Déli Hírlap, 1979. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-05 / 54. szám

Hamarosan fizetik Nyereség itt és ott (Folytatás az 1. oldalról.) © Miskolci Vasipari Szö­vetkezet, Fehér Miklós el­nök: — Az előző évi szintet tud­tuk csak elérni. Annyival dolgoztunk jobban, hogy egyes energia- és alapanyag­áremelkedéseket ki tudtunk gazdálkodni. Bérfejlesztésre viszont a tervezett 6 száza­lékkal szemben 7,8 százalékot fordítottunk — ezért bérfej­lesztési adóra egy kisebb nye­reség összegét, 456 ezer fo­rintot kellett befizetnünk! —, így végül a felosztható nye­reségünk 500 ezer forint kö­rüli lesz. Ezt a szövetkezeti tagok osztalék, illetve nyere­ségrészesedés formájában kapják majd meg. © Diósgyőri Gépgyár, dr. Énekes Sándor vezérigazgató: — Dolgozóink előtt isme­retes, hogy vállalatunk 1978. első fél évében veszteségesen gazdálkodott. A második fél év javuló munkája eredmé­nyeként 113 millió forint nye­reséget értünk el, amellyel veszteségünk megszűnt. Ez a nyereség a vonatkozó rendel­kezések szerint 8,3 millió fo­rint részesedési alap képzé­sére adott lehetőséget, amely részben fedezi a kollektív © Lenin Kohászati Müvek, Herendi Rezső műszaki igaz­gató: — Elkészült az elmúlt évi gazdálkodás mérlege, ami azt mutatja: az 1977. évi 482 mil­lió forintos nyereséggel, s az 1978-ra tervezett 480 millió forinttal szemben 529.3 millió forintos nyereséget értünk el. Az ebből képezhető részese­dési alap 27 millió forint, ami 10 napos átlagnak felel meg. A kifzetendő összeg termé­szetesen a vállalatnál eltöl­tött évek arányában emelke­dik, avagy csökken. Ugyan­akkor nem feledkezünk meg a törzsgárdatagokról sem, a kollektív szerződésben rögzí­tett összeget valamennyi törzsgárdatag megkapja. A számok azért nem véglegesek még, mert a vállalati szak- szervezeti tanács keddi ülé­sén dönt ennek jóváhagyásá­ról. A nyereségrészesedést a tervek szerint március 14-én fizetjük. © Méretes Ruházati Szö­vetkezet, Kucsma András el­nök: — Szövetkezetünk március végén tartja közgyűlését. Azt azonban már most tudjuk, hogy a felosztható nyeresé­günk 522 ezer forint lesz. Eb­ből differenciálásra 52 ezer, osztalékra 94 ezer, a törzs­Szövőnő (Kovács István felvétele) Tanácstagi beszámoló és lakóbizöltsági újjáválasztás 1979. MÁRCIUS 5-ÉN 17 ÓRÁ­TÓL Rózsa Kálmán városi tanácstag, a városi tanács elnöke a 7. sz. választókerület lakói részére be­számolót tart, ezt követően pe­dig a lakóbizottságok újjáválasz- tására kerül sor a Gépipari Szakközépiskolában. Kun Béla út 10. sz. alatt. 13-9-8 Esték a közéletért Nem hirdetik öles plakátok, csak rövid levelek, hirdetmé­nyek készültek, és nagyon sok meghívottat csak szóban értek el, estéink mostanában mégis gazdagok közéleti izgalomban. Akár idézőjelbe is tehettem volna ezt az utolsó szavamat, hiszen bármennyire is igaz az állítás, nem érint annyi em­bert, amennyit érinthetne, amennyit érintenie kellene. Estéről estére, hol itt, hol ott kerül sor tanácstagi beszá­molókra, és ezeken a beszámolókon választják meg az új la­kóbizottságokat is. összegyűlnek 80-an. 100-an, 120-an, mert több ezer ember közül ennyien érnek rá, mert ennyi embert érdekel az a szőkébb közösség, utca, ház. lépcsőház, amely­ben él. Kevés-e ez, vagy sok? öt éve a legutóbbi lakóbizottsági választásokon bizony az is előfordult, hogy a