Déli Hírlap, 1978. december (10. évfolyam, 283-306. szám)
1978-12-28 / 304. szám
a miskolciaké a szó Még szerencse, hogy a fülke megmaradt Fázunk Hozzuk közelebb az Avast A közelmúltban a fővárosban járva, a Budavári Palotában elhelyezett Nemzeti Galériát akartam megtekinteni. A Lánchíd budai hídfőjénél örömmel tapasztaltam, hogy külön erre a célra üzembe állított panoráma autóbuszok 10 percenként szállítják az utasokat a várba. Az igen hasznos és bizonyára népszerű kezdeményezésnek elismeréssel adóztam, és amíg a kacskaringós szerpentineken, szűk várkapukon áthaladt velem a busz, akaratlanul is hazagondoltam szülővárosomra: Miskolcra. Szőkébb pátriámban is van egy ritka természetadta „létesítmény”, melyen ha nincs is a budai várhoz hasonló objektum, de van impozáns kilátója, panoráma presszója, lug- gökerljei. parkja, hangulatos sétányai, pincesorai és kihasználatlan sportiigete a fennsíkon. Ma már a város minden pontját autóbuszjáratok kötik össze. A közlekedésben csupán az Avastető a fehér folt. Az Avas a város tüdeje. Tiszta levegőjében, árnyas fái, ligetei között felfrissülhetne a szennyezett levegőjű városban élő polgár. Csak hát a felvezető több száz lépcsőfok megmászására ma már kevesen vállalkoznak, még a fiatal korosztály sem. Sok év kell még hozzá, hogy az Avas-déli lakótelep az Avastetőig érjen és ezzel megoldódjon a közlekedés is az avasi fennsíkra. Jó megoldást és nagy idegenforgalmi vonzerőt jelentene egy ülőszékes felvonó, amely évek alatt amortizálódna. A legkézenfekvőbbnek látszik az autóbuszközlekedés megoldása a Domb utcán át az izraelita temető érintésével. Ha a közlekedési szakemberek ezt az útszakaszt autóbusz-közlekedésre alkalmatlannak nyilvánítanák, mikrobuszok is megteszik. Két-három mikrobusz időszakonkénti indításával, például a Tanácsház téri parkolótól, le is bonyolíthatnák a folyamatosan növekvő forgalmat. És ezzel közelebb kerülne az Avas a városhoz. Mert így csak távoli éke, de nem szerves része Miskolcnak. K. B. Miskolc Sötétben botorkálva Amilyen későn kezd el reggel virradni, olyan korán áll be délután a sötét, nem beszélve az állandó ködről, amely csak nehezíti a közlekedést. Ilyen körülmények között botorkálnak a kismamák gyermekeikkel a bölcsödébe, a Fazola Henrik utcába, mivel ezen a vonalon a közvilágítás hosz- szu ideje nem jó. Már nemegyszer jelentettük ezt az ÉMÁSZ III. kerületi kirendeltségének, ahol panaszunkat fel is jegyezték, de intézkedés nem történt Hogy Jégtánc a lillafüredi sétányon ml lehet a hiba. azt nem tudjuk, dé hisszük: lehetne megoldást találni annak érdekében. hogy mielőbb kigyulladjon a fény ezen az útszakaszon is. Miklovicz Lórántné Miskolc, Fazola H. u. 20. Az ÉMÁSZ kirendeltségén elmondották: a karácsonyi ünnepek előtt szereztek tudomást a hibáról, amelyet rövid időn belül kijavítanak. Zsineg nincs, jó tanács van Az ünnep előtti nagy bevásárlási lázban véletlenül a stadionnál levő háztartási bolt felé jártam. Nagyon szép játékok voltak a kirakatban, gondoltam, itt is megvehetem keresztfiamnak a kiszemelt játékot. Volt is kedvemre való a polcon, csak amikor leemelték, láttam, hogy az bizony egy jó nagy, négyzet alakú doboz. No de, gondoltam, ha átkötik. semmi baj nem lesz. Tévedtem, mert csak becsomagolták. Kérésemre — szeretném, ha átkötnék — azt válaszolták, hogy nem kapnak zsineget. Viszont ötletet kaptam: a kiszolgáló hölgy megmutatta, ö hogyan tudná könnyedén elszállítani. Lehet, hogy köpenyben ez nekem is ment volna, viszont lehetetlen volt téliesen felöltözve hónom alá kapni a nagy terjedelmű dobozt. Nem volt mit tennem, elindultam hazafelé. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy az autóbuszon való utazást az ajándékom épségben megússza. Előbb azonban betértem a háztartási bolt mellett levő kis trafikba. S bár ott csak csekély összegért vásároltam fajátékára 260 forint volt!), a hölgy, látva tehetetlenségemet, 1 készségesen átkötötte csomagomat. Utólag is köszönet érte. Egy darab zsineg miatt miért kell rossz szájízzel távozni egy üzletből? Elvártam volna, hogy legalább elnézést kérjenek a nem kellő kiszolgálás miatt. B. Istvánná Miskolc, Árpád u. Személyi szám és személyi lap kiadása p? - *4„> »••• v - yi :.sfc. • if. A hó és a víz jéggé fagyott a macskaköveken. Ki lehetne tenni a táblát a lillafüredi sétányra: itt közlekedni veszélyes. A Palotaszállóba most többnyire az idősebb korosztályhoz tartozók közül utaltak be üdülőket. Kéthetes pihenésük során szeretnék megismerni a romantikus-vadregényes környéket. Ám ilyen balesetveszélyes körülmények között aligha lesz lehetséges. A Központi Statisztikai Hivatal rendelete és az Állami Népességnyilvántartó Hivatal vezetőjének utasítása szerint a jövőben személyi szám igazolja a magyar vagy nem magyar állam- polgárságot, s a családi és utónévvel, valamint a születési hellyel együtt az állampolgár személyazonosságának igazolására szolgál. A személyi szám első számjegye, ha a magyar állampolgár férfi, s 1900-ban, vagy utána született, „1”, nő esetében „2”; a korábban született férfiaké „3”, a nőké „4" lesz. A nem magyar állampolgárok az „5, 6, 7, 8” számot kapják. Az utasítás szerint minden állampolgár adatait egyeztetik az új gépi személyi nyilvántartó lap adataival, és az összehasonlítás után mindenki személyi számot kap. A helyi tanács népességnyilvántartója a jövő év első felében minden állampolgárt behív a személyi szám átvételére. A személyazonosságot a személyi igazolvánnyal, lakhatási engedéllyel vagy anyakönyvi okirattal kell igazolni. Az egyeztetés során tisztázásra kerül többek között a 14 éven aluli gyermek bejegyzése, a lakcímváltozás, a személyi adatokban történt változás stb. Annak a személynek, akinek az egyeztetés során nem lesz személyi igazolványa, a tanács szakigazgatási szerve £ Sajnos, gyakran láthatunk ilyen és hasonló telefonfülkéket. A Tanácsház téri — amely a képen látható — párját ritkítja! Felfoghatatlan, kinek áll áljában a vétlen készülék. Hogy hová tűnt? Rejtély. Reméljük azonban, nem marad sokáig üresen a fülke. Persze, ha utódja is hasonló sorsra jut, nem sok öröme telik benne a telefonálni vágyóknak . ■ ■ (Kovács Attila felvétele) A Testvérvárosok utca 36. szám alatt lakunk. A szép lakásokban — dideregve. Az idei fűtés kezdete óta ugyanis a nagyobb szobák hőmérséklete a lakásokban sehol sem haladja meg a 17—18 °C-ot. De a többi helyiségben is fázunk. A legtöbb helyen két-három kisgyermek van a családban, akiket ahányszor fürdetünk, annyiszor vihetünk orvoshoz is. Gyakran kimarad a melegvíz-szolgáltatás is, ám magyarázatot mindig találtak. A díjakat ugyanakkor igencsak pontosan megkövetelik. Még csak a tél elején vagyunk, s el sem tudjuk képzelni, mi lesz velünk a fűtési idény alatt. Naponta telefonálgatunk. ígérgetik is. hogy kijönnek a hőszolgáltatótól. ám eddig még senki sem vette erre a fáradságot. Segítsenek rajtunk! Révész Józsefné és még tizenhatan A Hőszolgáltatási Főosztály válasza: A lakók bejelentése alapján hőfokellenőrzést tartottak az említett lakásokban. Mivel — különösén az alsó szinteken — a höel- látás valóban nem éri el a rendeletben előírt értéket, megtették a szükséges intézkedést: a MIK elvégzi a nyílászárók szigeteléséi. Ameny- nyiben ez sem hozná meg a kívánt eredményt, más megoldást keresnek. Kellene szilveszterre... Hiánycikk lett az almavodka, ez a sokak zsebének megfelelő ital, likőrök, bólék alapanyaga. Mi. háziasszonyok régen megkedveltük, hiszen a konyhában — főleg ilyenkor, szilveszter előtt — nélkülözhetetlen. Sütemények, bólék, gesztenyemassza, torták ízesítéséhez jól hasznosítható. Nem akarok senkit lerészegíteni, az amúgy is túlterhelt pénztárcámat sem akarom agyonütni. Nekem csak egy üveggel kellene az évek óta megszokott almavodkából! Aki tud egy megvásárolható üvegről, szívesen veszem értesítését. Csák Éva Miskolc Otthagyott a megállóban máris kéri a rendőrségtől annak kiállítását. Az együttélő családtagok esetében lehetőség lesz rá, hogy —előzetes közös döntés alapján — a személyi számot a család bármely nagykorú (18 éven felüli) tagja átvegye. Dr. Sass Tibor A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Deli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc. Batcsy-Zsilinszkv öt 15. Telefonszám: 18-221 f Gyakran rossz az automata A mindennapi hajnali kelés, utazás munkahelyünkre. nem kellemes dolog, különösen akkor, ha ezt még különböző bosszúságok tetőzik. Ilyen ért bennünket december 4-én. A történet a következő: A Bertalan utcai megállóban várakoztunk a Pereces felől jövő, hajnali 4 óra 05 perces járatra, mely elvisz bennünket a Marx térre, hogy onnan a 19-essel folytathassuk utunkat munkahelyünkre. A fenti napon azonban megtudtuk, hogy a hajnali perecesi késik, ezért lerohantunk a tanácsháza előtti 1-es megállójába! Ilyen előzmények után érkeztünk a Marx térre és örömmel láttuk, hogy éppen bent áll a megállóban egy kocsi. Pillanatokon belül megjelent a gépkocsi vezetője is, kezében a jelzőtáblával, melyet a buszban elhelyezett. s mint aki jól végezte dolgát, úgy elhúzott mellettünk, hogy szóhoz sem tudtunk jutni. Egyik „sorstársunk” bement az irányító irodába, elmondta panaszunkat. s ott megtudta a kocsi rendszámát is — 80— 23 —, mivel annyi időnk sem volt, hogy azt megjegyezhettük volna. Ezek után mindenki elindult útjára, ki taxival, ki villamossal — volt, aki megvárta a következő járatot és késett egy félórát munkahelyéről. Munkából hazafelé menet arra az autóbuszra szálltam, amelyik reggel olyan hűtlenül otthagyott bennünket. A végállomásra érve. nem tudtam megállni szó nélkül a reggel történteket. De kár volt szólnom, mert még én kaptam meg a magamét. A gépkocsivezető durva hangon kioktatott, hogy ő tudja. hogy mit csinál, és ml különben is lekéstük a járatunkat, és neki1, nem vol t „kötelessége” bennünket felvenni ! Abban lehet, hogy igaza van. hogy mi valóban lekéstük a korábbi járatot — de nem a mi hibánkból. S még valami: valóban tudta a gépkocsivezető, hogy helyesen cselekedett, amikor otthagyott bennünket? Nádaskai Jánosné Miskolc, Lányi Ernő u. 3. és még hat aláírás ^ A város egyik legnépesebb lakótelepén, az Avas-délen e:. az egyetlen automata látja el jeggyel az utazó!;özönséget. Sajnos, nagyon gyakran még ez az egy is rossz. Az utazók remélik, hogy hamarosan felszerelnek mér/ néhány készüléket, s nem kell fél órákat jegyvásárlással eltölteniök. (K. A. Miskolc) Telefonáltam — nem jöttek Karácsony első napján, délelőtt 10 óra körül azt kértem a Gelkától, hogy javítsa meg az éppen elromlott készülékemet. Tettem ezt azért, mert úgy tudtam, hogy van ünnepi ügyelet — a reklámok erre készítettek föl —, és én bejelentettem, hol lakom, jön a tevés, kijavítja, és kész. Nem így történt. Odáig minden stimmelt, hogy A rejtelmes sziget újabb folytatására bekapcsoltam a készülékem. A műsor kezdete előtt elment a kép, a hang. Kibontottam a hátulját, belenéztem (bárki a tanúm, semmihez hozzá nem nyúltam). Láttam, hogy a magasfesziillségnél az egyik cső nem ég. Azt ugyan nem tudtam, ke)lene-e égnie, de mindenesetre feltűnt. Ezzel az információval gazdagabban újra hívtam a Gelkát. Maradtunk az előbbiben. Nem jönnek, illetve talán szilveszter előttre előjegyeznek. Ezt nem vártam meg. Barátom „maszek” tévészerelő. Neki szóltam. Nem kevesebb, mint fél órán belül nálam volt. Mindössze egy csövet cserélt, elképesztően kevés pénzért. Először hinni sem akartam. Aztán jött a kép. a hang. Üjra hívtam a Gelkát. Az előjegyzés változatlan, illetve már csak .. .-ára vettek föl. Megköszöntem, letettem a kagylót. Ezúttal üzenem: ha szilveszter éjjelén bármi hiba lesz is a tévékészülékemben, nem őket fogom megkeresni. (d. tóth) I