Déli Hírlap, 1978. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-07 / 211. szám

Ismerős kép!

Tisztelt M. F.-nc! Engedje meg, hogy néhány mondatban most a MIK munkájáról szóljunk, helyesebben arról a szolgáltatásról, amelyet tisztelt bérlőinknek — igy Önöknek is — teljesen ingyenesen biztosít szocialista társadalmunk. Azoknak a bérlőinknek a térítésmentes költöztetéséről van szó, •kiknek a bérházak felújítása idejére átmeneti lakást biztosítunk. Feladatunkat mindenkor igyekszünk jól elvégezni. Már csak azért is. mert nem kevés pénzösszeget emészt fel ez a díjmentes szolgáltatás. Am olykor hiába a mi jó szándékunk. Van aki — mint ön és családja — úgy véli, joga van társadalmunk vagyonát, pénzét elherdálni, eltékozolni.

Önöknek a Kun Béla úti elavult lakását államunk tetőtől talpig felújította, s családi nyugalmukat figyelembe véve, a felújítási munkák idejére önöknek átmeneti lakást biztosított. Költözködésük lebonyolítását mi úgy biztosítottuk, hogy Önöknek még egy széket se kelljen felemelni. Ezzel szemben Önöktől még azt a megbecsülést sem érdemeltük ki, amit pedig társadalmunk minden állampolgára joggal elvár, önöktől ugyanis megkaptuk, hogy:

1. a MIK-nél mindenki lop, csal és hazudik;

2. ha valami eltűnik a holmijukból, akkor majd a bíróságon fogunk találkozni;

3. mindent megszámoztak és ügyvédi segédlettel íelleltá- roztak...

Hát így fogadtak önök bennünket. Nem kímélték az önérzetünket.

Szeretnénk elmondani: havonta 30—10 családot költöztetünk. de még soha sem álltunk bíróság előtt. Nem vagyunk tolvajok.

Mindezt azonban talán még le is nyeltük volna, ha ugyanakkor nem akadályozták volna a munkánkat, feladataink teljesítését. De mi történt? Szeptember 1-én 7 óra 15 perckor egy új 5 tonnás, ponyvázott IFA típusú teherautóval négy rakodómunkásunk ment önökért a Futó u. 29. sz. alatti átmeneti lakáshoz, hogy visszaköltöztessék a már felújított Kun Béla út 13. sz. alatti lakásukba a családot. Ám Ön — előttünk ismeretlen okok miatt — leállította a költöztetést, s csaknem három órán keresztül várakoztatták a gépjárművel odarendelt dolgozóinkat. Hogy munkánkat folytathassuk, • vállalat illetékes vezetője személyesen kereste fel önt, és végre „megengedte”, hogy folytathassuk a költöztetést.

Csakhogy a Kun Béla út 13. szám alatt folytatódott a tortúra. Nem engedte beszállítani a bútorait a lakásba, mert a szállítómunkások nem • szekrényt vették le először a kocsiról. A szekrény egyébként .Alig” 3 mázsa volt. ön még a rendőrséget sem volt rest kihívni. Nyilván azért, hogy még többe kerüljön városunknak ez a költöztetés. Mi ennek ellenére újabb öt rakodómunkást biztosítottunk azért, hogy az éjszakát már nyugodt körülmények között tölthesse el a család. Ehhez meg csak annyit; nem kevés túlóra terheli az amúgy is drága „mulatságot”.

Ha Önök csupán annyit segítettek volna, hogy ne gátolják dolgozótársainkat munkájukban, akkor ez a költöztetés 4 ezer forinttal kevesebbe került volna városunk társadalmának. Arról már nem is szólva, hogy tíz fizikai munkás önérzetét is megóvhatták volna durvaságaiktól. Mert — szeretnénk megjegyezni: mi is emberek vagyunk és jólesnék, ha emberszámba is vennének bennünket.

A MIK kétszeres kiváló Volán szocialista brigádja

# Ha ismerősnek tűnik a kép, nem véletlen. Lapunk április 6-i számában már közöltük, tolmácsolva az Avason lakó kisfnamák kérését: betonozzák le a lépcsősorok között a gyer- mekkocsi-utat. Az illetékesek meg is ígérték, ám mind a mai napig nem történt semmi, ezért tértünk vissza a témára. Itt az ősz, a sáros, esős idő, indokolt lenne mihamarabb a munkát elvégezni! — kérik ismét az Avas-déli kismamák.

Nem szűkén, inkább

sokan vagyunk

De melyiken?

ir Ha a magyar nyelv szabályainak megfelelően olvassuk el a fenti szöveget, arra az eredményre jutunk, hogy minden felüljárón tilos gyalogosoknak közlekedni. Ha a tilalom kimondottan a Cömöri-felüljáróra vonatkozik (és ez valószínű, hiszen a tábla a feljáratnál látható), akkor még valamit fel kell festeni felülre. Egy határozott névelőt. „A felüljárón a gyalogosközlekedés tilos!” Csak ez a mondat tilt egyértelKom'óstetőn gyakori az áramszünet

Indiszkrét

gyanúsítás

Szeptember 1-én délután 4 órakor — csúcsforgalom idején — két lányommal és unokáimmal vásárolni mentünk a Gólya Áruházba. Már mindent megvettünk amit akartunk, amikor felszólítottak, hogy mindent rakjunk ki a szatyrunkból ott az üzletben, a pénztár mellett. A bolt tömve volt, s bizony hangzottak el a vásárlók részéről megjegyzések: „Ki tudja, miket loptak össze!”

Én kértem, menjünk az irodába, hiszen az ilyen kellemetlen incidensnek minidig sok nézője akad. Ezt a kérésemet teljesítették, így aztán ott tisztázódott: a gyanúsítás alaptalan volt. De közben bizonyára akadt vevő — esetleg ismerős is —, aki eltávozott és nem győződött meg ártatlanságunkról.

Igaz, a vezetőnő is kijött velünk az üzletbe és hangos szóval — hogy a vásárlók is hallják! — kért elnézést. De ez sem maradt válasz nélkül. Az ott dolgozók közül volt, aki megjegyezte: „Jó, hogv nem csókolnak neki kezet!”

Se kézcsókra, se magyarázkodásra nincs szükség akkor, ha a „motozást” diszkrétebben végzik. Tudom, jogukban áll megtenni, hogv a vevőket felszólítsák a náluk levő áruk és a blokkok bemutatáséra, de azt is tudom, hogy ezt nem ilyen formában kell tenni. Erre minden üzletben fordítsanak nagyobb gondot, mert saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez miiven kellemetlen, mennyire a becsületbe vág.

Kopasz Istvánné

Miskolc. Selyemrét u. 4. sz.

(A Gólya Áruház vezetőnője ezúton — lapunkon keresztül, a nyilvánosság előtt — is elnézést kér Kopasz Istvánné olvasónktól. A szerk.)

Komlóstetőn mi is — mint sok más csalód — este 7 óra után készülődünk a tévénézéshez. Az elmúlt héten pénteken már délután nézegettük örömmel a Rádióújságot; jó műsort ígért estére. Am alig kezdődött el a TV-hir- adó, amikor előbb a képernyő, majd az egész lakás sötétbe borult.

Sajnos, ez nem ritka jelenség. Komlóstető egy részén estéről estére megszűnik az áramszolgáltatás. Ráadásul itt fenn elég kevés családnál van telefon, a nyilvános állomás meg többször rossz, mint jó, ezért egész éjszakára villany nélkül maradtunk. Másnap — szombaton — bejelentettük a hibát az ÉMÁSZ-nak. Ki is jöttek, és délre elkészültek a javítással. Igen ám, de jött megint- az este, és kezdődött minden elölről.

Szeretnénk, ha valamilyen megoldást találnánk arra, hogy Komlóstetőn is zavartalan legyen az áramszolgáltatós. Nem kellemes estéről estére sötétben lenni.

Cséki Zoltánné Miskolc, Úttörő u. 4. sz.

A MISKOLCIAKÉ A SZÓ

Rovatvezető: Radványi Éva l evélcím:

Déli Hír-ap szerkesztősége 35>: Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky ól 15 rciefonszám: 18-221

>

I

Szeretném én is elmondani véleményemet az e rovat hasábjain augusztus 28-án — Valóuan szűkén vagyunk címmel — megjelent cikkel kapcsolatban, ame- lyet A belvárost lakótelep lakói aláírással közöltek.

Tősgyökeres miskolci lakos vagyok, uas,. apám es szüleim is itt születtek. Még jól emlékszem rá, hogy milyen volt a város képe, s lakóinak megélhetése, milyenek voltak lakáskörülményeink a felszabadulás elült. Ezért en csak elismeréssel tudora nyugtázni a város vezetőinek azt az erőfeszítését, amit a lakásgondok megoldásáért tesznek. Inkább azon csodálkozom, hogy ily sok ezer lakás felépítettek, s meg ez sem elég. A belvárosi lakótelep lakóinak tudni kellene, hogy városunk egy völgyben helyezkedik el, ezert a városfejlesztés Irányítóinak igen körültekintő munkára van szükségük ahhoz, hogy egyáltalán építési területet nyerjenek.

Mindezzel együtt sok ezer embernek a gondját nem a játszótér és a város külterületének rendbetétele enyhítené — bár azokra is szükség van! —, inkább az, hogy mielőbb olyan körülmények közé kerüljenek, mint a belvárosi lakótelepen otthonra találtak.

En nem azt mondanám, hogy szűkén vagyunk Miskolcon, inkább azt, hogy sokan lettünk. Olyannyira, hogy a tősgyökeres miskolciaknak olykor továbo kell várniuk lakásigényük kielégítésére, mint a vidékről betele- pülteknek. i

Volna egy konkrét javaslatom: gyüjtessék ki a város vezetői a miskolci szülők gyermekeinek a lakásigénylését, s azonos pontszám esetén részesítsék előnyben » vidéki igénylőkkel szemben. Legalább az én fiamnak — és a hozzá hasonlók családjának — két gyermekük van — esélye lenne arra, hogy hamarabb megoldódik lakásgondja, mint a netán kedvezőbb helyzetű vidéki igénylőknek. Egyébként csak aunylt: a mi családunk tulajdonkeppen már négy család, s így tizen lakunk az egy plusz kétszer félszobás miskolci lakásban.

Kiss József Miskolc, Marx Károly u. 37. sz.

Bodnár István, Miskolc, Szabadság tér:

Igaza van. Bakiztunk. A Szabadság téren valóban csak „Várakozni tilos!” tábla van. Az már más kérdés, hogy azok a bizonyos személygépkocsik éppen ennek a táblának a „védelmében” várakoztak ...

Egy Vologda telepi lakónak:

Kár, hogy nem Irta alá a levelét. Egyébként lencsevégre fogunk kapni néhányat az ön által közölt látnivalókból.

Paiencsár Béláné, Miskolc, Zalka Máté u. 2. sz.:

Megpróbálunk segíteni, rövidesen felkeressük.

Dr. Láng György, Miskolc:

Köszöntük levelét. Jó volna, ha kicsit részletesebben tájékoztatott volna bennünket az Inkriminált es-tröl. Szeretnénk, ha pótolná. Kérjük, keressen fel bon nünket.

... a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál nem mosolyognak Istók Éva olvasónk ötletén, amelyet „Kincsünk: a víz!” címmel közöltünk rovatunk augusztus 28-i számában. Annyira nem, hogy a vállalat már meg is szervezte Miskolcon a MOFÉM Vállalattal közösen: szaktanácsadó szolgálattal kötötték egybe a vízcsapalkatrészek forgalmazását az Ady Endre utca 16. sz. alatti 106. számú B1K—MOFÉM márkaboltban. Itt a gyorsan kopó, óm filléres alkatrészeket bárki megvásárolhatja, s a bolt dolgozói bemutatják, hogyan kell kicserélni azokat. Egyébként arra is válal- koznak, hogy az új lakótelepeken tájékoztassák az érdeklődőket a csapok alkatrészcseréjének mikéntjéről. Ha akad, aki megszervezze, a BIK dolgozói szívesen tartanak ilyen „tanfolyamot” az új bérházakban.

... a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság sorsolási és propagandaosztálya sajnálja, hogy P. I. olvasónkat nem világosították fel arról, hogy

... szerettem a 3,40-es lecsókolbászt. Szerettem, mert jó ize. zamata volt. egyformán lehetett használni süt ve. főzve, akár feltétként is Ma is szeretném, de ma már szinte élvezhetetlen annyi a kemény porcogó. : füldarab benne. Nem lehe* ne ezeket a fogtörő. kémé’" valamiket kihagyni belőle' Bánrévi János Miskolc. Erdősor 16. sz.

A Húsipari Vállalat fő- nérnökének válasza: Nem vitatják olvasónk panaszáa Centrum Áruházakkal közös pályázatra nemcsak a» áruházi gyűjlőládában lehet elhelyezni az előfizetéses szelvények emblémáját, hanem: FORTUNA 1362 Budapest 501. Pf. 9. címre postán is el lehetett volna küldeni. Bár a beküldési határidő 1978. július 29-e volt, az igazgatóság még az augusztus 7-én postán érkezett pályázatokat is figyelembe vette a sorsolásnál. Sajnálják, hogy olvasónknak „Elúszott a Ladám” című panaszára akaratlanul is okot adtak. A Centrum Áruházakkal egyébként megállapodtak, hogy a továbbiakban a gyűjtőládá- kat a beküldési határidő utolsó napján, zárás után vonják be.

... a Gömpri felüljáró alatt az autóbusz-megállóhely kialakításának lehetőségét az MKV megvizsgálta, s az új menetrendi javaslatban a létesítésre felettes szervüknek elfogadásra felterjesztették. (Olvasóink ezzel kapcsolatos észrevételét rovatunk augusztus 14-i számában közöltük.)

nak jogosságát. A vállalati ellenőrzések során az is kiderült már. hogv vesztett a minőségéből a lecsókolbász. Ezért e húsáru anyagnormá- 1át átdolgozták, s kéthetes próbagyártás is bizonyította: inyegesen ízletesebb. jobb ninőségű az új anyaenor- na szerint gyártott lecsókolbász. Az utóbbi napokban már ez került az üzletekbe Is. Remélik, hogy a iövőben sem levélírónknak, sem a termék többi vásárlójának nem lesz oka panaszra.

Nem szégyellem bevallani

Nyílt levél egy brigádtól

♦

Savanyú a szőlő

Szerda délutál} vettem eny fél kiló szólót a Tanácsház téri zöldségboltban. (A ZÖLDÉRT boltjáról van szó.) Előre örvendeztem a szép szölöfürtöknek, de amikor megkóstoltam, igencsak becsapva éreztem magam: ez a szőlő is éppen olyan savanyú volt, mint a tavaly, tavalyelőtt és azelőtt ősz elején vásárolt elődei.

Sajnos mindig elfelejtem, milyen pórul járok az ősz eleji szőlőkkel. „Beugrók” és megveszem a kínált portékát. Aztán újra és újra töröm a fejemet: vajon a gyümölcsfelvásárlók miért „ugranak be” azoknak a termesztőknek. akik inkább zölden szedik le ezeket a fürtöket, csak azért, hogy pár forinttal többet kapjanak a „primőrért”.

Magam is voltam kereskedő, így hát tudom: az ilyen éretlen gyümölcsöt nemhogy első osztáltiúként, de ti zedosztályúként sem volna szabad árusítani. Inkább várjunk még egy hetet, de ne tegyünk hascsikarást öltöző zöld gyümölcsöt a vásárlók tasakjába.

Ny. -T.

Miskolc

(Olvasónk egyébként elhozta szerkesztőségünkbe a kifogásolt szőlőfürtöket. Megkóstoltuk. Valóban savanyú. Szakszerűbben fogalmazva: éretlen a

szőlő! A szerk.)