Déli Hírlap, 1979. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-09 / 58. szám

Miért kell három év? (1 ) A rajzasztalon készül a legújabb konstrukció. Három év múlva talán már ebből is gép lesz... (Vadas Zsuzsa felvétele) STOP! KÖZLEKEDÜNK! Megállni tilos! fart ahol elszállítják az autót... Az ötlettől a íettio A riport Magyarország bármciy gyárában, üzemi­ben készülhetett volna. Ott, aitoi valamicskét is adnak a műszaki fejlesztésre. S hol nem adnak ...? Tavaly a Diósgyőri Gép- , gyár egy csodálatosan szép, színes kiadványt adott ki (a képeket olyan „gyönyörűen" retusálták, hogy a régi szak­munkások is alig ismertek rá gyárukra, munkahelyükre), amely a „teljesség igénye nélkül” a magyar gépipar egyik legnagyobb vállalatá­nak életébe, mindennapi te­vékenységébe nyújt betekin­tést. A kiadvány egyik monda­ta, képaláírása így hangzik: „Ami tegnap még csak a ter­vezők asztalán fekvő elkép­zelés (makett) volt, az ma már valóság.” A tegnap és a ma között, a terv és a valóság között há­rom hosszú esztendő van. Ennyi idő alatt lesz az elkép­zelésből prototípus. És a so­rozatgyártás még csak ezután kezdődhet... Ha egyáltalán kezdődhet... De ez már nincs benne a kiadványban ... Miért kell három év? Mérnökök partnere A légkalapács bömbölését ez egész gyár visszhangozza, szinte reng a föld az ember laba alatt. Remeg az üzem, a Vállalat. A DIGÉP proto­típus- és kísérleti üzemébe a kinti zaj viszont csak meg­szűrve, elfojtva kerül be. Az esztergagépek vídiaké- sei mint a vajba, úgy vájnak az acélba. A daru fürgén sza­ladgál a magasban, a sínen, dudája élesen hasít a levegő­be: „Ember... ! Vigyázz...!” Az üzem vezetője Bártfay Dezső. Fiatalember, ujján a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gyűrűje. Gépész- mérnök. — Ugyanazok a gépek dol­goznak nálunk is — mutatja —, mint más forgácsolóüzem­ben. Esztergák, marók ... Csak hát abban különböznek ezek a masinák a többiektől, hogy csak egy darabot csi­nálnak mindenből, hisz az a prototípushoz kell. Legyárt­juk az alkatrészt, s az megy a szereidébe. Amit mi nem tudunk megcsinálni, amihez nincs gépünk, azt vagy itt a gépgyár valamelyik egységé­ben. vagy egy másik válla­latnál készítjük el. Egy al­katrészért nem érdemes gé­pet vennünk ... — Mit jelent, mondjuk egy fiatal szakmunkásnak ideke­rülni? — Kétségkívül rangot... Itt magasan képzett szakem­berek dolgoznak, öregebbek, tapasztaltabbak. Sok gép mö­gött pedig technikusok áll­nak. Fiatal szakmunkások is vannak, de kevesebben. Aki ide kerül, az minden terüle­ten együttműködik, mert együtt kell működnie a szer­kesztőkkel, a tervezőkkel, kö. zösen állítják össze a gépet, berendezéseket. A szakmun­kás nem alárendeltje, hanem partnere a mérnöknek ... A Miskolci Vendéglátóipa­ri Vállalatnak a szakmun­kás-utánpótlás érdekében tett erőfeszítései elismerésre mél­tóak. A Katowicében a szakács­tanulók, a Diófában felszol­gálók és eladók részére biz­tosítottak külön helyiséget, „... az ma már valóság” — szól a kiadvány már idézett mondata. De mi volt tegnap? A prototípus- és kísérleti üzemben most két gépet sze­relnek. Egy DSÖ—63 BT ösz- szecsapó gépet s egv DHLC i 0.25D húzó-lágyító gépet. Három szabadalom cqy népen — Ez már a harmadik ge­nerációja az összecsapónak — mondja Horváth Péter, a tervezők csoportvezetője —, teljesen a mi nevünkhöz, a mi kollektívánkhoz fűződik. Két tized millimétertől egy milliméter átmérőig terjedő huzalokat „csap össze”, sodor. 1976 végén került a tei'vező- asztalra a gép. egy évvel ké­sőbb konstruáltuk, most tar­tós próba alatt áll. Három szabadalmunk van benne: régebben a huzalokat tar­tó dobot daruval emelték ki, most egy perc alatt ki lehet venni, hidraulika segítségével. A motorfel­fogás új rajta, a dob­leeresztés s a dobmegfogás. A második generációtól eb­ben különbözik... No meg abban is, hogy megpróbáltuk csökkenteni a zajszintet. Hogy sikerül-e, azt csak később tudjuk meg ... 1976-ban került az asztalra a gép. Most 79-et írunk! A húzó-lágyító berendezés „gazdája” Mindszenti Gábor: — Én dolgoztam üzemben, szerelőlakatosként is — mond­ja —, s az ott szerzett ta­pasztalatokat is tudom hasz­nosítani itt. A hatodik gene­ráció ez. az elsőre már csak a név emlékeztet. A műszaki­tudományos eredményeket öt építjük be. ez most már nik­kelhuzal lágyítására is álkal- mas... Nem öncélú fejlesztés Mindszenti Gábor szeré­nyen elhallgatja, hogy mikor kezdtek hozzá a tervezéshez. hogy hetenként egy-egy na­pon szakemberek irányításá­val, tanrend szerint sajátítsák el a gyakorlati ismereteket. A Tokaj étteremben kuk­takor működik. Tagjai: a 40. számú Általános Iskola ta- aulói. Természetesen (!) harminc- egynéhány hónappal ezelőtt. De a „protoüzem" ez idő alatt is üzemelt. — Mennyi gépet állítanak össze egy esztendő alatt? Bártfay Dezső: — Ezt éves terv határozza meg. Várjon egy pillanatra — lapozgatja a kilós dossziét — ,.. hatvanötöt az idén ... — Nem sok ez egy kicsi!? Több mint egy jut akkor egy hétre... A gyártmány fejlesztési osz­tály helyettes vezetője, Dudás György: — Nem öncélú a mi fej­lesztésünk — mondja. — Sok­nak tűnik, de hát ezt kívánja tőlünk a piac. Mindig új, s újabb géppel kell megjelen­nünk, másképp lemaradnánk. Persze, ebben a hatvanöt gép­ben van olyan is, amelynek csak egyes részel újak, a már meglevő gépet fejlesztjük to­vább . .. Az autósok körében c hé­ten izgalmas téma volt a tv- hiradó egyik riportja, amely azt mutatta be, hogyan szál­lítják el Budapest belváro­sában a „Megállni tilos!" tábla ellenére tilosban par­koló autókat. A riport rámu­tatott a drasztikus intézkedés okára is: a parkoló autók miatt nem tudnak megállni az élelmiszer-szállító autók, árujukat sokszor csak több kör után tudják lerakni, oly­kor emiatt továbbmenni kényszerülnek, s áru nélkül marad a bolt. Az egyik au­tós ugyanakkor feltette a kérdést: de hál hol álljunk meg?... A parkírozás a nagyváro­sok gondja szerte a világon. Nyugati nagyvárosokban egy­re több helyütt látni olyan közlekedési táblákat a „Meg­állni tilos!” táblával ellátott helyeken, amelyek arra utal­nak: ha mégis megállna ott valaki, elszállítják az autó­ját, s csak tetemes büntetés ellenében kaphatja vissza. Az elmúlt nyáron Montrealban ennek sajátos változatát lát­hattam. Ott a város külön szervezetet hozott létre a ti­losban parkoló autósok el­len. Ez a szervezet saját au­Ha a városi ember az új­ságban azt olvassa, hogy köd van, vagy felhős az égbolt, nemritkán elcsodálkozik, mert az ablakon ragyogó napfény árad be Hogyan? A meteorológus annyi fáradságot sem vesz magának, hogy kinézzen az ablakon? Miskolcon korábban több meteorológiai jelzőállomás is volt. Jelenleg csak a reptéri működik. Ez pedig más lég­köri viszonyokat vizsgál, mint amilyenek például Di­ósgyőrben vannak. A Sajó- völgy éghajlata sajátos. Ezért vissza kellene állítani a városban néhány meteoro­lógiai jelzőállomást, sőt, a legmegfelelőbb ponton kuta­tóállomásra is szükség len­ne ... tóival (egyformára vannak festve, mint a rendőrautók) járja a metropoliszt. Ahol ti­losban parkírozó autókat ta­lálnak — s mennyire tudják, hol kel! ezeket keresni! — megfelelő büntetést szabnak ki. Há nincs ott a kocsinál a vezető, felírják a rendszá­mot, sőt lefényképezik az au­tót. s a számlát akkor is be­hajtják ha netán más tarto­mánybeli kocsiról van szó. A befolyt pénzt — mesélték is­merőseim — Montreal útjai­nak. közlekedési műtárgyai­nak karbantartására fordítják. Sor kerül-e Miskolcon is hasonló intézkedésre, mint amilyenről a tv-híradó a budapesti belvárosból beszá­molt? — tette fel a kérdést nem is egy miskolci autós. Még nem tudni, de szerin­tem nem az a lényeg, el­szállítják-e az autót, avagy sem. A fontos az; hogy be­lássuk: ahol „Megállni ti­los!” tábla van, ott a parko­lásnál fontosabb okok miatt van szükség a helyre. Pél­dául a közlekedés zavarta­lanságának biztosítása, az áruszállítás folyamatossága miatt, veszélyhelyzetek elke­rülése végett. Azt hiszem, mindenki egyetért azzal, hogy helyes A modern bélycggyüjtés kor­szakában a szervezett bélyeg­gyűjtők tagdíjuk rendezése után minden további nélkül megkap­ják a bélyegújdonságokat kö­reikben, szakköreikben. Ez azt jelenti, hogy amikor valaki be. lép a MABÉOSZ népes táborába, attól a naptól kezdődően névér­tékben megkapja az összes ma­gyar bélyeget, blokkot. Ugyanak­kor többen nem elégszenek meg ezzel — különösen a kezdő gyűl­tök, akiknek még üres az al- bumjuk —. szeretnék megszerez­ni a korábban megjelent bélye­geket is. Ez viszont már jelen­tős utánajárást, cserekapcsolatok kiépítését és nem utolsósorban többlet anyagi kiadást jelent, mert a bélyegek ára idővel szé­pen emelkedik. Mások elhatároz­zák, hogy különféle motívum- összeál’itásokat hoznak létre», egyesek pedie kiállításra is al­kalmas gyűjteményeket alakíta­nák ki, vagy éppen a haláron volt a Budapest irányából Miskolcon átvezető főútvo­nalon kitenni a „Megállni ti­los!” táblát. Ezzel alaposan felgyorsították a forgalmat; ami adott ólában csökkenti a város közlekedési zsúfolt­ságát. Vagy: helye van az ilyen tiltó táblának a Sem­melweis kórház rendelőin- téz.etnél. ahol a mentőknek kell elsősorban helyet bizto­sítani: a Gelka mellett, ahol a vállalat szállítójárművei nemegyszer nem tudnak be­állni a szerviz mellé... A példákat sorolhatnánk ... Parkírozni Miskolcon sem könnyű, noha az utóbbi idő­ben a városi tanács illeté­kes osztálya dicséretre mél- 'ó teuiekészséggel létesített számos parkírozóhelyet. S rém lesz könnyű parkírozni a jövőben sem, ha meg is épülne v; lamikor a régé'a Vágyott gatázshaz. még kor sem. Ám akkor is: első a közösség érdeke. Ne azért ne álljunk meg a „Megállni tilos!” tábla hatására, mert félünk a megállás következ­ményeitől, hanem lássuk be, hogy a tiltó tábla kitétele indokolt... Ny. I. kívüli országok bélyegeit is' sre. retnék beszerezni. Mindezekhez segítséget nyújt a köri összejőve- teleken az egymás közötti csere, vagy a MABÉOSZ által — a köri cserefelelösök útján — közre­adott cserefüzet-szolgáltatás. Mi­után az egyének a könnyebben megszerezhető bélyegeket hamar összegyűjttk ezen lehetőségek út­ján, további igények merülnek fel a hiánylisták alapján. Tehát kü­lönösen az ilyen gyűjtőknek kí­ván további segítséget adni a MABÉOSZ a különböző helyeken történő gyorscserék és árverések tartásával. Mint ismeretes, 1379. április 1-én Miskolcon a Zsig­mondi u. 2. sz. alatt, a városi bélyeggyűjtő kör összejövetel i helyiségében in órai kezdettel kerül sor ilyen gyorscserére. Nagy az érdeklődé*; az április 22-én a MABÉOSZ budapesti székházában tartandó tavaszi nagy árverés iránt is. VARRÓ GYULA (Folytatjuk) ILLÉSY SÁNDOR A Volán 3. sz. Vállalat (Miskolc, József Attila u. 70. sz. bejárat a Tüzér utca felől) az Autóközlekedési Tanintézetnél hivatásos férfi gépjárművezetőket képez ki A költségeket a vállalat téríti. JELENTKEZÉSI FELTÉTEL: • legalább 8 általános iskolai végzettség, • büntetlen előélet, • 20 éves életkor. Jelentkezés 1979, március 13-án 7 órakor a vállalat ebédlőhelyiségében. A Kaíoivicében és a Diófában Vendéglátóipari oktatási kabinetek Itt kid, olt napsütés Könyörgés a diófákért Ismerősöm földhöz jutott. Nagyon sok ölömmel újságolt* ezt a minap. Nos, ő nem a történelmi földhöz juttatott János, meggyozödéses városi, de a föld sem több 300 négyszögölnél, s a birtokon levő nyárilak sem más, mint egy jól megtámo­gatott szerszámkalyiba. Ismerősöm, volt egy vasarnap olyan, ingre vetkezetten ki­próbálta a nedves földben az ásást, és nagyon nagy örömet talált ebben. Most boldog-boldogtalantól megkérdezi, hogy mit vessen a földbe, mit vessen el úgy, hogy az ki is keljen, hogy öröme legyen benne? Mondtam: vess uborkát, építs melegágyat, vess zöldséget korán és ha gyümölcsfát ültetsz, ne a mai hasznot mérd, hi­szen kiskertbe almafát ültetni ma már nem üzlet, csonthéja­sok kellenek, diófa kell... Nevetett. Ö nem akar a piacra menni az árujával, diófát pedig miért is ültetne a mi infark­tusos és egyéb nyavalyákban gazdag életünkhöz? Nagyon sok ismerősöm jutott már „birtokhoz”. Valamennyi bele is szeretett Tudok sok százezres hideg-melegvizes ,,vi- kenaputrikról”, palotányi hétvégi pihenőkről, és láttam ra­gyogó kistermelői kiállítást is, de bárhogyan vallatom az em­lékeimet, nem tudok a messze környéken diófát telepítő ter­melőszövetkezetről — Szabolcsban és a Dunántúlon van ilyen —, és nem ismerek diófát ültető kiskerttulajdonosokat sem. Egy diófa 80—100 évig él, évtizedekig kell várni arra, hogy árnyékot adjon. Fióka-újságíró korom gyönyörű emléke Ti- szaug. Arról kellett írnom, hogy a faluban körzetesítik az iskolát, megszüntetik a felső tagozatos osztályokat, a gyere­kek buszt kapnak. A falu a halált látta az intézkedésben, de nem perelt, csak az új házakat és a portákat mutatták. Nem volt olyan porta, ahol ne lett volna egy-két, csak majd az unokának termő diófa, mert ez a falu így adott magának rangos ajándékot: az állandóság hitét és igényét. Ismerősöm egynapi fénytől boldogan, jóleső fáradtsággal az izmaiban, jókedvűen tervez: Irigylem, de féltem Is. A föld, a birtok lehetséges grimaszától, besárguló palántáktól, kikeletlen magoktól, életerős labodáktól. Féltem attól, hogy az öröm képtelen lesz kivárni még a gyorsan növő fák ár­nyékát is, pedig a diófa árnyékában lenne a mai öröme iga­zán szép és igaz, akkor lenne igazán övé a kert, akkor len­ne az élethez egy olyan fogódzója, amely nélkül szegényebb az ember. Ismerősöm örül. örülök vele. Gyakorlatilag egyetlen év alatt lehetne tíz és tízezer ismerősöm, hasonlóan boldog, nem a haszonért gazdálkodó, a természetre feledkező ember, de félek, nem lenne közöttük olyan, aki diófát ültetne, a meg sem született unokának. B. G. BÉLYEGGYUJTÉS

Next

/
Thumbnails
Contents