Déli Hírlap, 1978. december (10. évfolyam, 283-306. szám)
1978-12-18 / 297. szám
Munkásvédelem Miskolc üzemeiben 1. Pillanatkép a tanácskozásról (Solymos felv.) Ifjúsági parlament az EAEV-nél Fiatalok a nagyberuházásokon Utólag drágább A munkásosztály helyzetének javításával kapcsolatos párt- határozat is kiemelt feladatként határozza meg a dolgozók testi épségének és egészségének védelméről történő fokozott gondoskodást. A munkakörülmények állandó javításának szükségessége, a munkásosztály helyzetéért érzett felelősség jut kifejezésre azokban a rendelkezésekben, határozatokban is, melyeket az elmúlt években a Minisztertanács, illetve ez év novemberében a SZOT Elnöksége adott ki. Az országgyűlés által 1971. szeptember 23-án hozott ifjúsági törvény szellemében tanácskozott szombaton délelőtt az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat fiataljainak 98 küldötte, a vállalat Lorántffy Zsuzsanna utcai, 1200 személyes munkásszállóján. Az ÉÁÉV-vel szocialista szerződésben levő Avas-déli, 42-es számú Általános Iskola diákjainak műsora, valamint az elnökségben helyet foglaló vendégek — köztük a városi ■ Nemcsak az embert, hanem az élettelen világot is gyötörheti frontátvonulás okozta „migrén”. A tatabányai szakemberek figyeltek fel először arra, hogy a légnyomás hirtelen zuhaná- s or fokozódik a bányák mélyén a metán-, illetve a sújtólégveszély. Bebizonyoso-, dotr, hogy a tárnák zárt világának meteorológiai egyensúlyát is megzavarja a'frontátvonulás. Ilyenkor ugyanis a szénrétegek szerkezeti repedései a kőzetek üregei közt lappangó metán a szokottnál gyorsabb áramlással tör be a bányatérségbe. A vágatokon átmenetileg uralkodó kisebb légnyomás mintegy kiszippantja a szénfalban lappangó gázokat. E vákuumjelenség következtében rövid idő alatt feldúsulhat a metán, ami veszélyhelyzetet teremt. Ez az alattomos gáz a levegővel ke. veredve durranógázt alkot, s ilyenkor egy parányi elektromos szikra is sújtólégrobbanást okozhat. Amióta kiderült, hogy a bányavilág is érzékeny a lég- nvomás változásokra, különféle műszerek, korszerű tech. A Miskolci képek szabad- egyetemi sorozat hétfői előadásán Miskolcot, a koronauradalmi várost mutatja be pártbizottság, a megyei KISZ- bizottság, az SZMT, az ÉVM, a honvédség képviselői — köszöntötték a parlamentet. Juhász László, a vállalat igazgatója szóbeli kiegészítőjében elemezte az építőmunkás fiatalok szerepét a kiemelt beruházásoknál, melyek közül az ÉÁÉV ebben az évben kilencen végzett munkát. Négy év alatt duplájára emelkedett a vállalat termelési kapacitása és milliárdos értékekben mérhető a célcsoportos közmű- és alapozási beruházások értéke. A hataD nikai berendezések bonyolult rendszere óvja a föld alatti munkahelyek biztonságát. Az aknaüzemekből valóságos kábeldzsungel kígyózik a felszínre, a Tatabányai Központi Bányamentő Állomás diszpécserszobájában fény- és hangjelző műszerek sokasága riaszt, ha valahol, veszélyes mértékben megváltoznak a bányabeli légköri viszonyok. A frontfejtések közelében, a szellőztető légvágatokban automatikus vezérlésű gázelemzők „szimatolják” a légteret, : másodperceken belül jelzést továbbítanak a felszínre, ha valamelyik munkahelyen feldúsul a metán. Az élet- és vagyonvédelmet azonban nem csupán a technikai berendezésekre bízzák a tatabányai szénmedencében. Az aknaüzemek, a bányamentő állomás szakemberei már a frontbetörés, a gyors légnyomászuhanás kezdetekor megkettőzött éberséggel figyelik a fejleményeket. vénkor a bányákban sűrítik a metánfelderítő őrjárato- '•at. erőteljesebben szellőztetik a vágatokat, hogy elhárítsák a veszélyt. dr. Veres László muzeológus. Előadása este 6 órakor kezdődik, a TIT Kazinczy- klubjában más feladatok, a feszített határidők teljesítése elképzelhetetlen a fiatalok, ifjúsági brigádok áldozatvállalása nélkül. Az ifjúsági parlament küldöttei megvitatták, majd elfogadták az intézkedési tervet, valamint a pénzeszközök felhasználási tervét, melyek ezután már az 1979-es esztendő feladataivá váltak. Ritkán nézem a televízió Kék fény című adását. Egyrészt azért mellőzöm ezt a népszerű műsort, mert szürke hétköznapjaimon éppen elegendő kellemetlenséggel, huncutsággal találkozom, másrészt azért, mert — kissé szégyellem bevallani — nem pályázom egyetlen körözött bűnöző elfogására sem. A judo mesterfogásait ugyanis nem ismerem, és attól tartok, hogy mire fáradt, öreg lábaimmal elkocognék a legközelebbi telefonfülkéig, vagy rendőrőrsig, a körözött betörő, rabló már a hetedik határon is túl járna. A múlt heti adást —jobb híján — mégis megtekintettem és most már örülük neki, hogy nem csináltam magamnak más programot erre az órára. Hogy miért? Azért, mert a vendégeket rendszeresen megkárosító, gyakran durván inzultáló pincérbandáról szóló riportban elhangzott egy szívem szerinti mondat. Pontosan nem tudom idézni a műsorvezető szavait, de az volt a lényeg, hogy bár egy felszolgáló alapbére alig haladja meg az ezer forintot, havi átlagos keresete — borravaló nélkül! — eléri például a középiskolai tanárét. Régen sejtem, hogy van abban az érvelésben valami huncutság. hogy a vendéglátó- ipari dolgozó fizetését azért tartják olyan alacsony szinten. mert eleve bekalkulálják a borravalót. A valóság ezzel szemben az. hogy az önsajnáltatás céljából oly gyakran emlegetett ezerné- hányszáz forintos alapbért a rendszeresen fizetett jutalék a többszörösére emeli. Mi következik ebből? Mindössze annyi, hogy a Meglevő gondjaink ellenére nyugodtan állíthatjuk, hogy a munkások védelme mindinkább társadalmi ügy- gvé válik. S bár a mai helyzettel korántsem lehetünk elégedettek — hiszen sok dolgozótársunk szenved még mindig balesetet —, tény, hogy az elmúlt 25 év alatt több, mint 50 százalékkal csökkent az üzemi halálos balesetek száma az iparban. Ilyen eredményeket pedig csak abban a társadalomban lehet elérni, ahol adottak a dolgozó ember életének és testi épségének védelméhez szükséges politikai, társadalmi feltételek. Például az anyag- mozgatás A munkákörülmények állapotát általában azzal mérik, hogy mennyit fordít egy-egy vállalat ilyen célú fejlesztésekre. Természetesen ez is ad bizonyos képet a helyzetről, de korántsem mutatja a teljes valóságot. A munkásvédelem tulajdonképpen egy-egy gép, berendezés, vagy üzem tervezésénél, konstruálásánál kezdődik. A műszaki szakembereknek nemcsak azt kell szem előtt tartani, hogyan levendéglátóiparban sem rosz- szabbak az átlagjövedelmek, mint egyéb szakmákban, ráadásul a felszolgálók élvezik a manapság szinte kötelezőnek számító borravaló áldásait is. Ezzel együtt pedig a pincér — anélkül, hogy felhígítaná a kávét, röviditalt, kólát, meghamisítaná a számlát —, lényegesen többet keres, mint azoknak a túlnyomó többsége, akiket kiszolgál. Sokat hangoztatjuk, hogy nálunk a képzettséggel, a végzett munka mennyiségével, minőségével függ össze a jövedelem. Ha így van, akkor — akár megsértődnek ezért a venoéglátóipari dolgozók, akár nem — ki kell mondanom, hogy a vendéglők, eszpresszók alkalmazottai, enyhén szólva kivételezettek. De én nem irigylem tőlük és gondolom, így van ezzel a vendégek többsége is. Nem irigylem, sőt szóvá sem teszem egészen addig, amíg azt tapasztalom, hogy a tisztes jövedelmet igyekeznek is megszolgálni. Sajnos art kell tapasztalnom — és ezzel úgy gondolom. nem állok egyedül —. hogy kevés tiszteletreméltó kivételtől eltekintve, a vendéglátó üzletek személyzete valamiféle szívességnek tünteti fel art, amit csinál. Hogy ne csupán általánosságban mozogjanak e megállapítások, legalább egy példát megemlítek. Színhely az Avasi Kávéház. Csekély számú kávéházunk egyike. A vendég megérkezik és az ifjú. szőke pincérlegénytől egy üveg sört és tepertős pogácsát kér. A pincér közli, hogy éppen most van á váltás ideje, a sört még kihozza. de arra már nem hajlandó időt szakítani, hogy hét a tervezett gyártmányt a legcélszerűbben, korszerűbben elkészíteni, hanem a működtetésüket végző dolgozó ember védelmét is. Az összegszerű elhatárolás helyett a komplex szemlélet a helyes. Ahol a műszaki fejlesztés szerves része a munkásvédelem, ott a gépesítés, korszerűsítés, az új létesítmény, vagy a rekonstrukció hatására általában javulnak a munkakörülmények. Még ma is gyakran tapasztalható azonban, hogy új beruházások. rekonstrukciók tervezésénél ez a szempont nem teljes egészében érvényesül, illetve rosszul értelmezett takarékosságból elmarad a kivitelezés során egy- egy költségesnek ítélt védelmi megoldás. Ezért aztán később sok pótlólagos kiadást emészt fel az, hogy egyes vezetők a termelés fejlesztése során nem figyelnek a dolgozó ember érdekeire. Gondot okoz az is, hogy nem eléggé átgondolt a technológia, a munka- szervezés, nem oldják meg a korszerű anyagmozgatást sem. Hosszú az anyag útja az üzemben és gyakran még a legegyszerűbb eszközöket sem használják fel a munka köny- nyítésére, ezért még több helyen súlyos terheket kell kézzel mozgatni. (Nagyüzemeinknél is vannak ilyen munka- területek.) Nem csoda hát, hogy az üzemi balesetek több megkérdezze a konyhán, van-e pogácsa vagy nincs. A vendég érthetetlennek találja ezt a választ, és ki akarja fejteni, hogy szerinte egy pincérnek — bár csak percek választják el a munkaidő végétől — nem esik le az aranygyűrű az ujjúról, ha a sörért menet, legalább megkérdi kollégáitól, kapható-e pogácsa, avagy nem. Az ifjú most már sört sem hoz, hanem hangos méltatlankodással faképnél hagyja és valahonnan az ötödik asztaltód visszafordulva, harsányan kikéri magának, hogy pincérnek merészelte nevezni. A pincér szakmának szép hagyományai vannak Magyarországon. Ha most a felszolgáló név dukál, ám legyen. Ez utóbbiban azonban benne foglaltatik a ..szolgálat” szócska is. Üj, mai értelemben természetesen, mert régen túl vagyunk már azon, hogy a szolgálatot bárki is a szolgasággal azonosítsa. De szolgálat azért igenis, van! Szolgálatban van a rendőr, a tűzoltó, a buszvezető, és — ha nem is így emlegetjük — min- I denki. azokban az órákban. j amit a munkahelyén tölt. A : fizetésért mindenütt keményen meg kell dolgozni és e munka ellenértéke az a néhány forint is. amivel esetenként a pincér fáradozását. udvariasságát, figyelmességét honoráljuk. Ki tudja miért, lassan már kö- telesséíszerűen és közben észre sem vesszük hogy a plusz két-három-öt-tíz forintért. az égvilágon semmit sem kapunk cserébe. (békés) mint 20 százaléka anyagmozgatásból származik. Mindezek a gondok fokozottabban jelentkeznek a régi üzemekben, ahol — bár a munkakörülmények itt is jelentősen javultak — sok a korszerűtlen, egészségre ártalmas munkahely, baleseti veszélyt rejtő gép, berendezés. Kevés az üzemorvos Az egészségügyi ártalmak különböző műszaki és tervezési intézkedések hatására csökkentek ugyan, de még mindig jelentős számban vannak olyan munkaterületek, ahol fokozott veszélynek vannak kitéve az ott dolgozók.’ A munkahelyi egészségügyi ártalmak közül a legjellemzőbbek: por, hő, zaj, vibrációs és vegyi ártalom. Nem lehet belenyugodni abba a helyzetbe, hogy hosszú évek óta — a megoldáshoz szükséges pénz hiányára hivatkozva — ezeket az állapotokat fenntartva, munkásemberek egész sora betegszik meg kisebb-na- gyobb mértékben. A munkahelyi ártalmak csökkentésében, illetve a megbetegedések megelőzésében jelentős feladataik vannak az üzem- egészségügynek. Általános gond, hogy kevés az üzemorvos, helyenként a tárgyi feltételek is hiányosak. A jelenlegi helyzetben is sokkad szorosabb együttműködésre van szükség az üzemegészségügy és a munkavédelmi szervek között. Jelentős fejlődés tapasztalható az üzemegészségügyi- szociális létesítmények fejlesztésében. Az üzemek többségénél korszerű öltözők, fürdők, üzemi étkezdék épültek, illetve a régieket korszerűsítették. Ennek ellenére továbbra is gond, a váltakozó munkahelyeken dolgozó építőipari, egyes szolgáltató vállalatok dolgozóinak szociális ellátatlansága. Ezeken a területeken a munkaerő-elvándorlás részben az átlagostól elmaradó szociális körülményekre vezethető vissza. Halálos balesetek A felsorolt gondok és megoldatlan problémák ellenére is meggyőződéssel állíthatjuk, hogy az elmúlt években a munkakörülmények tárgyi feltételei nagyon jelentős mértékben javullak. Éppen ezért ellentmondásos és érthetetlen, hogy — az országos helyzethez hasonlóan — városunk termelőüzemeiben az utóbbi két-három évben a balesetek számszerű alakulása meglehetősen hullámzó. Különösen elgondolkoztató az, hogy miközben az üzemi sérülések száma mérsékelten csökkenő tendenciát mutat, a legsúlyosabb, a halálos kimenetelű balesetek gyakoriságában nincs lényeges javulás, sőt, helyenként ugrásszerű növekedés tapasztalható. Például az LKM-nél, ahol több év átlagában 2—3 ember vesztette életét, ez évben 9 hónap alatt hét dolgozó halt meg. A számok mögött emberek sorsa, családok trgédiája van. melyek nemcsak figyelmeztetnek, de saját magunkért, családunkért, és egymás iránt érzett felelősségünkért kiáltanak. Ugyancsak figyelmeztető. hogy néhány üzemben növekedett a csonkulásos sérülések száma is. (Folytatjuk) KOVÁCS MIHÁLY a Miskolc városi Pártbizottság politikai munkatársa Frontátvonulás idején Migrénben szenved a bánya is Miskolc, a koronaurailalmi város Pincérek — kék fényben
