Déli Hírlap, 1979. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-13 / 61. szám

Közönség voltam...­Játék a gyermekekért Csütörtökön: Próbavágás a húsüzemben Ö Rendkívül nagy munkála­tok folytak 1978 szeptembe­re óta a miskolci húsüzem­ben. Mint arról már lapunk­ban hírt adtunk, ekkor nagy­javításra állt le a város élel­miszer-feldolgozó üzeme. A rekonstrukciós munkálatok — úgy tűnik —, a sikeres befejezés előtt állnak, hiszen csütörtökön a tervek szerint már próbavágást tartanak. Ennek sikerétől függően vár­hatóan április 2-án megkez­dődik ismét az üzemszerű termelés a miskolci hús­üzemben. Pénzügyi gazdálkodás és polgári védelem A Miskolci Járási Hivatal elnöke ma délelőttre értekez­letet hívott össze a járás nagyközségi, községi tanácsai vezetőinek. A jelenlevők ér­tékelték az l®78. évi pénz­ügyi gazdálkodást, s megha­tározták 1979. évi, ez irányú feladataikat, majd az 1978. évi polgári védelmi tevé­kenység mérlegét vonták meg, s elkészítették idei pol­gári védelmi terveiket. Előbb született egy ötlet. Játékos, hasznos és kedves. Az ötlettel játszani jó volt, s megszületett a terv: Mis­kolcon a MÉMTE asz'talite- niszezöi, a DVTK birkózói, a Borsodi Volán salakmotoro­sai. az AFIT autós szakosz­tálya, a Miskolci Nemzeti Színház színészei és az új­ságírók a gyermekszolidari­tási alap javára teremlabda­rúgó-tornát szerveznek a sportcsarnokban. Közönség' voltam a tornán. Mennyi szervezés, mennyi munka kell egy ilyen torna rendezéséhez? A szervezők szerint ezúttal kevesebb kel­lett, mint máskor. Egymon­datos vélemények: — Bárkit hívtunk, bárkit kértünk, bármire szükségünk volt, segítettek ... — Természetesen izgulunk, ahogyan minden rendező iz­gul, de ha közönség lesz, ak­kor már megérte... — Más sportágakban NB I-es sportolók, nehéz verse­nyekre készülő versenyzők jöttek az első szóra ... Krónika: bevonulnak a csapatok. Zászlók, gyerekek, és a sportolók, igaz, idegen szerelésben, a színész szokat­lan szelepre készülődve. Dr Valykó István, a Borsod me­gyei Autó- és Motorsport Szövetség elnöke röviden kö­szönti a résztvevőket, aztán a villanyújságon egyetlen felirat gyullad ki: A gyer­mekekért! Ez alá már a ..hi­vatalos” szöveg kerül: Szí­nészek—MÉMTE asztaliteni- szezök. A játék? Nem vagyok sportriporter, szakmai meg­jegyzésem csak egy: élvezi, aki látja, és élvezik, akik csinálják. Gólok: kicsik és nagyok. Gól-öröm: ugyan­olyan, mint az igazi rang­adókon. Sok öröm, sok gól... Az asztaliteniszezőknek en­gedelmeskedik a nagyobb labda is. Nyernek. És már következnek is a birkózók az autósok ellen. Az ember le­pattan róluk, a labda nem mindig. Nyernek. A színészek —újságírók örökrangadón el­fogultság miatt leteszem a tollat. Eddig szerettem őket.. Vezetnek. Egyenlítünk, nye­rünk. Szép volt, fiúk — sut­togom elhalón és boldogan, ugyanis a vesztes nem vesz­tette el megszerzett népsze­rűségét. de végre nekünk ii van sikerélményünk Rangadó már minden ösz- szecsapás: motorosok—birkó­zók. Csak a szőnyegen is mindig úgy menjen! Újság­írók—autósok. Nem bunda, de döntetlen. Az asztaliteni­szezők az utolsó mérkőzésen több alkalommal a hálóba vágják a labdát. Ráadásul ennek örülnek is. Nagyon. A motorosok szomorúak, de nem nagyon. Eredményhirdetés; zászlók, gyerekek, mosolygó csapatok. Vendégeink, Pólyák Imre olimpiai bajnok birkózó, Drapál János Grand Prix- győztes motoros, Ferjancz Attila rallibajnok, Knézy Jenő tévériporter egy-egy jel­képes ajándékot kapnak. A többiek tapsot. Sok és őszinte tapsot. Akár a „szép volt fi­úk” is felhangozhatna, mert valóban szép volt. A gyer­mekekért mertek es tudtak gyerekek lenni. BARTHA GABOR DIGITÁLIS ÓRA ÉS ZSEBPATIKA A rendezők fehér köpenvben, a látogatók pizsamában Hírünk az országban Tallózás lapokban, folyóiratokban A közerőből megvalósuló lakásépítkezések mellett változatlanul „sláger” téma a magánerőből való építke­zés. A Magyar Építőipar némi késéssel elkészült 1978/12. szá. mában olvashatunk tanul­mányt e tárgykörben, „Ma­gánépítkezés Miskolcon” címmel. a magánépítkezés FOGAS KÉRDÉSEI A sok fényképpel, terv­rajzzal illusztrált terjedel­mes írás behatóan elemzi a magánépítkezés miskolci gondjait, a közérdekű meg­oldáskeresés szándékával. „Az elmúlt években a feorsze- rubb telepítési és lakásrendsze­rek elterjedésének akadályát je­lentette a megfelelő építőipari szervezetek, lehetőségek (kivite­lezői) hiánya. A magánépitésben Miskolcon és közvetlen környe­zetében ... a hagyományos technológia a legelterjedtebb. E műszaki megoldásokon csak kis mértékben javít az előre gyár­tott elemek ... felhasználása/’ Nem kis gond az sem, hogy a nagy kiterjedésű vá­rostest csaíádiházas telepü­lésein igen sok „tartozása” van még a városnak közmű­vesítésben, útépítésben. „így érthető, hogy ma már «sak olyan területeket nyit meg Hycn célra, amelyeknek megfe­lelő közmúvesíthetősége biztosí­tott . . . Nem kívánatos azonban a városszéli telepek terjedését megengedni.” AUTÓPIAC A Népszabadság most va­sárnapi — március 11-i — száma riportot közöl a gép­kocsi-eladási spekulációk el­len hozott rendelkezéseket követő helyzetről, „Piacon az autó” címmel. „Miskolcon, a reptér közeié- ben harsog a piac . . . Akad itt is háromévesnél fiatalabb autó. A helyjegyszedő azt mondja: nem ér rá a rendszámokkal bíbelőd­ni.” S vajon mennyire érződik az új intézkedések hatása a keresleten és a kínálaton, itt Miskolcon? „A kocsik új áron, vagy afö­lött . . . Honi csúcs: negyedik éves Lada 1500-as 110 ezer. Ta­lán aranyból van . . .” A jó rendelet tehát önma­gában még nem megoldás. A riport végkövetkeztetése: a tanácsok alkalmazottainak a szabadpiacok területén, a rendőri szerveknek pedig mindenütt szigorúan ellen­őrizni kell a rendelet meg­tartását. Összeállította: BERECZ JÓZSEF ajc Knézy Jenő és Somló István szokatlan szereposztásban. (Kerényi László felvétele) Kossuth-bankó, a déd- nagypapa zsemlenagyságú ezüst zsebórája, digitális asztali óra, díszes bőrkötésű könyvecske, amely kinyitva nem is könyv, hanem útipa­tika — benne apró fiolák mindenféle áfíúm ellen —, népi kerámiák, csobolyó és járóm, megsárguft régi köny­vek, ezüst gyertyatartó; mindez egy szobányi he­lyiségben. A látogatók öltözéke már egységesebb: némelyek fehér köpenyt és fityulát viselnek, mások pizsamát,köpenyt. Mindez meglehetősen eltér a megszokott kiállításoktól. A magyarázat a helyszínben keresendő: a megyei' kórház orthopéd sebészeti osztályán található mindez. Kocsis József né, a dr. Ba­lassa János brigád vezetője büszkén mondja: Egyetlen tárgyat sem kér­tünk kölcsön, amit itt lát, azt mind a brigádtagok „hordták össze”. Tavaly is rendeztünk már kiállítást a betegeinknek, akkor kézi­munkákból. Reméljük, en­nek is hasonló sikere lesz! Kiss József — Mit mondjak? Erre so­káig és szívesen emlékszem. Néhányan aggódtak, hogy nem lesz elég nagy közön­ség. Ezer nézőre számítottak. A torna első két mérkőzése után jelentett a pénztár: 700 ülőhelyet és 400 állóhelyet adtak el addig. Hangulat? Őrzöm a belé­pőmet. ugyanis ritka emlék: nem egy játékos, nem egy rendező, s így természetesen a tudósító is vett jegyet. Vég­ső fokon nemcsak szervezték és rendezték, hanem nagyon sok emberséggel „játszották” is ezt a tornát. A pulton innen is: dolgozók Minden további nélkül elhiszem, hogy a kereskedők, ven­déglátóipari dolgozók munkája nehéz, és nem is tolakodnak erre a pályára a fiatalok. De ők is higgyék el, hogy mindez elmondható megannyi más szakmára, köztük azokra is, me­lyeknek művelői sokszor joggal kifogásolják az eladók, fel­szolgálók magatartását. Azt hiszem, csak ez lehet a helyes kiindulási alap, és semmiképpen sem az, hogy a panaszok címzettjei „dolgozó emberek”, címzői viszont csak a kétes értékű „vendég”, kategóriába sorolhatók. Ezek után két, viszonylag friss példa: 1. Fizetni akar a vendég a mélyre süllyesztett (süllyedt?) sörözőben. A pincérek azonban most eppen ücsörögnek — a vendégnek háttal. Kivéve azt a feltűnően elegáns, frissen vasalt formaruhába öltözött ifjú felszolgálót, aki kolléganői­vel fecserész ugyan, de néha-néha végigjáratja unott pillan­tását az asztalokon. A vendég hosszas integetés árán egy pillanatra megakasztja a bóklászó tekintetét, és jelbeszéddel tudtára adja a deli ifjúnak kívánságát: szóljon kollégájá­nak, a fizetőnek. A reményteljes pincérpalánta — csöppet sem titkolva, hogy az elutasítás is nehezése esik — közli: nem teheti, mert ő most nincs szolgálatban. A vendég — ha a hegy nem megy Mohamedhez — alapon — odajárul a fizetőhöz, ám az ifjú magatartását nem állja meg szó nélkül. A tapasztalt felszolgáló így védi sok évvel fiatalabb társát: valóban nincs szolgálatban, mert most ép­pen versenyez fönt az étteremben. Ott zajlik ugyanis az utánpótlás kiválóságainak szakmai vetélkedője. A magyarázat tulajdonképpen elfogadható. Csak egy olyan fellegekben járó, javíthatatlan maximalista köthet belé, mint amilyen én is vagyok. Bennem ugyanis az a kérdés fogal­mazódott meg a történtek után, hogy vajon lesz-e valaha igazán jó felszolgáló abból az ifjúból — érjen el bár első helyezést —, aki tíz métert sem hajlandó megtenni a vendé­gért, amikor nem kötelező. 2. A presszógéppel is ellátott élelmiszerboltban gyanútla­nul a kávéspultra helyezi á blokkot a vevő. — Miért teszi le? Tartsa csak a kezében! — ripakszik rá a presszógép kezelője. Magyarázatként azt motyogja a meg­hökkent vásárló, hogy mivel rajta kívül senki sincs a pult előtt, szerény megítélése szerint semmiféle zavart nem okoz­na a blokk. Meghallgatásra azonban láthatólag sem ideje, sem hajlandósága nincs a kereskedőnek. Az utóbbi, nem túl szívderítő történetet a városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén hallottam. Szenve­dő alanya egy olyan ember — akár hiszi a presszóshölgy, .akár nem! —, aki legalább olyan nehéz és felelősségteljes munkával keresi a kenyerét, mint ő. így panaszának értéke­lésekor csakis az lehet a helyes kiindulási alap, hogy... (lásd; mint fent!) _ tbekes)

Next

/
Thumbnails
Contents