Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-25 / 21. szám

a miskolciaké a szó _________________________________________________________» Tört végtagok gipszelése hozott anyagból? Tisztába kell tenni az Avast Elestem, eltört a bokám. A mentő a vasgyári rendelőinté­zet sebészetére szállított. Mások is voltak ott, ki kéztöréssel, ki ugyancsak lábtöréssel. Egyikünket sem gipszeltek be. Nem volt gipsz a szakrendelőben. Az orvos recepteket írt ki a nevünkre, amellyel el kellett menni a közeli patikába, ki­váltani a gipszet. Egy csomag 10,30-ba került. Nekem négy csomaggal, másik sorstársamnak hattal, egy harmadiknak hárommal kellett vennie. Pénz egyikünknél sem volt — nem számítottunk rá, hogy nekünk kell biztosítani a gyógyeszköz költségeit —, szeren­csére akadt ismerősöm a rendelőben, aki kisegített bennün­ket. Tulajdonképpen ennyi a történet. Ügy vélem azonban, hogy nyilván példátlan az eset. Tudomásom szerint ugyanis Ma­gyarországon ingyenes a betegellátás. Az egészségügyi tör­vény garantálja — állampolgári jogom. Hogy lehet akkor az, hogy ebben a rendelőben „hozőtt anyagból" dolgoznak? A lap hasábjain szeretném megkérdezni az illetékesektől: helyes az, hogy a törött végtagú betegeket járkáltatják gipsz után, mert esetleg kifogyott? Hogyan engedhetik meg ezt az egész­ségügyi intézmény vezetői? ^ Egy ellátásra szorult beteg + * * A panasz jogos! — ismerte el a vasgyári rendelőintézet vezető főorvosa, dr. Pósalaki László. „Valóban elkövettem azt a hibát, hogy ilyen formán rendeltem el a gipsszel való gazdálkodás megoldását a szakrendelőben" — mondotta a főorvos. Majd arról tájékoztatott bennünket, hogy a panasz alapján intézkedett: a továbbiakban a lakóterületről érkező betegek számára a szakrendelőben ne adjanak gipszreceptet, Őket a jövőben tehát „hozott” gipsz nélkül is ellátják. Az üzemi baleset miatt gipszelésre kerülő betegeknek azonban ezentúl is adnak névre szóió, ámde terítésmentes gyógyszer vényt. Ez eddig is így volt, s kérik a megértésüket. (Tőlük a gipszet egyébként akkor veszik át, amikor gyógyultan, gipsz- le.vételre jelentkeznek.) Ezt a módszert egyébként nem tiltja a gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 14/19*6. (XI. 11) EüM sz. rendelet sem. Ehhez csupán annyit: a III. kerület csaknem százezer la­kosú. Valamennyi lakosa ehhez a rendelőintézethez tartozik. Plusz a két nagy gyár dolgozói. A gyógyító munkához szük­séges gyógyeszközök és gyógyszerek ára — különösen az im­portból származóké — köztudottan emelkedik. A rendelőin­tézet költségvetése ugyanakkor így alakult: 1977-ben 562 000 forinttal, 1978-ban 533 000 forinttal gazdálkodhattak ilyen címen, 1979-ben a keretösszegük 530 000 forint. A kerület egy-egy lakosára tehát 5 forint 30 fillér jut ebből. Tessék számolni! Fél csomag gipsz ára! Az avasi pincetulajdonosok panaszolták: az I. kerületi tanácsi hivatal műszaki osz­tálya kötelezte őket. hogy vegyenek szemetesedényeket, közismert nevükön: kukákat. A tulajdonosok szerint ez az intézkedés indokolatlan. Mint mondják: ők alig tar­tózkodnak pincéjükben. az összegyűlt szemetet vagy el­égetik. vagy valamelyik, szá­mukra közeli konténerbe te­szik. Egyébként is — véle­ményük szerint — a pince­sorra nem is tudnak feljár­ni a szemétgyűjtő .járművek. Megértést kell kérnünk az avasi pincetulajdonosoktól. Az intézkedés ugyanis — amelyet az I. kerületi taná­csi hivatal műszáki osztálya hozott — rendkívül ésszerű. Végre tisztába akarják tenni az Avast, amely — ezt nyil­ván különösebben bizonygat­ni sem kell — az utóbbi években vajmi kevéssé volt elkényeztetve ilyen szem­pontból. A pincesoron levő konténereket — amelyeknek elszállítása valóban nehéz­kes — kivonják arról a te­rületről. s helyettük 40 lite­res, mindössze 100 és nem 500 forintba kerülő szemetes­edényeket rendszeresítenek. Ezek a köztisztasági vállalat­nál szeqezhetők be. (Erről egyébként a pincetulajdono­sok részére kiküldött határo­zatok is szólnak.) A határo­zatnak 60 napon belül kell eleget