Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-26 / 253. szám
Irány az áruház ... Rakodás rakodólappal a raktárból.. Befejeződött az aggteleki konferencia Példázat a cementről és a bútorról MeQtakarítható munkaerő, megtakarítható milliók Tegnap este Aggteleken, dr. Lévai Imre, a Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, dékán, az MTESZ Központi Anyagmozgatási és Csomagolási Bizottsága Borsod megyei Szervezetének elnöke zárszavával véget ért a nemzetközi anyag- mozgatási és csomagolási tudományos műszaki tanácskozás. A külcsín is fontos Számos érdekes előadás hangzott el a tegnapi szekcióüléseken is, amelyek mindegyike előbbre vitte vagy viszi a magyar műszaki-gazdasági élet egyik nagy horderejű ügyét: az anyagmozgatás gépesítését, a csomagolás- technika fejlesztését. Miért van erre szükség? — kérdezheti a laikus. A kérdésre már a plenáris ülés több előadása választ adott. Dr. Osztrovszki György akadémikus, az OMFB elnökhelyettese például elmondotta. hogy akkor, amikor az ország munkaerőtartaléka! kimerültek, óriási jelentősége van, hogy az anyagmozgatást végző 800—900 ezer fizikai munkás közül minél többet tudjunk „felmenteni” az anyagmozgatás gépesítésével e nehéz mupka alól. Ugyanakkor az sem lehet senki számára közömbös, hogy a magyar exportáruk az élesedő világpiaci helyzetben csomagolásuk. külcsínük révén versenyképesek tudnak-e lenni maradni. Számos példát is említettek az előadók az anyagmozgatás gépesítettsége növelésének hasznáról. Eötvös Dániel, a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője például elmondotta, hogy a rakodólapos anyagmozgatás nagyobb mérvű elterjedése emberek százait szabadíthatná fel a nehéz fizikai munka alól, akik más területen növelhetnék a társadalmi munkaerőalapot. igaz — tette hozzá előadásában Kiss Dezső, a KPM miniszterhelyettese —, hogy ma már 4 millió rakodólapot alkalmaznak a termelés területén hazánkban. Ha például meg tudnánk oldani 3,5 millió tonna zsákolt cement egységrakományos szállítását — amihez mindössze 6*—10 millió forintos beruházás kellene —, 400 rakodómunkást, s 600— 700 ezer óra(!) rakodási állásidőt takaríthatnánk meg évente. Vagy: mennyi ember szabadulna fel, mennyi időt nyerhetnénk, ha a mezőgazdaság által évente felhasznált 5 millió tonna műtrágyát 500 vasúti állomáson nem kézzel kellene kirakni! S ugyanez mondható el arról a 800 áfész—tüzép telephelyről is, ahol a lakosság által igényelt évi 200 000 tonna égetett meszet ugyancsak kézzel rakiák ... Egy másik példa: hazánkban évente 8— 9 milliárd forint értékű bútort rakodnak, szállítanak. A konténeres szállítás hiánya miatt évente ebből 50 millió forint kárveszteség keletkezik! Ha rászánnánk magunkat a konténerek beszerzésére, a kiadott beruházási pénz 1—1.5 év alatt megtérülne! Konténerben a boltokba S hogy mindezt miért nem csináljuk? A konténer például csak akkor építhető be a termelési folyamatba, ha raktározható is. Ennek pedig nincsenek meg a feltételei. Vagy: ma még a konténerek, rakodólapok használata 20 százalékkal drágább a hagyományos rakodásnál... Az élelmiszeriparban például csak azért, vagy főként azért képez a szállított árunak mindössze 10—15 százaléka egységrakományt, mert nincs konténer, a boltokban nincsenek meg a konténeres szállítás, az egységrakományos áru fogadásának feltételei. J? Már „csak 700 ezren Az aggteleki, kétnapos konferencia sok-sok megoldatlan kérdésre kereste és találta meg a választ. A tudományos előadások, a viták minden bizonnyal gyümölcsöznek majd, s közelebb kerülünk ahhoz a célhoz, hogy 1990-ben már „csak” 700 ezer ember foglalkozzon hazánkban anyagmozgatással. (nyikes) November 7-én: Jubileumi zsákok November 7-én várhatóan elhagyja a Hejőcsabai Cementgyárat az idén gyártott 1,2 milliomodik tonna cement is A gyár 59 szocialista brigádja, a dolgozók és vezetők nem mindennapos eseménnyel ünnepük a Nagy Október: Szocialista Forradalom 61., a KMP megalakulásának 60. és az építők rzakszervezete fennállásának 75 évfordulóját. A jubileumok tiszteletére a hejőcsabai cement november 7-én „ünnepi” csomagolást kap. A többszínnyomású, szemre is tetszetős, rendkívül jó minőségű papírból (négyrétegű' készült zsák. az új csomagolóanyag máris nagy sikert aratott: a HUNGARO- PACK ’78 kiállításon elnyerte a Könnyűipari Minisztérium. valamint az Építési és Városfejlesztési Minisztérium ]<-;u ön,díját. Itt jegyezzük meg, hogy a kiállításon az alábbi miskolci—borsodi vállalatok nyertek még különdíjat: Borsodi Vegyikombinát (kemény-pvc csomagolófóliák), Magyar Édesipar Szerencsi Csokoládégyárának diósgyőri gyáregysége (húsvéti üreges csokoládéfigurák csomagolása), Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát (toka j i aszú ajándékcsomag), Tiszai Vegyikombinát (polietilén zsugorfólia sapka). Jól szolgál-e a Patyolat? A Miskolci Patyolat Vállalat szolgáltató munkáját értékeli ma délutáni ülésén a városi szolgáltatóipari pártvégrehajtóbizottság. Ezután az új, központi telephely kialakítására vonatkozó 1976-os végrehajtó bizottsági határozat időarányos teljesítését vitatják meg. Nem a nagyság... Olykor az az ember érzése, hogy kellemesebb dolog a kis ország helyzete, mint a nagyé, különösen az igen nagyoké, akiknek óriási, olykor nyomasztó a felelősségük a világ dolgaiért. De hát a nagyságrend adott, a terület, a lakosok száma, a gazdasági feltételek állandóak, bár — mint látni fogjuk — korántsem csak ez határozza meg helyünket a népek sorában. Magyarország például a kis országok közé tartozik, gazdasági adottságaink nagymértékben ráutalnak bennünket a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. Kádár János szavai ezek, római látogatásakor hangzottak el, s hazánk és a külvilág kapcsolatainak egyik fontos vonására utalnak. De szocialista államról lévén szó, azt is tudjuk, és valljuk, hogy hátterünk nagy, számításba vehetjük a baráti országok közösségét. S ez különböztet meg egy szocialista „kis államot” másoktól. Ismerjük természetesen körülményeinket, ehhez mérten szervezzük munkánkat, ennek arányában, a realitások figyelembevételével kell készíteni a terveket —, de hátunkat nekitámaszthatjuk a sokkal nagyobb egység falának, magunk mögött érezzük szövetségeseinket. S együtt már nem vagyunk kicsik! Igaz, vannak a szocialista és a nem szocialista kis államoknak közös vonásaik, mégis a másik oldalon levők helyzete eltér a miénktől. Ott a nagyságrend inkább meghatározza mindenki helyét a sorban. Érdekesen mutatkozott ez meg a hetvenes évek elején, az enyhülési folyamat kibontakozásakor! Föloldódott ugyanis a hidegháború fegyelme, a félelem és bizalmatlanság szülte katonás összetartás az atlanti világban, s kiderült, hogy a nyugati kis országoknak is van mondanivalójuk. Jelentkeztek, szóhoz jutottak a nemzetközi életben, bebizonyították, hogy jól mozognak a diplomáciai terepen. Belgium, Hollandia és mások valósággal kivirultak a nemzetközi kapcsolatok mezején. Mindenekelőtt azonban a semlegesek szerepe nőtt meg, elsősorban Finnországé, Ausztriáé. A feszültség idején úgy érezték, hogy meg kell húzódniuk a „tömbök” árnyékában, de az enyhülés megindulása óta magabiztosabban-mozognak a politika útjain. Bebizonyosodott az is, hogy az enyhülés, a nemzetközi kapcsolatok sűrűsödése gazdasági értelemben is rendkívül előnyös a kisebbek számára. Az új helyzet enyhít egyoldalú lekötöttségükön, kiszolgáltatottságukon. A kicsik is érzik a nyugati nagyok gazdasági gondjait, és milyen jó dolog, hogy megvannak a csatornák a szocialista országok irányába. Egy példa: az osztrák gazdaság erősen kötődik a nyugatnémethez, s így a munkanélküliség, a nyersanyag- s az energiagondok, az árproblémák hatására egyre inkább ráncolja homlokát Ausztria is. De mert jó kapcsolatokat épített ki keleti szomszédaival, megvan a lehetősége rá, hogy enyhítse ezeket a gondokat. Ez a szerep és érdekeltség a jövőben sem változik. A moszkvai Pravda „A kis országok hozzájárulása” című cikkében idézte Bruno Kreisky osztrák kancellárt: „Éppen a helsinki értekezlet mutatta meg, hogy földrészünk kis országai is hozzájárulhatnak az érdekek kiegyenlítéséhez, saját érdekeik teljes figyelembevételével. Ilyen feladatot azonban hatásosan csak az enyhülés körülményei között láthatnak el.” Nézzünk szembe a valósággal: a nagy ügyekben a nagyoké a döntő szó, példa erre a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tanácskozás. De a politika (éppenúgy mint a személyes élet) a sok kisebb és nagyobb részletből áll össze. Ebben mindenkinek lehet fontos szerepe. . A kicsiség olykor alkalmassá tesz a fürge, a rugalmas tevékenységre. A Magyar Népköztársaság diplomáciája (szocialista szövetségeseivel teljes összhangban) gyakorta teljesít ilyen feladatokat, ilyen hivatást. A terület nagysága, a népesség száma ebből a szempontból nem döntő. De a népek ügyéhez mindenki hozzájárulhat. Magyarországnak, mint a szocialista szövetség tagjának módja van arra, hogy így is szolgálja nemzeti érdekeit, kifejtse nemzeti képességeit. TATÁR IMRE Három napon át, Kazincbarcikán Korrózióvédelem a vegyiparban A korróziós veszély megelőzését első számú célként tűzték ki mindazok, akik részt vesznek a Kazincbarcikán tegnap kezdődött, második vegyipari korróziós konferencián. A miskolci bányászok teljesítették tervüket A Borsodi Szénbányák Vá >alat miskolci bányaüzemének dolgozói ma reggelre teljesítették éves tervüket • 798 ezer tonna szenet hoztak a felszínre. Az előkészítési munka is ezze] egy ütemben olyan iól haladt, az elővájá- son dolgozók is szinkronban voltak a bányászokkal, s ők is teljesítették a 0200 méteres szakasz elővájási munkáit. E nagyszerű eredmény azzal kecsegtet: az év végéig még lehetővé válik, hogy 150—160 ezer tonna szenet hozzanak felszínre terven felül. Kis nép vagyunk, de trükkös! A tömegkommunikációs eszközök összehangolt akciói után nem mondok újat azzal, hogy a belkereskedelmi miniszter július elsejei hatállyal megtiltotta az égetett szeszes italok egy- és féldecis kiszerelésben (üvegben) történő kiskereskedelmi értékesítését. Az intézkedés célja: korlátozni, vagy legalábbis kulturáltabb körülmények közé terelni a szesz- fogyasztást, megakadályozni az utcai féldecizést. Ezt a rendeletet Miskolcon kiegészíti az az országosan is kedvező visszhangot kiváltó helyi intézkedés, amely büntetendő szabálysértéssé minősítette az üzletek előtt és környékén való italfogyasztást. Most jön a nagy trükk! Városunk — nem kevésbé hazánk egyéb településeinek — élelmiszerkereskedelmi egységei néhány hónapja jószívvel kínálják vásárlóiknak a szemmel láthatóan újonnan kibővített választékú ún. miniüvegeket. A korábban kétségtelenül a gyüjtőszenvedély kielégítését szolgáló, és általában márkás szeszekkel telt miniüvegekből akkora a forgalom, hogy egyik-másik üzletben egy egész gondolát raknak meg velük a pénztár közelében az előrelátó kereskedők. A miniüveg nincs egy féldeci és választékában nem szerepelnek az inkriminált pálinkasorozat tagjai: a szilva, a barack és a vegyes. De a lényegen ez semmit sem változtat. A munkába igyekvők a megszokott fél deci szilvát azóta két miniüveg Lánchíd-brandyvel helyettesítik. Vajha ezt a gyors helyzetfelismerést —, amellyel elérték, hogy a forgalom se csökkenjen, az állampolgár se maradjon szomjan, s a rendelet se szenvedjen csorbát — a fogyasztás mellett a termelés szférájában is sikerülne általánossá tenni!... (pusztai) A tanácskozáson részt vevő mintegy 80 szakembert a házigazdák nevében Fejér István karbantartási főosztály- vezető köszöntötte. A három nap alatt 12 előadás hangzik el, három témakörben. Az első napon a vegyipari üzemek hézagmentes, vegyszerálló padozatainak gyártmányválasztékáról, kivitelezési és alkalmazástechnikai szabályairól, az anyaggyártók és kivitelezők gyakorlati tapasztalatairól esett szó, ma a fémes bevonatokkal végzett hazai korrózióvédelem lesz a tanácskozás témája, végül holnap a szennyvízke- elő berendezések fémszerelvényeinek aktív és passzív védelméről, a tervezési, kivitelezési, üzemeltetési tapasztalatokról hallhatnak az érdeklődő szakemberek. Kaczander Károlyt, e konferencia szervezőjét arról kérdeztük, miben látják a célját e háromnapos összejövetelnek, s miért éppen a Borsodi Vegyikombinátot választották a tanácskozás helyéül ? — A korrózióvédelem a vegyipar szükségszerű velejárója. Egy-egy vállalat csaknem 30 millió forintot költ évente korrózióvédelemmel kapcsolatos feladatokra. A nagyságrend talán érzékelteti, hogy milyen nagy feladatot kell megoldaniuk a vegyipari vállalatoknak. >A fő problémát ugyanis az jelenti, hogy a korróziós károk elhárításának korszerű védelmi bázisai már kialakultak a Tiszai Vegyikombinátban, a BUDALAKK-ban, a Chemi- calban, ám a szemléletváltozás hiánya miatt a racionalizált felhasználásban még sok a tennivaló. Hogy miért Kazincbarcikát választottuk, arra egyértelmű a felelet. A BVK az egyik legdinamikusabban fejlődő vegyipari kombinát, ahol a korrózióvédelemre mindig nagy gondot fordítottak. Igyekszünk megismerni, az itt jelenlevőkkel megismertetni az eredményeiket, tapasztalataikat. Különösen vonatkozik ez a szennyvíztisztítással kapcsolatos korrózióvédelemre, amelyben országosan is élen járó ~ unkát végeztek itt. Az első előadók egyike volt tegnap Szilágyi Gábor, a TVK gyártmányfejlesztési osztályvezetője, aki szerint ez a konferencia a lehető legjobb műszaki propaganda Megismerhetik a jelenlevő a másik vállalatnál eredmé nyesen alkalmazott módszc -eket a legújabb termékeke i.iás vállalat gondjait, erec ményeit. T. Z.
