Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-25 / 278. szám

Mindenki iskolája A közoktatás világszerte élénk viták tárgya. Nálunk is szé­les körben befolyásolja a kedélyeket. S ha .nem érintene úgy­szólván létében mindenkit, kivált diákon pedagógust, szülőt, azt mondanánk, divat az iskoláról bíSz/.lni. gyakran szidni, kevésszer dicsérni. Az országgyűlésen nagy figyelmet keltve, most Polinszky Károly oktatásügyi miniszter számolt be róla. Ha egyetlen szóval kívánnánk kifejezni, amit a miniszteri ielentés. mint különösen időszerűt, igen-igen szívesen értékel a mai iskolában, s többnyire nem lelvén, határozottan meg­követel tőle. úgy azt mondhatnánk, ez a rugalmasság. A kép­zés és továbbképzés kialakult rendszere meglehetősen merev, helyenként és időnként nem vág egybe társadalmunk munka­erő-igényével — állapítja meg. Továbbá, hogy nem beszűkített, hanem rugalmasan váltható, konvertálható képzettséget és képességet kell hogy adjon a szakképzés. A „másik oldalon”, a gimnáziumban pedig' az utolsó két évben belépő fakultatív oktatással kívánja erősíteni az egyetemi szintre való felké­szítést.. egyszersmind segíteni a tovább nem tanulókat a mun. 'kaba álláshoz, de nem a szakmai iskolák módján. Tartalmi vonatkozásban pedig Győri Imrének, a pari Köz­ponti Bizottsága titkárának felszólalásából világlik ki jól a követelmény, hogy iskolánk nem elégedhet meg a tegnapi, akár a mai tudás továbbadásával; az a hivatása, hogy az egyetemes és a nemzeti értékek őrzése mellett, nyitott, ru­galmas legyen a tudomány, a kútára új és újabb eredmé­nyeinek befogadására. S hogy a rugalmas alkalmazkodás nem puszta kívánalom, hanem az elhatározásokban, intézkedésekben is kifejeződik, arra példa egyebek közt az egyetemi, főiskolai felvételi vizs­gák tervezett módosítása, attól függően, hogy gimnáziumot vagy szakközépiskolát végzett a jelentkező, továbbá az az őszintén önkritikus állásfoglalás, miszerint történelemből új­ra kötelezővé teszik az érettségit, mert ezt kívánja a sok­oldalú műveltség, az emberi nyitottság, az érdeklődés széle­sítése. Mondani sem kell, a közoktatás főszereplőiről, a pedagó­gusokról is sok szó esett. Amit feltétlenül ki kell emelni: hogy önálló munkájuknak lehetőségei megnőttek. Nyilván ezzel és egyebekkel kapcsolatban is állapította meg a minisz­ter; szeretnénk elérni, hogy minden rátermett, hivatásszere­tő pedagógus jól érezze magát a pályán. Győri Imre, kiter­jesztve ezt a gyerekekre is, egyenesen az iskolai demokrá­ciáról beszélt, korántsem elégedetten. A demokráciáról csak az a pedagógus tud hittel és hitelesen szólni diákjainak, aki mag is részese a demokratikus élményeknek, aki olyan kö­zösségben él és dolgozik, ahol véleményére számítanak — je­lentette ki. Mert nem lehet szocialista demokráciára nevelni olyan helyen, olyan Iskolában, ahol pusztán hatalmi tekinté­lyen, utasítgatáson, parancsolgatáson alapul a vezetés. A legnagyobb és legnehezebb kérdés azonban a tanár és a diák oldaláról vizsgálva egyaránt az. hogy az oktatás mel­lett, milyen iskolai nevelésről beszélhetünk. Melleit? Nos. éppen az kapott erős hangsúlyt az országgyűlésen, hogy nem szabad elválasztani az oktató- és a nevelőmunkát. A nevelés­ben minden .tantárgynak és tanárnak fontos szerepe van, amit különben saját iskolai jó emlékeinkkel is igazolhatunk. Mert mely tanárainkra gondolunk igaeán melegen? Akik em­berként is hatottak ránk, s akiknek ezért hálásak vagyunk. Hogy miként hasson a mai iskola? Bármily sok is a né­zeteltérés az iskola körül, az erre adható válasz nem kavar vitát. Fel kell készíteni a fiatalokat a munkára — ezt leg­szívesebben magunk is háromszor aláhúznánk —. nemkülön­ben a szocialista közösségi és magánéletre, a szabad idő hasznos, kulturált, értelmes eltöltésére. És bizony ez Utóbbi­akra is csak bólint, sót szívből mélyet sóhajt a jóindulatú ember, annyira átérzi e követelmény rendkívüli fontosságát és megvalósulásának időszerűségét. Mert kétség nem férhet hozzá: a bólintó, sóhajtó és egyéb­ként az iskolaügyben hol lelkesedő, hol kételkedő embernek — a társadalomnak — minden vonatkozásban köze van az iskolához. Ezt az iskolának, éppen a korábbinál jóval na­gyobb nyíltságával, tudomásul kell vennie. K. S. (Szabó István felvétele) „Josephine Baker, Judy Garland hangján” Jean Marais fest Elegáns szakálla, de kissé megöregedetten (hiszen már 63 éves!), Jean Marais, az egykori ..szívdöglesztő”, ha­talmas kutyájával, Malouk- kal, függőágyán üldögélt, amikor a Stern Magazin fényképésze ..lencsevégre” kapta. Cocteau egykori legbi­zalmasabb barátja, aki — mint maga mondja — „soha­sem felejti el Jeant”, ma már ritkán lép közönség elé. leg­feljebb nyári szabadtéri1 elő­adások során, mint Lear ki­rály. viszont egy újfajta par­fümöt kreált, legmodernebb, saját elgondolása esernyőt gyártott és — sikeres festő lett. Mégpedig nem is akár­milyen képekkel! A legtöbbet természetesen Cocieau-l festi, de vászonra örökítette meg Gábor arkangyalt, mint mo­dern költőt, valamint; egy kö­zépkori lovagot is alkotott ecsetjével — módéin puló­verben. Cocteau halálával csak egyetlen barátja maradt ; Malouk, a hatalmas kutya. Számos műtárgyat árusító butikjából telik a maga és a hatalmas kutya konyhájára ... „Fekete Marilyn Monroe, új Josephine Baker. Judy Gar­land hangján” — így ír fény­képpel illusztrált megemléke­zésében a Párizsban vendég­szereplő néger sztárról a Paris Match. A kitűnő alakú, csábító külsejű fiatal hölgy Pittsburghban született és' templomban énekelt először, innen vitte tovább szép hang­ja az amerikai milliomosok játékbarlangos luxusüdülőjé­be, Las Vegasba, amelynek éjjeli klubjaiban folytatta templomi karrierjét. Aztán New York következett, á Broadway, ahol három éven át játszotta a ,,Harlem a 30- as években” című revüt és ezzel érkezeit most Párizsba. Mint elmondta, rövidesen is­mét Las Vegasban szerepel, mégpedig Frank Sinatrával. Kpra bizonylatán, mert 21. születésnapja óta nem jegyzi. Nem strandol, nem tornászik, mert csak a revüszínpadnak él, ahol — mint mondja — a „teste a munkaeszköze”. Vi­gyáz hát rá. MÁTÉ IVÁN r A béke forradalma 12. A külpolitikai dilemma i A magyar polgári demok­ratikus forradalom külpoliti­kájának sarkköve az egyol- lalú, sohasem viszonzott an- .anlbarátság volt. A győzte­tek jóindulatában is bízva ► etette el a kormányzat a remzetiségekkel való határ- negállapodásokat. Jászi jgyan később azt irta. hogy .az antanlpolitika Janus-ar- ;at én mindig tisztán láttam, i kezdettől fogva döbbenten íérdeztem: mikor fogja áb- úzatának imperialista felét illenünk fordítani, másik fe- ének demokrata-pacifista nosolya helyett?”, tevékeny- iég^vel azonban 6 is tragiku- ian hozzájárult a nemzeti inaltatas veszélyes spóráinak :lterjedéséhez. S ezt a folya- natot még Vix alezredes bu- lupesti tevékenysége sem volt képes egészen 1919. március 11-ig megállítani... Ez a" szemtanúk szerint nutáUs és korlátolt, ellen- orradalmár körökkel barát­hoz katona adta' át a ma­gyar kormánynak az újabb erőietek kiürítését és más, lóként anvagi jellegű köve- elések teljesítését elrendelő jegyzékeket Ö volt az egyet- en’ kapocs Magyarország és íz antant . között, mivel az jjonnan szerveződő magyar külpolitikának Párizsba való neghívás hiányában más le- retősége nem volt. Helyeseb- aen. lett volna más lehető- ége — egyéb irányban: a szociális forradalom, egv új­fajta külpolitikai orientáció, Moszkva irányában. Annál is inkább, mert Szovjet-Orosz- prszág kezdettől természetes szövetségesének tekintette a forradalmi Magyarországot. Ne feledjük: 1917 után Európában nemcsak élesedett az osztályharc, hanem sok helyütt fellobbant a társadal­mi, a proletáríorradalmak tüze. Az ugyan természetes volt, hogy a wilsonizmus mellett magát elkötelezett magyar kormányzat nem vá­laszthatta a lenini megoldást, legfeljebb addigi orientáció­jának sikertelensége láttán passzivitásba vonulhatott, a kivárás álláspontjára helyez­kedhetett, sodortathatta ma­gát az eseményekkel. Ezen túl pedig felismerhette — annak ellenére, hogy elhárítani igye­kezeti — azt a kikerülhetet­len fejlődést, azt az egyetlen kiutat, amely a párizsi spe­kulációk és adásvételi ügy­letek eredménye lehetett: egy vörös Kelet-Európát, egy bol. sevizálódott Magyarországot. A kommunisták erősödő pro­pagandája. amely a dolgozók internacionalista összefogását, imperialistaellenes szövetsé­gét hirdette, széles, nem pro­letár rétegek szemében is a nemzeti tragédiából kivezető utal jelentette. A kormány és maga Károlyi is felismerte ezt, amikor igyekezett figyel­meztetni az antantot, hogy magyarországi politikája ..me. legágya a bolsevizmusnak”. Süket fülekre talált. A pá­rizsi konferencia folytatva a békeelőkészítés' munkáját, a figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyva kidolgozta a Vix-jegyzék néven ismert iratot, amely eldöntötte a pol­gári demokratikus Magyar Népköztársaság sorsát, és közvetlen előidézője volt a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak. A jegyzék súlyos felté­teleit a rendszer kép leien volt vállalni. Minden összeomlott. „Az illúziók kergeíése, a sze­rencsétlen kísérlet a területi integritáshoz való ragaszko­dás és az antant előtti behú- dölás politikájának összekap­csolására. külpolitikai megfe­lelője volt az osztályellenté­tek kibékítésével kísérletező belpolitikának.” A csődtö­megből legalábbis a polgári demokrácia számára nem Volt kivezető út. Magának a nép­nek .kellett döntenie. Hogyan is mondta Lenin Magyarországról szólva 1919. március 23-án a bolsevik párt VIII. kongresszusán? „A leg­radikálisabb. a legdemokrati­kusabb, megalkuvó burzsoá­zia beismerte, hogy a legna­gyobb válság idején amikor a háborúban kimerült orszá­got újabb háború fenyegeti, a tanácshatalom történelmi szükségszerűség, beismerte, hogy az ilyen országban nem lehet más hatalom, mint a tanácshatalom, mini a prole­tariátus diktatúrája.” (Vege) DÉREB MIKLÓS •ic Isten 'veletek. fegyverek... Fares Ghsoub kompozíciója a budapesti neméetközi kis­plasztikái kiállításon látható. Őstölíí y A bulgáriai Jerevicsna fa­luban nem mindennapi tölgy hívja fel magára a termé­szetkedvelők figyelmét. A fa törzsének kerülete II méter. A szakértők szerint a tölgy most lépett életének 700. évé­be. Versenytánc Nagy érdeklődés előzi meg városunkban a szocialista or­szágok versenytánc-bajnok­ságét. Mint ismeretes, a baj­nokságnak — amelyen a leg­jobb két hazai táncospár mel­lett bolgár, csehszlovák, len­gyel, NDK-beli és szovjet tán­cosok indulnak — dec'ember 1-én és 2-án a városi sport- csarnok ad otthont. A ver­senytáncosok standard és dél­amerikai táncokat mutatnak be. A nemzetközi táncbájnok- sággal együtt rendezi meg a diósgyőri Ady Endre Műve­lődési Ház az immár hagyo­mányosnak számító formá- eiós táncbemutatót, immár a 6 alkalommal. Ezen miskol­ci. fővárosi, balassagyarmati, szombathelyi. békéscsabai tánccsoportok indulnak­Tolsztoj- emlékest Ujlielyben és Patakon Hazánk több városához ha­sonlóan Sátoraljaújhelyben és Sárospatakon is műsoros iro­dalmi esten emlékeztek meg a világirodalom egyik óriása, az orosz kritikai realizmus nagy klasszikusa, Lev Tolsz-, toj születésének 150. évfor­dulójáról. A Sátoraljaújhelyi Pártbi- zottsa" székhazában rendezett ünnepségen Porkoláb Albert­nénak, a Hazafias Népfront városi bizottsága alelnökének megnyitó szavai után W. Kuznyecov. a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házának munkatársa méltat­ta Tolsztoj életművét. Ugyancsak ö tartott elő­adást a sárospataki Comenius , Tanítóképző Főiskola dísz­termében rendezett műsoros emlékesten is. kifejtve, hogy Tolsztoj eszméi — az igazság- keresés. a háború borzalmai­nak elítélése, az egyszerű em­berek elnyomása, kizsákmá­nyolása elleni küzdelem —• ma is időszerűek a világban. Ezután nagyon szép. színes, 1 szovjet filmen mutatták be Tolsztoj életét, írói pályafu­tását, majd Póbis Ildikó fő­iskolai hallgató szemelvényt adott elő az író önéletrajzi művéből, a főiskola kamara­kórusa orosz nyelvű ének­számokkal járult hozzá a nagy érdeklődéssel kísért iro­dalmi est sikeréhez. Levelem, leveled Kedves Gábor! Regi agyrémem, hogy olyan helyzetbe kerülök, amikor be kell avatkoznom, egyébként a „tétlen szemlélők”, „hol vol­tak a járókelők”, „sokak szemeláttára” megjegyzések alanya lehetek. Továbbá; merjem-e egyáltalán kenyérrel visszadob­ni, aki engem kővel dob meg? 1 A közelmúltban a Szabó L. utcán haladtam, a posta felé. A parkban két aranyos kisfiú (8—10 év körüliek) dobálták az arra közlekedő jármüveket. Ügyese;; voltak. Eltalálták az én Trabantomat is. meg az előttem haladó Fiat szélvédőjét is. A Fiat megállt, vezetője a fiú után szaladt és miután utol- érte. egy nagy pofont adott a fiúnak. A járókelők azonnal összeszaladtak (addig, amíg a gyerekek dobáltak, senki nem szaladt össze), és olyan „lincselés előtti” hangulat ütötte fel a fejét. Visszamentem én is. mert részben szenvedő alanya voltam, részben szerettem volna hallani, ki mint vélekedik. Két tá­borra osz’ottak a vitatkozói;. Egyik tábor a vezető ellen, a másik tábor a vezető mellett foglalt állást, (Ez utóbbi tábor a vezető volt egyedül.) Máig sincs kialakult véleményem. Ha ugyanis a gyerek betöri a szélvédőt, a vezető esetleg ütközik egy szembejövő­vel. akkor biztos, hogy nem kap pofont a kisfiú, mart el tud szaladni a zűrzavarban. A vezető tehát mindenképp vissza­élt azzal, hogy nem tört be a szélvédő. Hibát követett el ak­kor is, amikor felindultságában (futás közben) nem gondolt végig egy oktató-nevelő beszédet és igy tovább, egész odáig, hogy inkább örült volna, hogy egyben van. Beszélgetés közben tisztáztuk, hogy gyermekkorunkban mindnyájan kaptunk pofont, de azok az idők már elmúltak. Ez igy is van, mert ha nem múltak volna el, még m,a is gyermekek lennénk. Abban is megállapodtunk, ha a saját gye­rekünk- csinált volna ilyet, még nagyobb pofont adtunk vol­na neki. Na, innen folytasd! BÉRCZES JÓZSEF Kedves józsi! Engem valahogy, elkerülnek az atrocitások, remélem jő időben mondom. Le is kopogom — az Írógépen. Nekem is volt gyermekkorom, pofonokat nem nagyon kaptam, de kő­vel engem is megdobtak. (Kétszer is, egyszer a jobb szemem fölött égi) parányival, egyszer alatta. Ha csak egy kicsivel jobban céloznak a srácok, akkor most az nem a jobb, hanem a rosszabb szemein lenne.) Azért kaptam verést, például amikor kiderült, hogy mi­lyen jól bánok a csúzlival. Az atyai tenyér csattanúsai nem a képes felemen realizálódtak, hanem ott, ahol előtte a pa­rittyát tartottam, a farzsebem tájékán. Egy életre leszoktam a csúzlizásról. Talán ha a Te dobálós srácaid papái is idejé­ben — és kellő eséllyel — felhívják csemetéik figyelmét tet­tük esetleges következményeire, nem csattan el a flatos po­fon. Amit különben — innen, a jó meleg szobából, zárt ajtó mögül — helyeslek. Hogy olt kinek a pártját fogtam volna? . Iia például melletted ülök a Trabantban, akkor a tiéteket. Különben... Hogy jön ahhoz egy idegen, ámokfutó fiatos, hogy ártatlanul játszadozó gyermekeket félholtra verjen az utcán? Es Te mindezt csak úpy végignézted! Megvan a vé­leményem Rólad. Illetve: rólad. Közömbös! Garázdabillegetőt Szia, fuj! SZABADOS GÁBOR f Futni jó... Gyerekek a Csanyikban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents