Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-13 / 267. szám
I Füge és kókuszdió nem lesz! Déligyümölcs-kiláíások j(c Szemben a tévébeli önmagával.. Tóth Pál mondta Tóth Pálról A közérzetem jó — és emberevő sem vagyok Közeleg a tél, hazánkban a déiigyümölcs szezonja. A/. elmúlt évben az ellátás meglehetősen változatos volt, amikor érkezett a boltokba tanán, datolya, läge, hosszú sorok kígyóztak, szinte órák alatt elfogyott az egész mennyiség. Várható-e valami javulás az idén? Erre kerestünk választ. A Belkereskedelmi Minisztérium illetékeseinek tájékoztatása szerint citromból az igénynek megfelelő ellátásra lehet számítani, még annak ellenére is, hogy november végétől átmenetileg a sárgia héjú citrom helyett zöldebbek jutnak majd a vásárlókhoz. Minőségileg azonban ezek sem rosszabbak, létartalmuk kielégítő, s héjuk sem vastag. Banánból az elkövetkező hetekben jelentős mennyiség érkezik, ez azonban . nem fedezi még igy sem az igény szerinti ellátást. Hasonló a helyzet a na- naranccsal is, jelentős meny- nyiség várható ugyan, de a teljes igényt nem tudják kielégíteni. A grape fruit-ellá- tás megfelelőnek ígérkezik. A többi déligyümölcsből a ellátásnak már korlátot szál az ország devizális lehetősége. Datolyából és mazsolábó még úgy- ahogy lesz a bol tokban — elsősorban az ün nép- időszakában —, fügé vei és kókuszdióval viszor még mutatóba sem találkozhatunk a polcokon. A füge nél a világpiaci ár rendkívüli emelkedése, a kókuszdiónál a kereslet hiánya indokolja ezt. Ugyanakkor kielégítő választékra lehet számítani ananászkonzervből. Olvasóinkat természetesen az országos ellátáson túl szű- kebb pátriánk kínálata is érdekli. Ezért is kérestük fel Tttmási Miklóst, a Borsod— Heves megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettesét, aki a következő tájékoztatást adta: — A déligyümölcs-ellátás a megyében az országos átlagnak megfelelő lesz. A citrom folyamatos, igény szerinti ellátását — eddigi ismereteink szerint — biztosítani tudjuk. A többi déli- .yümölcsből a kínálatot behatárolja az ország deviza- helyzete. Nagy erőfeszitésre van szükség ahhoz, hogy narancsból kielégítő mennyiséget tudjon biztosítani a ke- •eskedelem. Legjobb tudomásunk szerint Kubából két hajórakomány narancs úton van. ez várhatóan november végéi-e megérkezik az üzletekbe. Banánból az elmúlt évihez hasonló lesz a kínálat. ami azt jelenti: nem tu*- dunk igény szerinti ellátást biztosítani be’őle. Datolya december elejére érkezik Irakból, mazsola pedig az ünnepekre várható nagyobb mennyiségben Iránból Sal- nos, fügét, kókuszdiót és gesztenyét még mutatóba sem várhatunk, s ananász is csak konzervként jelenik majd meg a boltok polcain. T. Z. A házigazda tétován állt •fel a fotelból és kikapcsolta a televíziót. — Együtt láttuk a filmet. Nos, milyen embernek ismerte meg Tóth Pál Tóth Pált? — Nem ilyennek képzeltem — mondta, s rágyújtott egy cigarettára. — Akit tévében láttunk, egy szigorú, az előírásokhoz és a tervekhez makacsul ragaszkodó, durva modorú ember. Munkahelyi mikrovilágából a legfontosabbakat, a munkatársait száműzte. Ezt egy vezető — aki ráadásul párttitkár is — nem engedheti meg magának. Nálunk a gyárban az ilyenekre azt mondják: emberevő. nek védelmében írtam le. Hiszen magam láttam, hogy Tóth Pál közérzete ■— a róla készített portréfilm levetíté- se után — kifejezetten rossz volt. Becsapva érezte magát; úgy tűnt, hogy életének eddig eltelt 38 évét — amelyet olykor akaratától függetlenül, maga a sors írt —, néhány idegen ember könnyedén a sutba hajította, hogy azután átírhassa. — Vagyis: más volt az élete? — A látottakból nem derült ki, hogy nincs miért panaszkodnom. Elégedett ember vagyok. A munkahelyemen megbecsülnek, a társadalmi munkámat kedvvel csinálom, a családi életem is kiegyensúlyozott. Amint látja, van berendezett lakásunk és két gyermekünk. A fiú elsős, a kislány pedig jövőre megy iskolába. A közérzetem tehát jó, és emberevő sem vagyok. Ha a gyárban esetenként fel is emelem a hangomat, annak mindig oka van. Az emberek bizalommal vannak irántam, kivéve azt a néhányat, akinek van miért félnie. Ha olyan hibám lenne a durvaság és a nyerseség, mint ahogy azt a film — eltúlozva! — ábrázolta, sem főművezető, sem párttitkár nem lehetnék ... (keglovicli) A napirend: 1979 Megyénk mezőgazdaságának és élelmiszeriparának 1979. évi feladatairól rendez értekezletet a megyei tanács holnap délelőtt az MHSZ székházában. FgpÉap a map rendőr-fühspjtánvságoii Dr. Koleszár István vezér, őrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője, november 15-én 8 órától fogadónapot tart a Borsod megyei Rendőr-főkapitányságon, Miskolc, Zsolcai kapu 32. (3501) Nem próbafűtés veit! Miért, s mennyi pótfütési díjat kell fizetni? Az utóbbi időben megszaporodtak a telefonok szerkesztőségünkben, de nem kevesebb a reklamáció a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat hőszolgáltatási főosztályán sem. A telefonálók mindany- nyian az iránt érdeklődnek, vagy azt panaszolják: miért számított fel pótfűtési díjat a vállalat, s miért ilyen sok napot kell fizetniük?' Az olvasók kérdéseit, reklamációit Vavrek Gyulának, a hőszolgáltatási főosztály vezetőjének továbbítottuk, aki a következőket mondotta: — Az ide vonatkozó rendelet szerint a távhőszolgáltatást nekünk akkor kell megkezdeni, ha a napi át— Tehát, ha hétfőn reggel k belép az üzembe...? — Nem, n'em hiszem.if A Diósgyőri Gépgyár E- « gyáregységének dolgozói annál jobban ismerik főművezetőjüket, Tóth Pált, semmint hogy a portréfilm láttán — egyik napról a másikra — teljesen megváltozzon a véleményük róla. A szombaton délután a tévében bemutatott film ugyanis — ezt a legilletékesebbtől, magától Tóth Páltól hallottam — nem volt hiteles. Brády Zoltán szerkesztő-riporter és a film többi alkotóját minden bizonnyal jó szándék vezérelte, dehát ők sem tehetnek róla, hogy_ a három forgatási napon 'felvett több órás „nyersanyagból” csak 25 percnyi kerülhetett a képernyőre. Ezt nem a film alkotóinak, hanem a film főszereplőjéA Műszaki és Természet- tudományi Egesyületek Szövetségének Borsod megyei Szervezetének - kommunális bizbttsága és kz Építőipari Tudományos Egyesület helyi csoportja' termékbemutató kiállítást szervezett. A Miskolc, Szemere utca 4. szám alatti kiállítóteremben rendezett kiállítást ma délután 3 órakor nyitják meg. s az 14-én estig tekinthető meg. A kiállításon a Chemikál Építő- Vegyianyagokat Gyártó Vállalat mutatkozik be termékeivel. A kiállítást Tónk Emil, marketingosztály-vezető nyitja meg. Előadást tart dr. Morász Ferenc és Megyesi András szakreferens. Lemmel lenni Ha fotóriporter volnék, most azt mondanám, hogy évekkel az exponálás után hívom elő ezt a filmet; hogy képpé legyen, hogy portrévá kerekedjen. Sokáig őrizgettem emlékezetem sötétkamrájában ezt a láthatóvá eddig nem tett felvételsorozatot. Talán a csalódástól féltem ... Pedig eddigi életem legnagyobb riportját szalasztottam el. Világhírű emberrel beszéltem, s mégis, mély hallgatással hallgattam erről a találkozásról. Ugye ismerik Stanislaw Lem nevét? Ö az a lengyel, tudományos-fantasztikus