Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-28 / 280. szám
Kenyerem, kenyered Kedves Miniszter Elvtárs! Néhány hónapja a televízióban. Ön egy néző kérdésére válaszolva elmondta, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium sohasem adott olyan utasítást, miszerint a kenyér rendeletben előírt, kőtelező csomagolását meg kell szüntetni. Igaz — mondta Ön a tevében — az 1973—74-es papír- drágulás idején ésszerű takarékosságra kérték a belkereskedelmet is, de ebből akkor sem következett a kenyér és más élelmiszerek csomagolásának korlátozása, amióta pedig ismét olcsóbb a papír, semmiféle hivatkozási alap sincs a miniszteri rendelet megszegéséhez. Tehát — ismételte meg ön ekkor, úgy láttam, kissé már idegesen, mint amikor az ember huszadszor mondja ugyanazt — a kenyeret é*i minden pékárut változatlanul tisztességes*« be kell csomagolni minden magyar élelmiszer- boltban. Szavaiból arra következtettem,! hogy ez a kenyércsoma- golósdi önnek szívügye, ezért kötelességemnek érzem elmondani, hogy a kenyeret, sajnos, azóta sem csomagolják he. Pontosabban: adnak a veknihez egy 40X40 cni-cs selyempapírt, amely azonban sem anyagánál, sem méreténél fogva nem alkalmas a kenyér felületének teljes és tartós (amíg hazaviszem) befedésére, fin nem mondom, hogy ez mindenütt így van, de ha azt mondom, hogy sok helyen; akkor keveset mondtam. Szeretném gyorsan leszögezni, hogy nekem elsősorban nem az a mondjuk felkilónyi csomagolópapír fárj, amibe nem csomagolták be kenyeremet az elmúlt évek során. Engem igazából az érdekel, hogyan lesz az igenből — nem. Mikor, hol, hogyan: vált át a határozottság, amellyel egy intézkedést hozunk, azzá a megfoghatatlan fél-állapottá, amely a végre-nem-hajtást, látszólag-végrehajtást, nincs- benae-köszönet-végrehajtást szüli? Ha az elmúlt évek néhány „legendás” intézkedésének utóéletét vizsgáljuk, könnyen rátalálunk a kenyércsomagolási rendelet sorstársaira. Emlékezzünk csak. mondjuk a közületi gépjármüveit csökkentéséről, az adminiszlr»tív»létszám- stopról, a kötelező pályairányításról, a vasúti' vagonok ál- láspénzéről, az úgynevezett rögzített áras (olcsó) gyermek- ruházati /cikkek kötelező árusításáról, vagy a mezőgazdasági termékek kötelező felvásárlásáról szóló intézkedésekre. .1«, nemegyszer elhamarkodott Intézkedések is sz.ületnek. Máskor olyan erős érdekekbe ütközik egy-egy rendelet, hogy szigorral alkalmazott szankciók nélkül nem Is várható tőle eredmény. De még mindig III van a harmadik csoport, amikor például senkinek sem érdeke, hogy ne csomagolják be (rendesen) a kenyeret, hanem mindenkinek a fordítottja lenne a jó! Csomagolópapír Is van, utasítás is van. És mégse! Juszt se! És ebben az a borzasztó, hogy ez a munkavállalói, állampolgári fegyelmezetlenség ragályos. Nem csomagolod be a kenyerem? No, akkor úgy vágom oda a teherautó sarkába az új rokamlédat. hogy esik úgy nyekken, Akkor én ma csak 11-kor megyek be a gyárba. Akkor én a bérház tövébe önlöm a szemetet. Akkor tudod, ki lógja a kenyeret becsomagolni? Az Ilyeneknek? És ezzel —, ahogy mondani szokták — a kör bezárul. * PUSZTAI ÉVA *» A KISZ Miskolc városi Bízóitságúnale ütése Nyugdíjban — de nem nyugállományban Hogyan keil szeretni a várost? Beszélgetés Bariba Ernonével a munkáról és többek között a balról A KISZ Miskolc városi Bizottságának legutóbbi ülésére meghívták a város fiatal országgyűlési képviselőjét. Hargitai Ágnest. A Diósgyőri Gépgyár líjúkommu- nistája tájékoztatta a testület. tagjait képviselői tevékenységéről, a töi'vényeiőké- szités mechanizmusáról, a képviselők törvényellenőrzési funkciójáról, az ország- gyűlési bizottságok munka- iáról, valamint városi tanácséig! tevékeríys égéről. A testület a továbbiakban a pedagógus KISZ-bizottság irányító, segítő, ellenőrző tevékeny »égéről, a Lenin Kohászati Müvek kombinált acélműve felett vállalt KISZ-védnökség helyzetéről tájékozódott, végül intézkedési tervet fogadott el az 1979. évi KISZ-válaszfások káderpolitikái és szervezési feladataira. i Lobogózzuk fel épületeinket! Miskolc megyei város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága felkéri a vállalatok, üzemek, intézmények és hivatalok vezetőit, hogy a város felszabadulásának évfordulója tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A zászlódísz december 1— 4. között köszönlse az évfordulót. vállalat első számú vezetője az ifjúsági parlamentre? A kérdésre dr. Juhász György, a Volán 3. számú Vállalat igazgatója válaszolt, a szombaton megtartott fórum után. — A fiatalok már nem úgy látnak, nem úgy gondolkodnak, mint az idősebb, sokat próbált munkatársak. Sürgetőbben feszegetik a szociálpolitikai kérdéseket. Tárgyilagosnak kell lenni; megértetni a vállalati összefüggéseket. Példa a házunk tájáról: a járműpark óriási mértékben megnövekedett, korszerűsödött; de ezt más terület sínyli- meg. Kérdés azonban, hogy mennyire türelmetlenek a fiataljaink. Látniuk kell, hogy épül a leninvárosi új ,üzemegység, az oktatóközpont, s hogy folyam, uban vannak más szociálpolitikái beruházások is. AKI ÉRVÉNYESÜLT A szünetben lázasan készültek a felszólalók. Farkas Gyula az utolsó percig meditált: van-e létjogosultsága a mondandójának. Többen bátorították.' — Nekem személy szerint jó dolgom van. Megbecsülnek, s szerelem, amit csinálok. Huszonegy tonnás Rába kamionnal, nemzetközi jogosítvánnyal járja a környező szocialista országokat. 24 évesen, kamaszos külsővel, de magabiztos megjelenéssel ez kitüntetés. — Nemigen tudok én semmi érdekeset mondani — fogad Bartlia Ernöné, a 7. számú Általános Iskola immár nyugdíjas igazgatója, de kedvesen invitál beljebb. A lakás berendezhetetlenül kicsi szobájában kínál hellyel, amelyet a tervezők — ki tudja, miért — a mai napig is a tekintélyt parancsoló „hall” névre keresztelnek. — Azért ültetem le itt, mert a. legnagyobb szoba a fiatalok birodalmi-., modern kisbútorokkal — mentegetőzik nevetve —, így ez az egyetlen asztal ebben a házban. ahol írni lehet. Kezdeti megilletődöttsé- günkön, kölcsönösen átsegít- ' ve egymást, rátérhetek jövetelem céljára. — Sokan vannak, akik sokat - tettek a közért, ezért a városért, és vannak közöttük olyanok is, akiknek — mondhatnánk így is — nem ez a „főfoglalkozása*'. Ügy érzem, On is ez utóbbiakhoz tartozik. Harminchat évig dolgozott pedagógusként (évekig iskolaigazgató volt), ugyanakkor — mivel készültem „barthánéból” — mozgalmi és társadalmi tevékenységét felsoroló hosszú lista feksz.ik előttem. Tanítani, iskolát vezetni egész embert, és egész napot kívánó feladat. Hogyan lehet még ezen felfii vállalni? — Ahhoz, hogy ezrt meg tudjam magyarázni, az elején kell kezdenem. Tizenkilenc éves korom óta tanítok, egy szabolcsi kisközségben kezdtem, Vitkáti. A felsza— Sok fiatal megszerzi a jogsit, és egy-két éven belül szedi a sátorfáját. Hazamegy a téeszbe, két-háromszáz forintért. Jó fiatalokkal, értelmesekkel lehet csak dolgozni. A felvételhez pedig elég a nyolc általános és kikötés, hogy az illetőnek ne legyen szakmája. Tengő-lengő emberekből kell gépkocsivezetőt nevelni. Milliókba kerül 'a vállalatnak a kiképzés. Itt tudják, a vizsgát leghamarabb letenni; elmennek és háromszáz forintjával visz- szatörlesztik, amibe került. Meg sem érzik. A budapesti Volánnál lábam; a kocsikra felfestették, hogy a pilóták az ifjúsági főnökséghez tartoznak. Ez látnivaloan segíti a munkájukat. A pesti módszer talán nálunk is beválna. Az újaknak nagyon kell a bábáskodás. VALAMIT VALAMIÉRT A mezőkövesdi küldött felszólalásának mottója lehetne: va'umit valamiért. Elvégezlek 90—10(1 ezer forintértékű társadalmi munkát a telep területén, amiért cserébe televíziót vártak. A múlt évben egv vetélkedőre ki is tűzték a* jutalmat, de még mn sem kapták meg. Ök is panaszkodnak a javítási feltételekre, a műhely felszereltségére, a kazincbarcikaiakhoz és a leninvárosi- akhöz hasonlóan. — A témánkat „kilőtték" a beszámolóban — sopánkodik, meg örül is Kardos Győző, a teherforgalomtól. — Hogy mit? Lesz üzemanyagtöltő állomás 1979-re. badulás az én életemben is nagy változást hozott: 44-től szakszervezeti tag, a tanácsok megalakulásakor pedig tanácstag lettem. Manapság sokat hallani a pedagógusok túlterheltségéről, ez akkor eszünkbe sem jutott. Tanítottunk, amennyit kellett, volt rá példa, hogy heti öt- ven-hatvan órát is. És utána még ott voltak a Saabad Föld Téh Esték, az akkori Ennek igazán örülünk, mert évek óta húzódik a rekonstrukció. A kiszolgálással mindig baj volt: sorbanállás. Olykor olyan pocsolyás a környék, hogy a gépkocsivezetők ki sem tudnak szállni, ígéretet kaptunk arra is, hogy a dolomitbányánál javulnak a munkakörülmények. Ahol kezet mosni is luxus. Itt a dolgozók 90 százaléka KISZ-korú. JÓ LENNE EGY VOLÁN-KLUB — Ami elszomorított: nem kaptunk biztató választ, hogy belátható időn belül megvalósul a Volán-klub. Pedig a mi munkánk olyan, hogy ritkán találkozhatunk. Itt nyílna rá lehetőség, hogy a különböző szakmák fiataljai — mondjuk egy gépkocsivezető meg egy szerelő — közelebbi barátságot kössenek. Talán még vállalati haszna is lenne az ismeretségnek. Egy kis futó javításért nem menne át a gépkocsi az adminisztráció' útvesztőin, ha a fiatal gépkocsivezető azt mondhatná a szerelő barátjának: nézd már me" a villogómat... ★ Az ifjúsági parlurpenten intézkedési tervbe foglalták azokat a teendőket, amelyek két évre meghatározzák, mit tesznek az ifjúsági törvény .végrehajtásáért, A párbeszéd — és u közös munka — folytatódik... O. E. idők „TIT”-je, meg a Dolgozok Iskolája, még felsorolni is sok. Gyakran előfordult, hogy az esti előadásokon ott bóbiskolt a hallgatóság soraiban a kisfiam is, mert a férjem is hs..onló munkát végzett, és hol volt még akkor bölcsőde meg óvoda . . . Csak azt tudom mondani, életformámmá vált mindez! — Ügy tudom, l?*$;l-b3n került Miskolcra. Hogyan folytatódott? —. Előbb a Fazekas utcai Általános Iskolában tanítottam. majd a „Palóczy” igazgatója voltam nyugdíjba menetelemig. lSk>8-tól pártalap- szervezeti titkár voltam ugyanitt, és már tizedik éve vagyok az MSZMP városi bizottságának a tagja. — Szereli ezt a várost? — 1 Szeretem, hibáival együtt, de nem szeretem, ha szidják, főként ha olyanok teszik ezt. akik nem is ismerik! Mert nagyon sok miskolci sem ismeri, és mint pedagógus, naponta tapasztaltam, hogy a gyerekek sem. Sokan csodálkoztak, amikor az iskolai kirándulások alkalmával, miskolci városnéző buszra ültettem a miskolci gyerekeket, és megmutattam nekik a saját városukat. Ügy nem lehet szeretni egy városit, hogy a munkahely, vagy az iskola és az otthon közötti „ösvényről” nem térünk le, és nem nézőnk szét. — Mii tari a legfoi><osa hívnak a pedagógus magatartásában, mi a7. a kulcs, amitől niegnyil- i%»k a gyerekek? — Igazat kell mondani, tanítani, és közösséget kell vállalnunk azzal, amit mondunk és teszünk. Én ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy amit mondtam, amögött mindig „ott voltam”... Hogy értse, mire gondolok, elmondanék egy esetet. Egyszer alkalmam volt végighallgatni egyik kolléganőm óráját. Biológiaóra volt, a téma pedig a hal. Nagyon jó és tartalmas óra volt, pontos és lé- nyegretörő, egyszóval mindenről szó esett, amit egy általános iskolai élővilág órán a halról el lehet és el kell mondani. Befejezésképpen a kolléganőm a halnak táplálkozásunkban betöltött, mind fontosabb szerepéről beszélt, és minél több halétel fogyasztására buzdította a tanulókat. Az elhangzottak szemmel láthatóan nem túlzottan lelkesítették a gyerekeket. Mikor az óra végeztével ketten maradtunk a teremben. megkérdeztem: — ügye, te nem szereted a halat? — Döbbenten nézett rám. — Honnan tudod?! — Nem tudtam, csak megérez- tem. És a gyerekek meg jobban megérzik az ilyesmit... * — Most, hogy nyugdíjas lőtt, sok minden megváltozott. Több a s/abad idő, kevesebb a munka. Hogyan tervezi a jövőt? — Továbbra is végzem a munkámat az MSZMP- városi bizottságának tagjaként, és egyre többet foglalkozom a gondolattal, hogy nézek magamnak valami munkát a népfront háza táján. Mert nem való nekem a tétlen» ség ... KISS JÓZSEF Izgul-e az igazgató? Ifjúsági parlament pilótáknak, Izgul-e, és egyáltalán ho4 •fc Buldózer a tetőn, avagy: bgitjál: a Bagolyvárat (Agotha Tibor felvétele)
