Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-26 / 253. szám
/ a miskolciaké a szó Nem lehetne kesztyűs kézzel? N lényeges, de... A változatosság kedvéért a „téma” most nem az utcán hevert, hanem a szerkesztőség portáján veszekedett. Hangosan reklamált hogy ne írjunk „rosszat” Amerikáról, mert ő több mint 20 évig ott volt. é tudja, mi' a helyzet. Ott nem írnak rosszat a magyarokról. (Az nem tetszett idős reklamálónknak, hogy az orvosi ellátást itthon olcsóbbnak tartottuk, mint Amerikában.) Ez adta a témát. Ismerek lóbb külhonból megtért idős embert, akik azért jöttek haza, mert nyugdíjuk ott a megélhetésre is kevés lett volna, itthon viszont „forintbar” dúskálhatnak. Természetesen nemcsak ez volt szempont, hisz a haza az haza marad. A honvágy — ez a könyörtelen érzés — előbb-utóbb sokakat legyőz, hazahoz. Jöhetnek, mert még azt sem kérdezik meg a hazatérőtől, miért dolgozták le életüket vagy annak legjavát más ország hasznára?! , Beszéltem olyan Nyugat-Németországba szakadt „hazám fiával”, aki — állítása szerint — 200 000 nyugatrémet márka nyugdíját kívánja iühon fölélni. Majd! Addig ott! Mc-t. amíg dolgozni bir. addig ott. ha nem h;" már, akkor m-j-’ itthon. Nem tudni ki. miért „kényszeriilt” eioagyni hazáját? Az se egyértelmű, ki, miért jön vissza?! Jöjjenek, éljenek itthon. Arra viszont senki nem kiváncsi, hogy — szerinte — ott miért jobb! Ha abban már nem tud segíteni munkájával, hogy itthon jobb legyen, akkor legalább csendben „viselje” el, amit ő választott. Ugyanis, bár hagytuk, hogy jöjjön, de senki nem hívta. Ami pedig nz orvosi ellátás anyagi vonatkozásait illeti, ki kell próbálni. Például a „témaadó reklamálás” előtt. SZTK-ra nyugtáiét szedni (2 forintjával), majd kiugrani Bécsbe és ott felíratni egy szemüveget. Azon keresztül és annak árát kifizetve, mindjárt jobban v fogja látni, mi van itthon! Rosszat egyébként Amerikáról nem írunk (úgy ahogy reklamálónk véli), mert itthon is vannak hibák. Azokat szeretnénk kijavítani. Ehhez azonban a (hazatérésük ellenére) Magyarországgal elégedetlen visszatértek „segítségét” nem igényeljük. (bérezés) A rendes szabadság a dolgozót megillető alap- és pót- szabadságból áll. Az alapszabadság mértéke 12 munkanap, amely a munkaviszonyban töltött naptári év után jár, á pótszabadság pedig a munkaviszonyban töltött időhöz igazodik. Ez azt jelenti, hogy a dolgozónak minden munkaviszonyban töltött 2 év után egy, de évenként legfeljebb 12 munkanap pótszabadság jár. Pótszabadság más címeken is járhat, de azt csak egyféle címen lehet igénybe venni. A munkaviszony alapján járó pótszabadság mértékének megállapítását kérni kell a munkáltatótól. Ha a naptári évenként járó alap- és pótszabadság mértékét tudjuk, akkor a munkáltatónak az a 1 élessége, hogy a szabadság kiadására ütemtervet készítsen. A szabadságolási ütemterv alapján a munkáltató a szabadság kiadásának időpontjáról a dolgozót tájékoztatni köteles. A kiadás időpontját a vállalat (munkáltató) csak a dolgozóval történő megállapodás vagy rendkívüli ok miatt változtathatja meg. A jogszabály előírja, hogy a szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Ha munkatorlódás, betegség vagy más akadály miatt a szabadságot a naptári' évben nem lehet kiadni, akkor legkésőbb az akadályoztatás megszűntétől számított 30 napon belül kell azt kiadni, de a kollektív szerződés eltérő határidőt is előírhat. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, hogy a követő év március 31-ig kell a rendes szabadságot kiadni, mert a kollektív szerződések .a 30 nap helyett több vagy kevesebb napot (határidőt) határozhat meg. Az évi rendes szabadság a dolgozó pihenését szolgálja, arra a szervezetnek szüksége van, ezért a szabadságra vonatkozó jogról lemondani nem lehet. Dr. Sass Tibor Elfelejtett KRESZ-tábla Horgászbotom története Borongás vasárnap vonattal családi kirándulásra indultunk. Szenvedélyemnek hódolva, magammal vn- i,em ajándékba frissen kapott japán, teleszkópos horgászbotomat is. Az úton beszélgetés rejtvényfejtés rövidítette az időt. Csak "szállás után vettem .sz-re. hogy e négyjegyű szájnmal értékesíthető áru a vonaton maradi. Idegesség, düh, kényszerű tehetetlenség. Telefon a végállomásra: a horgászbotnak hűlt helye. A kellemes szórakozásból maró önvád, kellemetlen bosszúság lett. Utolsó lehetőség, a visszafelé tartó vonaton megkeresni a volt útitársakat, hátha tudnak valamit. Az indulást lekéstük. Fogyatkozó reménnyel szálltunk föl a következő szerelvényre. A fiam jobbra, én balra indultam. Egy zsúfolt szakaszban egy fejkendős néni fogta meg karomat. — Jaj, lelkem, galambom, de jó, hogy újra látom! Reggel a vonaton felejtette... — szólt, s átadta minden bajok forrását, a renitens pecabotot. A feloldódás és megkönnyebbülés nem ment könnyen, a véletlen kiszámíthatatlan játéka szinte megbénított. Arra azonban emlékszem, hogy a segítő szánd ikú nénike Budapestet járta végig a kényszerű ‘cső- . maggal. Bízott az ismételt találkozásban, vagy abban, hogy újsághirdetés útján — birtokában a pontos személyleírással — keresse meg a jogos tulajdonost. Csak napok múltán oldódott a feszültség, akkor éreztem át egészében Kovács And- rásné, putnoki lakos őszinte, emberséges cselekedetét. Példamutató tettét ezúton is köszönöm. M. K. B. Miskolc jfc A Vörösmarty utcában, a bontásra kerülő házak környékén, szinte állandósul a fenti felvételen példázott látvány. A házak bontási jogát megváltó magánszemélyek ugyanis nemigen bánnak kesztyűs kézzel az épületekhez tartozó közművezetékekkel. Kellő körültekintés híján, hol az ivóvízvezetéket, hol a csatornarendszert tépik fel, vagy tömítik el, ezért aztán olykor a drága ivóvíz, olykor a felbuggyanó szennyvíz „tavasítja” el az úttestet. Minden bizonnyal volna rá mód, hogy kíméletesebben kezeljék ezeket a létfontosságú közműveket. A vízműveknek ugyanis enélkül is akad épp elég tennivalója városunkban. Ne tetézzék az egyébként elkerülh ető rombolással is. S még valamit: kevesebb nagyvonalúsággal kellene kezelni a bontási előírásokat. Tudniillik nem árt, ha elkerítik a bontási területet. Mert jóllehet, ha nem is esik a járókelők fejére a tégla, attól még kitörhetik a nyakukat a szerteheverő törmeléken. L. József Miskolc. Vörösmarty u. Köszönöm a segítséget Fiam sorkatonai szolgálatot teljesít, magamra maradtam gondjaimmal, költözködnöm kellett— lakást cseréltem — s szinte megoldhatatlannak tűnt számomra ez a feladat. Sopánkodtam a munkahelyemen — az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalatnál dolgozom —, hogy fogalmam sincs, mihez kezdjek. És akkor egy nagyon kedves gesztussal segítséget ajánlott fel vállalatunk munkásellátási osztályának vezetősége, s a gépjavító üzem szocialista brigádja: segítenek ők a költözködésben. Mit mondják: valóban a legmesz- szebbmenően támogattak mindenben. A brigád szinte teljesen megkímélt a nehéz bútorok, poggyászok pakolásától, szállításától. Ügy érzem, ez már az igazi emberiesség példái közé tartozik. Tikász Sándorné Miskolc, ÉÁÉV Sír a telefon.« 3^c A Petőfi utca építésekor a csatlakozó utcákban kitették a Zsákutca jelzést. Aztán — például a Reményi utca sarkán — elfelejtették levenni. Ezt az apró, ámde a járművezetőknek kellemetlenséget okozó mulasztást jó lenne mielőbb pótolni. Kovács Attila Miskolc Gyermekeink védelmében Szinte alig múlik el olyan hétvége, amikor ne érkezne szomorú híradás az ország valamelyik részéről, egy-egy tragikusan végződő gyermekbalesetről. Nincs annál megdöbbentőbb, ha az ifjúság kellős közepén hirtelen megszakad egy emberi élet, anélkül, hogy elérné a felnőttkor küszöbét; egy életerőtől duzzadó, vidám gyermeki szív megszűnik dobbanni; az óvodában, vagy az iskolában egyik reggel üresen marad egy kicsi szék, egy iskolapad. Idővel talán más kerül a helyére, s a régi arc lassan elhalványodik —,< de teljesen nem mosódik ki az emlékezetből. Jogosan merül fel a kérdés: miért? Miért az oktalan, eszeveszett rohanás, miért? Igaz, hogy a sportpályán minden másodpercen, minden centiméteren sok múlhat —, de az országúton egy emberélet is! Mert nem mindegy, hogy a csikorgó fékkel megálló jármű előtt van egy riadt szemű csöppség, vagy alatta — némán ... Sajnos, nagyon sokan ülnek a volán mögött olyanok, akik úgy látszik, nincsenek ezzel tisztában. Mindennapos látvány, hogy 60—70-es tempóval húznak el a megállóban álló busz mellett, nem számolva azzal, hogy a busz mögül bármelyik pillanatban kiléphet valaki. S hiába a jó< fék, a jó reflex, könyörtelenül érvényesülnek a fizika törvényei... Városunknak nagyon sok, kifejezetten veszélyes pontja van; elég talán csak a Béke-szálló környékét, vagy a perecesi Bollóalja utat említeni. De hasonlóan nagy baleseti veszélyt jelent az iskolák, óvodák, játszóterek környéke is. Egy-egy úttestre guruló labda esetén szinte mindig számítani kell a labda után futó fiúkra, lányokra. Őket a játék hevében csak a labda érdekli, a veszélyt nem érzik meg kellő időben. És ha észreveszik, akkor legtöbbször már késő... A mi kötelességünk, hogy vigyázzunk rájuk! , Vigyázzunk rájuk azért, hogy egyszer majd ők is vigyázzanak (vigyázhassanak!) az önfeledten játszó kicsikre. Nemes, de felelősségteljes kötelességünk ez! S ha sikerül maradéktalanul teljesíteni, tiszta lelkiismerettel nézhetünk gyermekeink, unokáink szemébe... Persa István Sajókeresztúr, Jókai u. i. sz.-fr Vandál módszerekkel két telefonkészüléket tettek üzem- képtelenné — egyelőre ismeretlen személyek — október 21-én este. Néhány perces időkülönbséggel, leszakították a nyilvános telefon- kézibeszélőjét a Szabó Lajos utca 16. és a Vologda utca 6. számú épület lépcsőházában, és a tettesek magukkal vitték. Némi rutinra és előzetes felkészülésre utal a rongálás, ugyanis az egyik készülék lánccal is biztosítva volt. Némi értetlenséggel kell tudomásul vennünk, hogy akadnak közöttünk barbárok, S ha ma még ismeretlenek is, bízunk benne, hogy hamarosan számon kérhetjük tetteiket. Fekete Péter Miskolc A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc, Rajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 Penészes gumidropsz Kisunokám szereti a gumidropsz névre hallgató mentolos gumicukorkát. Ha látok valahol ilyet, természetesen veszek neki. Legutóbb azonban vajmi kevés sikerrel vásároltam. Október 20-án a Széchenyi út 18. sz. alatti Édességboltban vettem egy dobozzal. Ezer szerencse, hogy — mielőtt odaadtam volna az unokámnak — kibontottam a dobozt, s észrevettem, hogy a nylontasakban megromlott a cukorka. Szabályszerűen penészes volt. Akkor néztem me“ a dobozt, s vettem észre, hogy az eltarthatósági ideje oktpber 5-én lejárt. A gyártási ideje ugyanis július 5. volt, s erre számoltam rá a 90 napos eltarthatósági időt. A penészes cukrot persze visszavittem a boltba, ahol nagy sajnálkozás közepette ki is cserélték. Teljes jóhiszeműséggel vittem el az újabb doboz gumidropszot, nem néztem meg rajta a gyártási időt. Hiszen bíztam az eladóban. Vesztemre. Ugyanis ez a cukorka — „elődjéhez” hasonlóan — szintén rossz volt. A gyártási ideje pedig még régebbi: 1978. május 5. Eltarthatósága tehát — a 90 nappal számolva — még régebben lejárt, mint társáé. Ha jól számolom, augusztus 5-én. Persze ezt sem adtam oda az unokámnak, ám vissza sem vittem a boltba. Én szégyelltem. Holott — ha jól meggondolom — ' azoknak kellene szégyellni, akik a belkereskedelmi törvényre fittyet hányva, a vásárlóra hárítják át a szavatossági idő lejártából fakadó kárt. Igaz, ebben az esetben ez csak 6 forint. Ám nem hiszem, hogy csupán ez a két doboz gumidropsz volt „selejt” az árukészletben. Bényei László Miskolc. Engels u. 10. sz. (A penészes gumicukorka — dobozostól — az érdeklődőknek szerkesztőségünkben rendelkezésére áll. Rég láttunk ilyen gusztustalan portékát. A szerk.) vwvwwwwvw. Mikor kell a szabadságot kivenni?
