Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-10 / 265. szám
Kárász tízért, ponty húszért Ha csak apró lépésekkel is... Hiris Harsányban A tavak Harsány fölött úgv rejtőzködnek a hegyek ölében. mintha évezredek óvnák őket. Harsány Mis- kolctól időben félórányira, ha busszal mérjük: kilométerekben 15 kilométerre van. Csodálatosan szép a táj, szinte mindent kínál, hegyet, vizet, levegőt, ami a közeli nagyváros parkjává tehetné. A harsányi Petőfi Termelőszövetkezet tavai termelési területek. amelyeknek mázsákban mérhető termése, termelési terve van. És hogy ne sántítson nagyon e hasonlat, ezen a ..földön’’ is most van a betakarítás. * Míg pariig ér a háló. Az iszapot holnap érzi a láb... Kép: tűz ég a gáton, a nyer« fűzfa keserű füstje felhő a felhős ég alatt. Az emberek téli gúnyája otthonosan olvad a télies szürkeségbe, mert valóságos kis tömeg nyüzsög a gáton. Embertömeg, hordókkal, ládákkal rakott szekerek. Andrássy Gyula, a termelőszövetkezet főállattenyésztőjc; — Az első húzáskor többen is * voltak. Igaz, a halgazdaságunk kicsi. Még az állattenyésztésen belül sem Jellemző: van, mert a természeti Jelenségek kínálták, hogy legyen. — Nyereséges? — Mindent összevetve az. Kerül innen hal az üzemi konyhánkra, tagjaink asztalára, s eladásra is kínáljuk. Tavasszal S3 engedték, de a gát végére már neve lett minden kicsi halnak...” * Révész Imre főhalász: — Ügy alakult, hogy a lehalászást Imre-napon kezdjük. Tűző nyárban lehetne szebb, de a halásznak a hideg kell. A halak innen a közeli telelőkbe kerülnek. Onnan szállít link a Tiszavirág csárdának, heiente öt mázsát. Ez a miskolci piacunk. — A gazda szemével milyen a termés? — Nézze meg: beteg halat itt nem találni. Az állomány egészségére nagyon vigyázunk, mert ha jó a hal, akkor nem lehet baj a terméssel sem. * A tó vizében, combig érő csizmákban emberek húzzák a hálót. A végtelen szürkeségben, a megsoványodott tóban parányi figurák birkóznak a holnap majd fájni kezdő iszappal. — Halászok? — Igen és nem. Ipari munkások, bejárók, a feleségeik dolgoznak nálunk. Évek óta várják ezt a napot, szabadságot vesznek ki ilyenkor... Székely Béla. aki nem halászott, csak a halakat szállító szekér bakján ült, mondta: — Engem is fényképezhetnek, de azok, akik bent vannak, azok az igaziak. Nekem a hátam, mögött zenélnek a halak, nekik előttük muzsikálnak. A negyvenméteres hálót, vagy húszmázsás élő teherrel. a partig húzzák. Több, iránt órányit voltak az égető hideg vízben, és dicsérték a hideget, mert az a jobb a halnak. Mi csak álltunk a parton és néztük őket. de amikor kortynyi pálinkával megkínáltak. az már akkor nagyon jólesett. 4- Nem üst. Mérleg. Idén 120 mázsa halat rámák a tótól (bartha—illésy) mázsa keinyaras pontyot telepítenünk a lóba, A területünk különben 47 hektár. Korábban telepítettünk amurt, mert erő« volt a nádasodé«. „Betettünk” a vízbe idén tízezer darab harcsaivadékot is. Sok ugyanis az úgynevezett szeméthalunk. Különben számoktól függetlenül: a falu, a szövetkezel életéhez ezek a betakarítási napok már szime hozzá tartoznak. Ilyenkor hal fő, sül, minden második házban. Van valami ünnep jellege ennek, és ha van, akkor az már önmagában is nyereség. * Kárász tízért... ponty húszért. Nem valamiféle olcsó vásár. Am feltűnően jókedvű vásár. Kádas Imre kárászt vesz brigádvacsorához, Jancsó Béla úgy időzítette rokoni látogatását, hogy Imre napjára Harsányban legyen. Ö csak hat, de Kádas Imre húszkilónyi kárász- 'ponty keveréket vitt el. A héttői nap legkisebb vásárlója. a hatéves Kocsis Emília viszont parányi műanyag vödrébe négy darub pici halat kért. Igaz, fizetni nem Válogatás és halpiac, Nem is kicsit ünnep... (Solymos László }elvételei) Városias belvárost! Mintha az urbanisztikai világnap inspirálta volna, e hét szerdája Miskolcon gazdag volt várospolitikai, városfejlesztési eseményekben. Délelőtt — amint arról már beszámoltunk — a városi tanács végrehajtó bizottsága vitatta meg az elmúlt tíz év fejlesztési munkáját, és adott hasznos javaslatokat a tizenöt évet felölelő tervkoncepció kidolgozásához. Délután pedig közös tanácskozáson cserélt eszmét a városi pártbizottság várospolitikai munkabizottsága a Magyar Építőművészek Szövetsége helyi csoportjának tagjaival. így, vagy úgy, mindkét tanácskozáson szó esett egy olyan témáról, amit Miskolc jövőjét latolgatva, senki sem kerülhet ki: mi lesz a sorsa a város centrumának? Szerda délután Károlyi István, az ÉSZAKTERV városrendezési osztályának vezetője részletesen ismertetett egy tervprogramot, mindjárt hozzátéve. hogy ez a sokadik, amióta elhatározták a történelmi városmag rekonstrukcióját. Félő, hogy ez is elődeinek sorsára jut, mivel: „Most sincs mögötte komoly kivitelezési szándék.” Indokolt-e a borúlátás? Részben érthető a város- rendező pesszimizmusa, ám a majdnem ötórás vita arra enged következtetni, hogy a várospolitikusok, tervezők többsége hisz abban, hogy a sokadik, de minden eddiginél jobb program megvalósul. Persze nem egyik napról a másikra. A legszerényebb becslések szerint is 20—25 év kell ahhoz — figyelembe véve anyagi lehetőségeinket —, hogy újjászülessen a Széchenyi út és környéke. Csak apró lépésekkel lehet haladni, hiszen a város- fejlesztők központi feladata továbbra is a tömeges lakásépítés marad. Ez azonban nem azt, jelenti, hogy., a több évtizedes késedelmet tovább növelhetjük. A rekonstrukció elodázhatatlan, hiszen számos olyan ház roskadoHárom napig, Gödöllőn Saját helyzetükről tárgyalnak Fiatal agrárszakemberek országos tanácskozása kezdődött ma a gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen. A háromnapos tanácskozás mint. egy 100 résztvevője a többi között megvitatja: melyek az ifjú mezőgazdasági szakemberek pályakezdésének, munkahelyi beilleszkedésének, közéleti aktivitásának tapasztalatai, fejlesztésének lehetőségei. Tárgyalnak arról is. hogyan segíthetik még eredményesebben' a környezetükben dolgozók szakmai képzettségének, műveltségé, nek növelését, A tanácsko. zásra három szocialista» or. szagból — Csehszlovákiából, Lengyelországból és az NDK- ból is érkeznek vendégek. Honnan-hová utazunk? A címben feltett kérdést vizsgálják november 13-tól december 15-ig a főváros egész területén a Budapesti Közlekedési Vállalat szakemberei. A fővárosban utoljára 1966-ban volt ilyen, úgynevezett célforgalmi felmérés, amelyet a világ nagyvárosaiban 10—15 évenként tartanak. Az idei számlálás célja: az elmúlt több mint egy évtizedben megváltozott utazási szokások, irányok és igények pontos számbavétele. zik Miskolc központjában, mely ha nem is bír önálló építészeti értékkel, még csak nem is műemlék, de kedves az itt élők szivének, és megőrzésre érdemes. Csak ezekkel együtt menthetjük meg a régi Miskolc hangulatát utódaink számára. Ezeknek az épületeknek a tekintélyes hányada azonban ma már nemcsak tatarozásra, hanem teljes felújításra szorul. Sétálóutca Mi jellemzi a legújabb rekonstrukciós programot? Mindenekelőtt az, hogy hasznosítja az összes eddigi terv legjobb gondolatait, köztük a tavalyi országos pályázat eredményeit. A másik jellemzője. hogy mindent meg akar menteni, konzerválni, ami arra érdemes. Végül, de nem utolsósorban: a tervezők a város legértékesebb területén viszonylag kevés — 4000 — lakást kívánnak felépíteni, 2200-at pedig rehabilitálni, azaz felújítani. Ezzel szemben 3000 régi otthont lebontásra ítéltek, ösz- szegezve: nem lakáscentrikus a rekonstrukciós terv. Az új létesítmények többsége Miskolc és a régió kiszolgálására hivatott közintézmény lesz. Köztük egy nagyméretű művelődési ház. új mozi, boltok, szolgáltatóházak. ,._A...Széchenyi utat sétáló- és bevásárlóutcának szánják a tervezők. A forgalom elterelésével az első léoésben csak a villamosközlekedést hagynák meg a főutcán, a másodikban ezt is átvinnék egy olyan — ma még csak részben kialakult vonalú — útra, mely az északi tehermentesítő út és a Széchenyi út között húzódna. Távolabbi elképzelés: ezen a vonalon a föld alatt futnának a villamosok. „Parkolj és menj tovább! ’’ A tervezők igen gazdaságosan bánnak a területtel, de ez nem zárja ki, hogy tágas terei is legyenek a belvárosnak. Ezek közül egyik a Tanácsház tér, ahová az elképzelések szerint a városi tanács új épületét és a belvárosi szállodát helyeznék, úgy, hogy kilátás maradjon az Avasra. Magukévá tették a világszerte hódító jelszót: „Parkolj és menj tovább!” A centrumba vezető utak mentén nagyméretű — részben föld alá süllyesztett — parkolókat alakítanak ki a személykocsik részére. A belvárost így csak tömegközlekedési eszközökön vagy gyalog közelilheti meg, aki az intézményközpontokba, boltokba igyekszik. Még sokat lehetne beszélni a koncepcióról. Ha nem is értettek egyet minden gondolatával a tanácskozás résztvevői, azt senki sem vitatta, hogy továbbfejlesztett változatát magáévá teheti a város közvéleménye. Ehhez persze az szükséges — hangsúlyozta a vitaösszefoglalójában Kolláth Sándor, a városi pártbizottság titkára —, hogy széles körben ismertessék elképzeléseiket a tervezők. es fogadjanak szívesen minden hasznosítható javaslatot. (békés) Autók a Népkertben?! A nevezetes közhely — amelynek mindig is az ellenkezője volt az igaz, tehát a kivételek nem erősítik, hanem clöbb- utóbb érvénytelenítik a szabályt — egyik délelőtt jutott eszembe a Népkert melankolikus fái alatt, midőn röpke egy óra alatt tizenhárom különféle gépjármüvet számláltam meg a park sétaútjain. Csak a pontosság kedvéért: egy zsigulis fiait'hozta homokozni, két zsigulis ismeretlen (?) célból a nepkerti sörözőt kereste fel, egy skodás a jégpályát jött megnézni. kel állami Volga a sportcsarnokba szállította utasait, és végül háromszor fordult két ZIL teherkocsi, amelyek a műjégpálya gépháza elől hordták a törmeléket — a parkon át. Égy gondolom, senki nem vitatja: nem helyes, ha egy kétszázezres lélekszámú, erősen szennyezett levegőjű iparváros egyetlen belvárosi parkjában háborítatlan gépjárműforgalom zajlik. Mégse ítélkezzünk elhamarkodottan a nyilvánvaló környezetrombolás — ezenkívül közlekedési kihágás — dolgában: mint látni fogjuk, bonyolult, ahogy mondani szokták, történelmi okokkal állunk szemben, Valamikor — vagy húsz eve, amikor még esemény volt, ha jött egy autó — hetente egykét teherkocsi hajtott, át a parkon, a sört vitte a nevezetes sörözőbe. Azóta a Népkertben is megnőtt a sörfogyasztás, valamint a sört (bort, pálinkát) mérő helyek száma, ugyanis a MÉMTE-sportházban is kaphatók eme „sportszerű” italok naponta 14—21 óra között. Ez érthetően megnövelte a Nép- kertbe irányuló teher- és személyforgalmat. Volt egy pillanat — mint annyiszor a magyar történelemben —, amikor lehetett volna valamit tenni. Arra gondolok, hogy a sport- csarnok és a könyvtár megközelítésere épített utat kétszáz (méterrel megtoldva, a MÉMTE-sportházat, a sörözőt és az időközben elkészült műjégpálya-gépházat is be lehetett volna kapcsolni a legális úthálózatba. A pillanat azonban elszállt, a jégpálya elkészült, az út elmaradt, s a parkban időnként már közlekedési dugók is kialakulnak. A kivételből szabály lett, autóval jönnek a parkba a sörösök, a sportolók, a szerelmespárok, s néhány napja a korcsolyázók is. Üjabban szabályos autócsordák vonulnak esténként a sötét Népkerten át. A park rendjét — további fennmaradása érdekében — helyre kellene állítani, ám ez nem lesz könnyű, amíg a magánminőségben szabálysértő állampolgár hivatali minőségben szabálysértőkre mutathat. (pusztai)
