Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-14 / 268. szám

/ p Fi i* ii 5i Eí az országban 1 állóság lapokban, folyóiratokban LÉTSZÁM- CSÖKKENTÉS — ELLENTMONDÁSOKKAL A létszámcsökkentésben érdekelt tanácsi vezetők an­nak idején ... nem fogadták kitörő örömmel a rendelke­zést — Írja a Magyar Hír­lap, november 11-i számá­ban, megyénkről szólva. „Tartottak attól hogy... a jól dolgozó, szakképzett embereknek szegi kedvét a többletteher, s ez egy idő után erőteljes fluktuá­cióval járhat.” A tapasztalat szerencsére cáfolja a kezdeti aggodalma­kat. ..... esy idő után csökken .. */ öncélú adminisztráció... a nagyközségekben ... azonban . .. növekedett a munkatársak igény- bevétele ... szembe kell néz­nünk ... a többletterhekkel ... és keresnünk azokat a megoldá­sokat, amelyek a tanácsszervezet megújulóképességének kedvez­nek... elsősorban azzal a hatá­rozott céllal, hogy kedvezőbb esélyek nyíljanak a fiatalabb szakemberek kiválasztására.” .......KIK A MATYÓK?" A kérdést a nagyon ellent­mondásos című „BUDA­PEST” folyóirat veti fel, idei legutóbbi számában, az „Urbanizálódó ország” című rovatban. . A kilenc fényképpel illuszt­rált ismertetőben Mezőkö­vesd várossá alakulásáról kapunk áttekintést. „Első büszkeségünk a címer és a kiváltságlevél. Mátyás király adománya. . . Utána a védeke­zés, a kitartás ideje követke­zett.” Végül is kik a matyók? A palócokat. . . először ide telepítették le . .. Hivatalosan a matyó: eredeti szálláshelyén maradt palóc töredék. Jellemző, hogy Mezőkövesd vá­ros térképén ma is úgy helyez­kednek el a házak, udvarok, ahogy hajdanán az úgynevezett hadak, nagycsaládok megtelepül­tek . . a jelen lassan-lassan megbontja ezt a nem éppen vá­rosias településformát. Az utóbbi harminc esztendőben több mint kétezer lakás épült.” összeállította: BERECZ JÖZSEF Petruskától a Mandarinig A II. Rákóczi Ferenc Me­gyei Könyvtár képes zenei kaleidoszkópja előadássoro­zatában holnap este fél 6-kor Petruskától a Mandarinig címmel a XX. század nagy klasszikusainak zeneműveit ismerteti Turcsányi Emil fő­iskolai tanár. A hat előadás­ból álló sorozat első rendez­vényeként Stravinsky: Pet- ruska című műve kerül be­mutatásra. A zenehallgatást színes reprodukciók epidi- aszkópos vetítése teszi még közvetlenebbé, közérthetővé. A robot állást vállal A leningrádi Fémgyárban robotot alkalmaznak a nagy fizika* . erőt igénylő, nehéz munkák elvégzésére. A gyár többek között energetikai tur­binákhoz készít hajtókereke­ket Egy ilyen hajtókerék sú­lya kb. 150 kilogramm. Az új „dolgozó” hat műveletet végez el. Névtelen életmentők Mennyit ér egymillió kilométer? y Kábelfa (Ágotha Tibor felvétele) Mi tetszik a halaknak? Hogyan reagálnak a halak a különböző szagokra? Ilyen kísérletet végeznek a Szov­jet Tudományos Akadémia Kólái Tengeri Biológiai In­tézetének tudósai. Az akváriumban tengeri halakkal végzett vizsgálatok a tudósok sok feltevését iga­zolták. A halak egyes sza­gokra falkákba verődtek, más szagokra pedig villám­gyorsan szétszéledtek. A tu­dósok vizsgálataikat — ame­lyek távlatilag a hivatásos halászok számára hasznosak lehetnek — az akvárium he­lyett hamarosan a Barents- tenger egyik öblében folytat­ják. Törődni kel! a nyugdíjassal... Nagy volt a készü­lődés a Felhöfényesi- tö Vállalatnál. Mint az év vége felé min­dig, most is találko­zóra hívták a válla­lat korábbi, immáron nyugdíjas dolgozóit, hogy az öregek érez­zék a kollektíva ra­gaszkodását, érezzék a vállalathoz tartozá­sukat. Merőben vé­letlen, hogy a nyug­díjasok iránti megnö­veltedéit szívélyesség egybeesett az orszá­gosan megrendezett ..öregek hete” nevű kampánnyal, s hogy ez a találkozó, mint e programnak a válla­latra lebontott rész­feladata, a munka­tervben is szerepelt. Mozgott minden ille­tékes, ott volt az elő. készületeknél az esz- bétitkár, meg a mun­kaügyis, meg a pro­pagandista, meg per­sze az „állami vonal” sok-sok képviselője, s mind enekf elett ott volt a főkönyvelő, ne­hogy a nagy lelkese­dés túllépje a kerete­ket. Kimentek a meghí­vók. a találkozó szín­helyéül kijelölt klub­terem ajtaján az „Üd­vözöljük vállalatunk hegymászóit” feliratot módosították, azaz a hegymászóit szót ki­cserélték a „nyugdí­jasait” feliratú táb­lácskával. (Ugyanis egy nagyszerű újítás nyomán csak a tábla alsó részét kellett mindig az alkalom­nak megfelelően cse­rélni, az Üdvözöljük vállalatunk szöveg­rész változatlan ma­radt.) Hogy ez a klub­terem éppen az ötö­dik emeleten volt, s a lift már három hó­napja nem működött, ugyancsak merő vé­letlen. s az a meg­jegyzés, ami a tábla cserélése közben el­hangzott, miszerint maradhatott volna a hegymászó és a nyug­díjas együtt, alapve­tően rosszmájú, nem is érdemel több szót. Jelen volt minden illetékes, amikor a nyugdíjasok szállin­gózni kezdtek, s kö­zülük többeket már belépésükkor meg kellett kínálni soron kívül egy pohár hi­deg szódavízzel, hogy a lépcsőmászás után magukhoz térjenek. Az eszbétitkár kö­szöntötte először a megjelenteket, több­ségben a vállalat ré­gebbi nyugdíjasait, s felhívta őket, hall­gassák meg figyelem­mel az igazgató be­számolóját. Az igaz­gató — ki tudja, mi­lyen célra készült — termelési beszámoló­ból olvasott fel rész­leteket. Ebből meg­tudhatták a nyugdí­jasok, hogy nélkülük is milyen jól boldo­gul a vállalat, sőt! Megtudták, hogy mi­lyen remek szociális beruházások könnyí­tik az életet, szemben az ő egyetlen bádog­lavórjukkal. Hogy távfűtés van minden munkahelyen, szem­ben az ő füstös kalor- kályhájukkal. Hogy felújult a géppark, csökkent a nehéz fi­zikai munka, gépesí­tették az anyagmoz­gatást. szemben az ö kínlódásaikkal. Es megtudták a bérek alakulását, amely sze­rint a most nyugdíj­ba készülök általában az ő nyugdijuk három és félszeresével szá­molhatnak. Az igaz­gatót a beszámoló vé­gén megtapsolták. Ezt követte a szí­vélyes kínálás, ame­lyet a főkönyvelő ve. zetett be néhány köz­vetlen szóval, meg­említve az e terüle­ten is tapasztalható fejlődést, hiszen a régi nyugdíjasok idejében szokásos vajas-szalá- mis zsemle és na­rancsízű bambi menü helyeit most — íme — három, dúsan dí­szített szendvics jut minden nyugdíjasra, és szabadon választ­hatnak barna és sző­ke kóla. vagy éppen a Borsodi víz között, amelyhez a kollektí­va nevében jó étvá­gyat kívánt. A talál­kozó műsorral folyta­tódott: a Felhőfénye­sítő Vállalat által patronált LXVl-os számú általános isko­la úttörőcsapatának citeraegyüttese elját­szotta a népszerű „Szép az élet, száll az ének, nyugdíjasnak lenni jó ..kezdetű dalt, majd egy válla­lati amatőr mágus el­tüntette az asztalok­ról a maradék szend­vicseket és italokat, mire egy tréfás ked­vű nyugdíjas azt mondta, hogy valami nevet kellene adni ezeknek a találkozók­nak, például azt, hogy „Kis nyugdíjhoz szép muzsikát”, amiért is többen megsértődtek. S mivel az úttörök is elvonultak, az aktív dolgozóknak is lejárt a munkaidejük, a ta­lálkozó azzal ért vé­get, hogy jövőre újra összejönnek, addig is minden jót minden­kinek. Másnap a sikeres találkozó megtörténte bejegyeztetett az esz- bé irataiba, a mun­kaügyi osztály terv­teljesítési naplójába, az úttörőzenekar te­vékenységi kimutatá­saiba és három bri­gád naplójába, amely­nek tagjai a kollek­tíva képviseletében jelen voltak a nyug­díjasok és a vállalat közötti kapcsolat ápo­lásának szép ünnep­ségén. BENEDEK MIKLÓS Kélezer ieliraeon Az elmúlt hét vége vala­mivel nyugodtabb volt a MÁV Miskolci Igazgatóságá­nak területén, mint a koráb­biak. A szokásosnál ezúttal kevesebb, mintegy 1800 te­hervagont raktak meg áru­val, ugyanis a megye válla­latai a vártnál kevesebb ko­csit igényeltek, s a cukorré­pa szállítása is a vége felé tart. A tél közeledtével csök­kentette igényét az egyik legnagyobb „kocsi fogyasztó” is, a nyékládházi kavicsbá­nya. Egy kis névsorolvasás: Böjti Gyula, Császár Sándor, Csorosz Jozsei, Kilop László, Hajlik Já­nos, Kalmár József, Kovács II. István, Takács Mihály, Slefan- csik József. Tóth II. József. Ök tízen a Volán 3. számú válla­lat dolgozói, a legkiválóbbak közül valók, ök azok, akik egymillió kilométert vezetlek baleset nélkül. Iszonyúan nagy szám, fé­lelmetesen nagy távolság: ez­zel a teljesítménnyel már jó párszor körbeutazhatták vol­na a Földet. Igaz, ők sem mai gyerekek már a szakmában. Egy emberöltő műve lehet ennyit vezetni, de. nekik, a nyugdíjig még hátra van né­hány százezer. Valamennyien a személyszállítás és a te­herfuvarozás hőskorában kezdték. Nem audiovizuális eszközökkel tanulták a KRESZ-t, az oktatók sem töl­töttek mellettük hónapokat, és az oktatófék sem jött még divatba akkor. Amikor Iccngcd a pocak Kalmár József Budapesten segédvezetősködött, majd 1953-ban került a MÁVAUT- hoz. Pesten „telt ház” volt, így mint legényembert, el­küldték Miskolcra. Ponyvás, bódés autóban a bányászokat vitte fagyban-hóban, úttalan utakon. A legnagyobb boldog­ság akkor érte — mint egy szép szerszámért rajongó sza­kit —, amikor végigsimithat- ta egy igazi busz volánját. Gagybátor—Miskolc és vissza az úticélja hosszú évekig. Napfátverseny Megkaptam az első marék Idei, jövő évre szóló naptárt Nem számoltam meg. volt benne vagy húsz-huszonöt da­rab, vagy ki tudja, mennyi. Nem is fogom megszámolni, mert az elkövetkező napokban kapok meg vagy hússzor ennyit. Nem a magam mentségére, nem is önigazolásként, el fogok ajándékozni legalább tízszer húsz naptárt én is. Nem tudom pontosan, mennyibe kerül egy naptár, de ez a társadalmi nagyvonalúság most benne van a protokoll­ban. Alkalomadtán rázni kell a rongyot. Ezt efogadom alap­igazságként. És sajnos tudom: gyengébb vállalati eredmé­nyeket is rekompenzálni tud egy ilyen év végi protokoll­csomag. A markomba tett negyedszáz naptárt azért mégis sokallom. Nem vagyok elég szorgalmas ember ahhoz, hogy römikártyát rajzoljak kedvenc naptáraim hátsó felére. Név­napom és születésnapom egyszerre van 1979-ben Is, követ­kezésképp’ a kétszázszoros ünneplést sem tartom szüksé­gesnek. Sajtónk megírta, én is olvastam, hogy az idén, külföldön is nagy keletje van a magyar naptárnak. Félreértés ne es­sék, nagyon örülök a művésznaptáraknak, nagyon örülök a rangosnál is rangosabb kiadványoknak, de... A naptárverseny most kezdődik. Megelőzendő írom: nem baj, ha nem lesz belőle verseny. Nagyon becsületesen írom: egyetlen cégnél sem fogok megbántódni. ha nem adnak nap­tárt. Nagyon becsületesen írom: nyugtalan leszek, ha vala­hol túl sokat adnak. B. G. Aztán idegen tájakra vezér­lik. a nemzetközi személyfu­varozás dolgozója lesz. A vég­telen nemzetközi utakon is példás pilóta. 1976-ban IRU- oklevelet kap. a Nemzetközi Közúti Fuvarozási Tanács ok­levelét. Pályafutása során autó­sztrádán is akadtak „rázós” útjai. Szicíliában 40—45 fo­kos hőségben, a hajnalba nyú_ ló programok miatt leenge­dett egy kicsit a pocak... Steíancsik József lakatos­nak indult. Aztán egy barát­jával összebeszéltek, otthagy­ják az MTH-t, és elmennek bányászsoförnek. Kiskorúak lévén, ez nem is ment olyan könnyen. Ö azonban valóra váltotta a tervét. . lton, jogsi nélkül Az ÉPFU-nál kezdte, mint ra­kodómunkás. Aztán siikában te­kergette a volánt, majd a gyúj­tással is megpróbálkozott. Ké­sőbb kimerészkedett a föútra. A vezetők látták, amit láttak, de nem korholták érte, sőt... Be­osztották éjszakára, a Petncházi utcai házak építkezéséhez kellett az anyagot fuvarozni. Levizsgáz­tatták. Alig száradt meg a tinta a jogosítványán, amikor az egyik főnöke azt mondta, maszek-fu­varba kell mennie. Ügy meg­ijedt az óriási bulldogtól, hogy vissza akarta mondani. —■ A jogosítvány nem egy au­tóra szól — jelentette ki a fő­nök, s ö már benne is volt a mély vízben. Az első néhány kilométer nem volt könnyű, úgy érezte, minden kiskocsi alászalad. Később a nemzetközi teherfuvarozásban dolgozott. Mindegy volt, hogy éj­jel, nappal — néha csak borotvál­kozni járt haza —, csak a vo­lán mellett ülhessen. Jelenleg belszolgálati gépkocsivezető. Ma már inkább takarékoskodni kell az energiával, s a szabályzat is tiltja, hogy mint annak idején, 500 kilométereket vezessenek ha­vonta. Filep László 16 és fél évesen lett kalauz. — Akkor jött, hogy helyet a nőknek a közéletben — tréfál­kozik Laci bácsi. — Ugrani kel­lett egyel. Bekerült egy műhelybe, gyors­talpaló átképzős lakatosnak. Mi­vel ő volt a legkönnyebb, őt ül­tették a volán mellé hogy a rossz kocsikat bekormányozza a műhelybe. — Persze, hogy csavargattam. Megtetszett} aztán rákényszerí- tett a sors. Én vagyok a Jani Ezt a kényszerhelyzetet ugyancsak nehezen akarja ki­fejteni, de arról volt szó, hogy az igazi sofőr időnként a po­hár fenekére nézett, ő meg átvette a volánt. Levizsgázott, de még mindig kiskorú volt. Belszolgálatosként kezdett egy kis FIAT Topolinóval. — Mikor izzadtam meg a legjobban a volánnál? Hű, arra pontosan emlékszem. 1968. december 30-án, Salgó­tarjánból nem indítottak el bennünket. Az egész ország egyetlen jégpáncél volt. olyan ónos eső esett. A kalauz rá­beszélt: itt az ünnep, men­jünk. A három és fél órás utat tizenkettő alatt tettük meg. A faros csinált egy ak­kora hátraarcot, amikor meg­látta a Bükköt. hogy alig tud­tam megfogni. Filep László bejáró. De rit­kán veszi elő a kis Zasztavá- ját. — Ködben félek vele men­ni. — És buszon? — Azon én vagyok a Ja­ni. .. Elmélkedünk. Iszonyúan nagy táv az egymillió kilo­méter. Baleset nélkül az esz­mei értéke a dupláját éli. Azt mondják, a foglalkozá­sukkal együtt jár. hogy szin­te naponta életeket mentének. A felelőtlen emberekét, meg a mellettük ülő családtag­jaikét. utasaikét, ök azok, akik mindig névtelen élet­mentők maradnak, s ezért so­ha nem kannak kitüntetést. Megnyugtató érzés tudni: egyre több ilyen ember fog­ja a buszok volánját, akik az ő útjaikon járnak .. 4LÁH ERZSI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents