Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-08 / 263. szám

€ Munkáslakások, ételgyár, fürdő, felújítások Most sem lesz fagyszabadság Felkészült a télre a MIEP Ha nem is zavartalanul, ám már javában tart a télre való felkészülés a Miskolci Építőipari Vállalatnál. Min­den lehetőség adott ahhoz, hogy a vállalat dolgozói vé­gigdolgozhassák a téli év­szakot is, nem kell ezen a télen sem fagyszabadságra menniük. — Melyek a téli felkészülés legfontosabb mozzanatai? — kérdeztük Dudla Balázs főmér­nököt. — Két részből álló részle­tes téli felkészülési tervet ál­lítottunk össze, határidők és felelősök megjelölésével. A terv egyik része a munkák téli végzése műszaki feltéte­leivel, másik része a téli munkák szociális feltételeivel foglalkozik. A terv gyakorlati megvalósítása már javában tart, számos tennivalót mái megvalósítottunk, míg mások megvalósulóban vannak. — Tudjuk: ha májusban Komlóstetőn újabb 57 lakást át akar adni a MIÉP, télen is fo­lyamatosan kell dolgozni... — így is készültünk. Dol­gozóink télen az A—4-es épü­letben végezhetik tennivalói­kat. Sikerült szót értenünk a TIGÁZ-zal. hogy ebben az épületben végleges nyomvo­nalon biztosítson gázt minden egyes lakásba. A MIK-től át­vettünk 57 darab használt gázkonvektort, amelyeket a TIGÁZ szerelt be. Ezekkel az ideiglenesen üzembe helye­zett fűtőkészülékekkel mind az 57 lakás belső fűtését biz­tosítjuk. Téliesítjük Komlós­tetőn a habarcskeverő tele­pet is, gondoskodunk gőzről, így az anyagkeveréshez is megfelelő hőmérséklet állhat rendelkezésre. Felülvizsgál­tuk az ott levő felvonulási épület fűtési rendszerét, üzembe helyezünk 9 darab villanybojlert, s így dolgo­zóinknak is megfelelő szociá­lis körülményeket teremtünk. — Fontos munkaterülete a vállalatnak a Szabadság gőz­fürdő is. Itt dolgoznak-e majd télen? — A Szabadság fürdőnél még kedvezőbbek a téli mun­kavégzés feltételei, hiszen a fűtési alaphálózat rendelke­zésre áll. Tervszerűen hala­dunk a munkákkal, novem­ber 30-ra átadjuk az uszodai részt Télen a kádfürdő, súlyfürdő és gőzfürdő ré­szeken fogunk dolgozni. A téli munka előbbre hozhatja a Szabadság gőzfürdő felújí­tási munkálatainak befejezé­sét. — A vendéglátók aggódnak: vajon téliesíthető-e a miskolci ételgyár építkezése? — Mindenképpen, noha ko­molyabb gondjaink vannak. A fűtést itt is végleges rend­szerrel, végleges kazánnal oldjuk meg. A Miskolci Ven­déglátóipari Vállalat, a be­ruházó is közreműködött ab­ban. hogy a TIGÁZ megépít­se a kazánház üzemeltetésé­hez szükséges ideiglenes gáz­vezetéket A nagy gondot a Dorog-típusú nyílászárók hi­ánya okozza vállalatunknak. Még ez év januárjában meg­rendeltük, a szállító két hét múlva vissza is igazolta. Idő­közben azonban más, fontos megbízásokat kapott, ame­lyeket a mi megrendelésünk elé kellett sorolnia. Ez oda vezetett, hogy a mai napig még egyetlen nyílászáró sem érkezett meg. Most olyan ígé­retet kaptunk, hogy az első szállítmány november 10-re Miskolcra ér. Amennyiben ez így lesz, még be tudjuk épí­teni őket. — Télen végzik-e a MIK-la- kások felújítását? — Igen, ezt a munkát sem hagyjuk abba. Ha olyan he­lyen dolgozunk, ahol a lakók bent laknak, a fűtés, a me­leg biztosítása értelemszerű­en nem okoz gondot. Az üres lakásokban pedig hőlégbefú- vókat helyezünk el. Gondos­kodunk arról is, hogy a ha­barcskeverő üzem és az elő­készítő télen is dolgozhasson. — Említette, hogy a téli fel­készülési terv határidőket, fe­lelősöket is rögzít. Lesz-e szá­monkérés is? — Már meg is kezdődött. Néhány nappal ezelőtt jóma­gámnak is be kellett számol­nom a szakszervezeti bizott­ság előtt arról, hol tartunk a tervfeladatok végrehajtásá­val. « (nyikes) Pálca a város fölolt * Fürdött az alagút... A Fővárosi Közterület fenntartó Vál­lalat dolgozói mintegy 400 kg nagy hatású, folyékony mosó­szer felhasználásával „megfürdették” a várhegyi alagutat. (E. Várkonyi Péter felvétele) Nincs mit ünnepelni. A városépítés világszerte súlyos gon­dokkal küzd, a gyors városiasodás kikerülhetetlenségének és a városi élet ismétlődő zavarainak szorításában már-már megoldhatatlannak látszó feladatokkal kerül szembe. Nin­csenek tehát irigylésre méltó helyzetben a városépítészek és a városrendezők. Így az immár hagyományos megemlékezés november 8-án, az urbanisztikai világnapról, inkább afféle tudomásulvétele e rendkívüli kihívásnak; jelzés, hogy a tár­sadalom elismeri a részleges eredményeket, számon tartja az érdemeket. Ha így közelítjük meg a városépítés mai gondjait — ide értve a versenyfutást a hatványozódó anyagi terhekkel —. akkor még, nem feledve a tárgyilagosságot, tán dicsekedhe­tünk is. Azzal például, hogy az alkalomból nálunk odaítélt Hild-emlékérem mindig valami dicséretre méltót jutalmazott, bármelyik városunk kapta is az eddig kitüntetett tizenhá­rom közül. Most — Nyíregyházával és Kőszeggel — tizen­ötre emelkedik a számuk, és nem titok, hogy az érmet még nélkülöző városokban is akad szerencsére egy és más urba­nisztikai teljesítmény, amely kiérdemli az elismerést. De hát mi is az a probléma, amellyel bizony csak ritkán küzdenek meg teljes sikerrel a városépítők, városrendezők? Röviden szólva, az ember közérzete, amelyre, jól tudjuk, minden vonatkozásban nagy hatással van a lakás, a ház, a városrész adta környezet és ezzel összefüggésben egész élet­keretünk. Hadd jegyezzük nyomban meg: nem elsőrendűen annak függvénye ez, hogy vajon régi házban, hagyományos környezetben élünk-e, vagy egy új keletű lakótelepen. Emeb­ben is, abban is lehetnek jobbak vagy rosszabbak az adott­ságok. A környezeti problémák, bár nem egykönnyen, min­denütt megoldhatók, az ember régi városban is, újban is érezheti kényelmetlenül magát, vagy pedig, szerencsés eset­ben, igazi otthonra lelhet. Ezért kutatják manapság a szak­emberek nemcsak az új városok építésének jobb útját-mód- ját, hanem legalább ilyen erővel a régi települések ésszerű újjászervezését és újjáépítését. Termel a lörőmű Nyékládházán A nyékládházi kavicsbá­nya új törő- és osztályozó műve rövid próbaüzemelés után a napokban megkezd­te a folyamatos termelést. A korábbinál is finomabb, mo­sott és tört kavicsból évente 800 ezer köbmétert állítanak elő, amely betonelemgyár­táshoz és útépítéshez alkal­mas. A bánya rekonstrukció­ja részeként üzembe állított, 22 milliós költséggel épült, magyar gyártmányú beren­dezésekkel dolgozó üzem méé az idén 140 ezer köb­méter, kifogástalan minősé­gű alapanyagot ad az épí­tőiparnak. AKPM készül a télre November közepén a jár­művezetők még az őszi köz­lekedés nehézségeivel, köd­del, esővel birkóznak, de a KPM Közúti Igazgatósága már a télre készül. A követ­kező hónapok, a téli időszak üzemeltetési és forgalombiz­tosítási feladatait Miskolc és a megye a távolsági közle­kedésben érdekelt vállalata­inak, a tanácsoknak a képvi­selőivel november 10-én be­szélik meg. Hatvan év A HCM és a Cementipari Gépjavító Vállalat szocialista brigádjai az elmúlt évtizedek történetéből szellemi vetél­kedőt rendeznek 60 év cím­mel. A többlépcsős játék elő­döntőjét november 9-én, dél­után 3 órakor tartják a vál­lalatok tanácstermeiben. ' Az urbanisztikai világnap mindkettőre — és a két feladat szoros összefüggéseire — ráirányítja a figyelmet. Nem vé­letlen, hogy a most kitüntetett Nyíregyháza elsősorban hal­latlanul gyors fejlődéséért és az ebből, származó feladatok jó megoldásáért, Kőszeg pedig a település értékes hagyomá­nyainak példás megőrzéséért szerzett elismerést. A személy szerint kitüntetettek egyike építészmérnök, a városépítés egyetemi oktatásának és tudományos kutatásának kiváló­sága, másika Sopron város immár húsz éve posztján mű­ködő tanácselnöke. E húsz esztendő során Sopron kivirá- goztatta legszebb ódon házait, utcáit és közben sikerrel meg is ifjodott. De ne feledjük, ha sok szép eredményt mutathatnak is föl városaink az értékek megőrzésében, a helyreállításban és az építésben, temérdek munka vár a városépítőkre. Nem elég, hogy még a mennyiséget illetően sem jutottunk a vé­gére a lakásépítésnek — minőségi elképzeléseinkről nem is beszélve —, ezzel párhuzamosan az egész települést és csak­nem minden városunkat lakhatóvá kell tenniük. Természe­tesen a kor sőt hovatovább a jövő század követelményei szerint. Hogy mit értünk azon: lakhatóvá tenni? Azt, hogy nap­jainkban, miközben gyors ütemben városiasodik az ország — a maga módján a falu is —, miközben százezrek, vagy mondjuk bátran, milliók újítják föl, rendezik be otthonu­kat, az egész társadalom is újra rendezkedik, berendezke­dik! Mai, alaposan megváltozott igényei szerint. Dé a mostaninál gyorsabb ütemű előrehaladásra aligha számíthatunk. A városépítésben már csak azért sem, mert rendkívüli szervezettséget, összehangoltságot kívánó munka. Persze, az ember, ha úgy hozza a sorsa, csupán „négy fa­lat” akar, és valami tetőt a feje fölé. Aztán következik a többi Nem azért, mert hálátlan, vagy telhetetlen, hanem mert a mában él és úgy szeretne élni, ahogy a mában lehet, illik, kell élni. Olykor csupán sejti, hogyan. Ezért is figyel a városrendező vezénylő pálcájára. BALOG JÁNOS A Rádiótól kérdezték — a DH válaszol Történetek az országúiról Bóbiskol a busz. A hátradönthető ülése­ken f iatalok, a nem döntött üléseken időseb­bek szunyókálnak. Távolsági járat Miskolc és Debrecen között. Hajnalban indul Deb- cenből. — De gyönyörű környéki Polgárt hagytuk el éppen, valamennyi köd is volt, a gyönyörűséget nem is fedezte fel más, mint a hetvenkétéves Paál Jen' bácsi. — De szép ez az út! Jenő bácsi negyven évig volt út őr. őmá így mondta, bárha a nacionáléjában az Ú1 kaparó beírás szerepelt. Néztük az utat, ami csudaszép. félálombc riadva barátkoztunk a reggellel. Jenő bács kéretlen mesélt. Arról, hogy mit csináltak a tankok ezzel az úttal negyvenötben. Ar­ról, hogy huszonöt kilométert is bejár1 egyetlen napon, de nem sétálva, hanem tar­goncával és lapáttal a kézben. — Csuda szép út... Egy beszélgetést elég elkezdeni. Sok ern­tet között mindig akad, aki folytatja. Előbbi témánk maradt az út. Polgár és Leninváros között a megyehatárnál vicclapba illő szto­rit meséltek: — Egy időben festették az utat a Hajdú megyeiek és a borsodiak. Ezeket az útfele- zöket festették, és mind a két gépkocsi el­ment addig, hogy a sofőrfülke elérte a me­gyehatárt. De csak addig. A megyehatáron így festetten maradt két autóhossznyi, vagy tíz méternyi terület... Nevettük a történetet. Paál Jenő bácsi erre mesélni kezdte, hogy ő min csodálko­zik: — Egy-egy útjavítás után, amikor min­den kész, jönnek az ellenőrök. Sárga au­tókkal, fúrókkal. Ahol leállnak, ott kereszt­be az úton fúrnak vagy öt lyukat. Ebből a furatból nézik, hogy elég-e a kátrány, a kő az útban... A lyulcat viszont sohase tömik be. Amikor kifúrják, egy hurkától!: elég lenne hozzá, meg néhány kilónyi anyag, Hurkatöltö-kezelö viszont nincs kö­zöttük. így hát ottmaradt a télnek ajándé­kul a lyuk. Előbb csak a széle töredezik, a víz búvik bele, a jék csinál fészket ma­gának és tavaszra kész a fagykár. Azt az­tán megcsinálják, és jön az autó, és fúrja a lyukat... Leninvárostól Miskolcig nem hosszú az út. Jenő bácsi leszállt, a beszélgetés belehalt a munkanap előtti néhány perc pihenésbe. Lehet, hogy nemcsak az országúton, és az országúiról jegyezhettem volna fel a •síkhúzó és a lyukfúró történeteket? A tör­ténetek hátterében emberek vannak, gévko- csivezetők, akik a sofőrfülkével mentek el a határig. Tól-ig, Szakemberek, akik min­tavétel közben a fúrástól mentek el az elemzésig. Tól-ig. Nos, ez az írás se szól másról, mint egyfajta tól-ig szemléletről. Egészen pontosan arról, hogy mennyire érezzük magunkat érdekeltnek abban, amit naponta végzünk? A kötelesség határa sza­bott. A hasznos határa viszont nem minden esetben esik egybe a kötelesség határaival. S ez nemcsak egy útra igaz. Sajnos, ez a szemlélet, a szocializmus felépítéséhez ve­zető úton van más-más variációban, más­más hatásokkal és kárral, egy kicsit tár­sadalmilag is igaz. Az utat azóta kifestették. A mintalyuka­kat azóta $em tömik be. Talán egyszer. . . BARTHA GÁBOR A pótfűtés díja, életveszélyes fűtőtestek A Magyar Rádió miskolci stúdiója az elmúlt hétfőn Fórum-műsort rendezett a téli felkészülésről. Az adás. ban nem volt lehetőség va­lamennyi kérdés megvála­szolására. Ezek egy csoport­jával Nyíri Istvánt, a Mis­kolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatóját kerestük fel. flí Sokan kifogásolják, hogy szeptember 21-től október 15-ig — a hivatalos fűtési idény kez­detéig — fűtöttek ugyan, de csak délután 6 órától másnap reggel 8 óráig, s mégis teljes fűtési pótdíjat számláztak fel. Igazságtalannak tartják ezt, s kérdik: hogyan történhet ilyes­mi? — A meglehetősen hűvös ősz miatt szeptember 21-én megkezdtük a távfűtési szol­gáltatást valamennyi érintett bérleményben. A hőmérsék­let-ingadozás, s a nappali felmelegedés indokolta, hogy csak szakaszosan fűtöttünk ebben az időszakban. Ilyen üzemeltetés mellett természe­tes, hogy nem számolhattunk fel teljes pótfűtési díjat, így a kérdést feltevők értesülése téves. Amennyiben mégis töb­bet fizettek volna, mint amennyit ilyenkor kell, pa­naszukkal keressék fel táv- hőellátási osztályunkat. Mikor cserélik ki a bér­házakban az életveszélyes, 14— 15 éves, gázzal üzemelő fűtőtesteket, s kit térijei azok költsége? Mi nyugdíjasok va­gyunk, s az ilyen nagy költ­ségek viselését vállalni nem tudjuk — írja levelében Jer- nei István, a Pozsonyi u. 37. szám alól. — Az ide vonatkozó rende­letek értelmében két esetben cserélhetjük le a készüléke­ket. Az első eset, ha az épü­let teljes felújításra kerül, a második pedig akkor követ­kezhet be, ha a gázüzemű fűtőtest hibája gazdaságosan már nem javítható. Az elő­zőről egyelőre nincs szó, vi­szont ha az utóbbi eset áll­na fenn, ezt kérjük, jelezzék nekünk. A költségekről szól­va: az épület felújítása kap­csán létrejött' készülékcsere a MIK-et terheli, míg a máso­dik esetben a költségeket fe­le-fele alapon a vállalat s a bérlő viseli. Sajnos ilyen esetben a nyugdíjasoknak sem tudunk kedvezményt biztosítani. £) A felső emeleteken mindig meleg van — sokszor az utcát fűtik, mert alaposan kell szel­lőztetni —, ugyanakkor a föld­szinti lakásokban fagyoskod­nak. Miért nem tudják meg­oldani az egyenletes hőelosz­tást a lépcsőházon belül? — kérdezte Horváth Andrásné a Dankó Pista u. 25. szám alól. I — A probléma az egycsö­ves fűtési rendszer bevezetése óta áll fenn. Az ilyen rend­szernél ugyanis a legfelső emeleten érkezik a lépcső­házba a meleg víz, s ahogy halad lefelé a radiátorokban, úgy hűl le. Ebből adódik az­után a hőmérséklet-különb­ség Persze, ezzel a rendszer­rel más gondok is vannak, ezért már folyik a korsze­rűsítése, egyes helyeken már megfordítottuk a folyamatot, azaz az alsó szintről megy felfelé a meleg levegő. Ter­mészetesen mindettől függet­lenül valamennyi lakásban meg kell lenni a minimális 20 foknak. Ha ez a hőmér­séklet nincs meg Önöknél, ké­rem, a 15-265-ös telefonszá­mon jelezzék, s szakembere­ink megvizsgálják, mi lehet eM*k az oka. T. 2. i

Next

/
Thumbnails
Contents