Déli Hírlap, 1978. december (10. évfolyam, 283-306. szám)

1978-12-06 / 287. szám

/ jf; A legnagyobb szökőkút az NDK fővárosának centrumáb an... Három évig idegenben 2. Zászlós köszöntés Drezdában Egész éjszaka megyünk, hajnai vau, nine megpiuani- juK az Elba Keskeny csiKját, anogy eltűnik, majd felbuk­kan a ködharang alól. Meg mindig Csenszlovakiaban já­runk, de már közel a német határ. A mozgóárus kávét> kí­nál, rövidital a vonaton nincs, a Munkaügyi Minisz­térium csak sört engedélye­zett az Utasellátónak. Hozott is jó pár rekesszel. Fogynak a lorintok, fogynak az útra kapott markáK. Tíz órája, hogy elindultunk ... Többen alszanak, a fejek jobbra-balra dőlnek, holnap már ágyban lehetnek. Páran cigarettáznak, s bámulnak ki a sötétbe. Mi járhat a fejük­ben .? Ötből egy hazajön... A magyar határőr jókíván­ságait, még nagyon sok jó tanácsot, az évek hosszú so­ra alatt több tízezren hall­gatták végig. S hányán nein fogadták meg...? — Előfor­dult — mondja Horváth Vin­ce —, hogy még itthon, az állomásról küldtük haza a fiatalt a magatartása miatt. Kem_ nyaralásra mennek ki...* ' Eszembe jut egy mondat, miközben a . nap már Cseh­szlovákia hegyei, dombjai fö­lé kúszik; lassacskán próbál­ja legyűrni az éjszakát és -a ködöt, amely niég nem na­gyon hagyja magát: — Az NDK-ban legfőbb a munka — mondotta egy nemrégi­ben, három év után hazaér­kezett fiú. — Na és a ma­gatartás — tette hozzá. Mintha a munkaügyi osz­tályvezet ő szavait akarná igazolni. Statisztika, amit a megyei tanácson hallottam s jegyez­tem fel: a kiutazó fiatalok húsz százaléka idő előtt tér haza. Italozás, munkahelyi fegyelmezetlenségek, vereke­dés áll a hazaküldöttek mö­gött. Természetesen akad olyan is, aki egészségügyi problémák, családi bajok mi­att kényszerül hazajönni. Persze itthon — az utóbbiak kivételével — megkapják a büntetést, a fegyelmit. Szépek a lányok? Most, útban az új, soha nem látott munkahely felé, a kérdést még korai feltenni, de kiváncsi vagyok a véle­ményekre: — Mit gondoltok, milyen lesz az NDK-ban? — Azt mondják, egy üveg sör csak fél márka, az meg ugye még három forint sincs... A munka... — azt csak sejtjük. Fokozatosan kell belemerülni a nagy élveze­tekbe ... — Ügy hallottam, szépek a német lányok. De nem aka­rok megnősülni. Vigyázni fo­gunk. Egyedül leszünk, meg kell gondolni mindent, nincs szülő a hátunk mögött... Berlinben, a magyar nagy- követségen, Hájra Gergely, az északi terület (Berlin, Odera- Frankíurt, Rostock) felelőse Is. a fiatalok felelősségéről, beszélt? — „Beleszabadulnak” a nagy önállóságba — igaz, mi is itt vagyunk, meg a régeb­ben kint dolgozók is segíte­nek —, amire egész életük­ben vártak. Nem függnek a szülőktől, de hamar ráébred­nek, hogy ez nem is olyan könnyű, mint ahogy gondol­ják. Mindenért meg kell küz­deni. Az országot, minket képviselnek a gyárakban, s a német városokban is. Em­berformáló évek következ­nek ... Vendégek és vendégvárók 0 o — Guten Morgen! — újabb határőr, újabb határ. Ezúttal az utolsó. — Jó reggelt! — dörmög- jük álmosan. Megérkeztünk, német földön járunk. Az El­ba itt már kiszélesedett, va­lóságos nagy folyammá vált. Uszályok, vontatóhajók sikla- nak a hullámok hátán. Ke­gyetlenül hideg van, de azért a vonat ablakai lehúzva. Sze­münkbe csap a cfsípős reggel. NDK-zászlót lenget a szél a hajók árbocán, s amott is. a közúti határátkelő-állomáson. — Jó reggelt! — új nap, s három évig új élet köszön a vonat utasaira. — Drezda! — kiabál be a fülkébe Juhász György, aki a fiatalokat kíséri. — Aki itt száll le, készüljön. És meglepetéssel, igazán kellemes meglepetéssel szol­gált az első város, ahol meg­álltunk: az állomás peronja • piros-fehér-zöld zászlókkal fellobogózva. Az „öregek”, a nagykövetség és az NDK vál­lalatainak képviselői várták a „kopaszokat”. A vonat továbbgördül: vég­célja Lipcse. Mi Berlinbe tar­tunk ötven fiúval, akik a fő­város legnagyobb gépjármű- karbantartó üzemében, a VEB KIB Kombinátban dolgoznak majd. (Folytatjuk) ILLÉST SÁNDOR A vonaton utazók közül negyvenhat fiatal tart Berlinbe, a KIB jármű javító üzembe. A már régebben ott dolgozó ma­gyarok ma még Barkas mikrobuszl javítanak, az „újoncok” ünnepélyes fogadtatása holnap lesz. (Solymos László felvételei) Az újítómozgaíomról, a drótgyárban Mennyit ér egy ötlet? & A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja (Kiss József felvétele) A December 4. Drótmü- vea ailoti otthoni a vasas­szakszervezet mellett műkö­dő Kohász Iparági Bizottság tegnapi ülésének. Részt vett az eszmecserén a vasasszak­szervezet főtitkára, Herczeg Károly, s elnöke, Borovszki Ambrus is. Hogy miért éppen a drót­gyárban ülésezett a Kohász Iparági Bizottság (a téma az újítómozgalom értékelése volt), arra jó választ adott a bizottság titkárának, Vas Ferencnek és Karlik Nándor­nak külön-külön mondott, de egyöntetű véleménye. Esze­rint: Magyarországon száz foglalkoztatottra átlagosan tiz újítás jut, a kohászatban majdnem húsz. A kohászat­ban egy újítás hatvanezer forint kimutatható hasznot hoz, a December 4. Drótmű­veknél az eredmény megha­ladja a kétszázezer forintot. Az iparági újítók egy-egy használható ötletükért 3200 forintot kapnak. A drótgyá­ri ötletemberek tarifája en­nek csaknem hatszorosa. A bizottság az ülést meg­előzően széles körű vizsgála­tot folytatott az iparághoz tartozó vállalatoknál az újí­tómozgalom feltérképezésé­re, különös tekintettel az „egy brigád — egy hasznosí­tott újítás” kezdeményezés eredményeire. A vizsgálat elemezte a csepeli szocialista brigádok kezdeményezésének hatását, igyekezve átfogó ké­pet adni a lassan-lassan megújuló újitómozgalomról, nem hallgatva el az akadá­lyozó tényezőket sem. A vizs- gáláji „jelentés . megállapítja: „A statisztikai adatok bizo­nyítják, hogy az iparágban komoly hagyományai vannak az újítómozgalomnak. Az el­ért gazdasági eredményekhez, a műszaki fejlődéshez a hoz­zájárulása jelentős. Az elmúlt három év alatt az újítások­ból adódó hasznos eredmény, a költségcsökkentő megtaka­rítás meghaladja a 727 millió forintot.” Ám sem a jelentés, sem a bizottság nem volt megelégedve a lehetőségek­hez és a szorító gazdasági feltételekhez mért előrelé­péssel. Sokszor és sokan arra hi­vatkoznak egy-egy nagy öt­let meg nem valósulása kap­csán, hogy nincs meg a ki­vitelezéshez szükséges kapa­citás. Továbbra is gond, hogy vastagodnak az irattar­tók, s nem egy, százezreket érő ötlet vész el az admi­nisztráció útvesztőiben. Kü­lön témát, vitát érdemel, hogy helyes-e, jó-e. szégyell­hető-e, hogy az újítót a ré­szesedési alapból fizetik .. „ Az egyik hozzászóló találóan nevezte a kert alatt kilopott pénznek azt a javadalmazást, amelyet az újító jogosan vesz fel. Mert igaz ugyan, hogy az ötletért járó pénz a többiek borítékát vékonyítja; de az is biztos, hogy az értékmentő, s új értéket teremtő újítá­sok. a ^kollektíva, pénzét, gaz­dagságát gyarapítják. A munkahelyek és a friss levegő A nem dohányzók védelmében löbb az utas Mint azt a Volán, illetve a MÁV illetékeseitől hiegtud- tuk, már eddig (december 4- ig) több utast szállítottak Miskolcról, illetve Miskolcra, mint az előző év hasonló időszakában. Korai lenne még a karácsonyi csúcsról beszélni, az előrejelzések szerint nagyobb forgalomra számítanak, mint tavaly. A műszaki-technikai előkészü­leteken túl vannak, a szemé­lyi állomány képes a várha­tó karácsonyi forgalom lebo­nyolítására. Előadás a Fűzfőidről A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Miskolc vá­rosi szervezete csütörtökön 18 órától a „Körutazás hat földrészen'' szabadegyetemi sorozat keretén belül „A Tüziöld” című előadásátren­dezi meg. Az előadó Rocken­bauer Pál. a tévé munkatár­sa. Az előadás helye a TIT miskolci Kazinczy-klubja. India, Kína, Mexikó A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem E 6-os szín- ■ háztermében dr. Végvári Lajos művészettörténésszel találkozhatnak az érdeklő­dők december 8-án, 18 óra­kor. Előadásában India, Kí­na, Mexikó építészetéről szól. (Tudósítónktól) A Hazafias Népfront Mis­kolc városi Bizottságának el­nöke, Káli Lajos nyitotta meg a Dohányzás Ellen Küz­dők Társaságának kibővített vezetőségi ülését, melyen dr. Adorján Imre főorvos, a mozgalom helyi titkára szá­molt be az eddig végzett te­vékenységről és távlati cél­kitűzésekről. — A dohányzás mind na­gyobb méretekben történő térhódítása ma már köz- egészségügy. Most, amikor a lakosság töbí> mint ötven százaléka dohányzik és a fel­növő új generáció ezt az arányt még jelentősen emel­ni fogja, nyilvánvalóvá vált a társadalmi összefogás szük­ségessége. Minél nagyobb méreteket ölt a dohányzás szokása. annál szigorúbb lendeleteket kell hozni a nem dohányzók érdekeinek és egészségének védelmére. Az utóbbi években állami rendeletek jelentek meg és korlátozzák a dohányzást az élet bizonyos területein, idő­szakaiban. például iskolák­ban. gyógyító intézmények­ben, értekezleteken, közleke­dési eszközökön, üzletekben, vendéglátóipari egységekben. A városi tanács dísztermét szjnültig megtöltő aktivisták közül többen felszólaltak és javaslatokat tettek. Többen felvetették, hogy a munka­helyi légkört károsan befo­lyásolják a dohányosok és nem dohányosok közötti konf­liktusok. A dohányosok közül sokan úgy vélik, hogy a ci­garetta megvásárlásával egy­ben a jogot is megváltják az élet minden területén való gátlástalan füstölésre, kör­nyezetszennyezésre. Ezért a legtöbb zárt munkahelyen, irodákban lehetetlen állapo­tok uralkodnak, mert a ki­szolgáltatott nem dohányzók — akik szeretik a friss le­vegőt — éppúgy részesülnek a dohányzás ártalmaiban, mint füstöt eregető kollégá­ik. ■>— A dohányzás túlzott mértékű elterjedése központi rendelkezéseket sürget. Aján­lani fogjuk a Munkaügyi Mi­nisztériumnak — mondotta Káli Lajos —. hogy vizsgál­ják meg. a különböző javas­latokat, mert a túlzott do-, hányzás miatt országszerte sok millió munkaóra megy veszendőbe a munkahelye­ken. A munkahelyeken dol­gozni kenyérkérdés, a do­hányzás viszont nem jog, ha. nem haszontalan, rossz szo­kás. A friss levegőhöz pedig minden dolgozónak joga van. K. B.

Next

/
Thumbnails
Contents