Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-15 / 269. szám

A Rádiótól kérdezték — a DH válaszol Kukák helyett miért kell konténer? A Magyar Rádió Miskolc körzeti Stúdiója a közel­múltban a téli fai észülésről rendezett Fórum-műsort. Élő­ben sok kérdésre nem sike­rült választ kapni; a meg- ■ álaszolatlanul maradt kér­dések egy csoportját Bable Györgyhöz, a Miskolci Köz- tisztasági Vállalat főmérnö­kéhez juttattuk el. 0 A Széchenyi úton a ka­nálisok többsége tele van sze­méttel. Esős időben a víz emi­att nem tud lefolyni, össze­gyűlik, s a járművek a gya­logosokra locsolják. Kinek a kötelessége a kanálisokat rend­ben tartani? — érdeklődött Nagy Jözsefné, a Széchenyi útról. — A kanálisok a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csa­tornázási Vállalat tulajdonát képezik, az ő kötelességük a karbantartás is. Azt magam is tudom, hogy ezeknél a legtöbb gondot az okozza, hogy az alépítmények sok helyen hibásak, töröttek. Ügy értesültem, hogy terv­be vették a felújítást. Mi úgy igyekszünk segíteni e gon­don, hogy esős időben utca­seprőink megpróbálják a vi­zet — főként a gyalogátke­lőhelyek körzetében — else­perni. hogy megakadályozzuk a gyalogosok lespriccelését. 4H Az ú j lakótelepekről szá­mos levél érkezett. Eddig; a földszinten, az erre a célra ki­alakított helyiségekben tárol­ta' kukákat. Néhány hó- npja ezek eltűntek, s szere­püket a házak végében elhe­lyezett kerekes konténerek vettek át. Ezek azonban rövid idő alatt megtelnek, s a kör­nyékük is szemetes: az őszi szel nemegyszer az egész kör­nyéket beteríti papírral, köny- nyebb szeméttel. Miért nem hagyták meg a jól bevált ku- k. kát? — kérdezték többen. — A világon mindenütt az olcsóbb, hatékonyabb, higié- nikusabb szemétszállításra törekszenek, s ezt a konté­nerekkel érik el. Ezek a munkaerőhiányt is bizonyos mértékben enyhítik A gon­dot az okozza, hogy egyrészt egy-egy lépcsőháznak kevés konténert rendelnek (s ha már nem fér bele a szemét, mellé öntik), másrészt a tu­lajdonosok — az ingatlanke­zelő vagy a lakásszövetkezet — megfeledkeznek a karban­tartásról, s egy idő után nem tudják zárni a konténer te­tejét, Ez is a környék szeny- nyezéséhez vezethet. Azután: sok családban a kisgyerme­kekre bízzák, hogy vigyék le a szemetet, de ha nem érik fel a konténert, melléöntik. Végül a guberálókról is keli szólni, akik annak érdeké­ben. hogy a konténer mé­lyére nyúlhassanak, széttúr­ják, kiszórják a szemetet Ezek elsősorban nem a mi gondjaink, de igyekszünk se­gít .ni. hogy megoldódjanak. Q Ki köteles a villamos­megállókban levő és a szabad­téri szeméttárolókat üríteni? — kérdezte Kerekes Csaba miskolci rádióhallgató. Szerin­te sok helyen „folyik” a sze­mét belőlük, rontva a város­képet. — Ezek kiürítése vállala­tunk feladata, s mi ezt meg is tesszük, a forgalmasabb helyeken naponta többszőr is. Hetente pedig valameny- nyit lemossuk. Gondot okoz, hogy e szeméttárolókat so­kan rendeltetésellenesen használják, csomagolópapírt, műanyag zsákokat tömnek bele, s ha erre az égő ciga­rettacsikket rádobják, be­gyullad a tároló tartalma. Nyáron nem egy villamos- megállóban a fagylaltot vág­ják bele. s ekkor folyik a szemét, azt a látszatot kelt­ve. mintha nem ürítenénk. A közeljövőben még jobban odafigyelünk e szeméttáro­lók tisztán tartására. T. Z. Brigádok névadója Eddig a brigádvezető nevét használták, s holnaptól már más néven szerepet :a’ brí-' gádnaplókban ötvenegy DI- GÉP-es szocialista brigád. A B-gyáregység brigádjainak névadó ünepségén fellépnek a Miskolci Nemzeti Színház művészei, s szerepel a Vasas népi zenekar is. Kiállítás a hat évtized emlékére A Magyar Munkásmozgal­mi Múzeum több vándorkiál­lítást állított össze a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója alkalmából. Az egyik utazó tárlat — Törté­nelmi út címmel — 55 tab­lón mutatja be a KMP meg­alakulásának körülményeit, hat évtizedes történetét 1918- tól napjainkig. Eredeti do­kumentumok, fotók, plaká­tok, korabeli újságok és más kiadványok másolatai a ma­gyar történelem legjelentő­sebb eseményeit idézik fel. A tárlat elő „állomása” az MSZMP budapesti bizottsá­gának oktatási igazgatósága. Két hónap múlva a Csepeli Vas- és Fémmúvekben, majd Egerben lesz látható ez a tár­lat. Orosz nyelvű változata — november 16-tól — Moszk­vában, a Szovjetunió Köz- Donti Forradalmi Múzeumá­ban — kap helyet. Egy kisebb méretű, 25 tab­lóból álló kiállítás — 60 éve akult meg a KMP — a főváros kerületeiben és vi­dékre vándorol, a kulturális kapcsolatok intézete révén pedig eljut a szocialista or­szágokba is. Mától: őrjáratok Az elmúlt héten a KPM Miskolci Közúti Igazgatósá­ga jelentette, hogy készen állnak a télre, a hó és a fagy elleni védelemre. Mától a Miskolci Köztisztasági Válla­lat is ügyeleti szolgálatot tart, 270 összeláncolt kukát helyeztek el a város terüle­tén só és fűrészpor keveréké­vel megtöltve, hogy dolgozó­ik már a legkisebb fagyás esetén is siktalanítani tudja­nak. A vállalat őrjáratos ko­csijai ma estétől cirkálnak a város utcáin, egész Lilla­füredig, ellenőrzik az utak állapotát, s ha majd szüksé­ges, sózással tisztítják meg az útfelületeket. A drótgyárban kérdeznek és kérdőívet adnak (Herényi fele.) A Dolgozz Hibátlanul munkarendszer elmélete és gyakorlata Példázat a botló léről Lehet-e hibátlanul élni? Lehet-e hibátlanul dolgozni? A közmondás szerint a ló is megbotlik, pedig négy lába van. Továbbá: csak az nem követ el hibát, aki nem dol­gozik ... Persze, számos érv és el­lenérv van, amely az évek­kel ezelőtt újnak mondott munkamódszer ellen dolgo­zik. A téma egyik jeles szakértője és propagálója, Réder Béla, a Magyar Hajó- és Darugyár óbudai gyár­egységének gazdasági veze­tője egy hetilapnak adott interjújában így vall: Törekedni kell rá! — A DH bevezetésére és megvalósítására nincs általá­nos recept. Mindenféle mód­szer és egyéni elképzelés be­lefér, mindenütt másként kell csinálni. Csak a fogas­kerékrendszer működésbe ho­zása a fontos. Mellesleg, a túl nagy egyetértés is elsor­vaszthat kezdeményezést: a vitáktól nem kell félni. A téma tárgyalása kap­csán három alaptételt le kell szögezni: 1. A DH-munkarendszer, munkamódszer nem a hibást, hanem a hibát keresi. Delfincsalád Szaporodott a Batumiban működő delfinárium: újabb utódot hozott Vaszilisza, a háromméteres szépség. Ki­csinye a nagyméretű óceáni emlősökhöz illően 15 kilót nyom, hossza egy méter. Itt- tartózkodása óta Vaszilisza kétszer fiadzott. Ha ilyen gyorsan szaporodik a család, egy dajkára is szükség lesz a delfináriumban — mondogat­ják tréfásan a gondozók... A hanglemezgyár tás kulisszatitkai Minőségellenőrzés — ajakrúzzsal Rendkívül bonyolult, sok száz munkafázis egymásba kapcso­lódó láncolatából áll a hang- lemezgyártás. A hangokat ma­gába fogadó és reprodukáló . akelitkprong készítésének minden mozzanatát csak e „mesterség” sokoldalúan kép­zett szakemberei tekinthetik át. A kívülálló, végső soron a vásárló csak egyre figyel: amikor lemezjátszóval életre kelti a hangokat, nem támad­nak-e a műtől idegen, surro­gó, kattogó zajok, hogy a fel­csendülő ének, a megszólaló zene harmóniája kristálytisz­ta-e. Ha ritkán is, de előfordul, hogy a vételre kínált lemez nem kifogástalan. Apró recs- csenések, fátyolos vagy tor­zuló tónusok rontják a mű élvezetét. A szakmabeli ilyenkor tudja: a gyártásfo­lyamatból kimaradt egy fon­tos művelet, nevezetesen egy több évszázados szépítő szer használata. A végtermékké­szítést. a lemezpréselést meg­előző ellenőrök — szakkife­jezéssel gravírozok — egyik legfontosabb munkaeszköze ugyanis a rúzs. Ezzel a ha­gyományos kozmetikai ké­szítménnyel jelölik meg a matricán a próbalejátszáskor felfedezett hiba helyét. A matrica ti. nem más, mint maga az anyalemez, ami­ről a végtermékre sorozat­ban préselik át a sűrű spi­rálban futó barázdákat. Ahol anyagfölösleg, például mik­roszkopikus nagyságú cso- m ócska kerül a barázdák közé, ott nyomban kattan, reccsen a hang. Ezt a hiba­forrást jelölik meg a graví­rozok és azért rúzzsal, mert ez szemcsementes, ezredmil- limétemyi karcolást sem ejt a roppant kényes felületen, a hangbarázdákat nem sérti meg. A rúzson kívül természe­tesen sok más munkaeszköz alkotja még a gravírozok műszerarzenálját. A legfon­tosabb maga az ember. A minőségellenőrzőnek kifogás­talanul éles hallásúnak kell lennie, figyelme csak mun­kájára összpontosulhat. Ezen­kívül fontos követelmény még az ügyesség, ahogy mondják, sebész finomságú ujjak szükségesek ehhez a feladathoz. Acéltűk, vékony pengéjű kések, nagyítók, speciális szerszámok. Ahol rúzsfolt pi- roslik az ezüstösen csillogó anyalemezen, ott bevetésre kerülnek ezek az eszközök. A „műtét” néha csak egy- egy pillanat csupán, de gya­kori, hogy öt percig is el kell „játszadozni” a mikro­világ hangbarázdái között. A dorogi hanglemezgyár­ban — ahol ellestük a szak­ma sajátos kulisszatitkait — öt gravírozó ügyel a hangok tisztaságára. Napi „rúzsfo- gyasztásuktól”, precizitásuk­tól nem kevesebb függ, mint az innen kikerülő lemezek hazai és világpiaci sikere... R. E. 2, A hibák (műszaki, tech­nológiai) kilencven százalé­ka: az emberek hibája. 3. Külföldi felmérések sze­rint a hibák hetven százalé­kát a vezetők követik el. Mielőtt továbbgombolyíta­nánk gondolataink fonalát, leírhatjuk, hogy ember va­lóban nincs hiba nélkül, hi­bátlanul nem lehet dolgoz­ni. De törekedni kell rá! Egy rendszer mindig tökéletesebb lehet, mint a rendszer alko­tóinak összessége. És ebben van éppen ennek a munka- szervezési együttesnek a nagyszerűsége, évülhetetlen haszna. A Tarázsszo: ZD Az egyik hazai „ősnyom­tatvány”, amelyet a témában adtak ki, csaknem tíz eszten­dővel ezelőtt jelent meg. Így ír: Célul tűzhetjük-e, hogy az ember hibátlanul dolgoz­zon, vagy legalábbis töreked­jék a hibátlan munka meg­közelítésre? Feltétlenül igen! Ezt tűzik ki elérendő célul a világszerte elterjedt hiba­mentes munkarendszerek. A különböző országokban a he­lyi adottságoknak megfelelő­en nevezték el őket. USA: nulla hibarendszer, azaz (Ze­ro Defects System) ZD, ugyanez a jelölés Olaszor­szágban is, a varázsszó: Ze­ro Defetti. Lengyelországbon DO-RO, azaz Dobro roboto, Dolgozz jól! A Szovjetunió­ban szaratovi rendszernek, vagy hibamentes munka- módszernek hívják. Hosszan sorolhatnánk azo­kat a statisztikákat, amelye­ket az új módszer javára ki­mutathatóan bebizonyítottak, akár a termelékenységről, akár a selejt csökkenéséről van szó. A szaratovi gépgyár­ban a selejt egy esztendő alatt egyharmadára csökkent. Érdekes megfigyelést tettek az NSZK-ban. Megállapítot­ták, hogy a rendszer elsősor­ban a kézi munkánál, a sze­relésnél, és hasonló jellegű munkáknál alkalmazható a legkönnyebben, míg az auto­matizálásnál egyelőre korlá­tozott. Csak egy centi A December 4. Drótmü­vekben, Miskolcon nem el­sőként, de hosszas előkészü­letek után vezették be a DH- rendszert. Sok mindennel próbálkoztak, sok eredményt értek el, sok változtatást al­kalmaztak az évek folyamán. A rendszer még mindig él és virágzik; noha változtak a feltételek, s változtak a módszerek. A legemlékezete­sebbek, s máig is megmarad­tak az úgynevezett hibajelzö lapok. Ezeken, a sok jelmon­dat közül egy különösen fi­gyelemre méltó: Ne félj sa­ját ötleteidtől, védekezz új gondolatokkal a, régi megszo­kás ellen! ’ A külföldi és hazai példák nyomán kimutatható, hogy a DH adta ötletek, megtakarí­tások, ésszerűsítések: az első évben a legnagyobbak. A má­sodik, harmadik évtől kezd­ve apad a forrás, noha ez korántsem a mozgalom lany­hulásának tudható be, sokkal inkább a nyilvánvaló hiba­források felszámolásának, s így, következésképpen, egy­re rafináltabbá, nehezebbé válik a tartalékok föltárása. Manapság kevesebb szó esik a DH-munkarendszerről, holott soha annyit nem be­szélünk a termelés ésszerű­sítéséről. Pedig a DH jó alap, alkalmas ugródeszka. A kez­deti, látványos sikerek utá­ni kisebb eredmény ne szeg­je, nem szegheti kedvét az ötletembereknek, az újító, mindig többet akaró dolgo­zónak. Gondoljuk csak meg! Manapsag a magasugrás vi­lágcsúcsának egy centiméter­rel való növekedése világ­szerte ovációt kelt. A futás­ban már tizedmásodpercek- kel mérünk. Kiugró teljesít­ményt nagyon picivel kell fölülmúlni ahhoz, hogy vi­lágcsúcs, világra szóló ered­mény szülessen. Ám a csúcs­javítás — sokak szerint — szerencse dolga. De amíg va­laki odáig jut, hogy a rekor­dot jelentő magasságra tétet­hesse fel a lécet; addig ke­ményen kell dolgozni. Hibát­lanul! (brackó) A legnagyobb légpárnás Boulogne sur-Mer francia kikötővárosban vízre bocsá­tották a világ legnagyobb légpárnás kompját. Az öt­emeletes ház magasságú „óriás” az Anglia és Fran­ciaország közötti teher- és személyszállításban vesz részt. A komp 400 utassal és 65 személygépkocsival a fe­délzetén óránként 130 kilo­méteres sebesség elérésére képes. A légpárnát két, egyenként 3200 lóerős gáz­turbina hozza létre. Három ugyanilyen teljesítményű mo­tor működteti a hajót előre mozgató propellereket is.

Next

/
Thumbnails
Contents