Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-07 / 237. szám

:* Hatodikos szemmel ilyen az erdőtűz ■.. Gazdik Erzsébetnek, a selyemréli S. számú Ál­talános Iskola tanulójának rajza. Vörös kakas Gyermekszemmel a tűzről Nagy szerepet játszott az emberiség történetében, év­századokon. évezredeken át tisztelet, sőt imádat vette körül. Arisztotelész a négy elem egyikének nevezte. A tűzről van szó, arról a jelenségről, amely szinte pil­lanatok alatt teszi tönkre azt, amit segítségével az em­ber megteremtett, felépített. A tüzet nem elég ismerni. Bánni kell vele, s a már-már elfelejtett liszteletet is meg kell adni neki. S ezt a tisz­teletet. bánásmódot fiatalon, nagyon fiatalon muszáj meg­tanulni, s soha el nem felej­teni. falóban nem julott rá idő? A Borsod megyei Tűzoltó- parancsnokság és az Úttörő- szövetség megvei elnöksége másodszor hirdette meg Vö­rös kakas címmel közös pá­lyázatát, úttörők, kisdobosok, általános iskolai tanulók szá­mára. A pályázatra csaknem háromszáz rajz és festmény érkezett, s ebből nyílt kiállí­tás a napokban az úttörőház­ban. Háromszázan ragadtak ce­ruzát' és ecsetet, háromszá­zan a több mint 95 ezer bor­sodi általános iskolásból. Pe­dig a „Vörös kakas” célja (már gyermekkorban felkel- téni az érdeklődést a tűz el­leni védelemre, megtanítani annak alapszabályait, s a tűzvédelmi ismeretek bőví­tése) bizonyára több kisdo­bost és úttörőt érdekelt vol­na. Olyan helységekből, mint Leninváros. Sárospatak, Ózd, Sátoraljaújhely, Szerencs, nem érkezett be egy kép sem, pedig a pályázati felhí­vást csaknem minden iskola úttörőcsapatához elküldték. Volt olyan rajztanár, aki vállal vont, s „nincs nekünk erre időnk" megjegyzéssel el­felejtette az egészet. Nincs idő? Erre mindenféleképp kell időt szakítani, mint, ahogy tették azt Miskolc, Kazincbarcika, Edelény, Me­zőkövesd iskoláiban, hisz a pályázat témája ekképp fo­galmazódott meg: tűzvéde­lem otthon, a tűzoltóság éle­tével kapcsolatos epizódok, élmények; az iskolát, a tá­bort, a kirándulóhelyeket ho­gyan óvjuk a fűztől. Mind olyan téma, ami a gyermek okozta tüzek számát csök­kentheti. A miskolci ötödik osztályos Molnár Katalin égő házat, s tüzet oltó embereket rajzolt. Farkas Agnqs és Mészáros Robert kazincbarcikai kis­diákok a létrás kocsit örökí­tették meg. Kéki Zsuzsa és a karcsai Lengyel Erika (első osztályos) erdőtüzeket fes­tett. Ha nem lenne aláírva, akkor is kitalálnánk, hogy melyik kép honnan érkezett: a miskolci és kazincbarcikai gyerekek tízemeletes, vagy még magasabb égő épülete­ket ábrázoltak, míg az ede- lényiek. s a többiek földszin­tes házakat. Hunfalvy István azt a tartálykocsit rajzolta le. amely tavaly a tapolcai elágazásnál égett. Legalább osztálylőnöki órán... A vendégkönyv árulkodik a kiállítás látogatottságáról: mindössze a 2-es és 40-es számú Általános Iskola, s a Gyermekváros tanulói, vala­mint a Győri kapui óvodá­sok (!) nézték meg csoporto­san a rajzokat. A többi be­jegyzés egyéni látogatókról tanúskodik. Legalább eg.y-egy osztály­főnöki órát töltsenek itt a gyerekek, ha már sajnáltak erre áldozni egy rajzórát.., I. s. Fejedelmi karosszékken háíradőlve Giscard szeretne tolsztoji ivet alkotni Oldalt fordított fejjel, na­gyon intelligensen a fényké­pész lencséjébe nézve, fölé­nyes érdeklődéssel az arcán látható Giscard d'Estaing elnök a nyugatnémet Spiegel fényképén. Nem sokkal az­után készült a kép, hogy az elnök visszatért Párizsba Aachenből, ahol Schmidt nyugatnémet kancellárral tárgyalt. „Nagy Károly szel­leme lebegett felettünk” — mondta, a képen látható ka­rosszékben hátradőlve, nagy- úrian hanyag eleganciával célozva arra, hogy Aachen volt valaha a német és fran­cia területet egvesítő frank birodalom császárának,' Nagy Károlynak székvárosa. A kijelentés kicsit tükrözi Giscard életét is. hiszen ő maga a franciáktól meg­szállt német Koblenzben született, több mint fél év­századdal ezelőtt, amikor ap­ja ott a megszálló hatóság vezetője volt az első világ­háborút követő békediktátu­mok alapján. A család an­nak a III. Napóleon idejé­ben kialakult francia finánc­arisztokráciának része, ame­lyet Zola ábrázolt nagy re­gényciklusában Maga Gis­card, az Indokínai Bank eL nőkének unokaöccse a máso­dik világháború után alakí­tóit diplomutaképző főisko­lán nevelkedett, amelynek alapítói között ott volt az akkori francia koalíció két vezéralakja. De Gaulle és Thorez egyaránt. Giscard magabiztosságát jelentősen támasztja alá, hogy három évig nem fenyegeti választás, éppen ezért — mint Olivie Todd, az Express főszerkesztője írja — „na­gyon ismeri saját jelentősé­gét”. Ugyanakkor rendkívül zárkózott, mint magánember, még titkárságának vezetőjét, Jean Francois-Ponce-t is rit­kán fogadja, pedig ez az em­ber — a bizalmasa. Talán nem véletlen ez sem. hiszen bizalmasa a két világhábo­rú közötti Franciaország ber­lini nagykövetének fia, aki­nek német vezetők gyerme­kei voltak a játszótársai an­nak idején, a háború után pedig a megszállt Németor­szág francia zónájában dol­gozott. Az aacheni szellemet ő is képviseli hát. Lényegretörő embernek is­merik Giscard elnököt, aki — mint mondják — „két szóban tudja elmondani azt, amit mások hatban”. Nem biztos, de talán ez a pontos kifejezésre való képesség su­galmazta azt, amit testvéré­nek mondott egyszer: sze­retne olyan művet írni, mint a Háború és béke. MÁTÉ IVÁN A műszaki kiadók újdonságai Politikai és műszaki köny­vekből rendezték azt a ki­állítást, amely a műszaki könyvnapok országos meg­nyitója napján, tegnap nyílt a Vörösmarty Művelődési Házban. Az október 13-ig látható bemutató egyszer­smind vásár is; a könyvek egy része a műszaki kiadók újdonságaiból való. Ma este a tévében Soha többé Egy tragikus történelmi év­fordulóról emlékezik meg ez a dokumentumfilm. Negyven évvel ezelőtt, pontosabban 1938. szeptember 30-án ha­tározták el Csehszlovákia sorsát, idegen nagyhatalmak vezetői: Hitler, Mussolini. Chamberlein és Daladier. Az alkudozás színhelye Münchén volt.' így is vonult be a tör­ténelem drámai lapjainak oldalára: müncheni diktá­tum! Ez a végzetes megegye­zés milliók sorsát döntötte el hosszú évekre. A 40. év­fordulóra emlékezvén most láthatnak az utódok egy ko­rabeli filmfelvételekből ké­szített csehszlovák összeállí­tást. (A filmet ma 16.55-től láthatjuk.) Levelem, leveled Kedves Gábor! Politikai revü és gyermeksáv MEGVÁLTOZIK A RADIO MŰSORSTRUKTÚRÁJA Október 1 ö-lói jelentősen mouosul a Rauiu musur- suu«.turaja: a ivossuwi adó nenany ahanuo prog.anijat a Retuii. illetve a harmatát® adó veszi at. A Kossuliion na..gzanaic majd el a repre- zemativaoo, a Peunm tájé. Kozlaló, szórakoztató máso­tok. Az oktató jellegű ösz- szeálli tások nagy rtsze — köztük az Iskolarádió — a harmadik adón" jelentkezik, amely ezután egész napos programot ad. A műsorszerkesztés az ed­diginél jobban tekintetbe veszi a Televízió to műsor­idejét: az eddig 20 óra után elhangzott nagyobb hordere­jű állandó programokat előbbre hozzák. Több adás­időt biztosítanak az egyik legfontosabb művelődéspoli­tikai műsornak, a Gondolat­nak, s a Kossuth adóra kerül az Egy rádiós naplója. A Kossuthon kívül a Petőfin is jelentkezik a rövid idő alatt népszerűvé vált Űtközben;a Láttuk-Hallottuk az est; ne­gyed 10-es kezdés helyett 17—18 óra között hangzik majd el. Újszerű összeállítással is készül a rádió módosítások­ra : kéthetenként hétfőn este politikai revün vehetnek részt a hallgatók. Változik áz ifjúsági és a gyermekműsorok struktúrája is: a meglevők mellett két ..gyermeksávot” alakítanák ki: délelőtt 10 óra körül és délután 13 óra tájban érdek­lődési körüknek megfelelő összeállításokat hallhatnak a legifjabbak. Újfajta zenei programok is készülnek a fia­talok számára. Nő a köny- nyűzenei adásidő: a 23 perc beat megduplázódik, s megis­métlik a Tip-top parádét és a Csak fiataloknak program­ját. Gyökeresen szakit a rá­dió az eddigi gyakorlattal, amikor a továbbiakban a Déli Krónika után komolyzenét sugároz a Kossuth adón. Beszélik egyesek, hogy jan. 1-től ismét. De nem csak, ha­nem azt is. Most csak arról. Egy fiatal házi, előttem, negyed kilót. Az eladó egy félkilós darabból, de mielőtt le, a fiatal házi „mérje meg azt”. Legfeljebb, majd ki a kukába. Tavaly a tv-ben, hogy a disznóknak. Nagy port, orszá­gosan is nagy, de azérl ünnep után ma is. Az illetékesek sem tudják pontosan, mennyit. Ezért in­kább többet, nehogy. Állítólag sokat egészségtelen, mert a koraihoz vezet. Az meg a szívinfarktushoz. Ha valaki pél­dául húst, azt kétszer is! Az drága, ez viszont már. * Tedd a szivedre, nálatok is már hányszor! Senki se rágja szívesen, de azért amikor veszi.' nem gondol. Legutóbb én is hétfőn. Nem volt friss, így azt, ami otthon volt. Ha lett volna, akkor én is. Az se véletlen, hogy nem mindig. Sokat készítenek, így könnyen a minőség.. Ezt persze senki, és amikor már, ak­kor úgy ahogy van. az egész szállítmányt. Nem tudom, mennyi állami! Kétségtelen, hogy alapvető, viszont egyre nő a mértéktelen. Lehet, hogy utána sokkal kevesebbet! Mert mindenki job­ban! Csak annyit, amennyi feltétlenül. Így talán mégse annyira! Szerinted? BÉRCZES JÓZSEF Kedves Józsi! Kedves kenyeres pajtásom! Avagy: mit búsulsz, kenye­res? Nem kenyerem a körtönfaldzás, ezért — nehogy ke­nyértörésre kerüljön közlünk a sor — megmondom őszin­tén: mi, otthon, az alsó héját levágjuk. Mindennap. (Lásd: mindennapi...) Volt már olyan, hogy ránk száradt, sőt olyan is, amikor úgy frissen, melegében, ahogy vásároltam, kemény-kopogós szá­raz volt. Ilyenkor — mi tagadás — egy részéből valóban sertéstáp lett a szomszédnak. (A másikból pirítás nekünk.) Aztán szegény cucuk is elhíztak — nem kizárólag a mi ke­nyerünktől —, dm mielőtt infarktust kaptak volna, erősza­kos halál vetett véget rövid életüknek. Béke hurkáikra. Bűn ez? Bizonyára (bűnsegédi bűnrészesség, esetleg gyil­kosságra való felbújt ás), de a beismerő vallomás valame­lyest könnyít a lelkiismeretemen. Azt hallottad, hogy felemelik? En is hallottam. Tőled. Nem tudom, igaz-e, ha igen, megnyugtatlak: ágaskodás nél­kül el fogjuk érni. Véletlenül nem arra célzol, hogy egy kicsit pazarlók va­gyunk nagyon? De ugye arra? Rájöttem ám! Arra nem, hogy mit lehet ellene tenni. Elképzelhetőnek tartok egy utólag beiktatott — tizenegyedik — parancsolatot („Ne pazarol- kodj!”), de nem hiszem', hogy több foganatja lenne, mint a másik tiznek. Sokan rágódlak már ezen a témán. A kenyéren és amit a kenyér kidobása jelképez. (Hiszen pocsékoljuk a vizet is a folyókban és a fürdőszobában, nem beszélve a..., de nem akarom tovább rabolni a drága idődet, ha akarod, folytasd magadnak a felsorolást.) Csal: az eszünkkel taka­rékoskodunk? „ilyen gazdagok vagyunk?” Üdvözöllek, várom következő leveledet. Ui.: Aki téged megdob kenyérrel, azt dobd vissza kővel! SZABADOS GÁBOR A kémfejedelem tündöklése és bukása 6. „z4 beten, állapota súlyos'9 Lockhart ugyanis más, még Moszkvában maradt diplomatákkal együtt már el­utazásra készült, amikor au­gusztus utolsó napjaiban a moszkvai amerikai főkonzu­látus egyik szobájában „ko­ordinációs kémértekezletre” gyűltek össze a Moszkvában dolgozó antant hírszerzők. Az angolokat Redlly és George Hill kapitány, a Reilly mellé beosztott angol titkosszolgálati tiszt képvi­selte. Más amerikai, angol és francia ügynökök is jelen voltak, köztük René Mar- chand, a párizsi Figaro moszkvai tudósítója. Sidney Reilly büszkén szá­molt be a szovjetellenes szervezkedés előkészületeinek állásáról. — Uraim, sikerült meg­vásárolnom Berzin ezredest, a Kreml-gárda parancsno­kát. Nem mondom, nem volt tói olcsó mulatság, az ezre­des kétmillió rubelt kért, de megéri. Félmilliót kapott készpénzben, előlegként. A többit angol fontbah kapja, ha — miután elvégezte fel­adatát — eléri az arhan- gelszki brit vonalakat ... Reilly magabiztosan vázol­ta a Berzin ezredessel együtt kidolgozott tervet. Augusz­tus 28-án a moszkvai Nagy Színházban a bolsevik Köz­ponti Bizottság rendkívüli ülést tart. Itt a szovjet ál­lam összes vezetői együtt lesznek, s lett gárdisták, akik Berzin parancsnoksága alatt állnak, őrzik majd a színház minden bejáróját és kijáróját. Berzin feladata er­re az alkalomra „teljesén megbízható, és az ügynek el­kötelezett embereket” kivá­lasztani. Az adott jelre gár­distái bezárják majd az aj­tókat, és a színházban tar­tózkodókat fegyverükkel sakkban tartják. Azután egy „különleges osztag”, amely magából Reillyből és az ő ..legbensőbb összeesküvői­ből áll”, felrohan a színpad­ra és letartóztatja a bolsevik párt Központi Bizottságát. Lenint és a többi szovjet ve­zetőt azonnal agyonlövik. Azaz mégsem azonnal, csak néhány órával később, előbb nyilvánosan végigvonulnak velük Moszkva utcáin, hogy mindenki lássa: „Oroszország zsarnokai foglyok”. — A szovjet rendszer kár­tyavárként omlik majd össze — folytatta Reilly, a többiek buzgó bólogatása közepette. — Ha Lenint és társait eltá­volítjuk az útból, semmi nem akadályozhatja meg győzel­münket. Hatvanezer tiszt van Moszkvában, akik azon­nal készen állnak a mozgósí­tásra. Csak jelt kell adni ne­kik, hogy hadsereget alkossa­nak, és a városon belül harcba szánjanak, miközben a szövetséges antant erők kí­vülről támadnak. Ennek a titkos szovjetellenes hadse­regnek a vezetését Jugye- nyics tábornokra bíztam. Egy második hadsereg, Szavinkov tábornok vezeté­sévél Észak-Oroszországban sorakozik fel, és mindaz, ami a bolsevikokból megma­radna, e két malomkő kö­zött őrlődik fel Berzin ezredes azonban augusztus 27-én azzal keres­te fel Reillyt, hogy még né­hány ' napig fennmarad a szovjet uralom, ugyanis a Központi Bizottság ülését augusztus 28-ról szeptember 6-ra halasztották, úgyhogy addig várni kell a terv meg­valósításával. — Nem bánom — mondta magabiztosan Reilly Berzin- nek. — Több az időnk a vég­ső elrendezésre .. . És hogy ne tétlen várako­zással vesztegesse az időt, Reilly a Sidney Georgevics Relinszkij VCSK-nyomozó nevére szóló hamis okmá­nyokkal Pétervárra vonato­zott, hogy ottani összeeskü­vői és ügynökei felett utolsó szemlét tartson. Pétervárott Reilly a brit követségen azonnal felkeres­te Cromie kapitányt, a ten­gerészeti attaséi, aki ugyan­csak az Intelligence Service beosztottja volt. A kémfeje­delem magabiztosan ismer­tette a moszkvai helyzetet, a felkelés tervét. — Moszkva a kezünkben van! — dicsekedett. Cromie azt sem tudta, ho­va legyen a boldogságtól. Az éjszakát Reilly egy pétervári hölgy ágyában töltötte, majd reggel, a pihenés édes per­cei után, munkához látott. Délben telefonált pétervári szervezete vezetőjének, Grammatikovnak, a volt oh- rana-ügynöknek. Grammatikov hangja re­kedtnek és természetellenes­nek tűnt. — Ki az? — kérdezte. — Én vagyok, Relinszkij — mondta Reilly. — Kicsoda? — kérdezte Grammatikov. Reilly megismételte álne­vét. — Van valaki nálam, aki rossz híreket hozott — mon­; dotta hirtelen Grammatikov. — Az orvosok túlságosan ha­mar kezdtek hozzá a operá­cióhoz. A beteg állapota sú­lyos. Ha látni akar, jöjjc»*i azv*mal. PINTÉR ISTVÁN (Folytatjuk) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents