Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-05 / 235. szám

Sikerült a pontrablás VIDEÓK DVTK 0:0 Görgei kapufát lőtt, Szabót a bazaadások bosszantották Egy régebbi kép Winterről, aki itt a KSI kosarába küldi a labdát — a városi sportcsarnokban játszott mérkőzésen. (Szabó István felvétele) Winter a válogatottban Fontos a „sprint”... (Tudósítónktól) Feltehetően a korai kezdés az oka, hogy mindössze háromez­ren jelentek meg Székesfehér­váron, a szerdai NB I-es forduló kezdeténél. Igaz, a Videoton mostanában még hazai pályán sem produkál nagy eredménye­ket, s feltehető, hogy a DVTK szombati egycsillagos mérkőzése sem keltette fel különösebben az érdeklődést a Vidi szurkolóiban. A Marton vezette mérkőzésen a következők szerepeltek: Videoton: Kovács L.—Garam- völgyi, Kovács J., Fejes, Bara- nyi — Nagy II., Végh, Karsai — Nováth, Burcsa, Tieber. DVTK: Szabó, — Szántó, Sala­mon, Váradi, Kutasi — Oláh, Tatár, Kerekes, Görgei — Szalai, Fekete. (A mérkőzés hajrájában néhány percre Tomesz és To­kár is szóhoz jutott.) A tartalékok mérkőzésén 1:1 arányú döntetlen született. A két találkozó közötti szünetben, tehát az NB I-es mérkőzés előtt Lantos Mihály, a Videoton ve­zető edzője annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy végre a hazai környezetben jól fognak játszani és biztos győzelmet arat^ nak. A DVTK pedig abban re­ménykedett, hogy pontot szerez a Videoton otthonában. A kö­vetkezők azt bizonyítják, hogy ez utóbbi reménykedés vált va­lóra. Pedig a hazaiak már az első percekben is sok kellemet­lenséget okoztak a DVTK vé­delmének. Tieber Karsai beadásával már az 5. percben a 16-oson belülre keveredett, amikor Salamon hazaadott előle és Szabónak bizony bravúrra volt szüksége, hogy elcsípje Salamon labdáját. Néhány perc múlva Nováth lövése ment ki a bal kapufa mel­lett. A 8. percben azonban már a DVTK akciója fa­gyasztotta meg a vért a ha­zai szurkolók ereiben, hiszen Szalai szögletét Görgei olyan erővel lőtte kapura, hogy Kovács mit sem tehetett vol­na, ha a lövés Fejesről nem a bal kapufára pattan. A Videoton fokozatosan átvette az irányítást, de ez csak a mezőnyben jellemez­te a találkozót. Szabónak jobbára csak távoli lövések jutottak, előbb Kovács 25 méteres szabadrúgását védte biztosan, majd Nováth lab­dáját tette ártalmatlanná. Közben a Diósgyőr is veszé- Iveztetett, s a kifutó Kovács L. csak lábbal tudta elkül­deni a labdát a Tatár át­adására kiugró Fekete elől. A nem nagy iramú találko­zón a DVTK szorosan fogott embert, s időnként gyors el­lentámadásokkal is próbálko­zott. A veszélyesebb helyze­tek azonban, érthetően, még- is a DVTK kapuja előtt adódtak. Akkor például, ami­kor Tieber már csak Szabó­val állt szemben, vagy ak­kor, amikor Baranyi lesről küldött beadását Burcsa kis híján a kapuba továbbította. A második félidő elején Garamvölgyi távoli lövését védte Szabó, az 53. percben viszont a másik kapuban táncolt a labda, de Tatár les­Játékvezetői tanfolyam A Miskolc járási Labdarú- 'ó-szövetség Játékvezető Bi- uttsága 1978. október 10-én II. o. játékvezetői tanfolya­mi indít. Jelentkezni lehet i járási sportfelügyelőségen Fazekas u. 2. III/ll.) sze- nélyesen, írásban vagy a 16-311, 36-312-es telefonon. A tanfolyam díjmentes. Az 'lőadásokat minden kedden 16.30-tól tartják. helyzete miatt lövése „nem kerülhetett értékelésre”. Vál­takozó volt a játék, hiszen egyszer Szántóról pattant szögletre a labda, utána pe­dig Fekete lőtt fölé, majd Szalai találta el a kapust. A 64. percben Szántó lőtt a jobb sarok mellé, s erre Ko­vács J. 25 méteres bombá­val válaszolt, de ez is elke­rülte a jobb alsó sarkot. Szabónak ismét gondot oko­zott egy meredek hazaadás, majd Baranyi elől kellett vetődéssel elcsípni a labdát, a további próbálkozások azonban szintén eredményte­lenül végződtek. A közepes' színvonalú ta­lálkozón a DVTK lelkes és jól szervezett védekezéssel megérdemelten szerezte meg az egyik pontot. A 4—4—2 formáció ezúttal eredményes volt, mert nemcsak a véde­kezést tette biztonságossá, hanem rugalmas alkalmazá­sával. veszélyes támadások vezetésére is lehetőséget nyújtott. A DVTK-ban első­sorban Szabó, majd Sala­mon, Tatár és Kerekes tel­jesítménye kiemelésre mél­tó. A kéttagú csatársor né­hány veszélyes megmozdu­lással vétette magát észre. K. T. A labdarúgó NB I. tegnapi for­dulójának további eredményei: PMSC—MTK-VM 1:0, STC—Ta. tabánya 3:3 (2:0-ás hazai veze­tés után.), Dunaújváros—Vasas Izzó 3 :l, Békéscsaba—Zalaeger. szeg 3:1, Csepel—Székesfehérvá­ri MAY Elme 5:0. Rába ETO— Haladás 1:0, Bp. Honvéd—Vasas IX, Ü. Dózsa—FTC 2:2. A bajnokság állása« 1. FTC 7 5 2 _ 18- 5 12 2. Bp. Honvéd 7 5 1 1 19- 5 11 3. Rába ETO 7 4 1 2 8- 6 9 4. PMSC 7 3 3 1 5- 3 9 5. S.-tarján 7 3 2 2 13- 9 8 6. D.-újváros 7 3 2 2 12- 8 8 7. Videoton 7 2 4 1 8- 6 8 8. Ü. Dózsa 7 2 4 1 10-10 8 9. Tatabánya 7 2 3 2 13-11 7 10. Vasas 7 3 1 3 11-14 7 11. Csepel 7 1 4 2 8- 7 6 12. B.-csaba 7 2 2 3 5- 7 6 13. DVTK 7 2 2 3 7-15 6 14. ZTE 7 2 1 4 4- 8 5 15. MTK-VM 7 2 — 5 10-12 4 16. Haladás 7 2 — 5 3- 8 4 17. V. Izzó 7 1 2 4 5-12 4 18. MÁV Előre 7 2 — 5 3-16 4 Boskovics Jenő, az MTI tudósítója jelentette Gettys- burgból: Minden rajtra kész a XXXII. súlyemelő világbajnokságon. A küzdelmek előtti szokásos nem­zetközi sajtóértekezleten az oszt. rák Gotfried Schödl, a Nemzet­közi Súlyemelő Szövetség elnö­ke örömmel jelentette be, hogy bármilyen súly felemelése nél­kül megszületett az első gettys- burgi világcsúcs: 190-en állnak rajthoz, soha ennyien nem sze­repeltek még VB-n, csak olim_ pián. A Nemzetközi Súlyemelő Szö­vetség kongresszusán döntés született az 1979. évi VB szín­helyéről. Japán véglegesen le. mondott a rendezésről, Mexikó és Görögország viszont kérte a lebonyolítást. Szavazás döntött 24:19 arányban Mexikóváros ja­vára, így a következő esztendő októberének végén, az 19S8. évi olimpia színhelyén vizsgáznak azok, akik az 1980. évi olimpiára készülnek. A XXXII. VB nyitószáma, az 52 kilósok versenye magyar szempontból a legérdekesebb súlycsoport; itt dől el, lesz-e magyar világbajnok Gettysburg, ban. Kőszeginek és Oláhnak 15 ellenfele van. A közzétett rang­lista szerint a súlycsoport élme­zőnye: Oszmonaliev 237.5 kg. Kőszegi 237.5 kg, Oláh 235 kg, Casamayor íkubai) 235, Kodbajasev (bolgár) 232,5, Cheng Chieh-ming (kínai) 230 kg. A két magyar arra a kérdés­re, hogy elégedett-e a ranglista szerinti sorrenddel, így felelt: Vitatkoztak és vitatkoznak a kosárlabdázók, a szakem­berek, a játékosok. A vita témája: szükséges-e az atlé­tikai felmérés NB I-es csa­patoknál. Tudniillik arról van szó, hogy szeptember elején a Magyar Kosárlabda Szövetség atlétikai felmérést rendezett az I. osztályban szereplő férfi- és női játéko­sok részére. Ennek hasznos­ságát kérdőjelezte meg né­hány edző és néhány játé­kos. Azok, akik könnyen teljesítették az előírtakat, jó dolognak tartják, a gyengébb teljesítményt elérők viszont ágálnak ellene. Kőszegi: — Nem! Sohasem ad. lam fel egy versenyt előre, és nem fogom a jövőben sem. Ősz- ! monalievvel egyenlőre állunk, ; bíznom kell abban, hogy most I visszavágok neki a havirovi ve­reségért. Nem titkolom, világ- | bajnok szereínék lenni, rémé- | lem, sikerülni fog. Ügy érzem, $ az idő elérkezett ! Oláh: — Ez lesz életem máso­dik világbajnoksága. Ügy gon_ * dolom, nem lehetek telhetetlen, f a dobogós helyezéssel feltétlenül | elégedettnek kell lennem. Cé- ő lom: valamilyen érem ... Testsúlyuk a terveknek meg- f felelő, előzetesen minden jel ar- S ra mutatott, hogy a magyar idő szerint szerdán este 7—8 óra kö_ zött lezajlott mérlegelésen nem, lehetett problémájuk. Ez a mér­legelés volt egyébként a VB el­ső hivatalos akfusa (de a sor_ rend-sorsolás után). 20.30 órakor ü kezdődött a hivatalos megnyitó J ünnepség, majd 21.00 órakor az * 52 kilósok bemutatása, s mind- * járt ezután: rajtja következett.' ★ Fölösleges hozzátennünk, de azért ildomos, hogy a magyar idő szerint éjszaka zajlott ver_ seny Borsod számára különösen fontos, hiszen Kőszeg? a Lenin- városi MTK versenyzője, s így szereplését hazánknak ezen a vi­dékén a szokásosnál is nagyobb figyelem kíséri. A Déli Hírlap kedvező hely­zetben van a VB-t illetően, hi­szen a déli megjelenés lehetőr’é teszi, hogy az éjszakai esemé­nyekről is beszámoljunk — az MTI Gettysburgból érkező tudó­sításai alapján. A női NB I. mezőnyében a DVTK is érdekelt volt. Mint Letek László edzőtől megtudtuk, a diósgyőri leá­nyok általában teljesíteni tudták az előírtakat. Sőt, He­gedűs a 60 méteres síkfutás­ban 8,1 másodperccel a má­sodik helyen végzett. Ez min­denképp dicséretes. Dicsére­tes az is, ahogy az edző az atlétikai felmérést szemlél­te. Többek között a követ­kezőket mondta: — Szükségesnek tartom az atlétikai felmérést, mert a csapat felkészítése során egyébként is az egyik fő szempont az atlétikusságra való hajlam és — nevelés. Já­tékosainknál alapvető köve­telmény, hogy kis távolságon, rövid idő alatt képesek le­gyenek felgyorsulni, azaz in­dulni tudjanak. Éneikül a modern kosárlabda aligha képzelhető el. De nemcsak ezt, a súlypontemelkedést is fontosnak tartjuk, jóllehet, itt a játékosok nem értek el országos szinten kiemelke­dőt. Jó lenne, ha legalább az 50 centi természetes követel­mény lenne. A szeptemberi felmérésben első Dévai 59 cm; 2. Szekeres (Székesfehér­vár) 58 cm; 3. Varga (Cse­pel) 57 cm. Aki a DVTK NB I. osztá­lyú női kosárlabdacsapatát az elmúlt hetekben — akár nemzetközi tornán, akár az őszi forduló első hazai mér­kőzésén — látta, annak fel­tűnt, hogy Winter Ilona (Lő- rinezné) ismét a régi formá­ban játszik a pályán: önma­gát, játékostársait helyzetbe tudja hozni; lát a pályán, bejönnek távoli tempói, ha­tározott a védekezésben, és eredményes az ellenfél pa- lánkja alatt a labda meg-' szerzésében is. Nem vélet­len, hogy a Magyar Kosár­labda Szövetség felfigyelt ra, és napjainkban a válogatot­tal edz. Reméljük, hogy mindaz, amit a DVTK-mér- kőzéseken mutat, jellemzi őt a válogatottban is, így különö­sebb akadálya nem lesz an­nak, hogy a címeres mezben képviselje városunkat, Mis­kolcot. D. T. B. Világcsúcs a rajt előtt: 190 súlyemelő a XXXII. ¥B-n Magaslati kúra Korábban úgy hitték, hogy a szívbetegeket és keringési rendellenességekben szenve­dőket ajánlatos az alföldi sík vidékeken gyógyítani, már néhány száz méteres magas­ságban nő a rohamok, sú­lyos károsodások veszélye, sőt hirtelen halál is beállhat. Ezen általános vélemény mi­att keltett feltűnést, hogy az Alpokban egy ideje a szív és keringési betegek számára magaslati kúrákat rendelnek. Max Halhuber és Kari Imana rehabilitációs kutatók öt év alatt nyolcszáz beteget vizsgáltak ily módon. Szívin­farktus és keringési rendszer összeomlása helyett kétezer méter magasban a gyógyulás jeleit tapasztalták. A két ku­tató azon a véleményen van, hogy az ilyen betegeket nem kell mindentől megkímélni, ellenkezőleg, jól adagolt test­mozgásra van szükségük, ter­mészetesen szigorú orvosi el­lenőrzés mellett. A magas és alacsony vér­nyomásban szenvedők állapo­ta már az első héten érezhe­tően javul. A betegek gyó­gyulását elősegítik a nagy szintkülönbségű hegyi utakon végzett túrák, a rendszeres gyakorlás a bicikli-ergométe- ren; mindenesetre szükséges azért, hogy a kúra előírásainak megtartását szakorvosok ál­landóan ellenőrizzék. Alkalmatlanok Az osztrák fiatalok egészségi állapota mindennek elmondható, csak jónak nem; például min­den ötödik sorköteles fiatal fizi. kailag vagy szellemileg nem al­kalmas á katonai szolgálatra. Ezt tette közzé első egészség., ügyi jelentésében az osztrák hadsereg két éve St. Pöltenben létesített „Diagnózis utcája”, ahol a 18 éveseket sokkal alapo­sabban vizsgálják ki, mint a so­rozásokon. A Diagnózis utcában két napig tart a vizsgálat: na. gyón alaposan felmérik a fiata­lok fizikai és szellemi állapotát, valamint teljesítőképességüket. Az eddig végzett 25 000 vizsgá­lat eredményeit olvasva minden okuk megvan a katonaorvosok­nak a. riadalomra. A katonai szolgálatra alkalmatlanság leg­gyakoribb óka: erős látásgyen­geség vagy más szembetegségek; szakértői vélemények szerint en­nek főként az az oka, hogy a mai gyermekek túl gyakran és túl sokáig ülnek a televízió kép­ernyője előtt. Az elmúlt évek., ben jelentősen emelkedett a szembántalmakban szenvedő fia­talok száma. A második leggyakoribb ok, általános meglepetésre, a gyen­geelméjűség különböző formái. Az egyik katonaorvos ezzel kap., csolatban azt nyilatkozta, hogy ijesztő mértékben emelkedett azoknak a fiataloknak a száma, akik kábítószer- és alkoholfo­gyasztás következtében agyi ká­rosodásokat szenvedtek. A köz­vélemény eddig azt hitte, hogy az úgynevezett kábítószer-hul­lám Ausztriát csak „súrolta”, a hadsereg vizsgálatai nyomán azonban világos, hogy nem rin­gathatja magát ilyen illúziók, ban. A jelek szerint mindenek­előtt a szeszes italok fogyasztá­sa nagyon elterjedt a fiatalok körében. Erre utal az is, hogy az orvosok máris „viszonylag sok” 18 évesnél állapítottak meg máj_ és vesebántalmakat. A harmadik leggyakoribb al­kalmatlansági ok a pszichózis, neurózis és személyiségzavarok. A negyedik helyen* „a külső erőszak nyomán szenvedett bán­talmaz» állnak, amelyek több­nyire közlekedési balesetek kö­vetkezményei. Szülés új vesével A hallei szülészeti klini­kán egészséges gyermeknek adott életet egy fiátálász- szony, aki veseátültetésen esett át. Ez már a harmadik eset az NDK-ban, hogy vese- átültetéses nő gyermeket szül. A hallei asszony 1976- ban kapott idegen vesét, mi­után előzőleg négy éven át művesével kezelték. „Hegyi sebészek” Van néhánv olyan foglalkozás, amihez akrobatikus ügyes­ség és nagyfokú bátorság szükséges. Ezek közé tartozik a sziklabiztosítók munkája, akiknek az a feladatuk, hogy hosszú kötélen a magasból leeresz­kedve rövid nyelű kalapácsukkal centi­ről centire végigko­pogtassák a mere­dek hegyoldalakat, a sziklákat. Erre ott van szükség, ahol út vagy vasút vezet a sziklafalak tövé­ben, illetve pótolha­tatlan értékű termé­szeti kincset kell megmenteni a pusz­tulástól (a . Gellért­hegy esetében mind­két szempontról szó van). Persze nem elég csupán megálla­pítani, hogy az eró­zió hol okozott re­pedést, törést vagy mállást a köveken, el is kéll hárítani a veszélyt. A bátor­ság és az ügyesség mellett még külön­leges hallásérzé­kenységre is szük­sége van a jó szik­labiztosítónak, hi­szen a kalapács és a szikla összecsengésé- ből kell megállapí­tania, hogy hol a baj, méghozzá csal­hatatlanul. A sziklabiztosítók brigádokban dolgoz­nak. A kisebb repe­déseknél, töréseknél — kötélen függve — maguk pattintják le a veszélyes szikla­darabokat, s gyűj7 tik a nyakukra akasztott bőrzsákba. Ha nagyobb hibára 1 fűnek, ahol megerőj- sítésre, foltozásra vagy éppen bontás­ra, netán lerobban- tásra van szükség, megjelölik a helyet. Ide később vissza­térnek és biztonsá­gosabb körülménye7 között, komolyabb felkészültséggel lát­nak néki a munka elvégzésének. Ré­gebben betonnal vé gezték a toldásokat. Ma már olyan mű anyagokat is hasz nálnak, amelye7 szinte észrevvi töltik ki a szikla­repedéseket. Leg­újabban nagy acél- dróthálókat teríte­nek rá a veszélyes hegyoldalakra, anie- lyek felfogják a le­gördülni készülő ziklarögöket. E hálókat úgy helye­zik el, hogy a nö­vényzet „álcázza” őket. (Képünkön: a csehszlovák szikla- biztosítók elhárítják a veszélyt egy vas­úti pálya mentén.) Ilyen a bölény A bölény csak látszólag lassú és nehézkes állat, tá­madáskor azonban gyors és fürge. Fejével villámgyors ütéseket tud osztogatni és fu­tás közben az óránkénti 40 kilométeres sebességet is el tudja érni. Ez a húshegy ké­pes egy kétméteres palánkot helyből, nekifutás nélkül át­ugrani. /

Next

/
Thumbnails
Contents