Déli Hírlap, 1979. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-07 / 32. szám

kolci vállalatok politikai és gazdasági vezetőinek. A jel- ző senkit se tévesszen meg, nem hangzatos szóla­mokkal kérte támogatásukat, hanem reális indokokkal. Társadalmi, gazdasági elő­rehaladásunk feltétele, hogy a lehető legrövidebb idő alatt termelő erővé válja­nak a tuományos-teehnikai forradalom eredményei. E folyamatban, ha nem is ki­zárólagos, de igen fontos sz.e. repet játszanak a tudományos egyesületek. Az MTESZ bor­sodi szervezete — létszámát tekintve — a legnagyobb az országban: 9500 tagot szám­lál, akik 27 egyesületben és 41 egyesületi csoportban te­vékenykednek. A megalakulás éve. 1949 óta többször költöztek a tu_ dományos egyesületek, ám jelenlegi, Szemere utcai szék­házukat sem tekinthetik vég­legesnek, hiszen mind befogadóképességét, mind felszereltségét tekint­ve messze elmarad az igé­nyektől, a programoknak alig egyhar- madát lehet lebonyolítani a szűk előadótermekben. 1969-től napjainkig új tech­nika házát avattak többek között Szegeden, Győrben, Egerben, Szombathelyen és Kecskeméten. Van, ahol régi műemlék épületet alakítottak at, másutt teljesen újat emel­tek, de egy közös jellemzője volt e beruházásoknak: min­denütt kiegészítették társa­dalmi összefogással az állam­tól kapott milliókat. Mire jutottunk eddig Mis­kolcon ? 1969-től szorgalmazza az MTESZ megyei elnöksége a technika háza létrehozását. Kezdetben számba -vettek néhány ilyen célra átalakít­ható épületet, ám egyik sem bizonyult megfelelőnek. 1976- ban az ÉSZAKTERV vezető­sége házi tervpályázatot hir­detett, és a zsűri által leg­jobbnak ítélt terv , mellett döntöttek. A tudomány és technika házának helyét az új pártháztól északra, a déli tehermentesítő út mellett je_ lölték ki. és e szép gesztus forintban legalább 40 milliót ér. A be­ruházás ezen felül körülbelül 70—80 millió forintba kerül. Az MTESZ központjától 14 millió forintra számíthatunk, amit még ebben az évben át­utalnak. Az ÉSZAKTERV társadalmi munkában dolgoz_ za ki a tervet, és ez a munka legalább kétmillió forintot ér. Az ÉMÁSZ hatmillió fo­rintot már átutalt és vállal­ta a villamos hálózat kiépíté­sét is társadalmi munkában. Számos más vállalat ajánlott fel kisebb-nagyobb összegei, társadalmi munkát és tettek ígéretet tégla jegy vásárlásra. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat kollek­tívája egymillió forinttal járul hozzá a beruházás­hoz, < azon kívül, hogy a generál- kivitelező nem éppen hálás szerepét is betölti. Az Észak­magyarországi Állami Építő_ ipari Vállalat az alapozási munkát végzi. A megyei vál­lalatok közül, mások mellett a BVK és a TVK tette magá­évá, s támogatja anyagiakkal is a kezdeményezést, a ter­melőszövetkezetektől pedig összesen 10 millió forint ér­tékű felajánlás érkezett. A Lenin Kohászati Művek kép­viselője az ülésen tolmácsolta vállalatának felajánlását: 50 tonna tartó- és beton, acélt adnak az építkezés­hez, csökkentett áron, összesen 4000 órát dolgoznak társadalmi munkában az építkezésen, és 100 ezer tég­lajegyet' vásárolnak meg. A felsorolás korántsem tel­jes. ám a beruházás anyagi alapját még nem sikerült megteremteni. A megye« és a városi pártbizottság magáé­nak érzi és támogatja a tech­nika házának megvalósítá_ sát — hangsúlyozta Kolláth Sándor. A társadalmi erők szervezésére alakult munka- bizottság — összefogva az MTESZ vezetőségével — rpin- den megyei és miskolci vál­lalatot megkeres, s kéri se­gítségüket. Építőanyaggal i hozzá lehet járulni a beruh» . záshoz — mint tette ezt a üveggyár és több más válla lat. (bek««) A túlsó part mindig zöl­debb — alapon, gyakran em­legetik „jól informált” mis­kolciak, mennyi szép közin­tézmény — például techni­ka háza — épült más váro­sokban, miközben nálunk . . . Azt már ritkán teszik hozzá, hogy az irigyelt létesítmé­nyek többsége csak azért születhetett meg Szegedtől Győrig, mert széles körű társadalmi összefogással, ál­dozatvállalással egészítené^ ki a központi forrásból szár­mazó milliókat. Irigykedéssel nem megyünk semmire. Máig sem korcso­lyázhatnának gyermekeink, ha a szocialista brigádok, if­júmunkások, diákok, értelmi, ségiek rá nem unnak a tehe­tetlenségre és sóhajíozás he­lyett („Bezzeg Dunaújváros­ban, Debrecenben, Jászbe­rényben . . .”) fel nem építik a műjégpályát. Ismét kipró­bálhatjuk. mire képes me_ gyénk, városunk, mennyire futja a lokálpatrióta buz­galomból. Szeretnénk. ha 1985-ig felépülne a tudomány és technika háza, ám a szép terv csak akkor válhat való­ra, ha sikerül megnyerni az ügynek a megyei és miskolci vállalatokat, csatasorba áll­nak a társadalmi munkások ezrei. Kolláth Sándor, a városi pártbizottság titkára tegnap délélőtl tettre buzdító beszé­det tartott — az MTESZ ve­zetősége nevében is — a mis­E területet — kozmüvesitve — ingyen bocsátja a tudo­mányos egyesületek rendel­kezésére a tanács, Helyzetkép az üveggyárból Megújult egy kemence Az Üvegipari Művek miskolci üveggyáráról legutóbb az a hír érkezett, hogy az egyik, szám szerint 5. számú kemen­ce — 36 hónapi üzemelés után — természetes kopásánál fogva elhasználódott, fel kellett újíta­ni. (Egyébként az ötö< szám­nak csak a történeti fejlődés­ben van jelentősége, mert je­lenleg két kemence működik.) A felújítást — ami az átépítés­sel egyenlő — január 2-án kezdték és 23-án fejezték he, határidőre és a tervezett program szerint. Nyolc napot vett igénybe a felfűtés, majd január 31-étől február 3-ig a teleoivasztás következett (mi­után alapanyagokkal feltöltöt­tek). Február 3-án délelőtt tíz órakor megtörtént az első csa­polás, ázóta újból üzemszerűen működik. Az átépítés részleteiről Bobkó Benjámin, a miskolci üveggyár műszaki igazgató­‘ A miértekre is megadta a választ. A kemence berakó­részének módosítására üzem- biztonsági és technológiai okokból volt szükség. A fel­dolgozás gépesítése pedig azt jelenti, hogy megszűnt a ké­zi munka a szélezésrtél (az üveg széleinek levágásánál), a ládaba rakásnál és a cso­magolásnál. Ma már ezeket a munkafolyamatokat gépek végzik. Szükséges volj ezt azért is megtenni, mert az üzemi balesetek nem lebe­csülendő' hányada épp a kézi szélezésnél következett be. és az nehéz, fizikai munkának minősült. Pontos .számadatokkal szol­gált az. átalakításnak, illetve az újjáépítésnek köszönhető megtakarításról. Csak egy jellemző példa: a hőhaszno- síló részleg javításával 3,5 millió forintot nyertek, mivel a hőálló csövet eddig Svéd­országból kellett behozni dol­lárért. És itt tért yá a—vé­leményem szerint —' legfon­tosabb tényre. A miskolci üveggyár a hengereltüveg- •’gyártó sor felújítását (bele­értve a kemencét is) saját erőből hajtotta végre. Ez azt Jelenti, hogy a tervek elkészi- , lésétől (a szellemi munkától) az utolsó tégla berakásáig valamennyi munkafolvarna- tot a gyár irányított, kivite­lezőit. A negyedévi tervek és az éves terv végrehajtásának feltételei adottak, sőt a fel- * újítással még biztosabbá vál­tak. <d. tóth) helyettese tájékoztatta lapun­kat. — Mindenekelőtt jobb len­ne, ha az ötös szám helyett azt írnák, hogy átalakítottuk a hengereltüveg-gyártó sort — kezdte mondandóját, majd részletezte az elvégzett mun­kát. Elmondotta, hogy a szük­séges felújítási terv szerint átépítették a kemencét. E- mellett részleges javítást haj­tottak végre a hőhasznosítón, a hűtökemencén és a feldol­gozó részlegnél. Majd 'így folytatta: — Módosítottuk a kemence berakórészét, a kidolgozóter­met. növeltük a gépesitetlsé- gi fokot a feldolgozásnál. (Kerényi felv.) (Herényi felv.) A DH várospolitikai fóruma Farín«/# kohftsxoknnk Akkor élhetünk jobban, ha gazdaságosabban termelünk Szabad pártnapot tartottak tegnap Diósgyőrött, a Lenin Kohászati Művek nemesacél- hengerművében. A megjelen­teket, valamint a pártnap előadóját, dr. Péter • Jánost, az MSZMP Központi Bizott­sága osztály vezető-helyette­sét — akit elkísért Újhelyi Tibor, a megyei pártbizott­ság tokára, Majtényi Lajos, az LKM pártbizottságának titkára és dr. Szeppelfeld Sándor vezérigazgató — Szalma István, a nemesacél- hengerműi csúcs-pártszerve- zet titkára koszönötte. Dr. Péter János hangsú­lyozta: a Központi Statiszti­kai Hivatal jelentése alap­ján — amelyet a vasárnapi napilapok közöltek — min­denki elölt ismeretes, mit tettunk, milyen eredménye­sen dolgoztunk az elmúlt esztendőben. A számokból világosan látszik, hogy. az ipar, az építőipar s a mező- gazdaság a tervezetthez, kö­zeli arányban növelte ter­melését. Bővültek, korszerű­södtek a népgazdaság terme­lőalapjai. Életszínvonalunk a tervezettet meghaladó szin­ten emelkedett. Eredménye­inket — hangsúlyozta az elő­adó — meg kell becsülni, hi­szen azok kedvezőtlen »kül­gazdasági körülmények kö­zött születtek, ám nem me­hetünk el szó nélkül gazdál­kodásunk gondjai, fogyaté­kosságai mellett. Három lé­nyeges pontban foglalta ösz- sze dr. Péter János e gon­dokat: a külgazdaság kedve­zőtlen hatásait a belső gaz­dálkodás hatékonysága nem egyenlítette ki, hiszen a ter­vezettől elmaradt ennek ja­vulása; a belföldi felhaszná­lás gyorsabban nőtt a terve­zettnél az áru- és anyag- készle.’clc felhalmozódása mi­att; romlott népgazdaságunk egyensúlyi helyzete. Az eb­ből eredő következtetés: a dinamikus gazdasági növe­kedés folytatódott ugyan, ám a minőségi és hatékony ter­meléstől elmaradtunk. A továbbiakban, az idei gazdasági feladatokat vázol­va, a pártnapi előadó ki­emelte: az MSZMP Közpon­ti Bizottsága 1978 novembe­ri ülésén határozat született ‘arról, mit követel az elkö­vetkezendő években gazda­sági fejlődésünk töretlen vo­nala. Mindenekelőtt azt. hogy a gazdaságnövekedés ütemét, minden más gazdaságnoliti- kai célt a népgazdasági egyensúly javítását szolgáló feladatok »Iá kell rendelni. Biztosítani kell a népgazda­ság sterilitását, el kell érni a termelési szerkezet szük­ségszerű megváltoztatá'át. a gazdaságosság, a hatékony­ság javulását. Ennek érdeké­ben fokozni kel! részvéte­lünket a nemzetközi munka- megosztásban. a tőkés orszá­gokkal megvalósuló külke­reskedelmi forgalmat a köl- c önös előnyökre kell építe­ni. é nedig úgy. hogy a be­hozatal c"ökkenien. míg a kivi’el dinamikusan növe- ke-Hen. Ha folvtatódik az ' eddigi gyakorlat — a termelés 5— 5,5 százalékkal, a nemzeti jövedelem 5 százalékkal nö­vekedett évenként —, olyan mértékű tőkés importra len­ne szükség, hogy dollárelszá­molási adósságunk a kriti­kus határt is túllépné. Ezért is — hangsúlyozta dr. Péter János — a meglevő kapaci­tások jobb kihasználása, a termékszerkezet átalakítása, a gazdaságtalan termékek gyártásának háttérbe szorí­tása, s fokozatos megszünte­tése az első számú célkitű­zés a népgazdaság minden területén. A korábbi ..Ter­melj többet, jobban élsz!” jelszó helvett, a ..Termelj hatékonyabban. gazdaságo­sabban. s akkor élhetsz job­ban!'’ kell hogy uralkodó nézetté váljon. A nehézségek legyűrésé­hez több a tapasztalat, mint amennyit eddig az épí­tőmunka szolgálatába állí­tottunk — mondotta befeje­zésül a pártnapi előadó. A párt, a kormány, a nép egy­sége mindig úrrá lett a gon­dokon. Reális feladatokat tűztünk ki, ezek valóra vál­tása szolgálhatta eredménye­sen a népgazdaság fejlődé­sét. Ennek sikeréhez azonban jobb. fegyelmezettebb, ered- ménvp'rbb munkára van szükség az élet minden te­rületén. A párt nap befeieztéyel Hr. Péter János és Újhelyi Ti­bor, Majtényi Lajos és dr. Szeppelfeld Sándor társasá­gában. ellátogattak az új acélmű építkezésére. * ' T. Z. A tudománycs rgysseletek új otfiionúért

Next

/
Thumbnails
Contents