Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-22 / 18. szám
if. Hó a strandon . ^ (Ágotha Tibor felvétele) Városi tanácstagok fogadóórái f 1979. 1. n. Sáiidorfi László, Avasalja tu *4., 16 órától. 1979. I. 24. I>r. Terplán Zénó, egyetem, Gépelemek Tanszéke, I. em., 15. sz.. 16 órától. 1979. I. 25. Dr. Farkas József, Vörösmarty Művelődési Otthon, Lenke n. 14., 18 órától; Hajdú Bálint, 40. sz. Általános Iskola, Herman O. u. 2., 18 órától. 1979. I. 26. Adám Jánosné, 48-as u. 13., 17 órától; Dr. Konczwald Barna, 34. sz. Általános Iskola, Könyves K. u. 2., 17 órától; Szolga István, 40. sz. Általános Iskola, Hermán O. u. 2., 17 órától; Varga Jánosné, III/12. pártalapszer- vezet, Kuruc u. 47/b., 16 órától. I 1979. I. 27. Daragó Jánosné, Németh István u. 28., 15 órától; Korponai Jánosné dr., I. kerületi Hivatal, Petőfi u. 1—3., 12 órától; Maiiák István, Pereces, Bollóalja, bölcsőde, 16 órától; Rózsavölgyi Károly, Nagy Ilona u. 2., 17 órától; Titkó István, Szabó Ervin u. 70., 16 órától: Torma Béla, Csákány u. 4., 17 órától. 1979. I. 29. Barna Andrásné, III12—13. pártalapszervezet, Kuruc u. 47/b., 17 órától; Budai József, Kammel Lajosné, Kalló István, Pásztor István és Tóth Lajos, 1/2. párt- alapszervezeí, Baross' G. u. 18., 17 órától; Deák Béla, Éder Gy utcai Általános Iskola, 18 őrá tói; Kiss András, hámori iskola 16 órától; Kovács György, Hoff mann O. u. 25., MHSZ-iroda alagsor, 17 órától: Kovács Vil mosné, Szikra mozi, párthelyiség, Marx K. u. 49., 17 órától Nagy Búza József né, 34. sz. Ál talános Iskola, Könyves K. u. 2., J7 órától; Sugár Andor, Kazinczy u. 15., 18 órától; Tóth Tibor, 11. sz. Általános Iskola, Dankó P. u. 11., 17 órától; Tok Miklós, 1/4. pártalapszervezet, Széchenyi út 105., 17 órától; Vanczák Gyula, HI/2. pártalapszervezet, Győri kapu 123., 17 órától. 1979. I. 30. Faragó Erzsébet, Szikra mozi, párthelyiség, Marx K. u. 49., 17 órától; Sándor János, szirmai tanácskirendeltség, 17 órától; Vincze Sándor, Gépipari Szak- középiskola, Kun B. út 10., 18 órától. 1979. I. 31. . Dr. Árokszállásy Zoltán, 1/8. pártalapszervezet, Csabai kapu 8., 17 órától; Szabó János, könyvtár, Szentpéteri kapu 95., 18 órától; Varga Zoltán; 1/8. pártalapszervezet, Csabai kapu 8., 17 órától. Rövidebb idő alatt több cukor Sárvároit már befejezték Szombaton befejeződött a cukorrépa-feldolgozás a Sárvári Cukorgyárban. Összesen 40 ezer tonna kristálycukrot állítottak elő. a tervezettnél 2500 tonnával többet. A gyár nemcsak a saját, nyugat-magyarországi körzetéhez tartozó termelőüzemek répater- mését dolgozta fel, hanem segített az alföldi és más dunántúli cukorgyáraknak is. A jól szervezett munka eredményeként az eredetileg előirányzott 131 napos üzemelés helyett 122 nap alatt végeztek a feldolgozással. Végy egy magyar vállalatot...(1) Séta ... (Kovács Attila felvétele) Hármat to jött a fürjecske Eredetileg a névtudomány és az ártáblázat összefüggéséről akartam — szigorúan tüdományos alapon — értekezni. Azt olvastam ugyanis, hogy a kutatások szerint: Tapolca = meleg víz, azaz a fürdőhelynek az ott buzgó hőforrások adták a nevét. Hol az összefüggés? Ott, hogy egy kicsit megizzadtam, amikor elolvastam a meleg vizű fürdők — február 1-én életbe lépő — új ártáblázatát. Hogy miért álltam el eredeti szándékomtól, azt a tisztelt. olvasó fantáziájára bízom. Csak annyit segítek, hogy ama vizes lepedőt, amit — a szólásmondás szerint — ráhúzhatnak az emberre, meleg vízben is áztathatják. Legyen tehát a mai téma kevésbé forró, kevésbé rázós, az Állatvilág. Nagybetűvel írtam, és ez jelzi, hogy'tulajdonképpen egy címről van szó. így hívják a Magyar Országos Állatvédő Egyesület népszerű folyóiratát, melyet én is nagy élvezettel szoktam végigböngészni. A Legutóbbi számot a* Vizek világának, pontosabban a halak életének szentelték. De a bevezetőben említettek miatt most még ez is kényes téma lehet, bár a kopoltyúval lélegző jószágok általában nem hévizekben tanyáznak. Szerencsére — a'fő téma mellett — foglalkozik az Állatvilág legutóbbi száma sok mással, így például azzal is, hogy a vírusos májgyulladás elleni védőoltás anyagát csupán emberi vagy csimpánzvérberj tudják szaporítani. A mókás, kedves állatok többnyire az életükkel fizetnek azért, hogy elegendő védőoltást termeljenek számunkra. Ez a tény pedig világszerte tiltakozásra késztette az állatvédőket. A Science című folyóirat vitájában megjegyzik: a világ legszaporább élőlénye az ember— jelenleg négymilliárd főt számlálunk —, míg a csimpánzok száma állandóan fogy, és már alig van belőlük 50 ezer. Mivel pedig a vakcinát úgy is elő lehet állítani, hogy embereket fertőznek meg a vírussal, és a kísérleti alanyok számára ez meglehetősen veszélyfelen. inkább ezt az útját kellene választani a védőanyag-termelésnek. Természetesen önkéntes alapon. Szeretem az állatokat és minden együttérzésem a fogyatkozó csimpánzoké. De némi kétellyel fogadom, hogy a kísérletek annyira veszélytelenek az emberre, mint ahogy azt az említett külföldi folyóirat lelkes állatvédői állítják. Ezért vitába szállók az Állatvilágban is idézeti végkövetkeztetéssel: „... emberhez méltóbb lenne olyan megoldást találni, amely nem pusztítja tovább az amúgy is gyengébb fajt, a csimpánzokat.” Szerintem emberhez méltó az a megoldás lenne, mely életben tartaná a kiSvéd szervezőintézetet bíztak meg néhány éve egyik nagy. vidéki konfekcióüzemünk ún. beiső tartalékainak feltárásával. Az északi vendégek alig leplezték meghökkenésüket a komótos, manufakturális munkastílus és munkatempó láttán. És átszervezték az üzemet — svéd módra. Rendbetették a műhelyeket, felgyorsították a szalagokat, ésszerű elemekre bontották a munkaműveleteket. még arról is gondoskodtak. hogy a napi többszöri, félórás kávészünetek csökkentése érdekében helybe vigyék a szalag mellett dolgozóknak a frissítőt. Nyolcvanszázalékos termelésnövekedést garantáltak, s olyan biztosak voltak a dolgukban, hogy a honoráriumot csak az eredmény elérése után kérték — volna. A svédek és a háztáji A mintaszervezés ugyanis két hét alatt megbukott azon egyszerű oknál fogva, hogy az asszonyok mintegy fele ezután is minden délben felállt a szalag mellől, hazament, megetette a jószágot, aztán visszajött és folytatta a munkát, mint azelőtt, komótosan, manufakturálisan. Nem ez volt az első és nem is az utolsó kellemetlen meglepetésünk az elmúlt tíz évben, amióta az üzém- és munkaszervezést, jó néhány kampány keretében — akár egy új bevásárlóközpontot, vagy egy jogszabályt —próbáljuk bevezetni. A kudarcok egyik oka, hogymind- eddig a rábeszélésen kívül, más nemigen késztette — különösen a kisebb és korszerűtlenebb — vállalatainkat jelentős szervezési intézkedésekre, hiszen a silány munkát végzők is jutottak fejlesztési sérleti alanyul szolgáló csimpánzokat, de elhárítaná azt a — bármily csekély — veszélyt is. amit a vakcinatermelésre önként jelentkezők vállalnak. Különben is az a sanda gyanúm, hogy a kísérletért fizetnének és a jelentkezők a munkanélküliek közül kerülnének ki. akik családjuk fenntartása érdekében az életüket is kénytelenek kockáztatni. Megnyugtató, hogy nálunk nem toboroznak ilyen célra alanyokat. Valószínűleg nem is találnának jelentkezőt, hiszen manapság még hólapátolást sem igen vállalnak az emberek — hallhattuk az elmúlt hetekben a rádióban, televízióban. Egészen rrtás természetű kísérletekről értesültem a minap. Ismét árusítják a fürj- tojást — magam is láttam egy tányérkával a Búza téri vásárcsarnokban —, e tojások pedig állítólag előnyösen befolyásolják a népszaporulatot, ha férfiak fogyasztják. De, ha ez csupán babona, annyi bizonyos, hogy a kozmetikusok nagy előszeretettel készítenek a tojáskákból arcpakolást, mert hatóanyaguk megszépíti hölgyeinket. Ha pedig szépek, vonzók a lányok, asz- szonyok, akkor — közvetett 1 módon — mégiscsak elérhetjük a néphiedelemben megfogalmazódó célt. (békés) forrásokhoz, emelhették dolgozóik bérét. A sikertelenség egyéb forrásai: az üzem- és munkaszervezés gyakori alá-, illetve túlbecsülése, a magyar ipar nemzetközi mércével mért színvonalával kapcsolatos, széles körben elterjedt illúziók és tévhitek. Magyarország épp a millennium lázában égett, amikor egy Frederick W. Taylor nevű mérnök a nagyüzemi méreteket elért amerikai ipar szervezési, hatékonysági problémáit vizsgálva, kidolgozta a tudományos vállalatvezetés — a management science — alapelveit. lay lor és a tayiorizmus A tayiorizmus arra épít, hogy a munkást anyági érdekei vezérlik, többet akar keresni, ezért hajlandó többet, jobban dolgozni. Főbb elemei: a munkafolyamat ésszerű, a legkevesebb emberi és anyagi energiát fogyasztó elemekre való bontása, az ún. mikromozdu- latok tudományos vizsgálata, kellemes, barátságos munka- körülmények kialakítása, kizárólag az elvégzett munka szerinti bérezés. A munkások és a vezetők tényleges képességeit megbízható, objektív módszerekkel tárják fel, ezzel támasztják alá a „megfelelő embert a megfelelő helyre” elv gyakorlati alkalmazását. Taylor racionális elveit következetesen és kíméletlenül megvalósította az amerikai ipar, amely jórészt ennek köszönheti a század első harmadában végbement páratlan fejlődését. A teljesítményelvet a végletekig hajszolva, a személyes szükségletek idejét is szigorúan ellenőrző, félelmetes és embertelen szervezet emelkedett a munkás fölé, a Chaplin Modern idők című filmjéből jól ismert kiszolgáltatott lénnyé degradálva a termelés valódi főszereplőjét. Mi kell még a munkásnak? A 30—40-es években az amerikai iparban a futószalagmunkát kezdte felváltani a részben-egészében automatizált termelés, amely merőben új szervezési-ösztönzési problémákat vetett fel. Mind szélesebb körben ismerték fel a monoton szalagmunka pszichológiai „költségeit”, a munkás beszűkült figyelmét és érdeklődését, illetve érdektelenségét a gyár. a termelés, saját munkája iránt. Kiderült, hogy a teljesítményelv sem old meg mindent, a munkás „lelki” részvétele nélkül a bonyolult, figyelmet és intelligenciát kívánó termelés korában nem fokozhatok az eredmények. Kimutatták, hogy a legszemélyreszólóbb ösztönzés sem akadályozza meg az ún. informális csoportok és vezetők szerveződését. Arról van szó, hogy a közvetlen munkatársak közül kiemelkedik egy-két ember, akinek a szava többet ér, mint a művezetőé, aki gyakran a vezetés utasításaival ellentétben szabályozza a csoport teljesítményét, a munkakörülmények javítására, vagy egyszerűen az együvé- tartozás kinyilvánítására szervezett akciókat. Az amerikai iparszociológusok nem kisebb dologra jöttek rá ezzel, mint a marxi elidegenedésre: a kapitalizmus viszonyai között a munkásnak sem a munka tárgyához, sem magához a munkavégzéshez sincs igazi kötődése. és ezt csak átmenetileg ho- mályosítja el az ösztönző bérezés. Megkezdődött a kör négyszögesítése: szigorúan változatlan társadalmi-gazdasági keretek között az amerikai iparban elkezdtek foglalkozni a munkás „leikével ". Kidolgozták az emberi kapcsolatok — human relations — néven ismert új szervezésivezetési irányzatot, amely az alábbi elveken nyugszik: 1, a munkacsoportokat úgy kell megszervezni, hogy az egyidejűleg ellenőrizhető és befolyásolható emberi közösségként is működjön; 2, a munkásoknak részt kell venniük a munkájukkal kapcsolatos kérdések megoldásában; 3. lehetőséget kell adni nekik, hogy munkájukról, egyéni problémáikról bizalmasan beszélhessenek közvetlen elöljáróikkal; 4. nagy fontoságot kell tulajdonítani a munkások egymás közti viszonyának, kapcsolatának. (Folytatjuk) PUSZTAI ÉVA Saját építőrészleggel — olcsóbb Pincerendszer Sátoraljaújhely alatt Évente mintegy 18—20 millió forint értékű felújítást végez a Sátoraljaújhelyi Városgazdálkodási Vállalat. Saját építőrészleget hoztak létre, ami mintegy 40 (!) százalékos megtakarítást eredményezett a felújítási költségeknél. A jó összetételű építőipari gárda az idén már besegít a tanácsnak a célcsoportos lakásépítésbe is. Ez utóbbi egyébként mind több gonddal jár Sátoraljaújhelyen. Kiderült ugyanis, hogy — csakúgy, mint Egerben és Pécsett — az északi, határ menti városban, is pincehálózat húzódik az utcák, terek, épületek alatt. Ezek egy része borospince, másik részük a kuruc kor idejében Rákóczi katonáinak nyújtott menedéket, illetve menekülési lehetőséget. Feltételezik például, hogy II. Rákóczi Ferenc szülőhelyéről, a közeli Borsiból is menekülő pincejárat húzódik Sátoraljaújhelyig. A beomló pincék most egyre több gondot okoznak az intézmények, lakóépületek alapozásánál. A kérdéssel a megyei képviselőcsoport is foglalkozik, hiszen nem kétséges, hogy a pincerendszer feltárása, az esetleges mentési, tömítési munkák a vá-. ros anyagi erejét jóval meghaladó költségeket jelentenek. w -mm m r a szervezestortenet
