Déli Hírlap, 1979. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-08 / 57. szám

/ a miskolciaké a szó Teremtsünk konkurenciát! Először is elnézést kérek, hogy mint „illetéktelen” meg­próbálok az önök rovatában március 5-én megjelent, „Falusi panoráma a belvárosban” című cikkben közöltökre meg­oldást javasolni. Ügy vélem: sok ezer mai és jövendő gyer­mek szabadidőgondját is megoldanánk egyben azzal, ha vá­rosunkban konkurrenciát teremtenénk a cikkben említett eéllövöldéseknek és dobozdobálóknak. A javaslat ez: a gyermekév tiszteletére Miskolc tervezzen és építsen meg egy vidámparkot, s egy szén kis állatkertet. Ahogy ez hazánkban a már valamirevaló nagyobb városok­ban is van. Ügy gondolom, hogy ha a műjégpálya felépítése — mely mind a gyermekeknek, mind a felnőtteknek na­gyon sok örömet nyújt — sikerült, a széles társadalmi ösz- szefogással, ez is sikerülne. Az oly sokat emlegetett második legnagyobb város is felzárkózna ezzel ilyen tekintetben az ország többi nagyvárosához. Hiszem, hogy attól nem kellene tartani: netán nem térül meg a ráfordított összeg ezeknél a létesítményeknél. Ha Debrecennek megéri üzemeltetni az ilyen jellegű létesítmé­nyeket. mi sem fizetnénk rá. Már csak azért sem, mert azt a pénzösszeget, amelyet most a Debrecenbe vagy Budapestre való utazásra fordítunk, ha kulturált körülmények között kívánjuk gyermekeinket szórakoztatni, szívesen áldoznánk szőkébb pátriánk bevételeinek növelésére. Hiszem: javaslatom megvalósítása elől, a társadalmi össze, fogástól egyetlen városunkat szerető szülő és nagyszülő sem fog elzárkózni. M. B. Miskolc Fotókat keresek városunk fejlődéstörténeti albumához Huszonöt éve élek itt, Mis­kolc szülöttjeként. Szeretem ezt a várost, s azt hiszem, ebben sok tízezer társammal osztozom. Annyit el kell még mondanom magamról, hogy 11 éve fotózom, az Ifjúsági Ház fotókörének tagja va­gyok. Ez a 11 éve űzött „hob­bi” adta az ötletet az elha­tározásomhoz, hogy a váro­sunk iránt érzett szeretet és tisztelet jeléül egy fotóalbu­mot, városfejlődés-történeti gyűjteményt állítsak össze. Ehhez az elhatározáshoz azonban — be kell vallanom — kevés az a néhány száz fel­vétel, amely rendelkezésem­re áll. Hiányoznak ugyanis olyan felvételek, amelyek az 1960 előtti Miskolcot ábrázol­ják. Hiszen igencsak más ar­cát mutatta akkoriban pél­dául a Győri kapu, Diósgyőr és a belváros is. A kérésem az lenne: sze­retném a Déli Hírlap segít­ségével olyan személyekkel felvenni a kapcsolatot, akik rendelkeznek ilyen fotókkal vagy képeslapokkal. Ezeket csupán kölcsönkérném, míg másolatot készíthetnék róluk, s aztán sértetlenül visszaad­nám a becses dokumentu­mokat. Ügy gondolom, váro­sunk megérdemli, hogy a fej­lődését dokumentáló fotókat ily módon is megőrizzük a majdani utódoknak, unoká­inknak. Molnár István Miskolc, Szövő u. 2, a. sz. Hivatalnok, aki nem „hivatalnok” Március első napjai­ban felkerestem az l. kerületi anyakönyvi hi­vatalt a Petőfi utcában. A folyosó tömve volt ügyfelekkel, valameny- nyien hasonló céllal ér­keztek: anyakönyvezés­re vártak. Az iroda zárt ajtaja mögül szaporít írógépkopogás hallat­szott, időről időre ki­szóltak, az ügyfelek száma ilyenkor csap­pant, mert rövidesen — a frissen kitöltőit anya­könyvvel a kezében — egy-egy boldog apa tá­vozhatott. Már az első gyerme­kem anyakönyvezése­kor — 1977-ben — is elcsodálkoztam az ügy­intéző gyorsaságán, kedvességén, udvarias­ságán, akinek még arra is jutott energiája, hogy gratuláljon a boldog szülőnek a kisbabához. S így történt ez most is. A már ismerős ügy­intéző fogadott, ugyan­olyan kedvesen, mint két évvel ezelőtt, s bo­szorkányos gyorsasága is változatlan volt. Ne­vét csak az anyakönyvi kivonatról tudtam meg: Veres Gáborné. Úgy érzem, a sajtó hasábjain is példaként lehet állítani őt, azt a hivatalnokot, aki az ügyfelekkel szemben sem játszik „hivatalno­kot”. Sok-sok hozzá hasonló dolgozót kívá­nok a tanácsi szervek­nek. S. K. Miskolc Fenntartott helyek a Palotásban lrultunk-pirultunk március 2-án a Palotásban, ahova kedves barátnőmmel együtt tértünk be 18 óra körül. He­lyet akartunk ugyanis foglal­ni egy boxban — hiszen üre­sen ásítozott —, ám a pin­cérnő (nagyon kedvesen ugyan) közölte velünk: ne oda üljünk, hanem egy négy­személyes asztalhoz. Péntek este volt, a helyiség nem árulkodott különösebb forga­lomról, a többi box is ven­dégre várt, nem szólva az asztalokról. Mondtuk a ked­ves pincérnőnek, hogy csu­pán negyedórácskát mara­dunk, mivel vonathoz sie­tünk. O otthagyott bennünket, ám kis idő múlva jött egy fiatalka pincérfiú, aki elké­pesztő „közvetlenséggel” szó­lított fel bennünket: „Ülje­tek már át a négyes asztal­hoz, mert ez nyolctagú tár­saságnak van fenntartva!” Ez a „per du” olyannyira meg­alázó volt, hogy vitatkozni is elfeledtünk. Azt füllentet­tük. hogy mi is vendégeket várunk még oda, csak hagy­janak békén bennünket. A íiúcsk,a — mintha mi sem történt volna — otthagyott bennünket. Mondom: szégyelltük ma­gunkat, mert a helyiségben levő vendégek közül többen felfigyeltek ránk. Arra azon­ban rendkívül kíváncsi vol­nék, hogy mire tartogatták ezeket a fenntartott helyeket a Palotásban? Minek az alapján szabják meg ezt az enyhén szólva furcsa ..ülte­tési rendet” ebben az egyéb­ként nagyon szimpatikus ét­teremben? Miért kell — s különösen ilyen módon — „eltanácsolni” a kényelmes boxokból a beszélgetésre vá­gyókat? Nem hiszem ugyan­is, hogy ez a módszer jó ven­dégcsalogató lenne! Egy csalódott női vendég (Nem ez az első panasz, amely a Palotás fenntartott helyei vagy az indokolatla­nul az asztalaikra helyezett „Foglalt” jelzések miatt ér­kezett rovatunkhoz. Jó lenne, ha a Palotás vezetői elhin­nék: ez a módszer sérti a vendégeket. A szerk.) * MISKOLCIAK.® A SZÓ Rovatvezető: Radvany! Éva Levélcím: Dél) Hírlap szerkesztőség« SS n Miskolc. Bajcsy-Zsílinszkv őt is. Telefonszám: 18-321 Sítalp és fürdőruha Jó néhányszor előfordult már, hogy beugratott bennün­ket a Meteorológiai Intézet jelentése. Hol azért, mert elhit­tük: síelésre alkalmas hó nincs a Bükkben, hol azért, mert a plusz 10 fokos hőmérsékletet értettük úgy. mintha a he­gyek között is érvényesülne. Múlt vasárnap mindenesetre azok jártak jól, akik nem hallgattak a meteorológiai jelen­tésekre. mert Bánkúton még vasárnap is tél voltj Sót! — fürdőnadrágban lehetett síelni a sziporkázó napsütésben. Ezen a közvetlen tapasztalatón okulva most már elhiszem, hogy van alapja annak a hírnek, miszerint jövő vasárnap — március 11-én — országos vidéki sibajnokság tesz Bán­kúton. Legalábbis hó-alapja mindenképpen van. R. Tivadar Miskolc, Kandó Kálmán u. Kopasznak is hajmeresztő Ügy vélem, nemcsak a ma­gam, de igen sokak nevében tehetem szóvá a Herbaria miskolci gyógynövény-szak- üzletében szerzett, illetve az­zal kapcsolatos tapasztalatai­mat. Tehetem ezt már csak azért is, mert valóban so­kaktól hallottam: aki oda egyszer bemegy, nemigen kí­vánkozik vissza. Jómagam abban az üzlet­ben még csak vietnami bal­zsamot tudtam venni, mert bár gyógynövényszakbolt, az ajtaján szinte állandóan ott a tábla: „Semmiféle tea nem kapható”. Az üzletvezető ri­deg ' modorára egyébként jel- '■ lemző az alábbi 'eset: idős néni kért tanácsot tőle — szem- és fültanúja voltam —, hogyan használja a szert, amit megvett. Az üzletveze­tő fölényes gúnnyal a pult­ra dobott egy gyógynö­vénykönyvet, s így szólt: „Ha tudni akarja, vegye meg a könyvet is!” Persze, nemcsak a teahi­ányt közlő tábla torpantja meg a város és megye kü­lönböző részeiből érkező vá­sárlókat, érdeklődőket. Elég sűrűn fogad bennünket olyan felirat: „Betegség miatt .zár­va”, „Zárva”, vagy még any- nyi sem. Ilyen „kopasznak is hajmeresztő” meglepetés fo­gadott bennünket abban az időszakban is. amikor for­galomba került a Báníi-fé!e hajnövesztő szer. A főváros­ban akkor már ezreket for­galmaztak belőle naponta, itt viszont a zárt ajtók miatt bosszankodtunk. Kérdem én: hazánk máso­dik legnagyobb városa miért nem érdemel meg egy olyan árukészlettel rendelkező gyógynövény-szaküzletet, mint amilyen Debrecenben, Pécsett stb. van? Természe­tesen egy udvarias vezetővel. Esetleg kettővel. Ne okozzon fennakadást az influenza. Nagy Gyula Miskolc,, Bacsó B. u. (Az utóbbi időben rova­tunkhoz — tudomásunk sze­rint testvérlapunk levelezési rovatához is! — jó néhányon fordultak panasszal a Herba­ria miskolci gyógynövény­szaküzletével kapcsolatban. A panaszokat eljuttatjuk a vál­lalat budapesti központjához. Legkivált azért, hogy végre rádöbbenjenek: ez az egyet­len szakboltjuk volna hiva­tott ellátni a csaknem 800 000 lakosú Borsod megyét, s a több mint 200 000 lalcosú Mis­kolcot a közkedvelt gyógy­növényekkel, teákkal, s hí­ressé vált Herbária-készit- ményekkel. Ehhez viszont ki­csit nag-yobb figyelmet kel­lene fordítani itteni szaküz­letükre, amely a példaként közölt panaszon túl sem felel meg a rá háruló feladatnak. Az üzlet kicsi, az érdeklődés nagy. Modernebb áruházról is gondoskodhatnának ma mar városunkban. A szerk.) Nőnapot köszöntött Mi hiányzik a Széchenyi brigád a szaunából? Tegnap délután Izsófalvára látogattak az Észak-magyar­országi Állami Építőipari Vállalat Széchenyi szocialis­ta brigádjának tagjai. Az öregek napközi otthonát ke­resték fel ott, hogy — mint már tavaly is — a nőnap al­kalmából köszöntsék, s ven­Amint arról lapunkban már hírt adtunk, a Minisztertanács vonatkozó rendelele korlátozta az új személygépkocsik forgal­mazását. A rendelet 197.9. ja­nuár 20-án lépett hatályba. A jogszabály gyakorlati alkalma­zására a Belkereskedelmi Mi­nisztérium állásfoglalást adott ki. Az állásfoglalás szerint a MERKUR-tól, a KONSU- MEX-től akár vétel vagy ajándékozás útján, akár ak­cióban vagy anélkül vásárolt új személygépkocsi tulajdon­jogát a vállalattól való át­vételtől számított 3 éven be­lül általában csak a kijelölt vállalatoknak, vagy azok közvetítésével lehet átruház­ni. A 3 éves időtartamot te­hát a személygépkocsi for­galmi engedélyének ..A gép­jármű első jogos üzemben tartója” rovatában feltünte­tett időponttól kell számíta­ni. A rendelet a. hatályba lépését megelőzően, tehát az 1979. január 20. előtt vásá­rolt személygépkocsikra is vonatkozik. A rendelkezést nemcsak az első átruházás­nál, hanem a 3 év alatt tör­ténő valamennyi tulajdonát­ruházásnál alkalmazni keíl, pl. annál a használt személy- gépkocsinál is, amelyet a tagjait. Édességgel, csemegé­vel kedveskedtek az ünne­peiteknek, akik meghatottan vették át a tavasz első vi­rágait, a hóvirágcsokrokat a brigádtagoktól. Csapkó József, a szocialista brigád tagja kozik arra az esetre, ha az átruházás közeli hozzátarto­zó javára történik, vagy há­zassági vagyonközösség meg­osztásáról, vagy közös vagyon megszüntetéséről van szó. Nem vonatkozik a rendelke­zés a tulajdonszerzésnek azokra az eseteire, amelyek nem átruházáson alapulnak, mint pl.: öröklés vagy nye­reménygépkocsi, de az így szerzett gépkocsit 3 év lejár­ta előtt csak a kijelölt vál­lalat útján lehet átruházni. Az állásfoglalás foglalko­zik az előleg kiegészítésével is. Ennek megfelelően a MÉPvKUR-nál 1979. novem­ber 30-ig kell a vételárelő­leget 50 százalékra kiegészí­teni. Újabb megrendelést az OTP-íiókok már csak 50 szá­zalékos vételár kifizetésével fogadnak el. 1979. november 30-a után az eredeti vissza­igazolt sorszám alapulvételé­vel állapítják meg az új sor­számot és ezt a megrende­lővel közlik. Dr. Sass Tibor Városunk minden lakosa szívből örülhet annak, hogy néhány éve egy szaunát kap­tunk ajándékba finn testvér- városunktól, Tamperétől. A berendezés megvan, de finn barátaink sajnos, nem taníthattak meg mindenkit szaunázni. Ám az üzemelte­tőknek illene ismerni — bi­zonnyal ismerik is, csak meg­feledkeznek róla — a jó szaunázás alapvető feltétele­it. Sajnos, nekünk nem ada­tott meg az a lehetőség, hogy a finn szaunát eredeti­ben élvezhessük. Józan ész­szel átgondolva a világhírű fürdőzési mód célját, hiány­érzetünk van a miskolci szaunában. Hiányoljuk, hogy nincs hőmérő és homokóra a lég­kamrában. 16 óra után meg­szűnik a melegvizes zuha­nyozás lehetősége. Nincs mérleg a női öltözőben. És: rossz a világítás a pihenő­ben. Legkivált kifogásoljuk a jelenlegi nyitvatartási ren­det. A 9-től 17 óráig tartó nyitvatartással semmikép­pen sem szolgálják Miskolc dolgozóinak érdekét. Ezért kérjük: változtassák meg a szauna nyitvatartási idejét — lehetőleg az esti órák felé —, mondjuk 20 óráig hosszab­bítsák meg. És persze — pó­tolják a jelenleg hiányzó fel­szereléseket. Ügy hisszük, ezeknek a megoldása csupán jóindulat kérdése és persze, a figyelmességé az üzemel­tető részéről. Kernely Antal szocialista brigád December 4. Drótművek Sok a kanyar dégül lássák az otthon nő­A SZEMÉLYGÉPKOCSIK FORGALMAZÁSA MERKUR-tól vásároltak mindaddig, amíg az első vá­sárlástól számított 3 év el nem telik. A belkereskedelmi minisz­ter az országban 10 MER- KUR-üzemegységet — töb­bek között a miskolci és a debreceni egységeket — és 4 jvvftó szövetkezetei — köz­tük a Debreceni Autójavító Szövetkezetei is — jelölt ki személyautók forgalmazásá­ra. A jogszabály nem vonat­A Bacsó Béla utca egyirá- nyúsításával nagyokat kanya­rog a 21-es jelzésű népszerű autóbuszjárat a vasgyár felé menet. Lehet, hogy nem mondok a város közlekedési szakem­bereinek újat, amikor azt ja­vaslom, hogy jobb megoldást jelentene, ha a Somogyi Béla utcát is bekapcsolnák az au­tóbusz-közlekedésbe, illetve a közforgalomba. Ez természe­tesen csak akkor lenne lehet­séges, ha a Jézus kútjától azt a bizonyos kétszáz mete­res szakaszt egy pár romház szanálásával, a régi kanyar­gós út kiegyenlítésével beköt­nék a Toronyalja utcába. így a közlekedés a város felé a Somogyi Béla utcán, a vasgyár felé pedig a Bacsó Béla utcán folyhatna, kiik­tatva a sok kany/Mt okozó Petőfi utcát. K. B. Miskolc

Next

/
Thumbnails
Contents