író, akit a legnagyobbakkal, Bradburry- vél, Asimovval együtt jegyeznek. Solaris című müvét (amelyből a nálunk is nagy sikerrel játszott szovjet film készült) 34 nyelvre fordították le. Hűvös, szeles, havat csapó télben jártam Krakkóban, egy hivatalos újságíródelegáció didergő, ám mindenre rácsodálkozó tagjaként. Tolmácsunk, idegenvezetőnk, minden kívánságunkat leső házigazdánk, a lengyelen kívül még vagy féltucat nyelvet beszélő Robert gyanútlanul tnegkérdezte, hogy van-e valami különleges kérésünk ... Volt. Két társam ugyan már torkig volt a látnivalókkal. Éji Stanislaw Lemmel akartam találkozni, Robert megvakarta borzas üstökét, és már szemmel láthatóan bánta, hogy ilyen könnyelmű ajánlatot tett. — Nehéz lesz — mondta. — Lem visszahúzódva él, nem szereti a nyilvánosságot. Krakkóban kereken száz író található. Miért éppen Lem kell? Nem mondtam, csak gondoltam, hogy Lem a science-fiction egyik legnagyobbika. Verne-méretű óriás. Hősei: a minden lében kanál Tichy mérnök, a felnőttként is kamasz-rokonszenves Pyrx pilóta (istenem, micsoda bárgyú sorozatot kányarított kalandjaiból, a magyar televízió!) — szóval, nem a szuper-kor szuper-embere. Nem. rettenthetetlen hősök, hanem esendő, hús-vér emberek. — Lemmaf szeretnék találkozni! — mondtam újra Róbertnak, már-már visz- szaélve ,a vendég joggal... Ebben maradtunk. Csak két nap múlva szólt. Minden oké! Felhőtlen öröméből nyilvánvaló volt. hogy két nappal korábban egy lyukas meteort sem adott volna a sci-fi fejedelemével való találkozásért. A futurológia iránt kevésbé fogékony két• kollégám az újságiróklubban maradt. Mi pedig nekivágtunk az éjszakának. Vagy tíz kilométernyi taxizás után emeletes, kocka alakú villába csöngettünk be. Messze, alattunk pislogott a város. Torkomban dobogott a szivem. Az első randevún éreztem hasonlót. Mit mondjak? Mit vártam? Talán, azt, hogy egy lomha, csillogó fejű robot kiballag ajtót nyitni, s hörgő géphangján beinvitál... Hogy az ajtót fotocella nyitja. Hogy az emeleti dolgozószobába mozgólépcső vezet... Hogy Lem tulajdonképpen nem is ember, hanem egy tranzisztorizált, de teljesen emberi benyomást keltő robot... Hogy több tucat lóerős kezével megropogtatja a tenyeremet, hogy olajat iszik, hogy... Szóval, ott álltam előtte, s ott állt előttem. A lakásban ételszag terjengett, valahol egy gyerek sírt, a kertből kutyaugatás hallatszott. Lem alacsony, szemüveges, kopaszodó emberke. Bő bársonynadrág, fura haj, nevetséges szemüveg. Es halkan beszél és elpirul, és a tenyere puha. A szbba: tele könyvvel, gyerekjátékkal és régi fegyverrel. A fotel nagy és kényelmes, a szőnyeg sok vendég lábnyomát őrzi, az asztalon írógép, a széken gondosan összehajtogatott házikabát. Se robot, se tranzisztor... Semmi, még csak egy árva dióda sem. Egy világ omlott össze bennem. Okoltam magam oktalan kíváncsiságomért: leforrázva, bambán vigyorogtam világhírű vendéglátómra, s mivel már kínos volt a hallgatás, feltettem a gondosan előre megfogalmazott kérdéseimet. „A sci-fit az irodalom periférikus vidékén tartják számon, ön hogyan vélekedik erről?’’ — Csak egyfajta irodalom van — mondta halkan, nagyon is embermódra — és én legjobb tudásom szerint művelem azt, amit sokszor és sókan a tudományos-fantasztikus minősítéssel lesajnálnak .., Én orvosnak készültem, de könyveket. írok... És különben sem író vagyok, hanem filozófus ... Ezt persze akkor még nem értettem. Nálunk csak később jelentek meg futurológiái bölcseletéi, köztük a nagyszerű Summa technológiáé. „Hogyan dolgozik?’’ — kérdeztem, mentve a menthetőt, s közben átkoztam magam a szentségtörö, mítoszromboló látogatásért. — Reggel 6-tól 9-ig dolgozom — felelte nagyon is iskolásán. — Ilyenkor alszik a ház.' Nem zavar senki és én sem zavarok senkit a jó öreg Remington kopogásával. Volt még néhány kérdésem, de egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Lentről, a konyhából tányércsörgés hallatszott. Biztosan vacsorához terítenek. Beleborzadtam a gondolatba: egy tudományos-fantasztikus iró, amint rakott- krumplit eszik ... Hátamon nedves lett az ing. Felálltam_ Köszöntem és megköszöntem. Lem, mintha csak kérdésre válaszolna, búcsúzóul ezt mondta: — Szeretném jobbá tenni a világot. A kapuig kísért... Es kulccsal zárta be! Egy jövőt álmodó, jövőben élő, a futurológiát professzori szinten művelő író-filozófus egy közönséges kulccsal matatott egy közönséges zárban... Szótlanul taxiztunk az újságiróklub- ba. — Na, milyen volt? — fogadtak vodkától pirosló képpel kollégáim ... Milyen volt? ... Elszontyolodtam, Valamit csak mondanom kellett. Kértem én is egy poharat. „Képzeljétek, pont olyan, mint egy ember. Kopasz és szemüveget hord, két füle van, írógéppel ír és rakottkrumplit vacsorázik.. Két jókedvű kollégám azt hitte, hogy lelkendezem. Pedig csak szomorú és csalódott voltam, mert a jövő hírhozója, a holnap krónikása éppen olyannak tűnt, mint amilyenek mi vagyunk ... BRACKÖ ISTVÁN laghőmérséklet egymást követő három napon keresztül 12 fok alatt marad. Ez az idén szeptember 20-án bekövetkezett, így a városban szeptember 21-én megkezdtük a fűtést. Ez pótfűtésnek — és nem próbafűtésnek! — minősül. Ezt a város területén 22—23—24 napig szolgáltattuk, attól függően, hogy szeptember 21-én, vagy utána egy-két nappal tudtunk-e a fűtőműtől meleget biztosítani a lakásokban. A rendelet egyértelműen leszögezi, hogy a pótfűtésért pót- fűtési díjat kell fizetni, amelynek összege naponta és légköbméterenként 7 fillér. — Mennyit kell akkor egy átlagos miskolci lakás tulajdonosának fizetnie? —. Nálunk egy átlag lakás 140 légköbméteres. Ennek a napi pótfűtési díja 10 forint 80 fillér, tehát 23 napos pótfűtés esetén átlagosan 240— 250 forint között mozog á pótfűtés díja. — Mi a helyzet a próbafűtésekkel? — Tudni kell azt is, hogy a rendelet nem ismer külön próbafűtést, amiért fizetni kellene, vagy le kellene vonni bizonyos összeget a pótfűtés díjából. Próbafűtést csak új létesítményeknél, azok üzembe vétele előtt engedélyeznek. Ilyen az idén az Avas II. ütemében volt, és Diósgyőrben, ahol komoly rendszerátalakítást végeztünk a nyáron, de ezek a próbafűtések szeptember 15 —16-án történtek Erre az időszakra természetesen nem számoltunk fel fűtési vagy pótfűtési díjat. Ugyanez vonatkozik azokra az óvodákra, gyermekintézményekre is,' ahol kipróbáltuk a berendezéseket. — Többen panaszolták azt is, hogy napközben hideg volt a radiátor, mégis fizetniük kell... —r Ismét csak a rendeletet idézem: a pótfűtés nem azt jelenti, hogy napközben a radiátornak 50 fokosnak kell lennie, hanem azt: mind a fűtési idényben, mind a fűtési idényen kívüli pótfűtés időszakában a lakásban, a szoba közepén, a padlótól 1 méternyi magasságban 1 20 fok legyen a hőmérsék’et. Ezért azután mi inkább estétől reggelig fűtöttünk, biztosítva a megfelelő hőmérsékletet. napközben viszont — amikor felmelegedett a levegő — nem kellett fűteni. mert így is tartottuk az előírt hőmérsékletet. Szakaszosan fűtöttünk tehát, de biztosítottuk a 20 fokot a lakásban. s így a pótfűtési díjat teljes egészében jogunk van felszámolni. (tóth)
