Déli Hírlap, 1979. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-26 / 72. szám

> Nyitás előtt pár perccel.. Bolt a belvárosban A legnagyobb az országb A vásárlók könyve még va­donatúj, nem lapozgatja más, csak reggelente az áruház igazgatója. Nincs benne se dicsérő, se bíráló mondat. Az áruház is új, az elmúlt hét szerdáján avatták fel a Ta­nácsköztársaság városrészben. Az ország legnagyobb Cse­mege ABC-áruháza. Naponta félmillió A naptárak az 1974-es esz­tendőt írták, akkor még ke­vés panelból készült ház ma­gasodott a belvárosi lakótele­pen, de az illetékesek már döntöttek: ide bolt kell, nagy bolt, amely minden igényt ki­elégít. Egy évvel később el­készültek a tervek, s — nem mondjuk, hogy példás gyor­sasággal — 1979 elejére az áruház is. Az új áruház terveit az ÉSZAKTERV készítette, a Miskolci Beruházási Vállalat volt a beruházó, s a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat építette fel. Néhány jellemző számadat a méreteire: több mint két­ezer négyzetméteren fekszik, ebből az üzlettér 854, a rak­tár pedig 530 négyzetméter. Március 20.. este hat óra: a gondolák feltöltve, a bolt dolgozói az utolsó simításo­kat végzik, hogy másnap reg­gel hétre — nyitásra —: min­den a helyén legyen. Aztán 21-én megkezdődött a nagy­üzem. A 108-as — mert ezt a számot kapta -— Csemege igazgatója. Cziáky Károly: — Az építészeti és keres­kedelemtechnikai berendezé­sünk a hazai viszonyok kö­zött jelenleg a legkorszerűbb — mondja. — Hetven el­adónak kellene dolgoznia eb­ben a boltban — két mű­szakban —, jelenleg hatva- nan vagyunk. Háromnegyede a dolgozóknak szakképzett. Nyitáskor mintegy 10"millió forint volt a készletünk, na­ponta úgy félmillió forint körül árulunk, de lassan már kezd kialakulni a „törzskö­zönségünk” is Nehézségek még akadnak Az mindig rossz kereske­dői fogásnak bizonyult •— mondta az igazgató még a nyitás előtt —, hogy a pre­mierre hiánycikkeket is be­szerzőnk. Mert, a vevő, a nyitáskor még kap például Fa sprayt, egy fél óra múl­va pedig már nincs. Akkor megvan rólunk is a vélemé­nye ... Az áruház is kapott volna ilyen kurrens cikket, de az igazgató nem vette. át a két doboz Vegetát, a pár karton fagyasztott tököt, mert — ahogy bizonygatta — tíz vá­sárlónak talán elég lett vol­na, de a többi ezer hoppon marad. Azért itt is beleestek ebbe a „csapdába”. A Rexona sprayt, a csabai paprikás sza­lámit néhány óra alatt elkap­kodták. így most kénytelenek sajnálkozva azt mondani a vevőnek: nincs ... A boltban mintegy 2500 áruféleség található. Ez bi­zony meglehetősen sok. Nagy- nagy kereskedői rutinnak ör­vend már az az eladó, aki eb­ben az óriás boltban fejből tud­ja, hogy mi, hol található, s egyáltalán található-e. Nem minden eladó tudja: nincs meg a kellő áruismeretük, meg új áruházban a személy­zet is új: nagyon sok hely­ről — élelmiszer kisker., áfészek, többi csemege-boltok — toborzódtak, s míg a sa­ját munkahelyüket kellően megismerik, ahhoz idő kell. Több hét... S mit mondanak azok, , akikért ez az áruház 30 mil­lió forintért épült. A vásárlók, a városrészben élők. Egyelő­re — a boltosok remélik, hogy mindig így lesz — ára­doznak : csodálatos..., min­dent megkaptam .. „ csak mindig ilyen legyen ....! Mindig ilyen legyen .. .1 (illésy) Tájékoztató a KGM-ben A miniszter a miskolciakról (Folytatás az 1. oldalról) — A növekedési ütem visszafogása — miként az élet más területén — 1978- ban már ágazatunkban is ér­vényesül — mondotta a mi­niszter. — A gépipar terme­lése 4, míg a kohászaté két százalékkal bővül, de ez mindkét területen elegendő ahhoz, hogy a vállalatok gyorsítsák a gazdaságos ter­mékek fejlesztését. illetve visszaszorítsák, vagy akár le is álljanak a veszteséges, ke­véssé keresett termékek gyár­tásával. A minisztériumban most készül a gépipar hosszútávú fejlesztési terve, amely 1990- ig vázolja a feladatokat. Ez foglalja majd magába a kü­lönböző alágazatok VI. öt­éves tervi elképzeléseit is. Ebben igen nagy feladat lesz az érintett vállalatokon ke­resztül a háttéripar gondjai­nak megoldása. És minde­nekelőtt a rossz készletezési politikát kell felszámolni, mert jobbára ez okozza a gazdaságtalan, veszteséges termelést. Az általános tájékoztató után Soltész István az új­ságírók kérdéseire válaszolt. Lapunk munkatársa három kérdést intézett a miniszter­hez: — Több termékével már vi­lághírnévre is szert tett Mis­kolc egyik nagyvállalata, a Di­ósgyőri Gépgyár. A vállalatot a korábbi évek rossz gazdálko­dása miatt az elmúlt év vé­gén pénzügyileg szanálták. Mi a minisztérium véleménye a nagy múltú gyárral kapcsolatos tervekről, a termékszerkezet­váltás folyamatáról? — A Diósgyőri Gépgyár gondjai meglehetősen mesz- szire nyúlnak vissza. Első­sorban vezetési gondokra ve­zethetők vissza az okok, ami miatt az elmúlt év végén valóban szanálási bizottság járt a gépgyárban. Vélemé­nyünk szerint a tavalyi sze­mélyi változás — dr. Énekes Sándor, a nagy tekintélyű szakember kinevezése — hasznos volt, amit egyértel­műen bizonyít az is, hogy az év második felében mór nye­reségesen dolgozott a kollek­tíva. A megoldás természete­sen nem megy egyik napról a másikra, de ahogy tájékozód­tam, az év eddig eltelt idő­szakában is sikeresen mun­kálkodtak a gépgyáriak. A tervekről szólva el kell mon­dani, volt egy-két dolog, ami­ben vitáink voltak, de ösz- szességében jónak tartjuk a diósgyőriek elképzeléseit. Bí­zunk benne, hogy 1979 végé­re rendbejön e nagy múltú vállalat... — A Figyeld közelmúltban megjelent számában olvashat­tuk, hogy „tervezési hiba” mi­att a Dunai Vasműben épülő konverter olyan nagyra épül, amit a nagyolvasztók semmi­képpen nem tudnak megfele­lően kiszolgálni nyersvassal. Jelentkezhet-e hasonló gond a diósgyőri Lenin Kohászati Mű­vekben a 10 milliárd forintos acélműi beruházásnál? — Jelentkezhet, de ez nem baj. Szeretnék emlékeztetni rá: korábban a nagyolvasz­tókat építettük át, akkor a nyersvastermelés akkora volt, hogy még exportra is jutott belőle. Azután a feldolgozást korszerűsítettük — LKM ne­mesacél-hengermű, Ózd rúd- és dróthengermű stb. —, ak­kor meg az acéltermelés volt kevés. Most az acélgyártás fejlesztésére van lehetősé­günk, s már tudjuk -í- tud­tuk is —, hogy nagyobb ko­hót nem tudunk építeni. De — távlatokban kell gondol­kodnunk. Éppen ezért, hogy jobb kihozatallal dolgozhas­sunk a jelenleg meglevő, vagy átépítéssel éppenhogy növelhető kohóinkban, tár­gyalásokat kezdeményeztünk szovjet partnereinkkel, akik­től magasabb vastartalmú ér­cet szeretnénk kapni. Ha a tárgyalások sikerre vezetnek, több nyersvas kerülhet ki a kohókból, többet dolgozhat­nak fel acéllá. — A termelési eredmények — különösen a kohászatban — biztatóak, s szépek. Ugyanak­kor a baleseti