Déli Hírlap, 1978. december (10. évfolyam, 283-306. szám)
1978-12-04 / 285. szám
Európa fővárosai Az új év első felében nyomdába kerül az Európa fővárosai című levéltári útmutató, amelyet — Budapest kezdeményezésére — nemzetközi összefogással szerkesztenek fővárosunkban* A „szerzők” — 26 európai főváros levéltárai ■— egy kivételével már elküldték a közös kiadvány fejezeteit. A megállapodáshoz híven ismertették fővárosaik történetét, fejlesztésének tervét, jelentő^ építményeit, illetve az azokról szóló forrásművek jegyzékét. A bibliográfiához korabeli metszetek, térképek másolatát, fotókat mellékeltek. Így, jó ütemben halad a szerkesztés. Sporttársak (Kerényi felv.) \ Az ízlésesen megtérített asztalokon Taipolcai vízzel teli palackok és poharak, a bejáratnál mindenki jegyzettömböt és tollat kapott, benne az intézkedési terv, annak kiegészítése, valamint az ifjúsági alap felhasználásáról szóló tervezet. Később, a vita során a házgyár KISZ-szervezetének titkára, Tóth Zoltán ‘megjegyezte: — A két évvel ezelőtti parlamenten még kólák álltak ezeken az asztalokon, apóst szódavíz. Tudjuk, hogy az elkövetkező esztendők feladatai még nagyobb erőfeszítést igényelnem ifjúságpolitikai, hanem termelési kérdések szerepeltek, így a parlamentek több helyen termelési tanácskozás jellegűvé váltak. A párt- alapszervezetekkel és a szakszervezeti műhelybizottságokkal együtt, a jövőben jobban oda kell figyelni az ifjúságot érintő kérdésekre, az ezzel kapcsolatos feladatokra. * A BÁÉV-nél az összdolgo- zóknak csaknem fele fiatal, harminc éven aluli. Tehát ződést kötni a brigádok és a tanulók között — mondotta Lőrincz László. — Azóta csaknem három év, telt el, szerződés még sehol, a tanulók vagy lógnak, mivel nem engedik komolyabb munkához, vagy sörért szaladgálnak a boltba ... Csupák Béla: — A beszámoló is felvetette az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező dolgozók tanulási igényét. Több mint 600 ilyen munkásunk van. Ki kellene hívnunk a tanárokat a munkahelyekre, megfelelő termek általában vannak, így. többen mennének tanulni. Elméletben jól, gyakorlatban rosszul Munkaügyi jogi esetek Aki végignézte a Kötekedők című műsor legutóbbi adását, keserű lett a szája íze. Egy szerelő néhány mondat erejéig kritizálta a vállalati szervezést. A riporter megkérdezte tőle: — Mit gondol, örülnek-e ennek a beszélgetésnek a vállalat vezetői? Nemmel felelt. Meghívták a stúdióbeli beszélgetésre, de nem ment el, A műsorvezető az adás végén rezignáltan bejelentette: Áthelyezték, sa fizetése 500 forinttal lett kevesebb. A Miskolci Munkaügyi Bí- ’ róság praxisában sok az ilyen eset. Egy intézmény főmérnöke közérdekű bejelentést tett a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett szabálytalanságok láttán. 1974 óta fizetésemelésben és jutalomban sohasem részesítették. A legkülönbözőbb eljárások indultak ellene, s a határozatlan időre szóló munkaviszonyát 1976-ban felmondással megszüntették. A vállalati munkaügyi döntőbizottságnál alul maradt az ügyben. Tovább kereste az igazát, s a Munkaügyi Bíróság ki is mondta törvénysértőnek a felmondást, s visszahelyezte állásába. Munkaképtelen lett Gondolhatná a laikus: ezek után meghunyászkodik az, vagy meghunyászkodnak azok. akik egy ember idegi kikészítésére rendezkedtek be. Tévedés. Tovább sorjáztak a megalapozatlan feljelentések, a fegyelmi büntetések, olyannyira, hogy a főmérnök idegileg beleroppant, munkaképtelen lett. Üjabb eljárás. Ennek során megállapították, hogy a személyi bére ezer forinttal volt alacsonyabb, más középfokú végzettségű — a felperes műszaki egyetemi diplomával rendelkezik —, s a hasonló szolgálati időt eltöltött osztályvezetőkénél. Amíg azok ötszáz-ezer forihtig terjedő kötelező fizetésemelésben részesültek, a főmérnök tíz forintot kapott. 1976-ban az osztályvezetők 3000, 1977-ben nyolcezertől kilencezer-ki - lencszáz forintig terjedő jutalomban részesültek, november 7-re valamennyi dolgozó kapott — az ő kivételével. A Munkaügyi Bíróság pénzügyileg elégtételben részesítette. Bár nem annak, s nem azoknak az embereknek a zsebéből fizették ki a kárát, akik erkölcsi szenvedéseiért, megrokkant egészségéért felelősek. S a Munkaügyi Bíróság nem kezdeményezhet eljárást a kiskirályok ellen, csak jelzéseket adhat a felügyeleti szerveknek. A tapasztalat, sajnos: a felelősségre vonás — legalábbis a tett elkövetésével arányos büntetés — elmarad. A munkahelyeken a belső intrikák, pletykák kis ügyekből fújódnak fel bírósági üggyé. Egy adminisztrátor bérszámfejtő kolléganőjére tett széltében-hosszában nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseket. Sértő kijelentéseiért a vállalat igazgatója megrovásban részesítette. Az adminisztrátor a Munkaügyi Bíróságnál próbálta keresni igazát. Tisztára mosni nem tudta magát. Az ítélet: a megrovás helybenhagyása. r Evente ezerötszáz A legutóbbi Jogi esetekben hasonló sztorival találkozhattunk: mikor üzemi baleset egy baleset? Egy körzeti ápolónő munkaideje 7—15 óráig tart. Féltizenegykor beteghez ment, s miután ellátta, a lépcsőn megcsúszott és ínszalagszakadást szenvedett. A táppénz és a keresete közötti különbség megtérítését kérte. Elutasította az igazgató és a Munkaügyi Döntőbizottság, mondván, hogy az utolsó helyszínről már hazafelé ment. (Alig ötszáz forintról van szó.) Jogszabály erre még nincs, de a Munkaügyi Kollégium állásfoglalása: aki rendszeresen telephelyén kívül végzi a munkáját, veszélyhelyzetbe kerülhet, és ezzel a vállalatnak is számolnia kell. A keresetkiegészítést megítélték. Megyénkben évente hat, hat és fél ezer munkaügyi vita zajlik, mérgezve a munkahelyi légkört akkor is, ha a vállalatok vezetői járnak el igazságtalanul, s akkor is, ha a dolgozó jogtalanul keresi igazát. Az ügyekből körülbelül ezerötszáz kerül a Miskolci Munkaügyi Bíróság elé. Jogász szaktekintélyek a televízió közkedvelt jogi műsorában több ízben kinyilatkoztatták: országunknak jó a jogérzéke. Hogy van hát mégis, hogy elméletben okosan jogászkodunk, de a gyakorlati jogi életben ennyi hibát vétünk? O. E. Városi tanácstagok fogadécrái 1978. december 5. Csetneki Józsefné, III./14. párt- alapszervezet, Győri kapu 123., 17 1 órától; Kormos György, tsz-iro- da, Major u. 4., 16 órától; Koval Pál, I./6. pártalapszervezet, Tanácsház tér 2., 16 órától; Nagy János, vargahegyi Munkásklub, 17 órától; Tasnádi László, BÁÉV, ; felvételi iroda, Magyar—Szovjet Barátság tér 4., 18 órától; Vindt Márta, Brigád u. 18., 17 órától. 1978. december 6. Dr. Gyimesi Béla, III. kér. Hivatal, Marx K. u. 96., 14 órától; Sebők Ferenc, Közdomb u. 46., 17 órától; Vágó Péter, Fazola H. í utcai Általános Iskola, 17 órától. 1978. december 7. Gáspár Sándor, Erdei Termőiteket Feldolgozó Vállalat Szörpüzeme, Szentpéteri kapu 5—7., 17 órától. nek, úgy, hogy a nadrágszíjat még jobban össze kell húznunk. Mi összehúzzuk, s ígérhetem, teljesítjük tervünket. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat ifjúsági parlamentjén jelenlevők, vezetők, meghívottak, fiatalok, egyszerre bólintottak: teljesítjük. * A vállalat vezérigazgatója Szepesik Rezső, csaknem egyórás beszámolójában az előző, 1976-os parlament óta eltelt időszakról, a vállalat feladatairól, az ifjúsági törvény végrehajtásáról szólt. A 26 gépelt oldalas tájékoztató 'mindenre kiterjedt. És, tegyük hozzá, szokatlanul önkritikusan : — Egyes munkahelyeken a gazdasági vezetők nem egyértelműen foglalkoznak az ifjúsági törvény vállalati intézkedési tervének végrehajtásával az abban rögzített (feladatokkal: mondotta. A gazdasági vezetés beszámolójában nagyobb részt mint a vezérigazgató is mondotta, „szemmel kell tartani” a fiatalokat. A KISZ-bizottság titkára, Juhász Tibor a bizottság nevében értékelte a vezérigazgató beszámolóját, s mint mondotta: jónak tartják, egyetértenek vele, s a parlamentek elfogadásra javasolják. Jogos az a megállapítás — tette még hozzá —, hogy mindkét részről van még tennivaló. — Nem sikerült előrelépni viszont a munkásszállón élő fiatalok helyzetének ja-' vitásában, nem megoldott a kulturált szórakozás és művelődés lehetősége. A mozi, s a könyvtár éllenére sem. * És a vitáról! Tizenhatan szólaltak fel, s többségük igen érdekes, konkrét megállapítást, észrevételt tett. — Már az elmúlt parlamenten is felvetődött egy javaslat, hogy jó lenne szerSzurok Attila gépszerelő: — Sokat beszélünk az újításokról, de vajon érdemes-e nekünk, fiataloknak újítani, ha elveszik kedvünket tőle. Olyan hosszú útja van nálunk egy újításnak, tudunk olyanról is, akinek elfogadták a javaslatát, bevezették, s azóta sem fizették ki. Tóth Zoltán, a házgyár KISZ-szervezetének titkára: — Igen szép eredményeket értünk el a két év alatt. Talán a legnagyobb érdem az, hogy míg 76-ban sok szó esett a fiatalok lakásproblémájáról, most pedig már úgy néz ki, ez a téma lekerült a napirendről * Az ifjúsági parlament szombat délután a vitára adott válaszokkal, a beszámoló, s az intézkedési terv elfogadásával ért véget. (illésy) Hírek — feketében Hajdanában, ha beköszöntött a lapok szerkesztőségébe a nyári uborkaszezon, a fiumei kikötőben mindig feltűnt az emberevő cápa. A szerkesztők jóvoltából, legalább ^ ez az egy izgalmas hír felborzolta a „boldog békeidők” unalmát. Hogy miért úszott be emlékezetembe éppen most, télvíz idején a legendás szörny? Azért, mert az elmúlt, ködös, borús napok szürkeségébe, a cápánál is izgalmasabb témával, a halállal csempésztek idegborzoló változatosságot a tömegkommunikációs eszközök. Ha jó emlékszem, azzal a tudósítással kezdődött, hogy bepereltek egy osztrák orvost, mivel . több részt kioperált egy váratlanul elhunyt ifjú csontvázából, és a konzervált csontokat felhasználta műtéteknél. „A szülők szerint ezzel megzavarta a halott nyugalmát.” Még napirendre sem térhettem a sötét ügy fölött, amikor a szomszéd hasábról már szemem elé ugrott az a hír, hogy rövidesen bíróság elé állítják — Svájcban — Chaplin koporsójának elrablóit. Csak úgy mellesleg, tudomásomra hozták azt is, hogy a koporsót egy kukoricatáblában ásták él a váltságdíjra spekuláló rablók. Azt hiszem, érthető,, hogy ezen az estén enyhe hányingerrel néztem a konzervált főtt kukoricát népszerűsítő tévéreklámot. A szerkesztő urak azonban még rátettek egy — jókora — lapáttal a morbid rakományra: a híradóban kitűnő légi felvételeket láthattam a dél-amerikai őserdő tisztásán tömeges öngyilkosságot elkövetett szektatagok földi maradványairól. És a fekete hírek tovább áradtak a következő napokban is. Már kora hajnalban a ködös, nyálkás utakon bekövetkezett közlekedési balesetekkel riogattak. (Budapesten egy összeroncsolt kocsiban hárman lelték halálukat, a negyedik pedig életveszélyes állapotban van.) Röviddel később arról hallhattam mélyenszántó vitát, mennyire tudománytalan az a nyugaton kiadott könyv, melyben a klinikai halálból visszahozott emberek vallomásait gyűjtötték össze. Mivel nálunk nem kapható a derűsnek jó indulattal sem nevezhető mű, kénytelenek voltak hosszan és részletesen idézni belőle. Lógó orral vágtam neki a munkahelyemre vezető útnak, és ez alkalommal őszintén megörültem ismerősömnek, akit máskor kerülök, mert ócska, szakállas viccekkel szokott traktálni. Vártam a pajzán apáca unásig ismert kalandját, sőt már azzal is beértem volna, hogy a rendőr őrmester... De most juszt sem ők jöttek! Ismerősöm lelkesen magyarázni kezdte az euthanázia, azaz a „kegyelmi halál” erkölcsi és jogi hátterét. Ismereteit — mint bevallotta —•, hetilapunk legutóbbi számából merítette Szóval, volt min borzongani az újságolvasó, tévénéző és rádióhallgató embernek ezekben az egyébként is búra hajló, ködös napokban. Még egy kis influenzajárvány hiányzott volna a tetejébe! A vírusok azonban szerencsére nem jöttek, de jött egy hír, ami bűntettről szólt, mégis lélekvidító, üde oázisnak tűnt, a többihez viszonyítva. Bizonyára önök is emlékeznék rá: egy Tolna megyei banda lófaroklopásra specializálódott. Éjszaka belopóztak az istállókba, megkurtították a szegény pacik hátsó bokrétáját, és a zsákmányt kisiparosoknak (kefekötőknek, vagy hegedűvonó-készítőknek ?) adták el. s A lovakat sajnálom, a bűnözőket elítélem, de — félve mondom ki — egy kicsit hálás is vagyok nekik. A tetteikről szóló tudósítás ugyanis visszarángatott ide a Földre, ahol egyszer esik, máskor fúj, néha köd van, néha napsütés, ahol az emberek búslakodnak, örülnek, esznek, isznak, szeretkeznek, dolgoznak, néha lopnak, de mindig és egyfolytában élnek —, amíg meg nem halnak. (békés) Névadójukra emlékeznek Ligeti Károly magyar internacionalista nevét viseli a MÁV Miskolci Járműjavító Üzemének egyik szocialista brigádja. Ligeti Károly emlékét kegyelettel ápolják a Szovjetunióban is, több könyvet adtak ki róla, számos versét lefordították orosz nyelvre. A brigád kapcsolatba lépett az omszki pártbizottsággal, a Pest megyei Pártbizottsággal, a Ligeti Károly nevét viselő iskolákkal és más szocialista brigádokkal, munkásőrzászló- aljjal. Ligeti Károly még élő rokonaival. Névadójuk emlékeit felkutatva, kiállításon mutatják be azokat december 8-án, Ligeti Károly születésnapján. A brigád törekvése méltó módon illeszkedik a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását megelőző események 60. évfordulójának rendezvényei sorába. ÍKííÉppílí - lapi A December 4. Drótművek dolgozói közül kilencen, harmincéves munkaviszonyuk elismeréseként, törzsgárda- gyűrűt kaptak ma — december 4-én —, a gyár „névnapján”. A kitüntetettek egyenként 1600 forint jutalomban részesülnek. Ifjúsági parlament a megyei építőknél
