Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-03 / 233. szám

Eszmecsere az Újítók klubjában I. Egy sajtóvita ürügyén Ha van az embernek c^y rési típusú, még ii;y ahogy mű­ködő porszívója, nem szívesen cseréli ki újra, jóllehet tudja, hogy az gazdaságosabban működik (kevesebb áramot fo­gyaszt, kisebb fáradsággal, jobban takarít stb.), és viszony­lag rövid idő alatt „megkeresné” az árát. Kinek-kinek saját ügye, hogy milyen korszerű berendezéseket használ a ház­tartásában. Ha azonban a példát egy vállalatra, tágabb ér­telemben a népgazdaságra vonatkoztatjuk, akkor már na­gyon is megfontolandó, hogy becsapja-e az ember az ajtót az újat, jobbat kínáló „házaló” előtt. Mint minden hasonlat, ez is sántít egy kicsit. Én mégis találónak éreztem, és felje­gyeznem a Diósgyőri Gépgyár fiatal mérnökének a szavait. Sok más mellett persze, mert a gépgyár újítói között ülve, akadt bőven feljegyezni, megszívlelni való, Az idén született De hogy az elején kezd­jem: egy halvaszü'etett pró­bálkozás után 1978-ban is­mét életre kelt és azóta mű­ködik az említett klub. Azt hiszem, senkinek sem kell hosszasan magyarázni, hogy a megalakulás évének ön­magában is jelentősége van. Mint országszerte, a Diós­győri Gépgyárban is megfe­szített erővel — és itt első­sorban nem is kizárólag szel­lemi erőre gondolok — ke­resik a kényszerű megújulás útját. Kikre számíthat in­kább e munkában a DIGÉP gazdasági és politikai veze­tősége. mint azokra az em­berekre, akik eddig sem elé­gedtek meg a rájuk mért fel­adatok tessék-lássék módon való elvégzésével, szüntelenül keresték az újat, a jobbat. Mégsem „felülről jövő” kez­deményzésre szerveződtek klubtagsággá. Azok, akik kö­zül sokan — mint például Juhász Jakab is — tulajdon­képpen meg sem tudják mon­dani pontosan, hány célszerű változtatással érdemelték ki a Kiváló Üjító címet, ök maguk döntöttek úgy, hogy legalább negyedévenként ösz- szeülnek néhány órára. Nem azért, hogy az időt agyonüs­sék. és eggyel szaporítsák az egyébként sem kevés, ilyen- oiyan címmel rendezett ér­tekezletek, konferenciák szá­mát. hanem azért, hogy ki­cseréljék tapasztalataikat, megvitassák, kinek, miben lehet segíteni. Miért nem kúp zöld utalt Az a klubfoglalkozás, mely­re én is meghívást kaptam, kicsit rendhagyónak ígérke­zett. Az Élet és Irodalom cí­mű folyóiratban hosszú he­tek óta zajlik — hovatovább lezárul — az Ilyen gazdagok vagyunk? című vita. Megkí­sérelve a lehetetlent, egy mondatban: arról polemizál­tak a hozzászólók, miért nem kapnak mindig zöld utat és válnak gazdasági erővé ná­lunk az új gondolatok. (Az új alatt természetesen a má­sutt bevált, alkalmazott el­járások is értendők.) Nos, ez a vita szolgált apropóul a !TIT városi szervezete és a gépgyári újítók által szerve­zett eszmecserének. Dr. Tóth József, a műsza­ki tudományok kandidátusa, a klub elnöke („civilben” műszaki-gazdasági szakta­nácsadó) bevezetőül röviden összefoglalta az ÉS-ben meg­jelent cikkek tartalmát, majd átadta a szót a , sajtóvita egyik mikolci résztvevőjének, dr. Tuba Imrének. (Dr. Tu­ba a miskolci egyetemen dol­gozik, szociológus, tudomá­nyos aspiráns.) Többről van szó... Dr. Tuba Imre hangsú­lyozta: azokkal ért egyet, akik a vitát nem szűkítették le az újítások, találmányok körére, hiszen ennél sokkal többről, a szellemi termékek hasznosításáról van szó, és ez társadalmi kérdés. Ezzel egyetértve, többen kifejtették, hogy célszerű len­ne életre hívni az újítók és feltalálók egyesületét. Ma ugyanis az újítások sorsa teljesen bizonytalan. Jogában áll bármely gazdasági veze­tőnek elutasítani, jóllehet: csupán a kockázatvállalástól való félelem az ok. Az emlí­tett egyesület — nevezhet­jük szervezetnek is — figye­lemmel kísérné, összegyűjt- hetné a hasznosítható ötlete­ket, találmányokat, újításo­kat, megteremtené az infor­mációszerzés lehetőségét és az arra érdemeseket „kiaján­laná” azoknak a vállalatok­nak, melyek alkalmazhatnák. Mások úgy vélekedtek, hogy csak eggyel több „pa­pírgyártó” hivatalt teremte­nénk a szóban forgó szövet­ség életrehívásával. (Folytatjuk) BÉKÉS DEZSŐ Hírünk az országban Tallózás lapokban, folyóiratokban A Népfront című mozgalmi folyóirat idei 9. számában interjút közöl a Hazafias Népfront Miskolci városi Bi­zottságának vezető tisztség- viselőivel, a közvéleményku- tató-munkabizottság tevé­kenységéről. ÖNKÉNTES KÖZVÉLEMÉNY­KUTATÓK Fél évtizeden belül Mis­kolc lesz a legkorszerűbb hazai vaskohászat székhelye, s ennek jótékony hatását az egész város szinte valameny- nvi lakosa személy szerint is érezni fogja, örül-e minden­ki a több milliárdos iparfej­lesztésnek? „A Hazafias Népfront Miskolci Bizottsága vállalta, hogy . . . se­gít naprakészen tájékozódni és tájékoztatni a teendőkről, a gon­dokról, a közvélemény alakulá­sáról.” A módszerekről a bizottság alelnöke, Kókai István kohó­mérnök így nyilatkozott: „ . . . a mi feladatunk ... az álláspontok továbbítása. A meg­oldásokra megvannak helyben a megfelelő intézmények. . . . Ta­lán ez is közrejátszik abban, hogy Miskolc város vezetői Igen jól tájékoztattak. A mi munkánk­ban nem jelentéseket fogal­mazunk. . . . nem panaszokat gvfPttink, hanem a város poli­tikai életének egészséges voná­sait szeretnénk a magunk sze­rény eszközeivel erősíteni.” KÖNYVTÁRI REKORD A Könyvtáros — a Kultu­rális Minisztérium folyóirata — legutóbbi számában érté­kelést ad közre a miskolci megyei könyvtár és a városi könyvtári hálózat fejlődésé­ről: .... újabb könyvtári rr- Irarrl ... : a statisztikákból ki­tűnik, hogy a megyei könyvtár­ba 16 06? olvasó iratkozott be — ennyi olvasója magyar könyv­tárnak még nem volt! .. . Egyéb­ként a miskolci városi hálózat olvasótábora szintén nőtt — egy híján ezer olvasóval —, a két könyvtár együtt 33 957 olvasót tart nyilván ... ismét bizonyít­ván azt az eléggé nem hangsú­lyozható igazságot, hogy napja­inkban az olvasólétszám növelé­sének legfőbb tartalékai a jól szervezett, nagy befogadóképes­ségű és teljesítményű könyvtá­rak.” A lap egy másik cikkében a miskolci járás közművelő­dési könyvtárügyéről közöl másfél évtizedet átfogó ösz- szefoglalót. TANITÓSORS Az Üj Tükör című hetilap október 1-i számában egy miskolci indulású tanító élet­pályájáról olvashatunk iro­dalmi riportot, nyugdíjba vo­nulása alkalmából. „Legalább ezerötszáz ... ember él az országban, aki megbatot- tan emelne kalapot Sotkó János­sal találkozva.” Az egykori miskolci taní­tóképzőben 1938-ban végzett pedagógus négy évtizedes munkásságának számos állo­máshelye között a cikk fel­sorol ia Szuhahutát, Göncöt. Hollóházát, Aszalót, Novajid- rányt. Későbbi »mérnök, ta­nárnő. zenetanár került ki tanítványai közül, s tanítvá­nya volt a mosdani hollóházi párttitkár is. Nyugdíjasként kertészkedik, ingyen küld magvakat különleges termé­keiből minden érdeklődőnek. S szőlőt telepít. „Eredjenek meg az ősszel tele­pítendő s^őlővesszők, tercmien sok, zamatos hora, s találjon ér­tő kóstolókra!” Összeállította: BERECZ JÓZSEF Irányítás, tervezés a nagyvállalatoknál Az MSZMP Miskolc váro­si Bizottsága és a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Borsod megyei Szervezete rendezésében ma délután 3 órakor előadás lesz az SZMT-székház föld­szinti tanácstermében. A nagyvállalatok termeléséről, irányításáról és szervezésé­ről V. P. Alexandrovna, a tudományok doktora, az USZSZR Tervhivatala Köz- gazdasági Kutató Intézetének tudományos igazgatóhelyet­tese beszél. * A MEDICOR miskolci gyárában a fiataloké a jövő. Számtalan új gyártmány meghone sitása elé néznek. Itt ki lehet próbálni a műszerészi tehetséget. A MEDICOR-ban minden év duplán számít fi főzőkanáltól a forrasztópákáig MEDICOR. Ha halljuk e nevet, tudjuk, hogy arról a jó nevű magyar vállalattól van szó, amelyet az orvosi műszeriparban a világrang­listán is jegyeznek. Két és fél éve, hogy szű- kebb pátriánknak, Miskolc- nak is köze van e jó hírnév­hez. Tető alá került Városunk gazdasági életé­ben, ha jó példát keresünk a tanácsi vállalatok átalakulá­sára, több kis üzem szeren-; esés fúziójára, az elsők kö­zött emlegetjük. Nemrég Bu­dapesten igazgatói tanács­ülést tartottak a MEDICOR- ban, értékelvén az első fél év termelési eredményeit. A ve­zérigazgató így jellemezte a miskolci OREL-gyár pályafu­tását: — Két és fél év alatt ötéves utat tettek meg. Ezt még a laikusnak is ész­re kell venni. A táskadiag­nosztikai rendszerek szinte egyik pillanatról a másikra robbantak be az itteniek ke­ze nyomán a gyógyító-meg­előző munkába. Olyan asz- szonyok keze nyomán, akik a főzőkanalat cserélték fel a forrasztópákával! S „kezdő­ként” — két és fél év egy ilyen gyár, életében igen rö­vid idő — exportképes fi­nommechanikai és elektro­nikái munkák kerülnek az országhatáron túlra is. S a fejlődés nem áll meg. Bámulatosan rövid idő alatt került tető alá — így, a még váz álakban is szép — leen­dő műszercsarnok. Hátha még végleges üvegköntösét is megkapja! Saját beruházás­ként épül. Nem sírják vissza a gyermekkocsit A Miskolci Vasipari Válla­lattal, közismertebb nevén a gyermekkocsigyárral csak­nem egy éve egyesültek. A gazdaságtalanul gyártott ter­mékek egy részét már „le­adták”. A Győri Lakatosipa­ri Szövetkezet átveszi a gyer­mekkocsigyártást. Garantál­ják az itt előállított mennyi­séget, sőt idővel többet is ké­szítenek. Ebben az üzemben műtőasztalokat, kórházi gyer­mekágyakat állítanak majd elő. Azóta a régi vállalat dol­gozói is megállapodtak, s már nem sírják vissza a gyer­mekkocsit. Többet visznek haza a borítékban, fizetés- emelést kaptak. A bérszínvo­naluk — nehezebb munká­val — alacsonyabb volt, mini a medicorosoké. De jó kol­lektívát kapott az anyai- gyár, és azóta már az új pro­fillal is sikerrel foglalkoznak. Kórházi éjjeliszekrényeket készítenek, ami ugyancsak kelendő exportcikk. Három új műtőasztal null-sorozata is most van megmunkálás alatt. A gyártáshoz szükséges ka­pacitást ugyancsak itt tudják biztosítani. A műtőasztalok családjában specialistáknak kell lenniük a medicorosok- nak- A KGST-tagállamok so­rában ugyanis mi szakosod­tunk ezek előállítására. Az igények egyre nőnek. A vállalat vezetősége arra törekszik, hogy a gyár kol­lektívája, mind az elektroni­kában, mind a finommecha­nikában otthonosan működ­jék. Mégpedig a következő okból: az elektronikában óriási a világverseny, a vi­lágpiaci konkurrencia. Ám ha a finommechanikában is profik, a piaci igényekhez jobban alkalmazkodhatnak. A jó szakemberképzés, az után­pótlás nevelése tehát lét- szükséglet. Tervezik, hogy a jövő évben, kerítésen belül, kétszintes tanműhelyt építe­nek; az elméletre, a gyakor­latra egyaránt itt oktatják, a jövő orvostechnikai műszeré­szeit. . kísérlelczo kedv Szép sikerek, még szebb tervek. A mindennapok ter­melési-fejlesztési gondjaival azonban itt is meg kell bir­kózni. A két és fél év nem volt teljesen elegendő a múlt felszámolására- Különösen nem a termelésirányítási- szervezési rendszer átalakí­tására. Tizenkét új gyárt- mány meghonosítását kell el­végezni. Teljesen új szakmá­val : az audiométerek, azaz a hallásvizsgálók gyártásával kísérleteznek. Az országos anyagellátási bajoktól ők sepj mentesek. A megtett út elismerése — a két és fél év megduplázása — olyan hatásos doppingszer lehet, amely még nagyobb termelési sikerekre és kísér­letező kedvre ambicionálhat­ja a miskolci medicorosokat. O. E. Borsodi úttörők 4000 tonnája Serleg Sserencsnek A Magyar Úttörők Szövet­sége Országos Elnöksége és a MÉH Nyersanyaghasznosí­tó Tröszt évről évre meg­hirdeti az általános iskolák között az országos hasznos- anyag-gyűjtési versenyt. Eb­ben a vetélkedésben a bor­sodi pajtások hosszú idő óta eredményesen szerepelnek, az elmúlt tanév során mond­hatni „taroltak”. A kitüntetésátadási ün­nepséget tegnap Szerencsen, az általános iskolában tar­tották, ahol a megjelenteket — közöttük Merényi Józse­fet, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának he­lyettes vezetőjét. Veress Bé­lát, Miskolc megyei város Tanácsa művelődésügyi osz­tályának felügyelőjét. Szcbe- ni Győzőt, a Magyar Üttö- rők Szövetsége Országos El­nökségének tagját, városi út­törőelnököt — Zemlényi Zol­tán csapatvezető tanár kö­szöntötte. majd Kristóf La­jos, az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat igazgatóhelyettese ismertette, hogy milyen se­gítséget ad munkájukhoz a csaknem 90 ezer borsodi paj­tás. Az úttörők ugyanis az elmúlt tanévben megközelí­tőleg 4 millió kilogramm hasznosítható másodnyers­anyagot adtak át a MÉH- nek. csaknem 3 millió forint értékben. Deutsch György, a MÉH Tröszt osztályvezetője a kitüntetések átadását meg­előzően azt emelte ki: az út­törőcsapatok részvétele a másodnyersanyagok gyűjté­sében országosan 65 száza­lékra tehető, Borsodban ez 100 százalék. Nem véletlen hát. hogy a dijak egvharma- dát a borsodi iskolák sze­rezték meg. Rövid beszédé­ben köszönetét mondott ezért a kiemelkedően jó mun­káért, majd átadta a dijakat és a pénzjutalmakat a her­nádpetri, a vattai, a bereit, az erdöbényei, a mezőköves­di 1. és 3. sz. iskolák, a le­nt nvárosi 1. sz. iskola — ők két díjat is nyertek —, a ti- szapalkonyai — akik szintén két országos helyezést értek el —, a miskolci 34. sz. is­kola és a szerencsi iskola — akik egy országos első és egy második helyezést sze­reztek — úttörőinek és a hulladékgyűjtést irányító ta­nároknak. A tanulók üdvri­valgása közenette jelentette be, hogy a 10 éven át ki­emelkedő munkát végzett szerencsi pajtások elnyerték az ország legjobb hulladék­gyűjtő úttörőcsapatának ado­mányozható. a Magyar Üttö- rők Szövetsége és a MÉH Tröszt által felajánlott ván­dorserleget is. Az ünnepség a szerencsi pajtások rövid műsorával ért végei. (tóth) Az Állami Bábszínház eiidcjyátcka Évente általában kél -al kálómmal, tavasszal és ös/ szel az Ady Művelődési Ház ban vendégszerepel az Álla mi Bábszínház. Az intéz mény addig is szívesen lát ta vendégül az ország egyet len hivatásos bábszínházé nak művészeit, amíg sajt bábcsoportja működött, mos pedig a diósgyőri városrés óvodásainak, általános iske lásainak. 1600—1800 gyerek nek a műfaj iránti jogo igényét igyekeznek kielégi teni. Az Állami' Bábszínhá első előadása ma délelőtt 1 órakor volt, a következő dél után 2-kor kezdődik, hotnar október 4-én pedig szinté délelőtt 10 és délután 2 óra kezdettel mutatják be A ké kicsi pingvin című műsoru kát.

Next

/
Thumbnails
Contents