Déli Hírlap, 1978. december (10. évfolyam, 283-306. szám)

1978-12-14 / 294. szám

a miskolciaké a szó Sok az elektrolakatos az LKM-ben? Rendre­utasítottak! Több mint hárum éve dolgozom a Lenin Kohászati Müvekben mint clcairolakatos — vagyis c.u^a.amuucrciKiezis-s/.ereio. Illetve: csak iticn Oktober 10-ig voltam gyakorlatilag az, mert az épületkárban* tattá gyáre,;ysdgncl etioi kézi,ve — művezetőm utasítására — lakatos beosztásba helyeztek, ahol küzpontiiütés-szerelést kellett végeznem. JOIlehet, almoz a szakot, hoz nem értek, nem tanultam, nem is Is­merem. Szakmunkas-bizonyítványom tanúsága szerint is elektronika, tos vagyok. .nivet az áthelyezés íelől meg sem kérdezték a véleményemet, a vállalat munkaügyi uöniooizouságaiioz torúuitain, kérve: vizsgálják • elül ezt az egyoldalú munkaszer öués-mödositást, s hatálytalanítsák ezt a rám nézve sérelmes intézkedést* A vállalati munkaügyi dümöoizoítság felülvizsgálati kérelmemnek helyt adott, s az az Iliig, november 3-ati kelt határozatával kötelezte a vállalatot, hogy helyezzen vissza eredeti munkakörömbe. A hatá­rozat Indoklásé-an hangsúlyoz'-'k: „A munkáltató súlyosan sértet­te meg az Ml. 21. § (1) bekez désében foglalt előírást, mely sze­mű a táiiatat es a uo.guzo a i;.unkaszcrzöüL»t csak kvzoa megegye­zéssel módosíthatja. Az Mt. V. 23. § (1) bekezdése azt is előírja, hogy az. áthe'yezést minden esetben írásba kell foglalni és az áthelyezel időpontját is. Ugyanezen törvényhely 23. jj (3.) bekezdése kimondja, ha az áthelyezés olyan munkakörbe, vagy munkahelyre történi, amelyre a dolgozóval munkaszerződést nem lehetne érvényesen köt­ni, ennek megállapítása után őt eredeti munkakörébe vissza kell hc.yezni. Minthogy a dolgozó tanult szakmája elektrolakatos (erós- áramúberendezés-szcrelő) és nem egyszerűen csak lakatos vagy géplakatos, továbbá akarata sem irányult arra, hogy őt központi- lütés-szerelö munkakörben loglalkoztassa az üzem, valamint a mun­káltató több mint 3 éven át villanyszerelő munkakörben foglalkoztat, ta. a döntőbizottság a rendelkező részben foglaltak szerint határo­zóit.” Miután november 12-én kézhez vettem az Írásban foglalt MDB- határozatot, vártma, hogy majd csak történik valami. S miután sem­mi sem történt, megkérdeztem: végül is mi lesz velem? A válasz) várjak soromra, a vállalat a határozat ellen még 30 napon belül fel­lebbezhet. Váriam. A 30 nap is letelt. A változás annyi, hogy most már lakatos sem vagyok. Ugyancsak megkérdezésem nélkül segéd­munkás munkakörbe ,,helyeztek”. ■ Most már csak arra volnék kíváncsi, vajon oly* sok elektrolaka- tosa van-e az LKM-nek, hogy rám nincs már szükség, s hogy va­jon ivelhet-e még lejjebb a „karrierem”? Áes László LKM-dolgozó, abaújvári lakos Hídvégi László, a Lenin Kohászati Művek munkaügyi dönlőbizott- ságának elnöke sajnálkozását fejezte ki az Ács Lászlót ért sérelem miatt, s tájékoztatást adott arról, milyen módon lehel érvényt sze­rezni az MDB határozatának. Eszerint: 1. kérheti a bizottság segít­séget, amely felszólítja a munkáltatót a határozat végrehajtására. Ha ez nem vezet eredményre: 2. a Miskolci Munkaügyi Bíróságtól kér­heti a határozat végrehajtásának elrendelését. Ezenkívül: 3. panasz- szal fordulhat a Miskolc városi és járási ügyészséghez is. Véleményünk szerint': a legegyszerűbb az volna, ha a vállalaton belül szereznének érvényt az MDB határozatának. A magunk ré­széről hisszük: a munkahelyi vezetőket a vállalaton belül is meg tudják győzni helytelen állásponijukréL Vasárnap délután rendre- utasitottak. Egy olasz film megtekintésére készültem másodmagammal a Kossum filmszínházba. Már az előző napon — szombaton — meg­váltottam a két jegyet. A jegykezelők „hitelesítették” a belépőket, tehát igyekeztünk elfoglalni a helyünket. Ott azonban már ültek. S nem véletlenül. A két fiatalem­bernek ugyanis valóban oda szólt a jegye. A miiénk is, csakhogy — az előző napra, azaz szombatra. Méltatlan­kodtunk persze; mire hívták az üzemvezető-helyettest, akinek már- az első szava el­utasító, sőt rendreutasitó volt. Pardon helyett dorgá­lást kaptuifk, amiért a szom­bati belépővel akartunk a vasárnapi előadásra belógni. (Vasárnapi szórakozásnak ez nem is rossz, ugye?) Meg kell adni, azért a „fő­nöknek” egy dologban iga­za volt: miért nem néztük meg a jegyen a keltezést? Igaz, erről a mozi alkalma­zottai is — akiknek pedig kötelességük lett volna — megfeledkeztek. Tévedni em­beri dolog. Az udvariatlan viselkedés azonban már nem tévedésből fakad. Apropó; alighogy kiutasí­tottak bennünket a moziból, egy házaspár is erre a sors­ra jutott. Igaz, nekik a szin­Ez is eredményi?) tén háromnegyed ötre kért jegy fél háromra szólt... Temesi László Akut problémám, hogy vettem egy külföldi akkut. Olyat, amit nem kell feltöl­teni, csak bele a savat és egy óra múlva már felbőg­het a gép. Viszem a szak­emberhez, mert csak úgy ér­vényes a garancia, ha bé­lyegzővel ellátott szakember önti bele a savat. Ha én ön­teném bele, biztosan nem lenne jó, mert szódavízzel keverném, hogy spóroljak, és nem a lyukakba önteném a savat, hanem a pótkerékbe. Ja, és nincs bélyegzőm. A bélyegzővel ellátott szakember beleöntötte a sa­vat és javasolta, töltsük is, * art nem biztos, hogy előre lüitöltötték! Töltötte. Másnap kiderült, hogy mi tanultuk a fizikát, az akkumulátor pedig tudta. Két cellája zár­latos volt Vittem vissza az Autóker- be. Negyedóra alatt kicse­rélték. Nem rokonom, nem ismerősöm a vezető, csak olyan, aki olvasta a bélyeg­zővel ellátott szakember írá­sát a zárlatról és — cserélt. Viszem azt is savaztatni. mert ha én..., akkor stb. Néhány óra múlva kiderült, hogy ennek ugyan egyik cellája sem zárlatos, .de mindháromban egyformán Lassan uszodának is megfelel lahol visszaveszik a vevőtől a hibás árut, szó és vita nél­kül. Sőt az üzembe helyezés díját is visszafizették. Ma tehát már akkor is visszacserélik a hibás árut, ha az valóban hibás. Van eredmény. Sajnos még hibás áru is. A csere viszont már hibátlan. Egyes helyeken. Ez is eredmény . — B. J. Miskolc i Miskolc A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radvanyi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc. Bajcsy-Zsilinszkv 15. Telefonszám: 18-22J nincs nafta (nafta alatt is kapacitást kell érteni). Min­den jó, ha másnapra feltöl­tődik, és igy is történt. Rá ne szóljak, ez már jó. Velem örült az üzembe helyezést végző autószerelő is, és örö­mében elmondta, hogy van egy garanciális időn belül használhatatlanná vált tévé­je, gáztűzhelye és még va­lami, de erre már nem em­lékszem, mert azóta is azon töröm a fejem, miért gyár­tunk. forgalmazunk olyan termékeket, amelyek garan­ciális javítóhálózata majd­nem annyit dolgozik, mint a gyártók. Ha nem ezen gondolkozom, akkor az jár az eszemben, miért kell a feltöltést igénylő akkumulá­Lakóépülelünk előtt — úgy véljük — csőtörés van az ivóvízvezetékben. Emiatt pincénket és a felvonöaknát elárasztotta a víz. A liftet ezért december 1-én lezár­ták. Azóta gyalog járjuk — naponta többször is — az emeleteket. A lakásfenntartó szövetkezet illetékeseihez fordultunk a kérdéssel: va­jon meddig kell még túráz­ni a tíz emelet között? Azt a választ kaptuk, hogy nem tudják, hiszen a vízműveket már értesítették a hibáról, ám onnan még nem érkezett meg a szerelő. Azóta is idő­ről időre kiszivattyúzzák a vizet a pincéből s a liftak­nából, ám újra és újra meg­telnek. Vajon meddig kell még várnunk, hogy figye­lembe vegyék végre a jelzé­seinket? ritási művezetője, Kirsch György adta: A Középszer utca 11. sz. alatt lakókat helytelenül tájékoztatták, a hiba elhárítása ugyanis nem a vízmüvekre tartozik, s er­ről éppen a bejelentést kö­vetően kint járt szerelő győ­ződött meg. A vizára, előtt ugyanis semmiféle csőtörést nem találtak. A hiba oka te­hát valahol máshol van. Hogy hol. azt nem sikerült megállapítani, mivel a belső pincehelyiségekbe nem tu­dott bejutni a szakember. Nem volt kulcsa a lezárt he­lyiség ajtajához. S nem tu­dott a szükséges kulcshoz hozzájutni sem. ígéri: érte­sítik a Iqkásfenntartó szö­vetkezetei, hogy fogadjanak a hiba elhárítására kisipa­rost, vagy állapodjanak meg torért is annyit fizetni, mint a szárazon töltöttért? A két bosszantó gondolat Gulyás István Miskolc Középszer u. 11. sz. IX. em. valamelyik szövetkezettel. A javítást ugyanis nekik kell elvégeztetniük. A lakók te­közti szünetekben pedig an- Olvasónk kérdésére a vá- ■ftk örülök, hogy végre va- löszt a vízmüvek hibáé Lka­kat forduljalak bizalommal a lakásszövetkezethez. Még mindig divat a mini! Örömmel jelenthetem, hogy 1978-ban még mindjg divat a mini. Felfedeztük már —bár nem volt nehéz — a mini- zsemlét, a mini-citromot, a mini-sárgadinnyét. Néhány nappal az év vége előtt — ennek ellenére jóllehet nem utolsóként — bemutatjuk a mini-mandarint. Mint min­den előző társa, ő is büszkél­kedhet különleges méretével — átmérője 35—38 millimé­ter —, és azzal is, hogy az ára olyan, mint a felnőtt tár­saié. Bár ő — a mini-man­darin — nem tehet az osztá­lyon felüli árról, annál in­kább a kereskedelem, amely nem veszi figvelembe ezt a tényt és az ide vonatkozó „belker.-rendeletet”. Van ugyanis egy előírás, misze­rint a déligyümölcsöket is lehet osztályozni az átmérő, a héjvastagság és az íz függ­vényében. Természetesen ezek után „osztályos” áron kellene forgalmazni őket. Ha ez a mini-mandarin I. osztályú — a 27 forintos ára az —. akkor valószínűleg a mércével lehet baj. Ennek ellenére bízom ab­ban, hogy jövőre megválto­zik a szemlélet és talán szü­letik egy Mini Törvény, amely szerint a mini árut mini áron kell eladni. 1 Fekete Péter Nemcsak görbe a kifli... Hadd dicsekedjünk — panaszkodjunk — egy kicsit: gyarapodott szerkesztőségünk köz­adakozásból létreho­zott magángyűjtemé­nye. Félreértés ne es­sék. mindkét állítás igaz, hiszen nem akár­milyen darabokból te­vődik össze a ritka­ságszámba menő gyűj­temény; olyan péksü­temények ezek, ame­lyekbe a pékek a technológiai előírások­ban meg nem nevezett tárgyakat is belesütöt­tek. Van már zsem­lénk több méter mad­zaggal, ugyanez deres igástól származó ló­szőrrel, kiflink fogvá­jóval, egy másik ki­sebb nyársnak is be­illő pálcával, egy har­madik pedig rozsdaet­te csavarral. Ezeket az' emberi fo­gyasztásra szánt, de végül is bemutatási tárggyá lett darabokat kivétel nélkül olvasó­inktól kaptuk — kö­szönet értük —, akik rendszerint megjelöl­ték a boltot is, ahol vásárolták. Most azon­ban bennünket sem kí­mélt a sütőipar; itt helyben, a sajtóház bü­féjében szolgálták ki azt a kiflit, amelybe — szó ami szó, a pé­kek fantáziája kimerít­hetetlen, — egy darab vattát sütöttek bele. Ezzel kapcsolatban egy kérdést és egy fenntartást engedjenek meg nekünk — már­mint a fogyasztóknak — az illetékesek. íme az első: hogyan, s fő­ként honnan kerülhe­tett ez az „idegen anyag’’ a tésztába? S a második: ne csodál­kozzanak azon. ha ezentúl félünk feltörni — a Ibeleharapásró nem is szólva — min­den péksütemény. Mert ki tudja, hogy legkö­zelebb milyen, kifli­be vagy zsemlébe sü­tött tárggyal lepnek meg bennünket — ve­szik el az étvágyunkat — a pékek ... (kcglovich) Három döbbenet Egyik barátom a közelmúltban gyakorlatilag értéktelen do­log — reklámcédulák — átadására kérte meg az egyik ka­zincbarcikai bisztró pincérét. Pár nap múlva el akartam vin­ni a reklámcédulákat. — Ki tudja, hol van már az! Letettem ide és mit tudom én, hol van?! — mondta a pincér. — Nem tudja véletlenül, hogy ki lopta el? — Hogy-hogy ki lopta el?! Valaki elvitte. Három dolog döbbentett meg. Először az. hogy valaki átvesz valamit és azt egyszerűen „leteszi”. Miért vette át? Ha viszont átveszi, legalább ne tegye szem elé, olyan helyre, ahonnan lopnak. Mert mindent lopnak! Ez döbbentett meg másodsorban. Teljesen értéktelen, felnőtt számára használati értékkel nem bíró, gyerekes dolgokat is. Meglátják, viszik. „Valamire jó lesz, ne legyen ott” — alapon. Legjobban azonban az döbbentett meg. ahogyan felháboro­dott a pincér a „lopás” szóhasználaton. Némi igaza van. Va­lóban megváltozott az a fogalom, amiért nagyon régen levág­tak egyes primitív népek az ember kezét, vagy örök bélyeget sütöttek rá. Ma az „élhetetlen” jelzőt sütik rá arra, aki min­dent boltban vesz, semmit sem visz haza az irodából. Megél a jég hátán is az, aki ezzel szemben nemcsak magának, ha­nem eladásra is termeltet „svarc”-ban. Ugyanakkor: levetkőztetik az önkiszolgáló boltban a kétfo­rintos csokoládét ellopó gyereket, aki esetleg csak apukat utánozta — kicsiben. Mert apuka éppen két kanna benzint szerzett olcsón egy másik bácsitól. Az viszont nem lopott, ha­nem „visszaélt” a laza ellenőrzéssel. Egy alkalommal szemtanúja voltam egy presszó W. C.-jében az egészségügyi papír zsebbe tételének. Azt hittem, ez a pitiáner lopások csúcsa. Tévedtem, mert a papirt legalább használni tudta az illető. A reklámcédulák viszont kicsik és ragadnak. Nemcsak a tolvaj kezéhez... Bérezés József Hol az a rács? % Fazelcas utca 7. Ezt a házat már lebontották. A kapu vas­rácsa ebek harmincadjára, legjobb esetben a MÉH-be került. Nem sajnáljuk a régi Miskolcot, de értékeit — igen. Nem lehetett volna megmenteni az utókornak a hajdani mesterek remekét? _ . (Farkas Ida felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents