Déli Hírlap, 1979. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-06 / 31. szám

A séf neve a hajtókán A forgalom nem állhat... Kevés a pilóta? — Négy sört, egy kisírücs- esöt és egy kis rumot ké­rek ... ! — Igen, kérem ... A rendelés tavaly október­ben (vagy novemberben?) hangzott el utoljára így. Ma valahogy így hangzik: — Két meleg húsos szend­vicset, két grúz teát... Kilenc előtt szeszes ital itt sincs. Kilenc után is csak különböző koktélok, sör és bor. Égetett szesz nincs. Tegnap reggel a hetet ütöt­ték el az órák, amikor fel­pattantak a zárak, s betértek az első vendégek. Megnyitot­ta kapuit (ajtóit) Miskolc és a megye első ételbárja, a Muskátli. Mikor bezárták, s hozzá­kezdtek a felújításhoz, íelsó- hajtottunk — elkeseredé­sünkben. Még egy kisvendég­lő — talán az utolsó —, amit becsuknak Miskolcon. Ahol zónapörköltet lehetett enni, és csapolt sört lehetett utá­na Inni. És tegnap reggel, mikor először betértünk ide. felsó­hajtottunk: végre! Miskolc- nak is van egy korszerű, minden igényt kielégítő étel­bárja. Betér a kedves vendég — és a régi Muskátlira nem is­mer rá. Kellemes zene árad a hangszórókból (!), a sza­kács előttünk süti a fino- rnabbnál-finömabb, ételkülün- legességéket (mint, ahogy üz étlapból kitűnik, Európa. Ázsia és Amerika specialitá­sait), a mixernő előttünk ke­veri ki a koktélokat, min­den a szem előtt, s semmi sem a vendég elől rejtve tör­ic Készül a különleges ízekről árulkodó orosz fizz... ténik. Aztán fogjuk a tálcán­kat, rajta a szendvics, vagy a pizza, esetleg a bélszínjava, s felülünk a székre. Igen, nem le, hanem fel, a bár­székre, a bárasztalok mellé. Az ételbár vezetője Dró­tos Tibor. Neve a kabát haj­tókáján díszeleg, mint min­den alkalmazottnak. — Mikor bezártunk — mondju —, forgalmunk 80 százaléka az ital árusításából származott. Most úgy ter­vezzük, hogy megfordítjuk a sorrendet: 80 százalék lesz az ételíorgalom. s 20 száza­lék az ital. így havi 1Ö0 ezer forint 'bevételre számítunk. Persze ez elsősorban attól függ. mennyire kedvelik meg a miskolciak különlegessége­inket. amelyek valóban a kor­szerű táplálkozást szolgálják. ★ Munkában a séf... Húsos szendvics a grillsütőben. (Vadas Zsuzsa felvételei) A mezőgazdasági könyv­hónap Miskolc városi rende­ző bizottsága szervezésében ma és holnap is folytatód­nak az előadások és az Is­mertetők. Ma este fél hatkor a Bu­dai József Mezőgazdasági Szakkörben (Petőfi u. 1—3.) Demeter András mg. mér­nök Műtrágyázás a házi- kertben * címmel foglalja össze a téma legfontosabb tudnivalóit. Holnap Augusztln János kertészmérnök előadását hallgathatják .»z érdeklődők a Gárdonyi Gé'a Művelődé­si Házban 18 órakor. .Dí­szítő növényeink a házban és a ház körül ‘ címmel. Ugyancsak holnap lesz Herbait Gyula ny. megyei kertészeti felügyelő előadá­sa a Hónai Sándor Művelő­dési Központban, a kerté­szeti szakkör rendezésében, A gyümölcsfák téli metszé­se címmel. A 12 lagú személyzet (két műszakban dolgoznak) szo­katlan, de ízlésesen összeál­lított egyenruhában (farmer­ing. narancssárga kötény) szorgoskodik. A séf fején szintén narancssárga szakács­sapka. Angyal Aurél a Tokaj éttermet hagyta ott a Mus­kátliért: .— Végigjártuk Budapest majd mindegyik ételbárját, tanultunk. Nem is olyan szo­katlan a vendégek előtt dol­gozni. mint ahogy eleinte gondoltuk. Igaz. így mindig oda kell Ügyelni, s pontosan végezni a munkát, hiszen szem előtt vagyunk — de ez nekünk is jó . .. Közbeszól­hat a vendég, ha például va­lamit fűszeresebben akar. s nem mondhatja, hogy nem a szája íze szerint készült az étel. A Muskátli átalakítása, az elektromos gépek, bárpultok beszerelése, megvásárlása több mint másfél millió fo­rintba került. A premier jól sikerült. Bízzunk benne, hogy jó lesz a folytatás is... I. S. Ha egy gyárban nincs elég lakatos, akkor az a gyár még ugyanúgy termel — mondotta egyszer valaki. — Ha viszont nincs autóbusz- vezető, már akadozik a város forgalma. Fék .... kuplung..., gáz.. Aztán újból: fék..., kup- lunk .... gáz ... A láb szin­te örökké mozog a pedálo­kon. hol erre. hol arra tapos. Gyorsul, vagy lassul a kék monstrum. A kéznek sincs nyusta: egyes, kettes, a har­madik fokozatba már ritkáb­ban kerül a sebességváltó karja. — Hányszor taposnak a fékre egy forduló alatt? — Hát.... huszonnégy megálló van az 1-es vonalán, annyiszor biztos, de hogy még mennyiszer... ? A vaskapun tábla: a Mis­kolci Közlekedési Vállalat felvételt hirdet. Autóbuszve­zetőt keres. Az első volt a harcsaorrú Miért kevés a pilóta? Figyelem a forgalmat és a buszvezető arcát. Egy gya­logos fut, zebra sehol. De azért szerencsésen átér. Fé­kezünk, enyhén. A pilóta ar­ca megrándul — mindenna­pos, sőt minden perces ese­mény. Megyünk tovább. A belvárosban járunk, délután 4 óra van. és legnagyobb a forgalom. Két villamos mel­lőz bennünket. Fék! Egy pillanatra elmé- lóztam. Gépkocsi furakodott elénk, hátul szitkozódnak. A pilótát szidják: vezessen inkább ... — jobb nem ki­mondani, mit. A vezetőfülke mögött leg­alább százötven utas. Hering módjára összezsúfolva. Min­denki ezzel az egy járattal akar utazni?! „A buszok ki­használtsága még mindig jó­val nagyobb, mint a villa­mosoké — mondották egy ér­tekezleten. — Mind többen váltanak buszbérletet, térnek át a villamosról..." A 16 méter hosszú csuklós kígyó­ként lavíroz a csúcsforgalom­ban. Muszáj! Gépkocsik par­kíroznak az út szélén. Miért pont ilyenkor hoznak árut?! A sofőr valamit sziszeg a foga közt. Nem hallani, csak sejteni, hogy mit. Hideg van, de ha csak teheti, megtörli homlokát. — Régebben az erőnkkel készültünk ki, nehéz volt a kormányt forgatni, most vi­szont az idegeinkkel — mondja Csik József gépko­csivezető, a 101/B-s járat pi­lótája. — Huszonöt éve veze­tek Miskolcon, s én tudom igazán, hogy mennyit válto­zott a forgalom a városban. A harcsaorrú busszal kezd­tem, de vezettem 30-ast, 620- ast, 180-ast, s most ezt a 280- ast... Minden buszra két sofőr Hiánycikk •— elnézést a ■ fogalmazásért — a buszveze­tő. Legalábbis erre lehet kö- ‘vetkeztetni a felvételt hir­dető tábla láttán. Az első, amire a laikus gondolhat: nincsenek megbecsülve a pi­lóták. Ezt talán alátámaszt­ja az a tény is (de ez semmit sem bizonyít!), hogy Buda­pesten minden esztendő vé­gén 10 ezer forint forgalmi juttatást kapnak a buszveze­tők. Miskolcon nem! Pedig Miskolcon — bizonygatják a pilóták — nem egy esetben nehezebb vezetni, mint a fő­városban. Az MKV autóbusz üzem­egységének vezetője, István József: hábclhibu minit borult fel a tegnap esti „műsormenetrend ’ Az adóba költözött a stúdió Mosdás egy (ürdószobányi helyiségből Szokatlan Időben, 17 óra 45 perekor jelentkezett teg­nap este a miskolci rádió szignálja. A hallgató csak annyit tudhatott meg, hogy váratlan kábclhiba borította fel a „müsornicnetrcnilcl". Am arról, hogy mind u rá­dió-, mind pedig a telefon- kapcsolat megszakadt a stú­dió és az adóállomás között — miként azt később Paulo- vits Ágoston, a miskolci rá­dió vezetője, a tegnapi, cson­kára sikerült „Hétről hétre, hétlön este” című aktuális magazinműsor szerkesztője elmondta —, csak egy órával az adásidő megkezdése előtt kaptak értesítést u postától. — Nyomban felhívtam te­lefonon KoCZka Antalt, a Miskolci Postaigazgatóság ve­zetőjét, ulti azonnali intéz­kedést ígért — folytatta a helyi stúdió vezetője. — A hiba azonban olyan Jellegű volt, hogy annak elhárítása több órát vett volna Igény­be... Ezt olvasta be a Kos­suth rádió bemondója is a 17 órai hírek előtt, akkor, a »i kor nekünk már csak há­rom percünk volt hátra a rendes műsor adásidő meg­kezdéséig. Ereztük, hogy már csak a csoda segíthet... A stúdió vezetője pillana­tok alatt döntött: rádión be- rendslte a Vörösmarty utcá­ban a helyszíni kapcsolásra váró közvetítőkocsit (a má­sik a Miskolctól több mint 50 kilométerre levő Ragály­ban várta a kapcsolást), s az abban levő adó-vevő készülék segítségével létesített kap­csolatot Tóth Bertalannal, a Szinva-parlon levő adó ve­zetőjével. — Csak annyit kértem — jpondta Paulovíts Ágqston —. hogy legalább az adás po­litikai, illetve informatív ré­szének sugárzására adjanak lehetőséget. Az adó vezetője példa nélküli gyorsasággal intézkedett; átalakíttatta az adóállomás egyik pihenőjét. Ez a fürdőszobányi, egy be­vetővel, egy virágállvány­nyal és egyetlen székkel be­rendezett helyiség lett az al­kalmi stúdiónk ... A Vörösmarty utcából visszahívott közvetítőkocsi pedig fuvarba állt; egy moz­gatható stúdiómagnóval^ a krónikaműsort tartalmazó magnótekercesel és egy hor­dozható keverőasztallal elin­dult a stúdiótól mintegy há­rom kilométernyi távolságra levő adóállomáshoz. A kocsi­ban utazott a műsor négy- fönyi stábja — a szerkesztő, Antal Magda és Nagy István műsorvezetők, valamint a technikus — is. — Köszönet az adó sze­mélyzetének, akik erejükön felüli feladatra vállalkoztak, amikor egyetlen kézimikro­fonnal és sebtében összedró­tozott , vezetékcsatlakozások­kal „kihelyezett” stúdiót va­rázsoltak számunkra. így alig háromnegyed órás ké­séssé! mégis birtokba vehet­tük a 180 méteres középhul­lámot, s a krónikaműsoron kívül — amelyet még a stú­dióban rögzítettünk —, több mint félórás élőadást rögtö­nözhettünk. Kényszerűségből olyan mű­sorral örvendeztették meg a hallgatókat — és önmagukat is! —, amelyre sohasem ké­szültek fel... (kcglovich) — Kevés az autóbuszveze­tőnk, de nem annyira, hogy a forgalom akadozna: a 208 kocsira 430 vezető jut. Két­ségkívül könnyebb a buszo­kat vezetni most, mint mondjuk, tíz évvel ezelőtt. Hidraulikus a kormányszer­kezet, a kuplung is, csökken­tett munkaidőben dogoznak a vezetők, de egy-egy mű­szak idegileg alaposan igény­be veszi őket. Talán ezért is jönnek kevesebben a városi közlekedéshez. Szerződésünk van a Volánnal, hogy egy­mástól gépkocsivezetőt, nem veszünk át, így sokszor sa­ját magunk szervezünk tan­folyamot a D-vizsga meg­szerzésére. Miskolcon a nap 24 órájá­ból huszonkettőben közle­kednek a buszok. Tehát jócskán ki vannak használ­va. Persze a pilótákat vált­ják; vagy osztott műszakban — reggel és délután —. vagy két műszakban dolgoznak. Nem lesz fennakadás i — Nyolc évig vezettem én is autóbuszt — folytatja az üzemegység-vezető —, akkor — 1855-ben — nem volt rit-. ka a 260—270 órás havi tel­jesítmény sem. Ma a gépko­csivezetők 191 órát töltenek a volán mellett, s 3,5—4 ezer kilométert tesznek meg. Zempléni László, a Zalka Máté brigád vezetője, 730 ezer kilométer felé közele­dik. Eddig baleset nélkül ve­zetett. — Nehéz volt — emléke­zik vissza —. évről évre nő a forgalom, romlik uz utak állapota, s fegyelmezetleneb­bek a gyalogosok, rájuk kell mindinkább figyelni. Miskol­con szinte tenyérnyi helyen kell lavírozni... — Tavaly a műszakpótlé­kot kiterjesztették a buszve­zetőkre is — mondja István József —, így most már a kereset Is elég jó: 4—7.5 ezer forint. Tehát ami a megbe­csülést Illeti... A pesti pél­dát a mieink is felhozták; erre csak annyit tudok mon­dani, hogy a fővárosban en­nek ellenére sem enyhült a gépkocsivezető-hiány, mi pe­dig — különböző okok miatt — ezt az összeget nem tud­juk biztosítani... De Mis­kolcon az autóbusz-közleke­désben nem lesz, nem lehet fennakadás... (illésy) A közművelődésről lesz szó Az idei tervekről tárgyal ma a Sárospatak városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. Szó leusz — többek között — a közművelődési feladatok 1979. évi intézkedési tervéről, a Tanácsi Építőipari Közös Üzem feladattervéről és a Városgazdálkodási Üzem fej­lesztési alapjáról. Ételbár Mezőgazdasági könyvhónap

Next

/
Thumbnails
Contents