Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-27 / 279. szám
vezéssel emléktúrán vettek részt. A Hősök teréről induló túra célpontja a csanyiki KISZ-iskola volt. Útközben a fiatalok felkeresték a munkásmozgalom emlékhelyeit. Az emléktúra egyben csapatverseny is volt, ennek eredményhirdetését az esti találkozón tartották meg. A tizenhat csapat közül Mezőkövesd járás fiataljai az első. Mi,skoic járás csapata a második, Miskolc városé a harmadik helyet szerezték meg. Török László, a KISZ megyei bizottsága első titkárának ünnepi beszéde után a találkozó résztvevőinek fáklyásmenete a csanyiki munkásmozgalmi emlékműhöz vonult, ahol koszorúkat helyeztek el. Sz— ★ Arcok a közönségből. (Solymos felv.) Színe és Villognak a színes égők az áruház hatalmas karácsonyfáján, de ismerősöm arca nemcsak a rávetődő fénytől vörös. — Kislányom kinézett magának már hetekkel ezelőtt egy szép kis kocsit a babájának. Balga módon meg is ígértük néki, hogy azt kapja Télapótól karácsonyra. Volt egy kis időm és beugrottam a boltba, alaposabban szemügyre vettem a kocsit. Valóban szép. De mit gondolsz, mennyibe kerül? Ne találgass, úgyis meghaladja a képzeletedet: hétszázötven forintba. Érted? Hetesszázötvenbe! — Ez tényleg csillagászati gr. — Különösen, ha azt is tudod, hogy hétszáz forintért már lehet venni olyan tetszetős .importkocsit — igaz, hogy nyitottat —, amelyikben valódi babát lehet tologatni. Állandóan arról papolunk, hogy a népesedés- politika így meg úgy, hogy a gyerekjátékokat is dotálja az állam.... És akkor van képük ennyit kérni egy játékszerért! Ismerősöm jogos háborgása arra késztetett, hogy szemlét tartsak a játékosztályokon. A teljes igazság az, hogy lehet kapni négyszáz forintért, sőt ennél olcsóbban is játék I babakocsit'. Ám az utóbbiak! — például a négyszáz forintos — mind küllemüket, mind strapabírásukat tekintve gyengécskének tűnnek. Csöppet eem Kicsi kocsik csodálkozom rajta, hogy a picurka mamák azt a szépet, drágát rendelik meg Télapótól. És az sem kétséges, hogy karácsonyig gazdára találnak a csillogó-villo- , gó luxuskocsik, jóllehet a lencsibabák igényeinek megfelelne olcsóbb is. Ismerősömnek is. egy szem lánya van és az egykékre manapság — ahogy mondani szoktuk — ráaggatnák a szülők a csillagos eget is. Okos kereskedőink kitűnően élnek, sőt időnként visszaélnek a szülők áldozatkészségével. Mégsem értek tökéletesen egyet ismerősömmel, aki dühében alaposan eltúlozta a dolgot, és azt a következtetést vonta le, hogy összeegyeztethetetlen a népesedéspolitikai céljainkkal az ilyen árpolitika. Éppen ellenkezőleg! Szerintem nem véletlenül adják drágábban az igényes kivitelű játékkocsit, mint az igazi babának is megfelelő sportot. Én az anyagi ösztönzés okos, mesz- szeható példáját látom ebben. Azt sugalmazzák az árcédulák, hogy nem minden luxussal ellátott egykékre, hanem — bár szerényebb körülmények között felnevelt — sok-sok kisgyerekre , tart igényt társadalmunk. Idáig jutván az okoskodásban. egy ellentmondásba keveredtem. A pszichológusok ugyanis azt vallják, hogy a babázó kislány tulajdonképpen már az anyaságra készül. Némileg leegyszerűsítve e tézist, .azt mondhatjuk tehát, hogy az alvós babák, az igaziaknál is tetszetősebb játékkocsik kedvet csinálnak neki ahhoz, hogy felnövekedvén, tevékeny támogatója, megvalósítója legyen népesedéspolitikai terveinknek. Ha pedig ez így van, akkor mégiscsak olcsóbban kellene adni az anyaszerepre felkészítő já- ; tékákat. Szóval egy pillanatra meginogtam, de tovább gondolván a dolgot, mégiscsak a kereskedelem oldalára álltam. Nem akarok vitába szállni a tudós pszichológusokkal. Mindössze arra hívom fel szíves figyelmüket, hogy nem a babázás az egyetlen játék, mely felkészít és kedvet csinál az anyaságra. Igaz, hogy azok a játékok, melyekre én gondolok- nem a kisgyermekek, hanem a serdülők körében divatosak. És hogy mennyire divatosak, arról bárki meggyőződhet, ha alkonyattájt körülnéz a villanyrendőr környékén, mely közismert találkahelye a helybéli ifjúságnak. De gyönyörködhetünk e játékos előgyakorla- tokban. világos nappal az utcasarkon, a villamos- vagy buszmegállóban, sőt a tömegközlekedési eszközökön is. A, lánykák és fiúcskák önfeledt buzgalma bizakodással tölt el, mert ha játékszenvedélyüknek akár csak töredékét is sikerül átmenteniük a felnőttkorba, akkor játszva elérjük népesedéspolitikai céljainkat. (békés) „Miskolc vonzáskörében élünk” Harsányi szombat este Harsány, 1978. november 25., szombat. Kézzel írt plakát a kultúrház előtt: „Szombaton este újra nálunk a Diósgyőri Vasas népitánc- egyifttese és kórusa ...” A plakátot kézzel írták, nem is egészen volt szabályos, de a terem tűelejtésnyire megtelik. A telt házért különösképpen szervezni sem kellett. A dalosok, táncosok a helyi termelőszövetkezet Tessedik Sámuel állattenyész. tő brigádjának vendégei voltak. zás fontos, mert a feszített verseny—fesztivál programok között itt lehet igazán találkozni a közönséggel, érezni, hogy szeretik őket Papp Jánosáé, a Tessedik Sámuel brigád vezetője, az este egyik házigazdája: — Napok óta készülünk. Ki tyúkot hozott, ki ezt, ki azt. Ez a szokás, mert ha valaki örül valakinek, akkor úgy illő. hogy meg is mutassa ezt az örömöt. Ha mással nem, hát egy jóízű vacsorával. — Mennyit dolgoztak érte?, — Ha hoz nekem egy csokor virágot én se kérdezem meg, hogy mennyibe került. Viszont örülök neki, ha szép. • • A kultúrház zsúfolásig megtelt. A műsor megérdemelt vastapsot kapott. Az együttes szólistái vacsora után még egy kis külön műsort is remekeltek. Andrássy Gyula: — Nekünk ünnep volt ez a nap. Tóth Béla: — Ügy tudom, hogy harminckét községet patronál a kórus. Mi egy vagyunk ebből, de mégis azt mondom, hogy többek vagyunk ennél. Gondolom. a vendég megérzi, ha valahol örülnek neki Itt mi örülünk ... Az együttes vezetőinek véleménye egyetlen mondatban elmondható: — Jó előadáshoz közönség kell. Rosszabb közönségünk sohase legyen, mint itt.. • • A harsányi munkás—paraszt találkozó kapcsán még leírom: nincg is annyira mész. sze az a falu Miskolctól, Csak el kell indulni. A találkozásból mindenképpen ünnep sikeredik. B. G. Fogadónap a városi rendörkapiiánvságon A Miskolc városi és járási Rendőrkapitányság vezetője 1978. november 28-án 9— 12 óra közötti időben fogadónapot tart. Helye: Miskolc, Rudas László u. 14. II. emelet 15. számú szoba. Ősi ffátbó’ védő4 át Az új Tiszai Hőerőmű védelmére új gátrendszert építettek ki Leninvárosnál. Ezek után feleslegessé vált az Óvárost a Tiszától védő, úgynevezett ősi gát. Több, mint 10 000 köbméter föld szabadult fel, amit a Sajó felőli védőgát megerősítésére használnak fel Később u régi töltés helyén családi házak épülnek majd. A tanács elnöke: — Miskolc és Harsány? Csak az LKM-be legalább ötszáz ember jár be innen. Így aztán Miskolc lényegesen közelebb van hozzánk, mint azt a térkép mutatja. Andrássy Gyula, a népfront helyi titkára: — Miskolc vonzáskörében élünk, a várossal való ilyen kapcsolat természetes.... Tóth Béla párttitkár: — Nem először jár nálunk a Vasas kórus, nem véletlen if Lányok tánca. a találkozás sem. Nekünk itt hihetetlenül fontos ez. Az együttes vezetői mondták, hogy nekik ez a találkoÉpítőmunká^okat cserétnek Jól funkcionál az a baráti kapcsolat, amelyet a Szabolcs megyei Állami Épitő- ipari Vállalattal alakított ki a Miskolci Építőipari Vállalat, A miskolciak építőipari szakipari munkásokat adnak „kölcsön” a nyíregyháziaknak, akik viszont építőmesterekkel segítik a MIÉP- et. Ez a baráti kapcsolat sokat jelent a miskolci munkáslakások építési határidejének tartása szempontjából is. Úttörők, KISZ-esek, a párt derékhadának képviselői és veteránok találkoztak tegnap délután a csanyiki Ságvári Endre KISZ-iskolán. A KMP megalakulásának 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen emlékkiállítás nyílt a magyarországi kommunista mozgalom elmúlt hat évtizedéről. A négy nemzedék találkozóján először filmeket, diákat tekint- tettek meg a résztvevők, majd a kazincbarcikai Varietas pol-beat együttes műsorát hallgatták meg, tapssal, énekkel kísérve a dalokat. Irodalmi összeállítást mutattak be a Vasas Művelődési Központ amatőr színjátszói. Ezután az iskola nagytermében helyet foglaló veterának, pártmunkások, KISZ-esek és úttörők képviselői kaptak szót. Dósa Zoltán és Demeter Tamás, a 18. sz. Általános Iskola tanulói legfrissebb emlékeikről, a nemrég lezajlott ünnepi csapatgyűlésről beszéltek. Be- nyák Béla, a párt régi han- cosa arra emlékezett, hogyan került kapcsolatba a mozgalommal, mit jelentett, akkor — a húszas, harmincas években — kommunistának lenni. „Dörgő vihar a mesterünk ...” — csendült fel a dal, a múltat idézve az egykori Vasas Dalárda volt tagjának ajkán. Barla Anna, a munkásmozgalom régi harcosa (ma, nyugdíjasként is dolgozik, pártmunkát végez) a felszabadulást követő újjáépítésről, a vasgyári nők áldozatos munkájáról beszélt a fiataloknak. Arról, hogy „ ... a harcban nem szabad megállni.” Drótos László, a városi pártbizottság első titkára a múlt és a ma forra- dalmiságát vetette-egybe. — A forradalmi liit, a belső fűtöttség ugyanolyan fontos volt egykor, mint ma, amikor nincs szükség olyan személyes áldozatvállalásokra, mint azokban az időkben, melyekről Benyák elvtársék beszéltek — mondta Drótos László. — Nekünk más feladatok jutottak, mint elődeinknek. Más körülmények között, más eszközökkel küzdünk közös célunkért, a fejlett szocialista társadalom felépítéséért. A KISZ-korosztály nevében Király L&szló, a KISZ Miskolc járási Bizottságának titkára Drótos László szavaihoz kapcsolódva, a hétköznapok forradalmiságáról szólva, a fiatalok feladatairól beszélt. ★ Tegnap délelőtt több mint kétszáznegyvenen, Borsod KISZ-fiataljainak képviselői, „Elődeink nyomában” elne* Vers, próza. zene. Elődeinkre emlékeztek irodalmi összeállításukkal a Vasas Művelődési Központ amatőr színjátszói. jjc Útnak indul az emléktúra résztvevőinek egyik csapata. A harcban nem szabad megállni...