választásra alig többen mentek el, mint ahány embert meg kellett választani. És mi tagadás: ma is sokan élnek Miskolcon olyanok, akik­nek fogalmuk sincs, hogy ki a lakóbizottsági elnökük, hogy ki képviseli őket a tanácsban. Hihetném, hogy ezek az em­berek azért nem mennek el. mert nincs kérésük, panaszuk, javaslatuk, mert ők teljesen elégedettek? Nos, ha beszélget velük az ember, akkor ők a leghangosabb panaszkodók. Ok nem szeretik, ők kritizálják ezt a várost, a házukat, és ők mondják, hogy „itt másképpen kellene valamit csinálni”. Tulajdonképpen nekik szeretném elmondani, hogy milye­nek valójában ezek a közéleti esték. Csütörtökön este kérdezgettem a 32-es választási körzet ta­nácstagi beszámolójára érkezőket, hogy ki, miért jött ei, ki mit vár. remél a beszámolótól, a vitától és a választástól. Gáspár Sándorral, a körzeti tanácstaggal egy héttel koráb­ban találkoztam, amikor éppen adatot gyűjtött a beszámoló­jához, a tanács után a népfrontosoknál is, mert kijegyezte magának mindazt, amiről a választói kérdezhetik, mert köz­életi emberként kötelességének érezte, hogy válaszolni tud­jon. Aztán hallgattam a rövid beszámolót. Tényeket közölt, ada­tokat sorolt fel, kendőzetlenül jelzett gondokat. Valójában nem is előadás volt, hanem hangos töprengés mindarról, ami az embereket érdekelheti. Ott a Tetemvár környékén például az utcák helyzete, az építések és a bontások ügye, és számos más dolog. Hallgattam a kérdéseket is. Alig volt olyan, aki, ami magánügyben való kérés lett volna. Közügyekről beszél­gettek az emberek, s ha van is olyan rossz érzés bennünk, hogy beszámolni már tudunk röviden, de kérdezni még nem, végighallgattam egy jó beszélgetést. szerződésben vállalt kötele­zettségeink teljesítését. Fel­ügyeleti szervünk vállalati eredményeinket jelenleg vizs­gálja. Döntéséről — ennek alapján a kifizethető nyere­ségről — időben tájékoztatni fogjuk dolgozóinkat. gárdatagság elismerésére 94 ezer forint jut, s a kereset arányában szétosztható nye­reség 282 ezer forint lesz. A A közgyűlés után kézhez is kapják dolgozóink az őket megillető összeget. T. Z. Az Északmagyarországi Ve­gyiművek iparjogvédelmi iro­dájának adatai szerint egy hónap alatt, ez év januárjá­ban, 13 újítási javaslat szü­letett a vállalatnál. A 13 ja­vaslatból kilencet elfogadtak, - nyolcat már be is vezettek. Színe és ...vagy paszulyt öntözzünk? Az irodalmi anekdota sze­rint, az egyik szerkesztő így sürgette Jókai Mórt az ígért tárca megírására: „Hallja az Ur! vagy regényt írunk, vagy paszulyt öntözünk” ... Jókai ugyanis irodalmi munkássá­ga mellett lelkes kertész volt, svábhegyi villájának kertjé­be maga ültette a fákat — különösen szerette a hársat —, gyümölcsöt, rózsát oltott, lugast nevelt, büszke volt rá, hogy maga szűrte borral vendégelhette meg barátait. Munka előtt bejárta kis bi­rodalmát, és a napi penzum teljesítése után metszőollót, kertikapát forgatva újította fel legendás munkabírását. De nem Jókai művészeté­ről és hasznos szenvedélyéről akarok én most értekezni. Az idézett mondat olvastán támadt gondolataimat szeret­ném megosztani Önökkel, azt is kockáztatva, hogy nem mindenben értenek egyet velem. Manapság nagy divat a kertészkedés, és széles kör­ben hódít sok más hobbi: van. aki minden hétvégén az autóját bütyköli, mások kis­állatot tenyésztenek, ismét mások régi könyveket, nép- művészeti tárgyakat, bélye­get. szalvétát, gyufacímkét gyűjtenek. Eeyik szenvedélyt sem becsülöm le, sőt — nem röstellem bevallani —. néha még irigylem is azokat, aki­ket szombaton és vasárnap hasznos foglalatosság vár a kiskertben, vagy a műhely­nek berendezett fészerben. A baj ott kezdődik, hogy — mint gyakran tapaszta­lom —, sokak számára ez a másodlagos tevékenység kezd fontosabbá válni, mint vá­lasztott hivatásuk. Három­négy mondat után elakad a szavuk, ha munkájuk iránt érdeklődik az ember — leg­feljebb akkor válnak beszé­dessé, amikor a „főnököt” lehet szidalmazni —, de akár órákig is lelkesen magyaráz­zák az új kocsi, az épülő ví- kendház, esetleg a maguk te­lepítette szőlő előnyeit. Ők nem kedvük, munkabírásuk felújítását remélik az egyéb­ként szép, hasznos házi fog­lalatosságtól, hanem egyre inkább életcélt látnak benne. A munka számukra csak kötelességszerű robot, a ke­servesen múló perceket, órá­kat számolva várják a mű­szak leteltét, hogy végre az­zal foglalkozhassanak, ami igazán érdekli őket. Nem el­lenérv, hogy ez is jobb a kocsmánál, a bamba sem­mittevésnél. a tévé-rágógu­minál! A hobbi életcéllá válásá­ért nemcsak magukat a szen­vedély rabjait hibáztathatjuk. Meglehetősen sok köztük az olyan ember, aki pályakez­dőként még hivatásnak te­kintette. szerette kenyérke­reső munkáját, de időköz­ben megutáltatták vele a munkatársai, felettesei. Irigy­ségből. féltékenvségből nem hagyták, hogv kibontakozzon, sikerélményeket szerezzen, örömét lelje abban, amit csinál. Az sem bizonyos, hogy a társadalmi munka- megosztásnak ezen a fokán mindenkinek sikerül odake­rülnie. ahol — a szó igazi értelmében — alkothat. Hálás téma manapság — a pályaválasztás ürügyén — szembeállítani az íróasz­talnál és a termelésben vég­zett munkát, természetesen az utóbbi javára. (Csak mel­lesleg: akik a leghangosab­ban szónokolnak, többnyire szintén íróasztal mellett ül­nek). Szeretném, ha elhin­nék, hogy nem az „iránytar­tás” kényszere mondatja ve­lem —, aki szintén íróasztal mellett ülök —, hogy számos középszerűvé fásult hivatal­nokról derül ki & barkács- műhelyben, mennyire ügyes keze van. Itt magára talál, magabiztossá válik, mert engedelmesen szolgálja min­den szerszám és anyag. Va­jon nem vitte volna többre, nem lenne boldogabb, elége­dettebb ember, ha annak idején — talán a szülők un­szolása ellenére —. a szer­számot, a gépet választja? Természetesen az is balga, aki feltételezi, hogy minden üzemi dolgozót tökéletesen kielégít a munkája, de — a tévedés jogát továbbra is fenntartva —, megkockázta­tom: a pótkielégülést kere­sők között aránylag több az értelmiség:. Jókai imadta és — egy tu­dós színvonalán — ismerte a természetet. Ám az pillanatig sem lehetett kétséges szá­mára, hogy a tárcaírás vagy a paszulyíermesztés az igazi hivatása. A méhek zömmögő szárnyán — tőle tudjuk — alkotó képzelete emelkedett a magasba, és a madárfütty hallgatása közben regényé­nek újabb fejezetét fogal­mazta. S mindezt, amit az állatokról, növényekről tu­dott, beleépítette életművébe. Nem kell ahhoz írónak, alkotóművésznek lenni, hogy a helyükre kerüljenek ben­nünk a dolgok, s tudásunk, szenvedélyünk javát válasz­tott hivatásunknak áldozzuk. (békés) ­Hagyomány már az I/4-es pártalapszervezetnél, hogy a nemzetközi nőnap alkalmá­ból köszöntik az alapszerve­zet női tagjait. Így lesz ez most is. Műsoros nőnapi ün­nepségüket március 5-én 17 órakor tartják az I/4-es te­rületi pártalapszervezet Szé­chenyi úti helyiségében. Rendőrségi közlemény A Miskolc városi és járási Rendőrkapitányság vezetője 1979. március 6-án, 9—12 óra közötti időben fogadónapot tart. (Miskolc I., Rudas László u. 14. ÍI. emelet, 15. számú szoba.) Nem tudom, hány olyan ember van Miskolcon, akit ne ér­dekelne, hogy megjavítanak-e egy liftet, vagy lesz-e park a gyerekének, hogy betömik-e a járdán a kátyút...? A ta­nácstagtól, és a tanácstagoktól mindenütt, minden kérdésre választ kap a kérdező, még akkor is, ha a kérdésre néhány napot várni kell, és az levélben érkezik meg. Körülbelül nyolcvanan voltunk, nyolcvan ember ment elégedetten, vagy ha nem is elégedetten, de egyféleképpen megnyugodva haza. Hadd tegyem hozzá mindehhez: a több mint kétórás vitában a beszámoló éppen úgy szült javaslatot, mint ahogy javasla­tokat szültek a kérdések is. Tisztázódott egy jó vitában, hogy mi az, amit az emberek szeretnének, és megfogalmazódott, hogy miből, mikorra, mennyi teljesülhet. Gondolom, nem kell bizonygatnom, hogy akik eljöttek, azoknak érdemes volt eljönni. Második napirendi pontként került sor a lakógyűlési vá­lasztásokra. Kissé rossz érzéssel írom, hogy talán nem egészen jó ez a sorrend, hogy az emberek addigra fáradtak, hogy jobb lenne ihagát a választást korábbra tenni, ez még azzal a nyereséggel is járhatna, hogy a vita résztvevői közül néhá- nyan, akkor már közös érdekek választott képviselőjeként, nagyobb felelősséggel szólhatnának. Persze ez formai kérdés, ellene és mellette is lehetnek ér­vek. Talán a vitát is megérné, hiszen a most megválasztott lakóbizottságokra nagyon sok rangos feladat vár. Egyetlen mondattá fogalmazva azt mindhatnánk, hogy ők a lakók jó érzésének érdekképviseleti szervei. írtam korábban, hogy hétköznap estéink gazdagok közéleti izgalomban. írom jó érzéssel, hogy többen vagyunk, mint voltunk korábban. írom kedvetlenül, hogy lehetnénk többen. BARTHA GÁBOR ★ Az elmúlt évben tizenkilenc vietnami szakmunkás érke­zett a Csepeli Művekbe szakmai gyakorlatra. Hat szakma képviselői ismerkednek a csepeliek munkájával, munkamód­szereivel. A Csepel Müvek különböző gyáraiban a szakmá­juknak megfelelő munkakörben dolgoznak. Képünk a Vas- és Acélöntödék 1. sz. vasöntödéjében készült, ahol a moto­rok forgattyúsházainak homokformáit készítik; Búi Ngoc Can és Vu an Canh az öntvények magját állítja össze. (Fehér József felvétele) ajánlatai Művelődési házaink a mai napra is bő rendezvényvá­lasztékot kínálnak a műve­lődni, szórakozni vágyó nyug­díjasoknak. Akit érdekelnek a jogi ér­dekességek. meghallgathatják dr. Tímár László előadását a központi nyugdíjasklubban (Vasas). Címe: „Érdekességek a jogalkotás és a gyakorlat köréből." Ma este 6 órakor kezdődik A sakkozást kedvelők az Oprendek Sándor pártszerve­zet .nyugdíjasklubjában játsz­hatták vagy szurkolhatják vé­gig a ma kezdődő és 17-én záruló sakkversenyt. Akik a hangulatos szórako­zást részesítik előnyben, kö­tetlen klubfoglalkozáson ve­hetnek részt a perecesi „Jó szerencsét!” nyugdíjasklub­ban. Fellép a DVMK népi ze­nekara is. Kezdete: délután 5 óra. A női pártiadat kiszörtk

Next

/
Thumbnails
Contents