Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-13 / 11. szám

Debrecen semmihez sem hasonlítható + Jó lesz ez a festékrosta? Csapó János és Varga Gyula jelenetét a rendező — teljes asszisztenciájával — igyekszik élethübbé lenni. (Laczó felv.) Ősbemutatóra készül a színház 1 __ Látogatás a Máz- és Kenceüzemben Filmre kerül a Kiálts város A pasaréti filmgyár egyik stúdiójában Szabó Magda „Kiálts város" című, évekkel ezelőtt már bemutatott szín­darabját forgatják. Különös világ. Alacsony, de roppant tágas, boltíves parasztház tárul elénk a XVI. század fordulóján. Itt, ebben a házban él Gál Nagy István, Debrecen város tisz­teletreméltó főbírája. Köröt­te sajátos atmoszférát árasztó környezet: díszes veretű szab- lyák tucatjai, rúdon függő, színes csizmák garmadái, kelmék és vég szövetek, gaz­dag díszítésű lószerszámok, veresen csillogó boros palac­kok és más nagy, összehor­dott értékek halmazai között töpreng a bírót alakító szí­nész, Szabó Sándor, a felvé­tel előtti pillanatokban. A kamerák mögött már ott állnak az operatőrök. A ren­dező, Hajdufy Miklós a mo­nitor előtt ülve, még egyszer változtat a főbíró és lánya jelenetének beállításán. — Csendet kérek! Dudát! A bejárat felől felbukkan egy fej és fennhangon kiáltja. — Főbíró úr kérem, meg­jött Bocskai úr követe, hajdú kapitány Molnár. Kemény, katonás leptek dobognak el a magasban függő csizmák alatt, s Balázs Péter, azaz a hajdú kapitány harciasán csörtet befelé. — Bocskai úr üdvözletét hozom és jelentem tiszteletét és bizodalmas jóakaratát, ál­talam köszöni mindézt, ami­vel igazságos mozgalmában támasza voltál. A váradi helyőrséget szétvertük, ezt a hírt hozom, s szíveskedj ki­dobottatok Hadd örüljenek a polgárok. 1604-et írunk, amikor ez a történet játszódik. Debrecen ezekben az időkben három­felé adózik. A török szultán, a királyi zsoldosok fosztogat­ják, és a pestis is tizedeli. — Nagyon nehéz sorsú vá­rosban születtem — mondja Szabó Magda, az írónő, a Kiálts város szerzője. — Debrecen semmihez sem ha­sonlítható. A városnak külö­nös története van. Az egész ország történetét példázza. Városa, szülőföldje iránti tiszteletét, becsülését és egy­úttal „végtelen szerelmét” rótta le, amikor néhány év­vel ezelőtt megírta ezt a ne­hézveretű drámát, amelynek ősbemutatója Debrecenben volt. A várost a királyi csapatok szorongatták és a főbíró lá­nya, Eszter ismét esküvőjé­re készült, amely mindunta­lan eltolódott, a várost ért sorozatos csapások miatt, óm a történelem ezúttal is köz­beszólt. — Belgiojos szalad, Tokaj­ba menekült — jelenti a kamerák előtt a hajdú ka­pitány. — Bocskai úr szeret­né minél hamarabb befejezni ezt a hadjáratot, hogy maga diktálhassa a békét Rudolf királynak. A főbíró pedig nem vált­hatja ki túszát, vejjelöltjét a menekülő királyi csapatok kezéből. Ezzel ér véget a jelenet. — Eszter esküvője megint elmarad, de ezúttal végleg — mondja Balázs Péter —. Bocskai győzelme nemcsak az ország politikai helyzetét, de a főbíró családjának sorsát is megváltoztatja . . . Nagysze­rű darab, különös nyelvezetű dráma. Egy kemény helytál- lású férfinak, a főbírónak a tragédiája, de ennél jóval több, egy város helytállása. Számomra ritkán játszott szereplehetőség! Forgatnak. Eszter, a két­ségbeesett Eszter kiáltja a kamerák előtt (Kovács Nó­ra): „Az én kezem az a fel­emelt kéz minden vágy fe­lett. Jajgass kapu, kiálts vá­ros!” A tv-film többi szereplői: Lontay Margit, Horváth Sán­dor, Bessenyei Ferenc, Mécs Károly, Sinkovits Imre és Kalocsay Miklós. SZÉMANN BÉKA Bábműsor Villantó ¥/ •• •• •• Koxos úgy Rikító színekkel lecsorgatott fesiékesűóbozok ta|a s rende­zetlen garmadája, keverókád, vízpumpa, gumicső, s megany- n> i kézi szerszám. Mindezek fölött csigás daru leng, az „uta­kon” pedig villamos targonca robog . • • Ebben a közegben játszódik Juhász István Máz cí­mű komédiája, melyet Nyilassy Judit rendezésében január lil­én mutat be a Miskolci Nem­zeti Színház. ' i A rendező — aki emléke­zetes miskolci működésének évei után vendégként tért vissza — szívós munkával (egyelőre még csikorog a-szín- padi mechanizmus) és nagy^ leleménnyel készíti elő az ősbemutatót. — Az új magyar művek bemutatása — ezt talán nem kell részletesebben taglalnom — mindig is szívügyem volt. A Juhász komédiájának pe­dig különösen örülök. Első­sorban azért, mert a szerző társadalmi valóságunkról rendkívül izgalmas dolgokat mond el, s nagyon érdekfe-- szítő módon. S az sem mel­lékes. hogy sokat bíz a ren­dezőre, illetve a színházi mű­helyre. — Ha jól tudom, a helyszín a Máz- cs Kencelizcm? — Igen. itt. ebben a színes világban él és dolgozik Fakó Menyhért művezető, akinek egyetlen öröme .és szenvedé­lye. hogy színes festékeket .kever. —• Akkor talán nem is olyan fakó ez a Fakó? — A kérdés lényegbevágó, tudniillik ez a szürke kisem­ber azonnal átszínesedik, su­gárzóvá válik, mihelyt a festé- keskád fölé hajol, mihelyt munkálkodni kezd. A szem­csés anyagot úgy tapintja, morzsolgatja, mint paraszt a magot, vagy a pék a lisztet. Mikor magára ölti kencés munkaköpenyét, lelki szemei­vel már látja az új színt, me­lyet majd kikever. A többiek zsebkendővel a szájuk előtt bírják csak elviselni a csípős, szúrós szagú festékeket; Menyhért azonban észre sem veszi a könny- és torokfacsa­ró szagokat. A festékeket rrtagához szelídítette. — A konfliktust nem nehéz kitalálni. Menyhért mestert nyilván eltiltják szeretett szak­májától . . . Lényegében igen, csak­hogy a dolog nem ilyen egy­szerű. Fakót ugyanis kieme­lik. magasabb beosztásba he­lyezik. S ezzel megkezdődik egy komikus kálvária. Tehát nem kisebb dologról van itt sző, mint arról, hogy miként kell a munkást megbecsülni (semmiképpen sem úgy, hogy megfosztják a munka örömé­től), milyenek legyenek a jó vezetőknek és így tovább. — Beléptünkkor éppen azt láttuk, hogy Menyhért levetni kényszerül festékfoltos köpe­nyét. A kedves ruhadarabot egy Önkéntelen mozdulattal a daru láncának kampójára ákasztja. Aztán a daru magasba lendíti a köpenyt, s mint színes zász_ lót, hosszan lengeti.' A történés jelképes tartalma nyilvánvaló; búcsú egy életformától. A fél­perces jelenet remek kis lírai groteszk . . . — örülök, hogy így látja... Ez a szimultán színpad — a maga öt helyszínével — több ilyen beszédes megoldásra is nyújt alkalmat. A legnehe­zebb volt az írói mondani­valóhoz. s annak műfajához megtalálni az adekvát szín­házi nyelvezetet. Mindig re­ál-szituációkból indulunk ki, aztán — egy sajátos ..szelle­mi daru” segítségével — át­lendülünk egészen az ab- szurdoid helyzetekbe. De hát ennek megmagyarázásához el ^kellene mesélnem az egész darabot, amit semmiképpen nem akarok. — Akkor csak a szereplők felsorolása van hátra. — És mindazoké, akik oroszlánrészt vállaltak a pro­dukció létrehozásában. Első­sorban Gyarmathy Ague's díszlettervező, Kalmár Péter karmester, aki az előadás ze­néjét összeállította, és a szín­ház műszaki gárdája. A sze- I replők: Varga Gyula. Máthé Éva, Kulcsár Imre, Dariday Róbert, Somló Ferenc, Matus György. Csapó János, Marót Gábor, Máthé Eta. Mazsola és Manócska szó­rakoztatják a gyerekeket va­sárnap délután fél 3-tól a Bartók Béla Művelődési Ház­ban. A bábműsor nem látha­tó szereplői — a két nép­szerű figura „életrekeltői" — Havas Gertrúd és B. Kiss István. Balettest Pártái Lilla, Ban Teodóra, Havas Ferenc és K evehazi Gábor — a Magyar Állami Operaház művészei — közre­működésével balettest lesz hétfőn a Miskolci Nemzeti Színházban. A fél 8-kor kez­dődő esten a Miskolci Szim­fonikus Zenekart Szalatsy István vezényli. Az idei lél hideghulláma a százéves átlagot is meg­haladta. A „fagytábornok'’ minket, horgászokat is tá­madott. Igái?; a kellemesen fűtött szobákban gondolhat­tunk a sokat szidott, de egy­értelműen szeretett vizeinkre és a vizeinkben élő halakra. Az elmúlt időszak fagyhullámait követte a Tiszán majdnem nyolcméteres szintet elérő árhullám. Ez az árhullám megbontotta a folyó nyugal­mi állapotát és a már ver­melő halaink is életfunkció­ik megindítására kényszerül­tek. Rengeteg hal maradt az ártereken. Azt hiszem, most van az ideje armak, hogy féltsük ezeket a halakat. A fagy ugyanis marad, de lég­rétegek vannak már a jég és a lefutó vizek között. Á hal pedig fulladozik. Horgász­feladat bejárni most ezeket az ártereket és mielőtt az „öntevékenyen”, minden en­gedély nélkül zsákmányért indulók megzsarolnák léke­léssel. otthon összefont va­dorzó hálókkal a vizeket, ezt a nagyon fontos és nagyon értékes halállományt vissza kell juttatnunk a mederbe. Az idő sürget. Nem várha­tunk figyelmeztető felhívá­sokra, a felügyeleti szervek instrukcióira. Tavakon a lé­kelés, kubikokban a halmen­tés, most alapvető horgász- kötelesség. És ezek is hor­gászélmények. Nem adják ugyan a zsákmányolás örö­mét,, de adják a zsákmányo­lás reményét, a jó fogások ígéretét. A tavi horgászoknak is el kell mondanunk: a vastag jéggel és hóval fedett tava­inkat ilyenkor kedvvel zsák­mányolják a nem horgászok is. Lékelni, oxigént biztosí­tani a halaknak a mi köte­lességünk. De őrizni és gon- gozni ezeket a lékeket — ugyanígy a mi dolgunk. SZABÓ ERVIN Kőkorszaki tűk Kirgíziában, egy magas­hegyi tó partjánál 800 da­rab, az állatbőrök kikészí­téséhez és összevarrásáboz használt kőkorszakbeli szer­számot ástak ki szovjet ré­gészek. A viszonylag jó ál­lapotban megmaradt tűk, ka­parok, árak és más szerszá­mok korát a szakemberek 80 ezer évre becsülik. (gyarmati) F. úr, a detektív Ki ne emlékeznék rá, hogy kisdiák korában milyen titokzatosnak látta a detektív figuráját. Mennyire megmoz­gatta a fantáziáját, ha detektívről hal­lott ... A detektívregények. majd ké­sőbb a dctektívfilmek csak erősítették a detekiv fogalma körüli mítoszt. Kis­diák koromban sok detektívregényt ol­vastam én is, és valami szorongással kevert tisztelettel gondoltam mindig a detektivekre. Kezdő gimnazista lehettem, amikor Sajószentpéterre költözött F. úr. a de­tektív. Emlékezem szerint olyan jó öt­venes. elegans úriember volt, aki nyá­ron is nyakkendőt és kalapot hordott, sétapálcával és aktatáskával járt min­dig, télen a csikós nadrágja alól kamásni villant elő, bársonygalléros kabátot, selyem nyaksálat hordott, a középosztálybeli tisztviselőkkel nagy kalaplengetésekkel köszöntötték egy­mást. üdvözléseknél katonásan össze­rakta a bokáját, szóval olyan kisváro­si úriember-félének számított. Barát­kozott jómódú kereskedőkkel is. min­dig jött. ment és igen sokszor utazott. Egyszercsak felkerült egy tábla arra a házra, ahol lakott, s erről megtudtuk, hogy abban a nyomorúságos szoba- konyhás lakásban működik F. úr. a de­tektív magánnyomozó irodája. Sokáig töprengtünk rajta, vajon mi a csodát nyomozhat egy magándetektív Sajó- s-artpéteren, majd megtudtuk, hogy Miskolcra is nz-4rt utazik gyakran, mert ott is ilyen tevékenységet folytat. Mint az államrendőrségtől elbocsátott vagy leszerelt, esetleg nyugdíjazott detektí­vek többsége, ő is a régi mesterségé­ből és régi kapcsolataiból élt tovább. Az egyik szomszédja volt áUltólag a segítője, mert főfoglalkozásából —egy miskolci mosodának volt a szentpéteri felvevője — aligha tudott megélni. Mindenesetre, amint F. úr segítője lett, pipázni kezdett, mint azt valame­lyik filmben láthatta. F. úr, a detektív roppant kedélyes bácsinak mutatkozott. Igen hamar ott­honosan mozgott Sajószentpéteren, sok­felé bejáratos lett, láttuk, amikor a boltokban szerrihunyorílással félrehívja a tulajdonost és titokban suttog vele, s mindig azt hittük, hogy valami ér­dekes ügyben nyomoz. Aztán azt hal­lottuk, hogy csak hitelt kért továbbra is. Mindez már nagyon régen volt. F. urat, a. detektívet, mint oly sok min­denkit teljesen elfelejtettem. Talán eszembe sem jutott volna, ha át nem olvasom a Források a borsodi és mis­kolci munkásmozgalom történetéhez című dokumentumgyűjteményt, amely hiteles forrásdokumentumokkal mu­tatja be szűkebb pátriánk munkás- mozgalmának egy évtizedét. Es ebben a kötetben, a dokumentumok között ta- lálkoztam újra F. úrral, a detektivvel. Nem, F. úr nem volt a munkásmoz­galom embere, hanem F. úr. akit Sa­jószentpéteren csendes magánnyomo­zónak ismertünk, olyan jelentéseket írt, amelynek nyomán munkások, rend­őri felügyelet alá, meg internáló tábor­ba kerültek és természetesen az utcá­ra. is. Például már 1920 októberében, a MÁV-műhelyben épített ki magának besúgóhálózatot és térképezte fel, kik rokonszenveznek ott a munkásmozga­lommal, kikre kell különös figyelem­mel lenni. Észrevételeit az üzemveze­tőség természetesen figyelembe vette. A rendőrhatóság meg különösképpen figyelt rá, hiszen ezért küldte. F. úr, aki a politikai nyomozóosztályon de­tektív csoportvezető .volt, 1921 február- . jóban a MÁV-műhely munkásai között járt újra, nyomozott egy szociálde­mokrata képviselő után, aztán kipuha­tolta. hogy tartják a kapcsolatot a di­ósgyőri vasasokkal és büszkén hivat­kozik újabb jelentésében arra. hogy előző héten „öt munkás ellen — közöt­tük a Rónai Sándor nevű épitömun- kás, szakszervezeti vezető ellen" — folytatott nyomozást és tett feljelen­tést. Hát egy politikai detektív ezt csinálta abban az időben. Jelentést írt erről, arról, megírta például, hogy mi­lyen hatást váltanak ki „az orosz bol­sevisták állítólagos előnyomulási hírei, s ezzel vonatkozóan (sic!) a szomszé­dos országokban, de különösen Oláhor­szágban és Csehországban lezajlott ese­mények”, Még csak egy adalékot F. úr természetrajzúhoz: 1921 áprilisában fel­jelentett és letartóztatott négy hetedi­kes gimnazistát, akiket az általa be­szervezett tanár jelentett fel, mert kommunista verseket rejtegettek. F. úr, a detektív a négy diákot előbb hosszú ideig megfigyelés alatt tartotta. Mind­ezekről dokumentumok olvashatók. F. úr, a detektív, a saiószentnéteri magánnyomozó örökre eltűnt. Felvil­lan helyette F. úrnak, a politikai rend­őrség detektív csoportvezetőjének alak­ja és tevékenysége. A diákköri képzel­gések detektív bácsija valóságos poli­tikai nyomozóvá változott. Egy gyűlö­letes rendszer végrehajtó szervezetének tagiává. De már őt is rág elsöpörte a történelem. F. úr. a detektív végleg ki­törlendő az emlékezésből. BENEDEK MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents