak a távolsági, külföldi autóbuszok. (Jó lenne ezt a jelenleg talán még illegálisan működő területet parkolás céljára kiszélesiteni, le- bíUimenezni, legálissá tenni!) Mit lát az autóbuszról leszálló idegen? Felfedezi az idegenforgalmi prospektusokból megismert harangtornyot, templomot, de milyen környezetben? A Toronyalja utca 1—3—5—7. számú házak városképileg oda nem illőek, s a középen kialakított ütött-kopott udvar. desz. kakerités, a száradó ruhák nemigen nyújtanak esztétikus látványt. Napjainkban sok. több milliós értékű házat szanálnak a belvárosban, olyanokat is, amelyek még várhattak volna. A fent megjelölt házakat senki nem sajnálná, sem a bent lakók, sem a miskolci lokálpatrióták, de legkevésbé az autósok, hiszen lebontásukkal végre megszűnne a sok baleseti veszélyt magában hordozó beláthatatlan kanyar! Az utóbbi években sok szégyenfoltja eltűnt már a városnak. Jó volna, ha a legszebb műemlékünk alatti szégyen- sziget is megszűnne és a helyén kialakított zöldövezet keretében szépen érvényesülhetne egyetlen, messzi földön híres műemlékünk.' K. B. Miskolc Így érkezett! # Február 22-én adták fel címünkre Budapesten ezt a levelet, amely március 12-én végül is ilyen állapotban került levelesládánkba. (Annyi különbséggel, hogy a címzett és a feladó neve sem volt kihúzva a borítékon. A szerk.) Biztos vagyok benne, hogy nem a posta kézbesítője vetemedett levéltitok megsértésére. Legfeljebb annyi hibát vétett — bár ez sem csekélység! —, hogy másnak a levélszekrényébe dobta be. Még azt is megérteném, hogy a borítékot — felületességből — felbontotta az illetéktelen. Az azonban rejtély: miért tépte össze a nem neki szóló levelet ? Lehet, hogy úgy véli: köszönjük meg, hogy egyáltalán — ha ilyen állapotban is —, eljuttatta rendeltetési helyére? Nem köszönjük meg. önnön intelligenciáját kérdőjelezte meg a „kedves” ismeretlen. L. Gy.-né Cím: lásd a borítékon Miért nem bírságolnak? = Régi jó barátom látogatóit'; meg Egerből, s egyik belvárosi sétánk alkalmával kifakadt: — Mondd! Hogy tudtok ilyen rendezetlen, szemetes városban élni? Egy általa ne van nálatok közút- és jár-, datakarítás? Nálunk, Egerben súlyos bírságot fizetnének a járdatakarítást élnvü*' lasztó háztulajdonosok é*-' házmesterek! » Szégyenkeztem és nem tudtam mit felelni. Másról beszélten, mint Bodóné, akitől a bor árát kérték. Mert most mondjam el a miskolci köztisztasággal kapcsolatos panaszaink soráf? Például azt, hogy nálunk nagyon sok kívánnivalót hagy maga után a közutak tisztán tartása, mert a színültig rakott teherautók, dömperek rakományaikkal — sóderrel, salakkal, földdel — habon'--, tatlanul szennyezhetik köz-.* irtainkat? Hogy a kanálisok, tisztán tartása örök téma A’ miskolciaké a szó rovatnak? . Hogy a járdák takarítása is i csak rendeletben előirt óhaj, s a jelek szer int nem sok tulajdonost, házmestert bírságoltak meg hatósági közegeink a járdatakarítás elmulasztásáért? Mondjam el azt, hogy míg Egerben a közutakon, járdákon példás a tisztaság, elvétve sem lehet találni hulladékot, addig nálunk bizony, a miskolciak egy része gátlástalanul szemetel, gázol át a füves zöldterületek parkjain? A belvárosi utcákat róva, a szemetes járdákat nézve elgondolkodom: régen volt egy jó gyakorlat. A rendőrök reggelenként bekopogtattak a járdatakarítást elmulasztó háztulajdonosokhoz, házfelügyelőkhöz és megbírságolták őket hanyagságukért. Nem is volt probléma akkoriban a járdák tisztántartásával. Miért nem lehet ezt a bevált gyakorlatot ma is követni? Hisz csak így lehetne elérni végre a minden tavasszal meghirdetett „Tiszta, virágos Miskolc” megteremtését T. L. Miskoic Még mindig nincs gazdája a bánkúti útnak? A múlt hét végén teljes pompájában visszatért a tél a Bükkbe. Bánkúton három napon át havazott. Erről hírt adtunk lapunkban, sőt! A Magyar Rádió szombat reggeli adásában még hangulatos riportot is közvetítettek a vasárnapra meghirdetett országos síverseny előkészületeiről. Nem volt véletlen tehát, hogy a hét végén igen sokan keresték fel Bánkutat, több százan élveztek a télutó ajándékát. Hogy ezt a hétvégét mégsem a csodálatos időről és a rangos síversenyről emlegetik meg, annak oka: a máskor mindig rendben tartott borovnyáki—jávorkúti út tükörsima volt, a lillafüred— dedestapoiesányi úthoz hasonlóan. Elfelejtettek a£ illetékesek íeltroszkáztatni az utat. Eredmény: jó héhány gépkocsi megsérült, koccant, volt olyan is, amelyik az út- széli árokba került. Jogosan vetődik hát fel a póruljárt autósokban a kérdés: még mindig nincs gazdája a bánkúti útnak? Ha van: hogy-hogy nem jutott eszükbe az egyébként pihenő Szórókocsik közül legalább egyetlen egyet a bükki útra irányítani? Saját pénztárcájukba se kellett volna nyúlni ezért a „külön költségért”. Ha memóriánk nem csal, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ilyen célra nem csekély összeget biztosított a borsodi erdőgazdaságnak. VégáHomás következik! (Beküldte: K. József, Miskolcj
