Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-12 / 241. szám

/ a miskolciaké a szó * Egy felszólítás ürügyén Tárgy: Felmondást megelőző fizetési felszólítás. „Értesítjük T. Címet, hogy könyvelési adataink alapján l&ia. ev aug. iió In. napjait j,9íi. évi 1-19/1 i t lak herbaira le - kot tartunk nyilván. Felszólítjuk, hogy tartozását levelünk kézhezvételétől számított 8 napon belül Sizessc meg.” S amennyiben a felhívás eredménytelen marad, úgy a bérleti viszonyt, ilyen és ilyen rendelkezések alapján felmondják. Aláírás: Miskolci Ingatlankezelő Vaiialat díjbeszedési osztály. Telefonon felhívtam az előadót: Mondom: valami nem stimmel, három évre visszamenően csekkekkel tudom bizo­nyítani, hogy hónapról hónapra rendszeresen fizettem a lak­bért. Az előadó — nő — nagyon kedves volt. Mikor közöltem vele, hogy bizonyos okok miatt nem tudok elmenni az Ere- nyö utca 1. szám alá, hogy bizonyítsam szavaimat, — abban egyeztünk meg, hogy egy általam megadott időpontban lesz otthon valaki, s ő, mint az ügy kezelője, személyesen megy a lakásomra, egyeztetés végett. így is történt. És kiderült, hogy a tévedés a gépi könyve­lés bűne. A dolog tehát le is zárult. Bennem azonban meg­válaszolatlan maradt néhány kérdés. Az rendjén van — sőt felettébb dicséretes! —, ha egy ügyintéző ilyen emberségesen udvarias. De lehet-e kívánni, hogy valamennyi vitás ügy vagy tévedés miatt „házhoz” menjen az ügyintéző? Pedig vita is, tévedés is van bőven. Különösen számlák miatt. Nemcsak a MIK esetében, ha­nem szinte mindenütt, ahol gépi számlázás van. (Tiltako­zom, hogy valaki is gépellenességgel vádoljon. Bár nagyon kívánatos, hogy úgy kezeljék a gépet, hogy az ne tévedhes­sen!) További kérdés: ha az én, mínuszként nyilvántartott 1192 forintom — csekkekkel visszamenőleg igazolva — mégsem hiány, akkor annak az összegnek valahol pluszként kell je­lentkeznie. Ez újabb galiba forrása lehet. Azután: mi lesz annak a bérlőnek a sorsa, aki fizetett ugyan, de nem őrizte meg a csekket. Nem valószínű, hogy — a zord hangú levéllel ellentétben — 8 nap múltán kila­koltatják. És végül: ha már oly gyakori a tévedés, nem lehetne eze­ket az ijesztő „Felmondást megelőző fizetési felszólítást” — általában felszólításokat egy kicsit .... hogy is mondjam, mérsékeltebb hangúvá tenni? Például ne úgy fejeződjenek be, hogy „Amennyiben fel­szólításunk eredménytelen maradna ...” — hanem valahogy így: Ha úgy érzi tisztelt ügyfelünk, hogy tévedünk valami­ben, kérjük, keressen fel bennünket. Az ügyintéző emberek — bizonyság erre ez az eset is —, lassan bár. de egyre inkább együttérzőbbek lesznek. Ez jó dolog. De nem kellene végre változtatni a papír-formulá­kon is? Pofonok Hol van a kétszersült? Több mint egy hónapja já­rom a boltokat, de kétszer- sültet nem találok ... Elgondolkodtató, hogy egy mindennapi áru (feltehetően import alapanyag nélkül, hisz ehhez még csak burgo- riyapehely sem kell, mint a krumpliskenyérhez) miért lett hiánycikk. Hiszen a kí­mélő és fogyókúrás étkezés­hez nélkülözhetetlen. Hát még a diétához...! Miért nem kapható? Talán csak nem jelenik meg új csoma­golásban — új áron? — kér­dezi S. Pálné miskolci ol.a- sónk. Kiss János. a Mislzolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztály- vezetője válaszolt a kérdés­re. Eszerint: az országban három sütőipari vállalat — a dunaújvárósi. a kecskemé­ti és a fővárosi — ..kiegé­szítő tevékenységként’’ ké­szíti a kétszersültet, s látja el vele az ország megrende­lőit. Korábban havonta 13— 13 mázsát küldött mindhá­rom vállalat Miskolcra. Most? Jó, ha a háromtól ka­punk összesen 15 mázsát. Ez pedig szinte pillanatok alatt elfogy. A szállító cégek arra hivatkoznak: kevés az em­berük, ők is munkaerőhi­ánnyal küzdenek. Ügy lát­szik, éppen a kétszersültekre nem jut már munkaerő. (A sütőipar országosan az­zal dicsekedhet, hogy 30—40- féle pékárut állít elő. Egy kicsit nagyobb figyelemmel nyilván meg lehetne oldani, hogy e sokfajta sütőipari — Tizenkét eves Péter fiam — több bajtásávaí — a lakóépüle­tünk mellett levő játszótéren ül­dögélt szeptember 23-én délután, s beszélgettek. Egyszercsak meg­lepetésszerűen rárontott egy fér­fi, s megkérdezte tőle: „Te vagy az a Kővári?” A fiam igennel felelt, aztán csodálkozni sem maradt ideje, mert a férfi neki­esett, arcát, fejét ütötte, verte ahogy bírta, haját tépte a gye­reknek. Védtelen gyermekem le­rogyott a földre, ám a férfi ott sem hagyta abba az ütlegelését. Többen igyekeztek rendreutasíta- ni a brutálisan verekedő felnőt­tet — mindhiába . . . Én még nem tudtam az esetről, amikor ez a férfi — mint később kiderült, Te- mesi Mihálynak hívják — be­csengetett hozzánk, s közölte: az 6 és az én gyermekem közötti félreértés miatt fiamat „felelős­ségre vonta”, egy kicsit „meg­rázta”. Nem esett jól ez sem. de be­lenyugodtam, hiszen mit sem sejtettem. Annál rettenetesebb volt a megdöbbenésem, amikor a fiam nem sokkal később beván- szorgott, levegő után kapkodva, dagadt arccal, zokogva. Orvoshoz vittem, s látlevelet vétettem fel sérüléseiről. A magáról megfe­ledkezett önbíráskodót pedig a bíróságon feljelentettem, kérve a tettéhez méltó megbüntet, és ét. Am máig sem tudok megnyu­godni. oly elképesztőnek tartom* hogv bárki is merje venni a bá­torságot az ilyesfajta önbírásko­dáshoz. Különösen pedig így: hiszen itt, ennek a felnőttnek még attól sem kellett tartania, hogy a gyermek netán visszaüt. Kővári László, Miskolc, Szentpéteri kapu *9. sz. — I.enin Kohászati Művek nyugdíjasa vagyok nyolc eszten­deje. ötvenkét évet dolgoztam végig, tisztességgel és becsület­tel a gyárban, mint esztergá­lyos. S bár ma már 68 esztendős vagyok, nyugdíjasként is vissza­járok segíteni, mert kevés az esztergályos. Naponta fél 5-kor szoktam otthonról indulni, a Gvula utcai megállóban szállók villamosra, fgv történt ez tegnap — október ll-én — regeel is. Mit sem sejtve utaztam a Rózsa Fe­renc utcáig, ahol a patika e’őtt szálltam le a villamosról. Am alig érintette a fö’det a lábam, amikor kaptam egy akkora po­font valakitől, hogy leestem a földre tőle. Kissé még kába vol­tam. a rossz világítás mia*t egyébként sem láttam támadó­mat. csak annyit hallottam, hogy va’aki szólt: ,.Te. ez nem az éi- jeliör volt!” Aztán egyedül ma­radtam. Én életemben még ígv nem jártam. Ma jdhogynem sírva men­tem be a korai műszakba. Mert hiába sejtem, hogy nem nekem szólt az a pofon, mégis engem é-fí*. vem tudom, ki adta. kin^k voU címezve. Azt azonban tu­dom, hogy nagyon gváva és na­gyon aljas volt a támadó. Ez­úton üzenem neki és társának: legalább piruljanak, ha még tud­nak .. • Murányi János, LKAI nyugdíjas Ilyen volt — ilyen lett >► Lapunkban pár hónappal ezelőtt közöltük a felső képet a repülőtéri autóbusz-végállomáson akkor még ilyen voll a pihenő gépjárművek parkírozási lehetősége. Hiszen rég ki­nőtte már a helyét a végállomás, tetemesen megszaporo­dott az ide érkező, innen induló buszok száma. A Miskolc Közlekedési Vállalat — o KÉV segítségével — segített a gon­don: aszfaltozott parkolót építtetett ide. Az őszi és téli hóna­pokban már nem kell tengelyig érő sárban várakozniuk a városi buszoknak az indulásra, (Kovács Attila felvételei) Megjegyzésünk: Az utóbbi időben többször érkezett hoz­zánk panasz arról, hogy egyik-másik szülő maga vesz „elégtételt”'a gyermekén esett vélt, vagy valós sérelemért. Mélységesen elítélendő! Bí­zunk benne, hogy ezt Temesi Mihállyal megérteti majd a bíróság is. Ami azonban Mu­rányi János nyugdíjassal tör­tént — az példa nélküli. Tá­madója seht igen dicsekszik el vele. A két pofozkodás szo­morú tapasztalata egy: a po­fonok szenvedői magukra maradtak. Senki sem „avat­kozott” bele! * termék közül olyasmit hagy­janak el. ami más pékáru­val helyettesíthető. A diétá­zók ugyanis nem vigaszta­lódhatnak brióssal! A szerk.) A MISKOLCIAKÉ A SZŐ Rovatvezető; Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3327 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15., Telefonszám: 18-221 Mi ez? * Alul szökőkút, felül szobor, csak éppen nem hagyják egy­mást érvényesülni. A térplasztika „elnyomja” a szökőkút kútját, ezért a víz természetesen nem tud „szökni”. Hogy a medence mozaikberakása alaposan felpattogzik — az sem mellékes. S hogy ez a térplasztika nem a szökőkút tetejére készült valaha — az is biztos. Hogy miért van mégis ott? Csak. Legyen mit találgatniuk a sportcsarnokba tartóknak... (Sz. Gy. felvétele) Nem „mindent" a vevőért • L. Lászlóné miskolci olva­sónk sérelmezi: gyermekei a többi között népművészeti cseréptányért vásároltak szü­letésnapjára, amelyről azon­ban az ünnepi napon — a • ásárlást követő - két hét múltán — kiderült, hogy sé­rült. vagyis a felakasztására szolgáló lyukak egyike törött. Olvasónk másnap felkereste a 151. számú Üveg- és Por- ce’ánboltot. s kérte: cserél­jék ki a tányért, mivel nem teljes értékű áru. A bolt helyettes vezetője a cserét megtagadta, mondván: törött árut ők sem vesznek át a nagykertől, s nem ad­nak tovább a vásárlóknak. Egyébként is törékeny áru­cikkeknél — ha már a bolt­ból kikerültek — reklamáci­ót nem fogadnak el. Olvasónk keserű tanulsá­got vont le az esetből: gyer­mek ne vásároljon, mert az nem teljes értékű felnőtt, s ennek megfelelő árut adnak neki... A magunk részéről — mi­után olvasónk panaszáról be­szélgettünk Urbán Józsefné boltvezető-helyettessel — másfaita tanulságot vontunk le. 1. Nem kívánhatjuk, hogy a kereskedelemben dolgozók annvira „mindent” megte­gyenek a vevőkért, hogy a kár megtérítését a saját zse­bükből fedezzék. Különösen két héttel később, egy tőré- i kény portékánál, amely akár a hazaszállításkor, akár az ajándék „dugdosásakor” megsérülhetett. 2. Ki-ki ala­posan vizsgálja meg — még a boltban! —, sértetlen-e a megvásárolni kívánt töré­keny holmi. S persze jó, ha a már „vásárlóképes” gyer­mekeket is kioktatjuk erre. Az aranydíjas ajtóhoz réz is kell A Budapesti Nemzetközi Vásáron láttam az ÉPFA Vállalat (Budapest, XIV. kér., Egressy u. 23—25. sz.) pavi­lonjában egy csodálatosan szép tolószárnyas loggia-aj­tót. Az összes többi termé­kük is szemet gyönyörköd­tető vojt, s mert éppen épít­kezem, tájékozódtam: igen, magánmegrendeléseket is el­fogadnak termékeikre a 632-260-as telefonszámon, vagy telephelyükön. • Telefon — már itthonról Pestre: a válasz kiábrándí­tó volt. Ezt a csodaajtót, amit kiállítottak, nem gyárt­ják, bár tavaly és tavaly­előtt is szerepelt a BNV-n? sőt! — aranydíjat is nyert. Nincs iránta érdeklődés — monclták. Persze most már nem is csodálkozom rajta. Hiszen, ha évről évre kiállít­ják, ám az érdeklődőknek azt válaszolják, hogy nincs, néhány év múltán valóban nem lesz — érdeklődő serh. Kicsi ez az ország, hamar ■híre fut, hogy a kiállított tárgyak nem gyártásra ké­szültek. Vajon miért? Péczeli István. Miskolc, Repülőtér Mika Kálmán, az ÉPFA Vállalat kőbányai egységé­Zsákba­macskás könyv­terjesztés Utánvétes csomagot kaptam 304 forintért. Csóváltam a fejemet, mert én senkinek sem adtam megrendelést sem­mire. Azután szemügyre vettem a postai szállító- levelet, azon a bélyeg­zőt. Kiderült: Az Állami Könyvterjesztő Vállalat 62. számú könyvboltja (Budapest, Rákóczi u. 27/b.) lepett meg vele. Különös — töpreng­tem, Évekkel ezelőtt valóban rendeltem tőlük utánvéttel könyveket. Akkor nem küldték. De mostanában?! Esküszöm, nem rendeltem. Nyilván a könyvesbolt saját sza­kállára kockáztat: vagy átveszem a csomagot, vagy sem... De hogy vegyem át, hiszen a könyvesbolt még csak egy könyv- jegyzéket sem küldött, a csomagban levő köny­vek címeit sem közölte a feladóvevényen. A csomagot vissza- küldtem a feladónak. Nem szeretem az ilyen zsákbamac.skás könyvter­jesztést. A könyvet imá­dom, de válogatós va­gyok ... Kun Pál Miskolc, Dorottya u. 1. sz. A huszonévesekre nem gondolnak? A minap egy huszonéves társasággal szerettünk volna bafáti beszélgetésre betérni valami csendes szórakozó­helyre. A Drink bár zsúfol­va volt, a Hungária presszó azonban mindannyiunknak megfelelt volna, arra vettük az' irányt. Csakhogy... Az ajtóban meglepő tábla foga­dott: „Minden este DISCO, csütörtök kivételével”. Ezpe- tig azt jelenti, hogy ott már i huszonéveseknek nem sok teresnivalójuk van. Miskolcon nagyon kevés a — nem „kocsma” jellegű — nyugodt, csendes presszó. Az olyan hely, ahol egy-egy ká­vé mellett kellemesen lehet beszélgetni. S lám, ami van, attól is megfosztják a hu­szonéveseket. Lassan kiszoru­lunk mindenhonnan. Ahogy a Tokaj presszóból is. Most már az is csak a tinédzse­reké. Pedig városunkban sok a huszonéves, magányos fia­tal. Mi nem szívesen járunk már a zajos szórakozóhelyek­re. Kinőttünk belőle. De ho­vá mehetünk? Kérjük a vendéglátóipar vezetőit: ne feledkezzenek meg rólunk sem. Adjanak le­hetőséget a huszonéveseknek is a kulturált szórakozásra. S. Éva és barátai, Miskolc nek igazgatója pontosította az olvasónknak adott infor­mációt: az aranydíjas ajtót nem az érdeklődés hiánya miatt nem gyártják, hanem azért, mert a hozzá szüksé­ges precíziós öntésű rézvasa­lást csak import útján tud­ják beszerezni, s ez ideig erre nem jutott még keret. Bíznak azonban benne, hogy jövőre — ha többet nem is — 40—50 ajtóra való vasa­lást sikerül kapniuk. Az aranydijas ajtó egyébként höszígetelt, színes üveggel készül. Ára kb. 17 ezer fo­rint. Lesz! Ha lesz rézből való vasalás. 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents