Déli Hírlap, 1979. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-26 / 48. szám

★ Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű — ezt elmutogatni sokkal nehezebb a ruha­bemutatónál Különkiadás a Júnóban ★ A három grácia. A miskolci bálozók őket tartották a leg­Miért ijesztgetjük egymást? Mostanában gyakran eszembe jut a szilveszteri rádiómű­sor órakondulás előtti utolsó száma. Peterdi Pál írta, Sinko- vits Imre mondta el. Aki hallotta, emlékezik rá, aki az is­métlésnek sem volt tanúja; az sajnálhatja . Az utóbbi években hihetetlenül fogékony közgazdasági köz­véleményünket naponta bombázzák a gazdasági jellegű in­formációk. Tudjuk, hogy mennyi volt. s mennyi lehetett volna a nemzeti jövedelem; tisztában vagyunk azzal, hogy a takarékban összegyűlt 125 milliárd forint mennyit ér es mit jelent: tájékozottak vagyunk arról, hogy egy nagyberu­házás minden, egy nappal való ,,csúszása” mennyi kárt okoz; valószínűsítjük, hogy nem vagyunk annyira betegek, mint amennyi táppénzes napról a társadalombiztosítási sta­tisztika vall. A jeles rádióműsor arról szólt, hogy nem kell ijesztgetni az embert. Nem kell oktalanul ijesztgetni! Egy barátságos simogatás ér annyit, mint egy ledorongoló kritika... Es mostanában nem vagyunk híján a kritikának. Igaz, sok jo­gos észrevétel fékezheti a legényes indulatot. Csak szűkebb hazánkban szétnézve: a mindenfajta előírásoknak megfelelő cementgyár értékesítési gondokkal küzd. A húsüzemben sok millió forintba kerülő újbóli átadásra készülnek. A Diós­győri Gépgyárban a kibontakozás lehetőségei még mindig nem tisztázottak teljesen. És — áttérve az infrastruktúrára — a miskolci autóbusz még mindig normán felül zsúfolt. A turistának a városon átjutni még mindig hosszabb időt vesz igénybe, mint amennyit a távolság indokol. Nemcsak a bel­városban, hanem a lakótelepeken is kevés a bolt, a szolgál­tató intézmény, s a postán is félórákig kell sorakoznia an­nak, aki pénzt akar föladni. Az újságok vezércikkei arról írnak, hogy jobban kell csi­nálni. hogy jobb legyen ... Nem minden közgazdasagi meg­fontolás nélkül azt is kilátásba helyezik, hogy a mi életünk lesz minőségileg roszabb, ha dolgunkat nem csináljuk job­ban. A képlet világos, a fenyegetés viszont indokolatlan. Sok, komoly változásnak nézünk elébe. Most nemcsak az autó-előjegyzés módosulására gondolok. És a rizs áremelése sem vert senkit a földhöz. A sörtől sem készültünk ki — Ám az értékarányos árrendszer megteremtése emberhez méltó vállalkozás, és semmivel sem lesz kisebb kunszt, mint tizenegy éve az új gazdasági mechanizmus bevezetése. Az újmódi gazdálkodás, számbavétel nem föltétien jelent nagyobb szigort. Most a rugalmasság lesz a nagyobb érdem, nem pedig a merevség. A vélt szigor a lusták, a „szürkék” büntetése lesz, de ugyanez liberalizmust jelent azoknak, akik ujjúkat a hétköznapok ütőerén tartva próbáinak, mernek es kockáztatnak. LL Nyugdíjasoknak A bálok bálja Mérni kellett volna a szív­dobogások erősségét szomba­ton este a Júnó-szállóban. Nem tudni, hogy a nők, avagy a férfiak javára bil­lent volna a mutató ... Az erősebb nem szívverését minden bizonnyal a csinos manekenek és a hasonlókép­pen elegáns bálozók szapo- rázták. A nőkét pedig — lehet, hogy a gálába öltözött férfiak is — de nem kevés­bé a reprezentatív divatbe­mutatón felvonultatott 13# modell. De kezdjük az impresz- szummal az Ez a divat bál különkiadásának krónikáját. Az est műsorvezetője, Pálos Miklós a bál háziasszonyát, Zsigmond Mártát, az Ez a divat főszerkesztőjét kérte fel: elmondná, hogy a há­rom budapesti bál után mi­ért lett Miskolc az első kü­lönkiadás helyszíne. Elmond­ta. A szíve idehúz, itt volt először szerelmes, innen ment férjhez... Következett az amator- maneken-választás. A szak- zsűri hét modellt kért a színpadra, már belépéskor megmustrálva toalettjüket, s közülük az első lett egy, az Ez a divatból választott mo­dell. A műsorvezető eképpen kommentálta a döntést: — Minden szentnek és főszer­kesztőnek maga felé hajlik a keze. Csabáné dr. Gulya Va­léria fekete, a mellrésznél és a hosszú szoknya alján fod­ros, kombiné-vállpántos ru­hát viselt, ekrü színnel pasz- pólozva. A győztest viszont­láthatjuk majd népszerű di­vatlapunk hasábjain. Megelevenedett a Művész­bejáró Kudlik Júlia szemé­lyében, aki „pendelyes” be­mondó korából való bakik­kal szórakoztatta a közönsé­get. Egyszer annak idején vízilabdarúgó-mérkőzést kon­ferált. Majd hasonló baki­csemegék következtek, csak 18 éven felülieknek. Porond­ra léptek Cini és a Tinik, majd a bál nagyszabású di­vatbemutatója után követke­zett a bái manekenjének megválasztása. Az év mane- kenje. Sütő Enikő szépségét és csinosságát újfent meg­erősítették a miskolci bálo­zók. A győzelemért egy nagy Júnó-torta járt. — Először is: gratulálok. De ez a torta hizlal... — Az nem lenne baj, el­kelne rajtam még vagy két kiló. mert úgy találom, túl­ságosan sovány vagyok. Hogy minek köszönhetem az új­bóli győzelmet? Talán an­nak, hogy jobban figyeltek rám, a címem, miatt. Pedig ez az első nyilvános bemu­tatóm, én jobbára fotómo­dell vagyok. Sőt, annak is elébe helyezem választott hi­vatásom, jogász szeretnék lenni. Elsőéves jogghallgató vagyok, levelezőn, munka mellett. Hogy lehet össze­egyeztetni ezt a három el­szebbeknek £ Le a nullával! A tízes számmal versenyző Sütő Enikő, az év manekenje lett a bál manekenje is. (Herényi László felvételei) foglaltságot? Nehezen. A modell,séget tiszavirág-éle­tűnek tartom. — Szégyen lenne a szép­ség? — Az nem, de hogy néz az ki, hogy a pulpitusról a pó­diumra menjek. — A maszek ruháiból ket­tőt láttunk az este; elraga- dóak. — A szomszéd házban la­kik egy néni, ő mindent megvarr, amit én kitalálok. A vendégek megcsodálhat­ták a hallban Lengyel Mik­lós diaporámáit, majd mi is itt játszottunk Frölich Már­ta, a Televízió „Most mutasd meg” szerkesztőjének veze­tésével. A manekenek csapa­tával versengve mi, újság­írók mutogattunk jobban — bár Kolumbusz tojásával ugyancsak megkínlódtunk —, de vigasztalta az ellenfeleket az a tudat, hogy a ruhák mutogatásában általunk ők a verhetetlenek. S hogy a fáj­dalomdíj, a citrom savanyú­ságát elfeledjék, meghívtuk őket a jutalom tortánkra. Köztük az est háziasszonyát is. aki szabadkozott a kaló­riától, de egy miniinterjúra kapható volt! — Hogyan jutott eszünkbe a bál gondolata? Találkozni szerettünk volna az olvasó­val, hiszen kétszázezer pél­dányban megjelenő tömeglap lettünk. Kipróbáltuk a rend­hagyó randevút és bevált. A Hiltonba hétezer jelentkező volt. és hatszázan jutottak be Jtt négyezer jegyigénylő közül háromszáz vendéget tudtunk fogadni. Nekem Mis­kolc egy kis Párizs, nem túl­zók, van összehasonlítási ala­pom; a miskolci nők követik a divatot, bár ízlésformálás­ban a kereskedőknek még van mit tenni. Az Atlantisz együttes, nagy közönségsikert aratva, hajnalig húzta a talpalávalót. A bálozók pedig szorgalma­san igyekeztek ledolgozni a különleges vacsorán felsze­dett fölös dekákat... OLÁH ERZSI Kiállítják Belgiumban Magyar honfoglaláskor) em­lékekből s az 5—7. századból való hazai longobárd, hun és avar régészeti leletekből álló kiállítást — ékszereket, fegy­vereket és kerámiákat — in­dított útnak a székesfehér­vári István király Múzeum Belgiumba. A csaknem 600 népvándorláskori leletet tar­talmazó anyagot — az István király Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és egyéb múzeumok gyűjteményének legszebb darabjait — a bel ga népvándorláskori emlé­kekkel közös kiállításon mu­tatják be március elsejétől Mariemontban. Ebek veszettség elleni kötelező védőoltása Miskolc városban az ebek ve- | szeltség elleni kötelező védőoltá­sára márciusban kerül sor. Minden háromhónaposnál idő­sebb eb védőoltása kötelező! Az oltások helyéről és időpont­járól mindazok az ebtulajdono­sok né\Tre szóló értesítést kap­nak, akiknek ebét a kerületi hi­vatalok pénzügyi osztályain nyilvántartásba vették. Minden változást (az eb elhullását, el­idegenítését, illetve új eb beszer­zését, lakhelyváltozást stb.) hala­déktalanul jelenteni kell. A postán kapott értesítést és az eboltási igazolványt az eb­tulajdonos köteles magával vinni az oltóhelyre. Az ebek oltásra történő felvezetése alkalmával a szükséges óvintézkedéseket (pó­ráz, szájkosár stb.) meg kell tenni, különös figyelemmel a fennálló szopornyica« megbete­gedésekre is. Aki nem akarja tovább tartan! ebét, lehetősége nyílik — az ér­tesítésben feltüntetett oltási he­lyen és időpontban — leadni. Az ebek bejelentésének, el- , Vasra történő elővezetésének el­mulasztása a 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 87. §-a alapján szabálysértési eljárást von maga után és az ebtulajdonos 5000 Ft- ig terjedő pénzbírsággal sújtha­tó; a védőoltás alól elvont ebet hatósági rendelkezésre el ke« ko­bozni. A veszettség járvány elleni fo­kozottabb védekezés érdekében a macskatulajdonosok macskái­kat is védőoltassák! Erre vonat­kozó tájékoztatást az illetékes körzeti állatorvos ad. Miskolc megyei város Tanácsa V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya A háború utáni években krupliért, olajért, mostaná­ban legfeljebb az ABBA-film jegyeiért állt olyan hosszú tömött sor, mint amilyet az országos lap riportere len­csevégre kapott. Ezek az em­berek azonban nem a gyom­ruk megtöltését és nem is a két ABBA-lány szépen ösz- szehangolt riszálását óhajt­ják. Amennyire megfigyelhe­tő, mindenki sapkát, kala­pot visel. Nyilván nem vé­letlenül. A kép címe ugyanis ez: Roham a hajszeszért. Julius Caesar homlokát dú­san övezte a babér, de a megjelenését jócskán ideali­záló korabeli szoborportrék is arról árulkodnak, hogy frizurája igencsak ritkás volt. Alig telt el néhány évezred, és lám, ma már az egyszerű, szürke állampolgár, is meg­vásárolhatja legalább a re­ményt, hat budapesti gyógy- növény-szaküzletben. Sőt, mire a cikk megjelenik, ta­lán már nagyobb vidéki vá­rosokban, így Miskolcon is. Azt hiszem, nálunk sem lesz rövidebb a sor. Kezdet­ben boldogok, akik legalább annyi hajtartalékkal rendel­keznek. hogy kivárhatják az első roham elmúltát. Nem kétséges, hogy tumultuózus jelenetek játszódnak majd le a Herbária-szaküzletben és előfordulhat, hogy a kopasz Több helyütt is várják ma a nyugdíjasokat. A Köz­ponti Nyugdíjasklubban (Marx K utca 36.): dr. Ti­ner Lajos tart előadást, es­te hattól, „A harmadik vi­lág országainak jelentősége a nemzetközi életben” cím­mel. A „Jó szerencsét!” nyugdíjasklubban (Pereces, Ballóalja 160.): Dóczi István műsora ígér jó szórakozást. ember is haját tépi, mire a pult elé jut. Nem irigylem a szegény boltost, hiszen üzle­te már hetek óta ostrom alatt áll: százával, ezrével fogynak a Béres-féle csep­peket tartalmazó flaskák. Ügy látszik, a széles nép­tömegeket csöppet sem befo­lyásolja, hogy e cseppek ha­tása misztikus ködbe vész. ügye emlékeznek még? A Béres-féle cseppekről maga a feltaláló és hívei azt vallot­ták, hogy hatásosan gyógyít­ja a rákot. Messzi földről fel­keresték a beteg emberek hozzátartozói Béres lakását, és mindent elkövettek, hogy hozzájussanak legalább egy kúrához elegendő csepphez. Közben a lapok hasábjain zajlott a vita, elszabadultak az indulatok, összecsaptak a vélemények. Aztán megjelent egy minisztériumi tájékozta­tó, mely szerint a Béres-félp gyógyszer nem gyógyítja ugyan a rákot, de azért áru­sítják majd. Aztán hosszú szünet, majd megjelentek a csodaszerrel töltött flaskák a Herbaria szaküzleteiben, De már nem mint a rák orvos­ságát, hanem mint kondíció­javító, erősítő szert kínálják. Van-e, ki átlát a ködön? Nem kevésbé rejtelmes, sej­telmes a Bánfi-féle szer útja sem. Kezdetben erről hallot­tuk, olvastuk, hogy hajnö­Címe: ..Turistautak a boi- gár hegyekben”, 5-kor kezdő­dik. A megyei könyvtárban diavetítéssel élménybeszá­molót tart ..Hegymászók m Alpokban” címmel de. Étk­ező! ai Zoltán, ugyancsak at órától. A Hatvanötösök őtjn 17/a alatti nyugdíjasklubban öt órától Msfilmefcet vetíte­nek. hattól pedig „A bő* története” című, kétrészes, színes lengyel filmet. vesztő szer. Most azonban már csak hajszeszként emle­getik, ami meglehetősen nagy különbség. Különféle arc- és hajszeszeket ugyanis régóta árusítanak, ám ezektől senki sem remélte hajhagymáinak megtáltosodását. Itt is köd, sűrű sötét köd ... Előbb-utóbb persze, min­den kiderül. A puding pró­bája az, hogy megeszik. A Béres- és a Bánfi-féle szerek is csak a tömeges használat után nyerik el végleges mi­nősítésüket. Tulajdonképpen rendben is lenne a dolog, de én hallottam már olyasmit ts, hogy mielőtt forgalomba hoznak egy-egy szert — le­gyen akárcsak kozmetikai cikkről szó — pontosan meg­állapítják, mi a hatása. E megállapításokkal kapcsolat­ban legfeljebb az a gyanúnk támadhat, hogy némileg tú­loznak a gyártók, forgalma­zók. A fotón látott hosszú, tömött sor azonban nem arra enged következtetni, hogy az emberek egy új típusú haj- szeszt kívánnak vásárolni. Ha csalódnak, a fiaskókért kifizetett összegnél sokkal többet veszítenek, és ant hi­szem, nem foglalják majd imába a ködgyártók nevét. O r * OZI le es um m ial Kopasz ember haját tépi

Next

/
Thumbnails
Contents