mutatók — s el­sősorban a halálos és csonku­lásos baleseteké — ezzel arányban jelentősen rosszab­bodtak az elmúlt évben. Mit tesznek e nemkívánatos helyzet megszüntetése érdekében? — A kérdés ilyen felvetése nagyon helyes, hiszen az eredményesség sem feledtet­heti velünk, milyen rendkí­vül rosszul alakultak balese­ti mutatóink 1978-ban. A ha­lálos balesetek száma például a megelőző évi 27-ről 43-ra emelkedett tavaly, igaz, eb­ben jelentős szerepet játszott a győri robbanás áldozatai­nak nagy száma, és a Le- ,nin Kohászati Művek halálos baleseteinek rendkívüli „ug­rása”. A tárca az ágazati szakszervezettel együtt ne­gyedévenként áttekinti, a bal­eseti helyzetet, intézkedése­ket hoz a veszélyhelyzetek megszüntetésére. A Lenin Kohászati Műveket is köte­leztük különböző balesetvé­delmi rendszabályok megszi­gorítására, s ez meg is tör­tént. Bízunk benne, e mun­kának is meglesz az ered­ménye — elsősorban a halá­los és súlyos balesetek szá­mának csökkenésében. TÓTH ZOLTÁN Új erdők A borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság megyénk alföld jellegű vidékein, főleg a folyók mentén 120 hektár­nyi új erdőt telepít. A tava­szi erdősítés során körülbelül kétmillió tölgyfacsemetét ül­tetnek el a Bükk déli lejtőin is. Városi tanácstagi beszámolók és lakóbizottsági 1070. MARC. 26. Adam Jánosné, 46-as u. 10., 17 órától; Bumbera László, 23. sz. Alt. Iskola, Táncsics tér, 18 órától; Csetneki Józsefné, III./14. pártalapszervezet, Győri kapu 123., 16 órától; Csikós József, 100. fonákja Átlós járda és betoncsücsök jjc Az ország legnagyobb Csemege Áruháza. Öröm volt nézni, hogy tüs­ténkedtek a kertészek, épí­tők, köztisztaságiak a névadó ünnepséget megelőző napok­ban, a Tanácsköztársaság vá­rosrészben. Meg is lett az eredménye, olyan szép, tisz­ta lett a környék, hogy cso­dájára járnak a város más részében lakók is. Mi pedig, akik csaknem egy évtizede élünk itt, összesen sem lát­tunk annyi kertészt és sár- gamellényes köztisztasági munkást, mint ez alatt az egy-két hét alatt. Azt kívánjuk magunknak, hogy legyen minél több ha­sonló ünnepünk. Ez persze, rajtunk is múlik. Ilyen ará­nyú rendcsinálásra, szépítés­re ugyanis aligha mozgósít­hatnak százakat unos-untalan, mint ahogy ünneplőruhát sem vásárol hetente, havon­ta, de még évente sem az ember. Nem futja rá a pén­zéből. Ehelyett azt csinál­juk, hogy a szép sötétkék, szürke, vagy fekete öltönyt vállfára simítjuk, szekrénybe tesszük, naftalinozzuk és időnként kikeféljük, kivasal­juk, hogy mindig újnak has­son. Valahogy így kellene őriznünk lakókörnyezetünk (Herényi László felvételei) , tisztaságát, szépségét is. Az úttest lemosása — cso­dák csodája, most még erre is sor került! — a köztiszta­sági vállalat feladata, csak­úgy, mint a kukák rendszeres kiürítése. Az sem lenne jó, ha túlbuzgó lakók nekiesné­nek a közös kerteknek és — mert nekik az tetszik — re­zedát, rozmaringot plántál­nának a rózsatövek közé. De azt elvárhatjuk, hogy senki se sajnálja a fáradságot, és az aluljárón, ne a virágágya­kon keresztül közlekedjenek. Mert még le sem szedték az ünnepi zászlókat, amikor már keskeny csapások szab­dalták keresztül a frissen felásott földet. Itt is, ott is mély lábnyomok árulkodnak róla, hogy egyesek nem haj­landók, csak „toronyiránt” közlekedni. A kertészek, parképítőik, úgy látszik, ismernek ben­nünket a rossz oldalunkról is, mert az aluljáróhoz ve­zető járdát átlósan vezették át a gyepen, sőt azt a kis sarkot is lebetonozták, amit — tegyük a szívünkre a ke­zünket és ismerjük el — úgy is letapostunk volna. Ennyire sietős az utunk mindig? Hová rohanunk, ke­resztültaposva gyepen, ker­ten és mindenen, ami az utunkba esik? Arra sem jut egy-két másodpercünk, hogy odalépjünk valamelyik sze­métkosár mellé? Ügy lát­szik, nem. A régi kis áfész- üzlet körül — ablakomból jól megfigyelhettem — az ünnep előtt, naponta több­ször is összeseperték a pa­pírhulladékot a köztisztasági vállalat dolgozói. Lelkiisme­retes munkát végeztek, más­nap mégis kezdhették elöl­ről az egészet. De már a szép központi tér betonján, a Csemege környékén is jég- krémzacskót sodor a szél. A króm a gyerekek kedvence, de nemcsak őket hibáztatom. A papáktól, mamáktól sem sok jót tanulhatnak — tiszte­let a kivételnek. Sokszor panaszoltuk, hogy sáros, rendezetlen a kör­nyék. Hosszú évekig vártunk rá, hogy ünneplőbe öltözzön lakókörnyezetünk. Ha másért nem, ezért, drága mindany- nyiunknak az új köntös. I Mindannyiunknak? Sajnos, a riasztó jelek után ítélve, nem. Szeretném, ha megcáfolná­nak a tisztelt lakótársak, s nem keresnének a rövidnél is rövidebb utat. Megelégedné­nek az átlós járdával és le­betonozott kertcsücsökkel. Úgysem hiszem el, hogy van, akinek még ennél is sürgő- J sz. Szakmunkásképző Intézet, Téglagyár u. 2., KISZ-klub, 17 órától; Deák Béla és Kerepesi Ferenc, Éder Gy. utcai Alt. is­kola, 17 órától; Endrédi József, OTP körzeti fiók, Győri kapu 49., 17 órától; dr. Farkas József, Vö­rösmarty Művelődési Otthon, Lenke u. 14/a., 18 órától; Hell István és Sztrelcsik Ferenc, Gár­donyi Művelődési Ház, Sütő J. u. 42., 18 órától; dr. Iglai Tibor, Forgács utcai Alt. Isk„ 18 órá­tól; Budai József, Kalló István és Karamel Lajosné, I./2., 9. párt­alapszervezet, Baros G. u. 18., 17 órától; Kiss András, 25. sz. Alt. iskola, Felsőhámor, 16 órá­tól; Kiss Mártonné, 35. sz. Alt. Iskola, Lumumba u. 1., 18 órá­tól; Kovács Vilmosné, III./1., 7. pártalapszervezet, Marx K. u. 49., 16 órától; Nagy János, var­gahegyi munkásklub, 17 órától; Sándorfi László, Nagyváthy ut­cai Alt. Iskola, 18 órától; Sza- niszló Bálint, 34. sz. Alt. Iskola, Könyves K. u., 18 órától; Szege­di Gyula, öregek napközi ottho­na, Nagy S. u., 17 órától; Szé­kely László és Tóth Tibor, 11. sz. Alt. Iskola. Dankó P. u. 11., 17 órától; Varga Jánosné, 24. sz. Ált. Iskola, Árpád u. 126., 18 órá­tól; Vágó Péter; III. kér. Hiva­tal, fszt-i előadóterem, 17 órától. 1979. MÁRC. 27. Papp József, 31. sz. Ált. Iskola. Tokaji F. u. 2., 17 órától; Sári László, Forgács utcai Ált. Iskola, 18 órától; Búzái Pál és Honti András, pártalapszervezet, Ta­nácsház tér 2., 17 órától. 1979. MARC. 28. Dr. Arokszállásy Zoltán, I./8. pártalapszervezet, Csabai K. 8^ 17 órától. 1979. MARC. 29. Felvinczy Ernő, Szeles utcai Ált. Iskola, 17 órától. 1979. MARC. 30. Szanyi Péter, 37. sz. Alt. Isko­la, Szilágyi D. u. 53., 18 órától. sebb! (békés) Vonalvizsgáió Jelentősen javul a telefon­összeköttetés biztonsága a magyar szabadalom alapján, a posta kísérleti intézetében kifejlesztett automata beren­dezésnek a felhasználásával. A készülék a beprogramozás szerint vonalvizsgálatot tart, s jelzi a zavart. Egy nap alatt 1500 vonal ellenőrzését látja el.

Next

/
Thumbnails
Contents