Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-27 / 279. szám

Labdarúgó NB II Verejtékes Honvéd-győzelem, kikapott a nagy lövést eresztett meg, Gu­lyás a léc alól bravúrral szögiéi­re mentett. A felidó közepén azután alább­hagyott a lendület, egyre több lelt az átadási hiba mindkét ol­dalon ellaposodott a színvonal. A 32. percben Móricz hozta hely­zetbe magát a jobb oldalon, be­adott, Oláh a jobb felső sarok felé fejelte a laodát, Gulyás sze­rencsésen tenyereire szögletre a labdat. Nagy helyzet! A 3ó. perc­ben Magyar 25 m-re a kaputól kezezett. Szűcs 1. a sorfáiban helyezkedő Móricának gurította a labdát, aki Petrovics elé tálalt, de a nagy erejű, jobb alsó sarok­ba tanó Petrovics-lövést Gulyás másodszorra mentette. Egy perc múlva Szűcs II. húzott el a jobb oldalon, a 16-os vonalán oelül lerántották — akárcsak szomba­ton Mohácsi — közvetett szabad­rúgást ítélt a bíró. A kivágott labdával Lipták iramodott meg. Szűcs I. nagyot hibázott, egyedül futhatott kapura, de körülmé- nyeskedett, s 10 m-ről magasan fölé lőtt. Fordulás után nem kis meg­lepetésre a csabaiak vették át a kezdeményezést, a l-ionvéd egyre többet kapkodott. Ébresztő! Ri­adó Honvéd! — hangzott a néző­térről, teljesen jogosan. A 60. percben Gregor jobb szélről lőtt középre, Móricz 6 m-ről perdí- tett kapu mellé. Az ellenakciónál ismét Szűcs I. hibázott nagyot, Lipták ismét kiléphetett, nagy helyzetbe került, de ügyetlenül a kivetödő szögedi kezébe pasz- szolt. Óriási gólhelyzet volt! Tel­jesen kiengedett ezután a Hon­véd, ezt észrevéve egyre-másra támadott a békéscsabai együttes. A 67. percben Szűcs II. minta­szerűen húzott el a jobb oldalon, belövése a gólvonal előtt gurult végig, de nem volt érkező csa­tár. Ezzel mintha el is lőtte volna puskaporát a hazai csapat, a to­vábbiakban csak vergődött, anti- íutballt játszott. Ennek a 91. percben vetett végett a Diósgyő­rött először bíráskodó Szentkúti játékvezető sípszava. Labdarúgás Az NB I. 13. fordulójában a tabellát vezető négy csapat kö­zül a Ferencváros Diósgyőrben szenvedett vereséget, s így a DVTK pontszámban beérte a két előtte álló együttest, hiszen az újpestiek is pontot vesztettek. A Bp. Honvéd első félidős jó já­tékkal otthonában tartotta a két pontot, s így ismét a tabella élé­re került. A mögötte levő három csapat között csak a gólkülönb­ség határozza meg a sorrendet. A forduló meglepetése, hogy a Haladás négy gólt rúgva nyert Dunaújvárosban. Eredmények: Bp. Honvécl—Sal­gótarján 3:1 (3:0). Pécsi MSC— Ü. Dózsa 2:2 (1:1), DVTK—Fe­rencváros 1:0 (0:0), Tatabánya— Békéscsaba 1:0 (0:0), Rába ETO —Vasas Izzó l:i (1:0), MTK-VM —Videoton 2:1 (1:1), Csepel—Va­sas 2:1 (0:1). Dunaújváros—Hala­dás 2:4 (1:0), MÁV Előre—ZTE 0:0. az NB i. Állasa: 6. Papp J. SE 17 8 6 3 31-15 22 7. DMTE 17 7 7 3 27-20 21 8. BTASK 17 10 1 6 27-25 21 9. Ózd 17 8 4 5 23-17 20 10. LMTK 17 8 3 6 25-23 19 11. HMSE 17 6 5 6 27-28 17 12. Szarvas 17 5 6 6 18.19 16 13. Lehel SC 17 5 4 8 19-24 14 14. Szabó L. SE 17 4 4 9 13-18 12 15. Gyöngyös 17 4 4 9 16-27 12 16. Gyula 17 4 3 10 13-38 11 17. MVSC 17 3 4 10 19-29 10 18. Sz. MÁV 17 2 6 9 17-32 10 19. Borsodi B. 17 2 3 12 11-31 7 20. Kisvárda 17 1 5 11 12-36 7 A rendkívül alacsony színvo­nalú,' gyenge mérkőzésen a Szö­gedi — Szűcs II.. Szűcs I.. Far­kas. Bakos, Osváth, Ligeti, Petro­vics. Móricz (Palcsó), Gregor (Szilágyi), Oláh összetételű Hon­véd-csapatból senki .sem játszott átlagon felül. TÓTH ZOLTÁN KISVAK DA—MVSC 2:1 (1:1) MVSC: Kun, Varga, Locher, Leiszl. Krémer, Borsos. Kiss. Tö­rök, Fisíer, Egri, Bujdos. Csere: Fister helyett (a 65. percben) Czél. Már az első perc végén gólt kapott az MVSC. Egy jobb ol­dali szög l.etrű gás után a labda a kapu elé ívelődött, a csúszós füvön három MVSC-védő mcTlc'.t e'gurult, és az egyik kisvárdai csatár 6 méterről nem hibázott, 1:0. A 8. percben Kiss szabadrú­gása okozott gondot a kisvárdai kapu előtt. A labda először Egri elé pattant, aki Fist?rhez továb­bított. de Fister labdája egv vé­dőben elakadva és a kapufa se­gítségével az alapvonalon túlra gurult. A 12. percben Kun volt munkában. A 16-os sarkáról rúg­hattak szabadot a kisvárdaiak. ér, a jól eltalált lövést csak bravúr­ral tudta védeni a miskolci ka­pus. Az első negyedóra hazai roha­mai után az MVSC vette át a játék irányítását, de a 40. percig csak mezőnyjátékban volt jobb. Ekkor született az egyenlítő gól. Az akció a vasutasok térfeléről indult, és Kiss—Bujdos—Kiss volt a labda útja. Kiss két védőt is kicselezve 10 méterre közelítette meg az ellenfél kapuiát, és biz­tosan helyezte a hálóba a lab­dát. l:l. Fordulás után az első jelentő­sebb esemény, a 49. percben volt. Az előretörő Egrit Baksa föl­vágta, ezért a játékvezető kiállí­totta a kisvárdai játékost. A 10 főre olvadt hazaiak ellen a vas­utasok rendre vezették támadá­saikat, gólhelyzeteik is voltak, mégis az 59. percben ők kaptak gólt. Egy előrevágott labdára a közéocsatár csapott le, kicselezte a kifutó Kunt, majd kapu felé továbbított. A labda Leisztről még kipattant ugyan, de az is­métlésből már gól lett. Tovább rohamozott az MVSC, három százszázalékos gólhelyze­tük is volt. A 62.* a 75. és a 80. percben. De hol lemaradtak a beadásokról, hol pedig a befeje­zést ügyetlenkedték el. A hátralevő játékidőben külö­nösebb esemény nem történt. Mint Krompaszki Gyula, az MVSC vezető edzője a mérkőzés után elmondotta, a kiállítás nem a hazaiakat, hanem a miskolcia­kat zavarta meg, így hiába ját­szottak a mérkőzés jó részében jobban, mint ellenfelük, nemhogy a győzelem megszerzése, de még döntetlen sem sikerült. A mis­kolci csapatból Kiss, Locher, Krémer játéka emelkedett egy árnyalattal a többiek fölé. w*# jc Zsiborás a gólvonal előtt fekszik, a 4-es számú Major is a kapuban — lesről tehát szó sem lehetett (nem mintha va­laki mondta volna!) —, míg a gólnak örvendő Tatárt és a kezét magasra tartó Magyart a kapufa kissé takarja. Az FTC elleni győztes gól labdája éppen a hálót érinti, a jobb felső sarokban. (Szabó István felvétele) Szombaton délután telt ház volt a diósgyőri stadion­ban. ahol Mohácsi játékveze­tése mellett a következők szerepeltek a forduló rang­adójának két csapatában. DVTK: Szabó — Szántó, Salamon, Teodoru. Kutasi — Oláh. Tatár. Kerekes (Vára- di) — Szalai, Grolmusz (To­kár), Magyar. FTC: Zsiborás — Tepszics, Bálint, Major, Vépi — Ta­kács, Mészöly, Ebedli (Po­gány), Mucha (Giron) — Martos, Szokolai. A korábban közölt összeál­lításokkal szemben a Diós­győr egy helyen kényszerű­ségből változtatott, hiszen Fekete az utolsó edzésen megsérült, s így helyette a most felépült Magyar került a csapatba. A Ferencváros összeállításában meglepetés volt, hogy Nyilasi és Pusztai kiválása után Fridmanszki teljesen védekező felállásban játszatta csapatát, s ebben is Martos volt a kettős ék egyik tagja A találkozó részletei jól is­mertek. ezért csak arra em­lékeztetünk. hogy a szinte végig nagy fölényben játszó DVTK győzelme teljesen megérdemelt volt, s a győ­zelem aránya nagyobb is le­li ett volna. Ezt* igazolja, hogy a diósgyőriek öt alka­lommal találták el a kapu­fát, bár ötödszörre a kapu­fáról a gólvonalon belülre pattant a labda. A gólszerző Grolmusz volt, mint utólag megtudtuk, a sajtópáhclyból ugyanis nem lehetett látni, hogv Magyar, már a gólvo­nalon túl levő labdát segí- .ette beljebb. A gólt megelő­ző akciók során a 17. perc­ben Kutasi, a 33.-ban Grol­musz, majd a 42.-ben Kere­kes találta el a kapufát; a második félidőben pedig, már a 3. percben Szántó lö­vése pattant ki a bal kapufa tövéről. A 32. percben Grolmusz Oláh átadását fejelte a ka­pura, s a labda a jobb ka­pufáról pattant a hálóba. A végig lelkesen és nagy akarással játszó DVTK győ­zelme egyébként nemcsak a kapufák, hanem a helyzetek, illetve a diósgyőri fölény alapján lehetett volna akár nagyobb arányú is. A Fe­rencváros védekező taktiká­ja ugyan alaposan megnehe­zítette a nem egyforma szín­vonalon játszó diósgyőri tá­madók dolgát, a győzelmet mégis teljesen biztosnak le­het nevezni. 1. Bp. Honvéd 13 8 3 2 30-10 19 2 Ü. Dózsa 13 6 6 1 31-18 18 3. FTC 13 7 4 2 28-15 18 4. DVTK 13 8 2 3 22-18 18 5. Tatabánya 13 6 4 3 23-16 16 6. Rába ETO 13 5 5 3 17-12 15 7. Salgótarján 13 5 4 4 22-17 14 8. PMSC 13 5 4 4 12-16 14 9. Videoton 13 4 5 4 14-15 13 10. Csepel 13 3 6 4 19-15 12 11. Békéscsaba 13 4 3 6 10-13 11 12. Vasas 13 4 3 6 20-24 11 13. Dunaújváros 13 4 3 6 18-24 11 14. MTKrVM 13 4 2 7 16-18 10 15. MÁV Előre 13 4 2 7 8-24 10 16. ZTE 13 2 5 6 7-15 9 17. Haladás 13 3 2 8 11-28 8 18. V. Izzó 13 2 3 8 14-24 7 AZ NB II. Keleti csoportjában Nyíregyházán játszották a rang­adót, s itt a listavezető veresé­get szenvedett. Meglepetés, hogy az ózdiak győzni tudtak Szolno­kon. számunkra az is meglepe­tés, hogy az MVSC vereséget szenvedett Kisvárdán; hogy a Kazincbarcika nem tudott győzni Debrecenben; hogy a bajnokság húsz csapata mindössze 15 gólt szerzett, s közülük 9 gólképte­lennek bizonyult. Eredmények: Kisvárda—MVSC 2:1 (l:l). Honvéd Papp J. SE— BTASK/ 1:0 (1:0). Nyíregyháza— DVSC l:o (1:0). Szolnoki MTE— Özd 0:1 (0:0), Leninváros—Borso­di Bányász i:0 (0:0), Szabó L. SE —Szarvas 0:0, > Lehel—Gyöngyös 2:1 (0:0), Gyula—Sz. MÁV 2:1 (0:0), Eger—Hódmezővásárhely 2:o (0:0), DMTE—Kazincbarcika 0:0. A BAJNOKSÁG ALLASA: Bereczkék ismételtek Befejeződött az autósok ügyességi bajnoksága 1. DVSC 2. Eger 2. Ny.-háza 4. SZMTE 5. KVSE 17 12 2 3 32-10 20 17 11 3 3 32-14 25 17 11 2 4 24.9 24 17 11 2 4 34-24 24 17 9 4 4 36-17 22 A megyei könyvtár mel­letti parkolóba érkező autó­sok vasárnap reggel először nem is a már kikészített bó­ják határolta nyomvonalat, hanem „a pálya”, azaz a parkoló talajának minőségét vették vizsgálat alá. Az autós ügyességi versenyek technikája ugyanis nagyban függ a pálya minőségétől, hi­szen jó az, ha az éles for­dulókban csúsztatható a ko­csi, de semmiképpen, ha túl­ságosan is... A ködös, párás idő ellenére a szemlélők többsége elégedett volt a vizsgálódás eredményével, mert a talaj nyirkos volt ugyan, de túlságosan nem csúszott, így jól lehetett „brótszájdolni”, s a verseny­zők némelyike élt is ezzel a lehetőséggel. Annak, hogy mégis kevés volt a látványos, csúsztatásos fordulás, az volt az oka, hogy a rendezők ez­úttal inkább gyors, mint technikás pályát tűztek ki. Ez természetesen azt is ered­ményezte, hogy a nagyobb géposztályok kocsijai idő­eredményeikkel megközelí­tették a technikás ügyessé­giken verhetetlen Trabanto­kat. A legjobb időeredményt ezen a „háromnegyedperces” oályán is egy Trabant érte el Tulajdonosa a kategória- győzelmet is megszerezte. A két futamban lebonyo­lított hatodik fordulóban, mely egyben a miskolci AFIT autós ügyességi baj­nokság zárófordulója volt, 32 kocsi versenyzett. Eredmé­nyük kihirdetése a megyei könyvtár előadótermében zajlott le, ahol az ez évi ösz- szesített eredmények is köz­lésre kerültek, természetesen a győzteseknek és helyezet­teknek járó díjak átadásával együtt. A miskolci AFIT ASC ál­tal rendezett ügyességi (sla­lom) bajnokság 6. fordulójá­nak eredményei: Hölgyek: 1. Takácsné 1:35.8. Hajdú 1:36.4, 3. Bereczkné 1:40.8. 4. Bódiné 1:49.4. 600 kem-ig: 1. Schmidt " :25.8, 2 Bereczk 1:28.3, 3. Bartos 1:29.6, 4. Csorna 1:29,6, 5. Morvay 1:30.1, 6. Réti 1:35.0. (11 induló). 1000 kem-ig: 1. Orosz 1:30.1, 2. Nemes 1:30.3, 3. Schöppl 1:33.5, 4. Takács 1:33.9, 5. Horváth J. 1:34.7. 1000 kent felett: 1. Déri 1:29.0. 2 Szabó 1:30.0, 3. Bar- nóczki 1:30.9‘, 4. Kiücsár :31.1, 5. Pacher 1:31.1, 6. dr. Bajáky 1:32.6 (12 induló). Az ez évi autós ügyességi összetett verseny végeredmé­nye (zárójelben az értékel­hető versenyzők száma): Hölgyek (3): 1. Bereczk Józsefné (Trabant) 111, 2. Ta­kács Lászlóné (Wartburg) 96, 3. Bódi Györgyné (Wartburg) 76 p. 600 kem-ig (4): 1. Bereczk József 102, 2. Farkas Gyula 80, 3. Farkas János 35, 4. Morvái Tamás 31 p. (vala­mennyi Trabant). 1000 kem-ig (6): 1. Nemes András (Wartburg) 71, 2. Orosz Ottó (Fiat 127) 63, 3. Schöppl Ernő (Wartburg) 42, 4 Rácz Sándor (Fiat 127) 40, 5. Takács László (Wartburg) 35, 6. Riczkó Vilmos (Wart­burg) 34 p. 1300 kem-ig (10): 1. Józsa György (Lada) 65. 2. Bordák József (Lada) 51, 3. Pick Zoltán (Lada) 38. 4. Kará­csony László (NSU) 38, 5. Barnóczki Tibor (Lada) 38, 6. Kulcsár Károly (Lada) 30 p. 1300 kem felett (4): 1. dr. Bajáky Gábor (P. Fiat 125) 98, 2. Molnár Gusztáv (P. Fiat 125) 73. 3. Balázs Gá­bor (GAZ 69) 43, 4 Jablon- kai Lajos (P. Fiat 125) 38 p. Az abszolút értékelésben: 1. Bereczk József 102, 2. dr. Bajáky Gábor 98, 3 Farkas Gyula 80, 4. Molnár Gusztáv 73, 5. Nemes András 71, 6. Józsa György 65 p. Az események ismeretében nagy érdeklődéssel tartottunk vasárnap lapszemlét, mert kíváncsiak voltunk arra, hogy a Diósgyőr sikere és az élmezőnyhöz való tartozása milyen visszhangot váltott ki. Meg kellett állapítanunk, hogy a fo­gadtatás meglehetősen eltérő volt, mert akadtak olyan sajtó­vélemények, amelyek egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni a valós helyzetet. Nagyon reálisan értékelt a Népszabadság azzal, hogy cí­mében ezt írta: Figyelem, jön a DVTK! A mérkőzésekről szóló tudósítások „kepfjában” pedig hozzátette: „Csupán Diósgyőrött volt nagy az érdeklődés, joggal, mert az egyre kiegyensúlyozottabb DVTK remek játékkal legyőzte a Fe­rencvárost, s ezzel továbbra is a »nagyok« nyomában van.” A meglepetés erejével hatott viszont a Magyar Hírlap a fordulót összefoglaló cikkének első sora, mely szerint: „A labdarúgó NB 1. 13. fordulójában az első helyért verseny­zők közül csak a Bp. Honvéd szerepelt otthonában.” A kér­dés itt ugyanis az, hogy miért csak az első három helyen le­vő fővárosi csapat számít „az első helyért versengők" közé, amikor a Diósgyőrnek ugyanannyi pontja van mint a Dó­zsának és a Fradinak (miután már minden előtte levővel játszott!) és csupán egy ponttal van lemaradva a Honvéd mögött. Néhány sorral később azonban már másként szól az értékelés: „Pontszámban utolérte a Dózsát és az FTC-t az otthonában eddig veretlen DVTK, és ha így folytatja, akár dobogós helyen is zárhatja az őszt.” Elképzelhető ezek sze­rint, hogy az első hely nem tartozik a dobogós helyezések közé? A Népszava szerint „a forduló várt meglepetését a diós­győriek okozták, akiknek egy potyagól is elég volt az éllovas FTC elleni győzelemhez”. Ha valamit várunk, az ugyebár nem meglepetés, és: egy (akármilyen) gól általában elég szo­kott lenni a győzelemhez, ha az ellenfél nem talál a hálóba. Mindezek ellenére szó sincs arról, hogy kötözködni aka­runk laptársainkkal, csupán arra szeretnénk felhívni a fi­gyelmet, hogy bármilyen helyzet elemzésekor az adott és rendelkezésre álló tényekből, nem pedig a hagyományokból kell kiindulni. Ha egy csapat az élmezőnybe tartozik, akkor az élcsapat még akkor is, ha ez nem egyezik a hagyomá­nyokkal és mondjuk úgy, hogy szokatlan. Meg kell szokni a szokatlant, s el kell hinni, hogy egyre kisebb a különbség főváros és vidék között — és természetesen nem is csak a labdarúgásban. Kétségtelen, a labdarúgásban ez kevéssé megszokott, de ha bekövetkezik, észre kell venni! Mert fel­tűnő volt az is, hogy senki sem titulálta rangadónak a DVTK —FTC mérkőzést, az első és a negyedik helyezett találkozó­ját. Pedig, mint a tabella is igazolja, a mérkőzés — nem is beszélve annak eredményéről — rangadó volt a szó igazi értelmében, mert továbbra is nyílttá tette a küzdelmet az első helyért folyó harcban. Egyébként ennek kimondásától sem szabad félni, hiszen a sportban általában az a szokás, hogy aki egy versenyen, bajnokságban indul, az a győzele­mért száll harcba és senki sem kérdőjelezheti meg azt a szándékát, ha bajnok akar lenni. Kihangsúlyozzuk: Diósgyőr­ben senki sem használta ezt a megfogalmazást, de bizonyo­san elvárja mindenkitől, hogy szereplését eredményei, s nem pedig a magyar labdarúgó-bajnokságok hagyományai alap­ján értékeljék. HORVÁTH KÁLMÁN ''S. N k Megszokni a szokatlant DVTK-FTC 1:0 (0:0) Pénteki beharangozóban 4 pontról beszéltünk, ebből vé­gül is csak kettő lett. Első­sorban azért, mert az MVSC a sereghajtó Kisvárdától ve­reséget szenvedett. Tulaj­donképpen egy sem lehetett volna, ha a Békéscsabai TASK csapata kihasználja kínálkozó lehetőségeit, mert a Honvéd a vezetés után egyszerűen leállt, és ha egy kicsit szerencséje van a bal- szélső Liptáknak, akár két" szer. is bevehettc volna Sze­gedi hálóját. Végül is a Hon­véd nyert, ezzel megerősítet­te helyét a táblázat élcso­portjában. HONVÉD PAPP J. SE— BÉKÉSCSABAI TASK (1:0) 1:0 Családias légkörben, hűvös idő­ben, több száz néző előtt Hon­véd-rohamokkal kezdődött a m ér­kőzés, s a 7. percben már gölt is szereztek a hazaiak. Egy^hosz- szú labdára Móricz rajtolt, a bal­hátvéd Lokoviczki azt hitte, ki­megy az alapvonalon túlra a labda, Móricz azonban megsze­rezte azt, beadott, s az üresen álló Oláh 6 m-ről az üres ka­puba helyezett, 1:0. Móricz lefelé csapódó lövése kerülte el a jobb felső sarkot, azután ismét Móricz adott be, ezúttal a bal oldalon. Gregor megnézte a kaput, lövése azon­ban hajszálra elkerülte az alsó sarkot. Egyre nagyobb lett a hazai fölény, Ligeti lövése per­dült ki Gulyás kezéből a kapu­fára. Ezután Petrovics közeli emelését mentette a kapus, majd újabb Honvéd-helyzet adódott. Percekig nem jött át a felező­vonalon a viharsarki együttes. A 20. percben szűcs I. szerzett lab­dát, társai fedezték, s 25 m-ről

Next

/
Thumbnails
Contents