Déli Hírlap, 1979. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-13 / 61. szám
Lillafüredi anziksz Kérdés azokhoz, akiket illet: most telidén, tavaszt várva, miért nem figyelnek oda jók. ban Lilláiiiretíre? Talán azért, mert messze esik a városközponttól? Utazás Lillára. A szcmétildás már az úton elkezdődik. A kisvonat nagyokat döccen, nyikorog, nyekereg a kanyarokban, tejes, zacskó, cigarettásdoboz, egyszóval szemétdombok közt kanyarog — a miskolci végállomástól a papírgyárig. A vasúti töl cs két oldala kiváló szernétierakóhely, né ■ .m gart égetnek — elvégre ez a senki földje. A kirándulók? Hát?... Ök nézzék e?vmá«t, ne a tájat... A papírgyártól pedig lehet a tájat is nézni, amely valóban csodálatos. Néhány hónappal — évvel — ezelőtt meg. irtuk, hogy Magyarország legnagyobb vízesése, a lillafüredi Szír va-vízesés e> • én szilva elhanyagolt. Most ismét ezt m , aljúit el: z indeiydarabtjk, mosószeres ,la o- nok, s még Számtalan nem idevaló íá'gy úszkál, lebeg a vízben, a víz fel In. A helyzet változatlan. Iliéivé annyit mégis v'l. t'izott, hogy homokzsákok emelkednek a Pe- töfi-barlang előtt. Árvíz volt — mondhatnánk. Volt! De a mostani vízállás nem teszi szükségessé jelenlétüket ... Más, s ismét rossz: Lillafüreden szinte minden lépcsőfok balesetveszélyes. Szeméttartó áll a kisebbik vízesésben. Páron a magasból szemetet próbálnak belehajtani. Általában sikertelenül. A szemetet viszont mindenhol megtalálhatjuk: A Palolaszálló körül, a sétányokon, itt ürítés talán ősz végén ha volt. Anziksz, annyi mint képeslap. Ezt találunk fent. de újs’got már nem. Nyitva a két barlang, az István s a Petőfi, a Kohász Múzeum, és nyitva vannak a vendéglátó helyek is. Lillafüred most sem halott. Hét végén, s hét közben is, látogatók, turisták százai keresik fel. Kérdés: valóban oly messze van a Bükk ölében rejlő/,ködő Lillafüred? Miskolcihoz .tartozik... S ez mindennél lobbet mond, s mindennél többet vár ... I. S. Foglalkozása szakmunkás Mit lehet összehozni? 2 Kétségtelen: amiből egy van. néhány van. kevés van, az mindig rangosabb, mint amiből, ha nincs is elég. de sok van. Egy-egy falu iparosa — ha még oly nehezen élt is — a maga közösségében rangos embernek Számított. Ma egy falusi lakatos úgy él a falujában, hogy ugyanonnan naponként, vagy hétfőnként 20—30—50 lakatos utazik el. Ügy él. hogy ezek az utazók őt egy kicsit lenézhetik. hogy rangban perel a kereset és a nagyüzemi messzebbrelátás, bizonyos értelemben a falu és a város. Sok nyitóit kérdés Ha pusztán az utánpótlás, oldaláról vizsgáljuk is, kimondható. hogy a szakmunkásközérzet egyike feszítő társadalmi kérdéseinknek. Szólni és beleszólni Az utóbbi évtizedek egyik legjobb magyar szónoka. Marosán György fejtette ki a véleményét. a múlt héten, a televízió fiataloknak szánt műsorában. A még mindig töretlen kedvű, fiatalos külsejű politikus elmondotta, hogy először 16 éves korában állt fel a képzeletbeli szónoki emelvényre . . . Hogy izgult-e? Hát persze, hogy izgult, s remegett a lába. Szólni, felelősséggel szólni a nyilvánosság előtt, nem kis adag bátorságot is feltételez. De a jó szónok csak akkor tud ér- ve’ni. befolyásolni igazán, ha érti, hogy miről van szó, s ha hisz abban, amiről beszél. A riporter is. Marosán György is meditált azon a kérdésen, hogy ma nálunk miért kevés a jó szónok . . . Miért szürkék, unalmasak, logikátlanok gyakran azok a beszédek, amelyek nyilvános fórumokon hangzanak el? Hiszen napjainkban Magyarországon legalább háromszázezer olyan ember van, akinek kötelessége, s ha úgy tetszik kenyérkereső foglalkozása, hogy rendszeresen szóra nyissa a száját valamilyen p’t numon. A sok kérdőjel mindnyájunkat, ensem is gondolkodásra ■késztet. Nagy kommunikációs igényű világunkban mintha kevesebb szó esne a szóról; sok tanácskozást és eszmecserét végigunatkozunk, úgy, hogy nosztalgiával gondolunk a régi időkre, amikor a retorikát egyszintű művészetnek tekintették a szépírással..,. Sok rossz példát tudnék mondani. De inkább a kevés jóra hivatkozom. Március 6-án. az Oszip István utca 8. számú ház lépcsöházában elhangzott egy beszéd. Beszéd? Inkább hozzászólás. Az alkalom sem volt a szó klasz- svU'us értelmében ünnepélyes. Lakóbizottságot választottak. A felszólaló egyébként kifejezetten kérte, hogy tekintsek el a szó szerinti közléstől, hiszen a teljes szöveg mostani közreadása meghaladja e cikk kereteit, s ő nem szeretné beszédét nyomtatásban megcsonkítva látni. Jlogy intelmét mégsem fogadtam meg. az hitem szerint jó ügyet szolgál, s kézzelfogható illusztrációját adja a közügyben interpelláló, okosan fogalmazó, hatásosan érvelő ielszólalásnak. így kezdődik: ..Ha az eltelt másfél év alatt bárhol és bármikor két avas- déli összetalálkozott, és a köszönés után még legalább két percig beszélgetett, biztosra veszem, hogy az új lakás hibáin és előnyein kívül szóba hozták a lakótelep egészének gondjait is; akár úgy. hogy valamit szidtak, akár ii«v. hogy — igen ritkán — valamit dicsértek. Az éles sz»m és a bírálói hang nyilván a Wözéietiség első jele: de ezeknek az utcán vagy a négy fal között zajló beszélgetéseknek önmagukban nincs komolyabb következményük, mint a vízbe dobott kavicsnak. Sőt. ha túl sok beszélgetés zajlik így. egymástól elszigetelve. összhatásukban szinte egymást semlegesítik, mint ahogy kioltják egymást azok a hu’lémok. amiket- az egyszerre bedobott sok apró kavics ver fel. De még ez is jobb. mint a csend és az állóvíz... Amilyen nagyra becsülik ezt a két dolgot a horgászatban, éppolyan elszomorítóan hat az a közéletben. Tartós és messzeható hullámokat viszont csak akkor várhatunk, ha a sok kis kavics helyett egyetlen nagy követ dobunk a vízbe. Ezért alakítják meg önök ebben a körzetben a laköbizcttsúgót, melynek egyik fő feladata éppen az. hogy az önök véleményét megismerje, ami az egyéni véleményekben közös, azt felerősítse és továbbítsa a népképviselet más fórumaihoz . . Tudom, önkényesen kiragadott a példa. De a hozzászóló nem hivatásos szónok ... Lényeglátó, érzelmekben is gazdag prológ volt, s az most teljesen mellékes, hogy papírról, vagy papír nélkül hangzott el. Nem is ez a lényeg... Marosán Gvörgy mondta, hogy a papírról is föl lehel tekinteni. Ki lehet tekinteni a hallgatóságra! S a tekintetek visszajeleznek. Jelz.ik. hogy a szóra nyíló szájon a jófajta indulatok formáltak-e okos véleményt.. BRACKÓ ISTVÁN Tapolcai tulipánbemutató Teherautó tiporta a színházudvarban Hamarosan ismét gyönyörködhetünk a holland és hazai tulipáncsodákban ... Tar- nóczky András, a Miskolci Kertészeti Vállalat főmérnöke néhány érdekességet mesélt el ezzel kapcsolatban. Mintegy 300 négyzetméternyi területen 23 fajta 15 ezer példánya virul ki egyszerre április végén, május elején. Két hétig csodálhatjuk a látványt. Narancssárga és fekete Kritszpákat, sötétlila liliomvirágú új fajtákat is láthatunk az idén. Miért éppen Tapolcán? A kedvező klimatikus viszonyok miatt. Az ősszel telepítettek hagymákat a színházudvárban is. Sajnos, két teherkocsi megfordult bennük és 56 000 Flos kárt okozott. Lakossági bejelentés alapján azonosították, és most perük a károkozókat. Kérik a lakosságot; ugyanígy védjék, a tapolcai értékeket is ... Mi motiválja ezt a közérzetet? Nagy apparátussal végzett felmérések kellenének a válaszhoz, ám hiszem, hogy egy-egy beszélgetés idézése, egy-egy emlék, élmény is lehet jelzés. Mi határozza meg a szakmák egymás közötti rangját? Ha ez a rangsor nem felel mag a társadalom mai, jövőbeni szükségességének, akkor hogyan alakíthatunk ezen? Lesz-e szakmunkásutánpótlás öt—tíz—tizenöt év múlva, s ha lesz, milyen lesz az? Elfogadhatjuk-e azt a. tendenciát, hogy .ipari tanulónak a leggyengébb képességű gyerekek tömege jelentkezik? Vitatkoznunk kell vele, vagy el kell fogadnunk azt a nézetet, hogy a nagyiparnak egyre inkább betanított munkásokra lesz szüksége. hogy a tömeggyártásban értékesebb a részmunkafolyamatot jól ismerő ember az egész munkafolyamatot értőnél? A kérdéssor sürgetni látszik a válaszok keresését. A régit megtartani... A szólás úgy tartja, hogy pénz beszél, kutya ugat. Ha két ember találkozik, ha a munkahely kerül szóba, az egyik első kérdés: mit fizetnek. A második: mit lehet „összehozni”. * A KfíV Metró föépítésvezétö-égének dolgozói építik az észak—déli metróvonal több mint két kilométeres szakaszát a Könyves Kálmán körúttól a Halár útig. A szakasz három állomását és a vonalalagutat 1980 első felében átadják a forgalomnak, Képünkön: a Pöttyös utcai állomás szerkezeti építése. (Tóth Gyula felvétele) 4c Mennyit ér egy llami vállalatnál dolgozó festő szombatja és vasárnapja? A fizetést ki-ki órabérben mondja. Nem véletlen! Az órabér ugyanis húsz fillérekre is érvényes rang. Az egy munkahelyen dolgozók közölt nem a havi egy-kétszáz forintos különbség számít, és nem is az, hogy nyolc óra alatt valaki egy forint hatvan fillérrel többet keres. Így ez nem lenne még csak észrevehető sem, de a tizenhat húszas órabér több mint a tizenhat tízes, és nem annyival több, mint amennyi az összeg. Ezekért a tíz-húsz fillérekért valóságos harc folyik. Ezek a tíz-húsz fillérek, vállalatok személyzetesei tudják, képesek megbontani tízéves munkaviszonyokat, képesek vándorlásra késztetni olyan munkásokat, akik egy üzem minden részét ismerik, akiknek éppen ezért a valóságos értékük nagyobb, mint egy — esetleg jobb képességű, de' helyismerettel nem rendelkező — új munkásnak. A gyakorlat mégis az, hogy könnyebb az új embernek többet adni, mint a régi fi-, zetésén valamennyit, emelni.' Mű'-ezetők valóságos közelharcot folytatnak egy-egy ember megtartásáért. Egy nagyobb üzem mechanizmusában másodfokon ez már nem személyes kérdés, ez már „csak” bérgazdálkodás. És a művezető ezekben rendre veszít. Több, mint a fizetés A MÁV Miskolci Járműjavító Üzemben hosszú időn át minden munkással elbeszélgettek, aki elment az üzemből. Nos. kiderült, hogy nagyon sok esetben nincs a felmondásnak nyomós oka, hogy a tízfilléres ..ranglemaradá- sok” fájdalmas sebek. Igaz, ezeket a sebeket aztán elfedik különböző más, többnyire mondvacsinált sérelmek vagy érdekek. A statisztika azt mutatja, hogy'el- mennek az emberek, mert közelebb akarnak dolgozni a lakóhelyükhöz, elmennek, mert fűtött és tisztább munkahelyet keresnek, mert máshol többet keresnek. Ám a statisztika szükségszerűen csal, a számok mögött elbújik az érzékeny ember. Érdekes módon, akár az egy utcában levő, két Üzem órabérei már nagyobb szabadsággal lehetnek mások és mások. így már nem sértenek. Mit lehet keresni, tehát mennyi az órabér, mennyi a túlóra, mennyi a prémium? Mit leh’et összehozni? Ál- szemérem lenne hallgatni erről. ? — Nem hajtja le az ember magát ... — Leesik itt-ott valami . — Nem Szólnak, ha az ember megcsinál Valamit odabent ... — Dolgozom délutánonként egy, ,maszeknál. ... Csak úgy feketén, — Kiváltottam az engedélyt. Egy-egy kerítést, kaput ha megcsinálok, több a hasznom, mint a fizetés. Még anyaggal is lehet ügyeskedni. — Van. amikor nagy a hajtás,' aztán csúsztatunk. Kereshetnék máshol többet, de a csúsztatás jó! jön. Van otthon valamennyi föld, tá- valy építettem is . .. — Szanálunk. Nekem olyan mindegy, hogy milyen kocsi - platójára teszem rá a törmeléket. Ha idegen kocsi jön, mert jön naponta, akkor leesik az embernek egy kiló. A polgárnak is megéri, épít; belőle valamit. Kárt se csinálok . .. Amit a munka mellett „össze lehet hozni ’, az nemegyszer több, nemritkán alig kevesebb, mint a fizetés, ám az, hogy mit ’lehet; összehozni, az szakmáktól is iügg. A szakmáknak van rangsoruk, bonyolultságuk, ritkaságuk szerint is. Van hagyományos rangsoruk, ám mindkettőt megzavarni látszik a harmadik, ez a bizonyos „mit lehet összehozni”? Szobafestő ismerősöm hónapok óta nem töltött otthon szombat-vasárnapot. Nem éri meg neki, Ami időre a ház körüli munkák miatt szüksége voltj azt megszerezte betegállománnyal. Jó munkás, gyors is. Egy-égy szombat-vasárnapon tisztán megkeres nyolcszáz-ezer forintot úgy, hogy maszekban lakásokat fest ki. Az anyag egy része „kikerül” a munkahelyről, megteheti hát, hogy fele-, sőt harmadrész összegért dolgozik, mint az adót fizető kisiparos, vagy éppen a felvonuló, a termelést bonyolultan szervező szövetkezet, amelyeknek lényegében , ez lenne a dolga (Folytatjuk.) BARTHA GÁBOR