tenni, s mire e határ­idő letelik, tavaszodik; a por­tákon megkezdődik a „nagy- takarítás". Az Avas tisztáta- lanságáért korábban a sze­metesedények hiányát okolta több pincetulajdonos. A, jö­vőben ez már nem lehet in­dok! Csúnya meglepetés Az értesítés elmaradt Gyászoló családunk ezúton kíván „köszönetét” mondani a temetkezési vállalat azon alkalmazottainak, akik hoz­zátartozónk temetésének idő­pontját tudtunk nélkül meg­változtatták. Noha nem lett volna különösebb gondjuk azzal sem, hogy értesítsenek bennünket erről, hiszen há­rom napon át rendszeresen megjelenhettünk az Arany János, utcai helyiségükben. Miután az I. osztályú te­metésre — az önkényesen megváltoztatott időpont miatt — nem küldték el a hat testőrt — jóllehet kifizették az igénybevételi dijukat — az elhunyt veje, annak öcs- cse és a két sírásó saját ke­zűleg helyezhette végső nyug­helyére halottunkat. A gyászoló család tudatja, hogy nem tart igényt a vál­lalat emberei helyett elvég­zett kegyeleti tett díjaira, hanem kéri: a meg nem je­lent testőrök után megfize-^ tett teljes összeget adják át a lyukói temető két sírásójá­nak. (Név és cím szerkesztősé­günkben). * Olvasónk panaszáról tájé­koztattuk a temetkezési vál­lalat igazgatóhelyettesét, aki Ígérte: az ügyet kivizsgálják, s erről szerkesztőségünket tá­jékoztatják. A vizsgálat ered­ményére visszatérünk. Kiss Sándornc, Miskolc, Avas­dél : Panaszával rovatunk legköze­lebbi számában — január 29-én, hétfőn — foglalkozunk. Hoffmann Ottó utcai lakók­nak: Kérjük, kisérjék agyelemmel rovatunkat: részletesen foglal­kozunk a házfelügyelők köteles­ségeivel és jogaivat. Az ingat- lflttkézelö vállalattól kért tájé­Hároméves kisfiam nagy örömére vásároltam egy len­gyel gyártmányú diavetítőt — 450 forintért. Segítségével lelkesen néztük a szép mese­filmeket — négy napig. Az ötödik napon ugyanis kiégett a vetítőgép izzója. Semmi baj, holnap veszek bele új égőt, ígértem elhamarkodot­tan. Sajnos, az OFOTÉRT- nál kiderült, hogy jelenleg ez hiánycikk. Mozgósítottam tehát a fővárosban lakó ro­konaimat, ám ők sem tud­koztatás első részét hétfői szá­munkban közöljük. Egy olvasónknak: Kár. hogy a névtelenség ho­mályában maradt. Nem értjük, miért ragaszkodik inkognitójá- hoz. Kérdéseire szívesebben vá­laszolnánk levélben. Pataki A„ Miskolc: Közérdekű javaslatát illetéke­sekhez. továbbítjuk, levelét a vá­laszokkal együtt közöljük. talj venni 6 V-os, 20 W-os égőt. Becsapva érzem ma­gam. És csúnya meglepetést kapott a kisfiam az oly örömmel fogadott diavetítő­vel. Molnár Gábor Miskolc, Szentpéteri kapu 70. sz. Szabó János, az OFOTÉRT Áruház vezetője elnézést kér olvasónktól. Rendkívül szí­vesen segítene a jogos panasz orvoslásában, ámde nem tud. A keresett izzót a hazai Tungsram Gyár gyártaná, több mint fél éve azonban nem szállítottak belőle. Az OFOTÉRT Vállalatnak egyébként igen nagy gondot okoz, hogy sok más ízzótípus­nál is szünetel a gyártás. Tu­domása szerint tárgyalások folynak az országosan is gon­dot okozó hiánycikkek meg­szüntetéséért. Egyelőre azon­ban még ígérni sem tudja, hogy mikorra oldódik meg. Üzeni olvasónknak: panaszá­val személyesen is keresse meg. Miért nem vigyázunk rá? # így néz ki a Csabai kapuban a fedett autóbuszmegálló. Példázza, hogy bizony meny­nyire nem tudunk vigyázni a közösséget szolgáló értékeinkre. Az embernek fáj a szive, ha látja a megcsonkított, összetört létesítményeket. Végre valamennyien felnőhetnénk már odáig hogy gondosabban óvjuk, amink van, bármily csekélységnek is tűnjenek. K. Attila Miskolc Nemcsak a gyerekekét! A napokban olvas­tam rovatukban, hogy van olyan üzlet, ahol — mint kis levélíró­juk írta — kétségbe vonják a gyermekek becsületét, megnézik zsebeiket. Sajnos, nem­csak a gyerekek jár­hatnak igy ... Magam is majdhogy ilyenfor­mán jártain január 5- én a Kilián-déli ABC- aruházban. Azzal kezdődött, hogy a belvárosban, a 111. sz. zöldségboltban vettem egy kis fej ká­posztát. Betettem a szatyromba, s ezzel együtt mentem be to­vábbi vásárlásra, az említett áruházba. Ott meglátták a káposztá­mat, és meggyanúsí­tottak, hogy bizonyára ott dugtam . el. Na­gyon sértett . a dolog, hiszen sokan álltak körülöttünk, akik hal­lották. Visszautaztam tehát a Tanácsház tér­re, a zöldségboltba, s kértem, hogy igazolják nekem: a káposztát tő­lük vásároltam. Miután emlékeztek rám, adtak is egy blokkot — pe­csétet is tettek rá. —, feltüntetve rajta az árát: 5,7 0 volt. A blokkal visszamentem az áruházba, a Kilián- délre, s megmutattam a vezetöhelyettesnek. Azt vártam, hogy legalább elnézést kér­nek az indokolatlan gyanúsításért. ÁM nem szóltak semmit. Fél füllel hallottam a megjegyzést: vajon hogy „szereztem” én ezt a blokkot? Higgyék el, engem mélyen sért, nagyon bánt a dolog. Nem szolgáltam rá erre a bánásmódra. Miért nem gondolnak arra: hogy esne nekik, ha idős hozzátartozóikkal fordulna elő ilyesmi? özv. Szalai Pálné, Miskplc III., Mária u. 36. sz. Ki tudja jobban? Húsz deka franciasalátát óhajtottam venni a Gyöngy cukrászdában, s kértem: cso­magolják be, elviszem. A pénztárosnő blokkolt 6.40 fo­rintot. majd külön 40 fillért a műanyag tálkáért. Meg­kérdeztem: miért 6.40 a húsz deka franciasaláta, hi­szen az árjelzőn az van; 10 dekagramm 3,10, ebből ér­telemszerűen következik te­hát, hogy 20 deka az 6.20 lehet csak. A pénzlárosnő hajthatat­lan volt, váltig állította, hogy 3,20 tízdekánként a saláta. No mindegy, nyeltem egyet. A pYilihoz mentem, hogy megnézzem, mennyit mér az eladó húsz deká­ban, mivel legutóbb 15 de­ka helyett csak 11 dekát adott — ebben már benne volt a papírtálca is. De csak szerettem volna látni a mé­rési mert a tortadobozok eltakarták a mérleget... A harmadik bosszúság ak­kor ért, amikor hazaérve ki­bontottam a csomagot. A műanyag tálka széle ugyanis — amelyben a saláta volt — szürke volt a portól.' Ezúton szeretném kérni és javasolni: végezzenek a II. osztályú cukrászdához mél­tó. pontosabb, higiénikusabb munkát. Bodnár Klára Miskolc, Bajcsy-Zs. út 43. sz. Jakubcsó Béláné, a cuk­rászda vezetője elnézést kér olvasónktól. Mint mondotta: utólag sajnos nehezen tudja ellenőrizni a történteket. Ja­vasolja: hasonló esetben a kedves vásárlók azónhál forduljanak az üzletben levő bármelyik vehetőhöz, hogy rögvest orvosolhassák a pa­naszt. A franciasaláta egyéb­ként 3,10 — tízdekánként, ahogyan a hivatalos árjelzö- tábla is mutatta. A mű­anyag tálcával kapcsolatban annyit: ezeket original cso­magokban kapják, ennek el­lenére használat előtt ismé­telten átmossák. Nem tudja, hogyan kerülhette ez el a kiszolgáló figyelmét. Egyéb­ként köszöni olvasónk észre­vételét, s ígéri: a jövőben az eddigieknél is jobban figyel­nek a kiszolgálásra. Ne többet! Csak annyit igyál KAMU MMalkMII nogy fcm02r dóm. hogy megbékélek-e még a saját lelkiismeretemmel. Én is, alkoholista voltam. Magam sem vettem észre, hogyan csúsztam ebbe a ret­tegett kórba. Emberi voltom­ból kivetkőztetett. Korábban erős szervezetemet lerom- boltja. Gyötört engem, és én gyötörtem a hozzám legköze­lebb állókat. Megraboltam idegsej tjeiket, s kifosztottam magam a szeretetükből. Most próbálok a romokból újra építkezni. Talán ... lehet, hogy sikerül. Reménykedek. Kérem, közöljék le levele^ met. Ha csak egyetlen társa­mat is megállítja a mere­dek lejtőn, az is sokak szá­mára adhat megnyugvást, környezetében emberibb éle­Szívem szerint minden al­koholtartalmú italt kínáló palackra ráragasztanám ezt , a képet. Mert meggyőződé­sem. hogy minden lehető esz­közzel hadakoznunk kell az elembertelenítő alkoholizmus ellen. . Hogy mily szörnyű pusztí­tást tud végezni nemcsak az alkoholistában. de annak családján belül is, arra saj­nos sáját keserves tapaszta­latom tanított meg. Nem tu­tet. Gondolják meg. Amíg van hozzá erejük. A nevem nem írom alá. Szégyellem magam. A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radvanyi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc. Bajcsv-Zsilinszkv út is. Telefonszám: 18-221

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents