Déli Hírlap, 1978. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-06 / 210. szám

Mit ér az ember, ha őre#? — Az uram, szegény, lu­be hozott ide. Vasutas volt. Sokallta is az utazást. Az­óta 68 év telt el. s nem tettem ki a lábam Mis­kolcról. Nem láttam Lilla­füredet. Tapolcát. Pedig ha­lón is utazhattam volna. Ingyen. Küldi a vasút a szabadjegyet. De hová men­jek már, 88 évesen? Csak a szőlőbe, meg visz- av\ vitt az útja gyalogosan Veronka néninek. özr. Szán­ttal Jánosainak. Közeledve a kilencedik X-hez. amióta a szociális napközibe jár, azóta nyílt ki a világ. Fé­lelmetes érzés lehet ilyen korban megismerkedni az utazás örömével, a maga korabeli társasági élet szép­ségeivel. Félelmetes és szép nagyon ... A 24-ik órában. De sokat eléneklik most a nótáját; De ki tudnám pa­naszolni magamat... Pedig most már nincs oka a pa­naszra. Azt mondja, soha az életében nem volt ilyen jó dolga . .. Elindul euy kiskocsi A Martintelep egy da­rabka régi Miskolc. A sza­zad eleji generációból csak­nem mindenki ismer min­denkit. Itt mindenki kö­szön mindenkinek. Itt. a regiek közül kevesen moz­dultak az újra. Maradtak és tisztességben megöregedtek. De társak nélkül marad­lak. A 18 ezer lakosú telepen százszámra élnek a régi idők tanúi. S évekig nem volt, aki rájuk nyissa az ajtót. Mígnem Kaposvári Lászlóné, tősgyökeres martintelepi, a kezébe vette a sorsukat. Mint a nyugdíjas pártalap- szervezet gazdasági felelőse és vöröskeresztes titkára, kilincselt az ügyükben. Ügy kezdődött, hogy a Járműjavító vöröskeresztes titkára az igazgatói alapból tíz ebédet juttatott tavaly tavasszal a rászoruló nyug­díjas vasutasoknak, vagy özvegyeiknek. Üttörök hord­tak szét. mígnem a 67 éves Ilonka néni — akinek volt ugyan gyereke, de még­sem — vállalta; ha kap egy kiskocsit, ő mindenkinek elfuvarozza. A járműsök el is készítették az ételhordó kis alkalmatosságot. De Ilonka nénit éppen eközben baleset érte. A betegek, az öregek december elején Meleg étel nélkül marad­tak. Kaposvári Lászlónét nem hagyta nyugodni. hogy nincs megoldás. És lett. A pár talapszer vezet titkára ajánlotta fel a szervezet Ti* előadással Foiylaila munkáját a Tggyészkonterencia A Magyar Kémikusok Egye­sülete által szervezett, a Ne­hézipari Műszaki Egyetemen rendezett vegvészkonferenciu tegnap 10 előadással folytat­ta munkáját. Az előadások többsége a különböző vegy­ipari berendezések és rend­szerek megbízhatóságával, annak vizsgálatával foglalko­zott. A délutáni órákban hangzott el Fejes Gábornak, a Nehézipari Műszaki Egye: tem adjunktusának előadásu a centrifugák robbanás elle­ni védelméről, nem sokkal később pedig dr. Szabó Mi­hály, a Tiszai Vegyikombinát mérnöke nyomástartó rend­szerek elemzésénél alkalma­zott gyakorlati módszerekről tájékoztatta a hallgatóságot. réjinél. Biztos nem túloz­nak. amikor azt mond iák: soha ilyen jó dolguk nem volt. Minden reggel vala- mennviük virágcsokorral jön. Ettől van-e ez a meg­hittség a szobában, hogy az őszi virágok tarkádénak ? Vagv a szép. modern búto­rok teszik? — De kaptunk még egy „aranyvirágot”. Garami György bácsi rátromfol a társára: gyémántvirágot. Akit pedig ezekkel a jel­zőkkel illetnek. Ilonka. Ha­raszti Istránné. Ö az. aki ápolja, gondozza őket, fi­gyeli arcuk minden rezdülé­séi. Felejteni kell a rosszat, mert itt van a jó világ. * „Amit kiejtünk a szán­kon. mindent megkapunk." (Kovács Attila jelvételei) helyiségeit, amit nappalra szociális napközivé alakítot­tak. A gyűléseket, a rendez­vényeket úgyis késő dél­utánonként tartják. Arányúira# Az idős embereknek má­sodik otthonuk lett. Ezek az ajtók új világot nyitottak, ami mindennél többet ad a E néhány hónap alatt mint testvérek szeretik egymást. Pólik Miliályné, Lidi néni, a maga 83 évével fiatalos fürgeséggel mindenre kész a társaiért. Klupkovics Gi­zella behozatta a varrógé­pét és itt alakítgat, javít­gat. Minden asszony, aki­nek jó a szeme, kézimun­kázik. Sakkoznak és kár- tyázgatnak. nótázgatnak és olykor még táncra is per­dülnek, ha kedvük tartja. A szociális otthon igaz­gatóságának jóvoltából min­denük van: televízió. rá­dió és lemezjátszó, és az otthon autóival eljutottak soha nem látott tájakra. A martintelepi iskolások ma­guk csinálta ajándékokkal, s lemezekkel kedveskedtek. Szocialista brigádok jelent­keztek, hogy készek segíte­ni. s szebbé tenni idős nap­jaikat. Szép hivatás Megöregedtek. S most tudják csak, milyen jó él­ni, milyen szépen lehet él­ni. Mii3’en tágas. milyen gazdag az ország, a világ. Miskolcon ez a legújabb, szám szerint negyedikként alakult öregek napközije. Rengetegen várnak sorsuk­ra. Mert valaminek a jó hí­re hamar szárnyra kap. Társtalanul, magányosan élni, négyfal-betegségben szenvedni, nincs nyomasz­tóbb érzés. Orvosolni és el­feledtetni a rosszat: szép hi­vatás. Sokak kötelessége. Íme, Miskolc öreg város­részének egy nagyon is mai példaadása. OLÁH ERZSI ie Nagy érték a tiszta vizű tó a város határában. XKovács Attila felvétele) A DH várospolitikai fóruma A Csorba telepi tavak jövője Egyeztették a város és a kavicsbányászat érdekeit Mi lesz a Csorba telepi tavak sorsa? — e kérdés évek óta vár válaszra. Jóllehet számos szép terv született arra, hogy szabályos kajak-kenu pályát alakítanak ki, a parton pedig vikendtelepet létesítenek, eddig egyik sem jutott el a meg­valósításig. Hogy miért? Mert nem sikerült összhangba hoz­ni a Kavicskotró Vállalat és a város érdekeit. Éppen ezért nagy várakozás előzte meg a múlt héten lezajlott tanács­kozást, melyen az említett vállalat, az Építésügyi és Város­fejlesztési Minisztérium, valamint a miskolci tanács vezetői, képviselői vettek részt. A téma a Csorba telepi üdülő- és sportterület továbbfejlesztése volt. Mielőtt azonban az egye­lőre szóban született megál­lapodásokat ismertetnénk, röviden arról, mi okozott vitát eddig. A Kavicskotró Vállalat kétszeres haszonnal járó te­vékenységet folytat Miskolc határában: egyrészt kavicsot termel a városi építkezések számára, másrészt tiszta vi­zű tavakat hagy hátra a bá­nyászás után. melyeket orom­Új fizetőparkoló a belvárosban Egy parkoló van a belvá­rosban. amiért nem kell fi­zetni — mondotta egy izga­tott hang a telefonban pár nappal ezelőtt. — S most azt is elvették tőlünk, kitelték a Behajtani tilos! táblát. Hol parkírozzunk pénz nélkül? Ezt nem tudjuk. Ám a Szemere és a Rudas László utca sarkán — az ingyenes parkoló helye — a terület rendezetlen, elhanyagolt volt. Gödrökkel, kátyúkkal tarkí­tott parkoló (?) a belváros szívében Ez.t a nem éopen idillikus helyet felfedezte a Város- gondnokság is: megbízásából a Miskolci Mélvéoiiő Válla­lat szombat délután hozzá­kezdett a tereo rendezésé­hez, ma'd aszfalttal terítet­ték le, E munkával tegnap délután végeztek, s az elkö­vetkező napokban a szegély­kövek is a helyükre kerül­nek. befejezik a járda asz­faltozását. s felt'e«tik a gép- korsinihenő" útjeleit. A Városgondnokság a lö­vő héten nyitja meg az 50— 55 személyautót befogadó parkírozót — amely, a gép­kocsivezetők bánatára, szin­tén fizető lesz. ★ A- utolsó réteg aszfaltot teríti, s tömöríti a mélyépítő tállá’ni gépsora... (Sólymos László felvétele) mel vesznek birtokukba a sportolók, horgászok, fürdő- zök. A kavics és a meddő aránya é Csakhogy — és ez szülte a nézeteltéréseket — a vál­lalat a gazdaságos kiterme­lést tartja szem előtt, s nem úgy alakítja ki a tavakat, illetve a tavak környékét, ahogy szeretnénk. Ismert tény pl., hogy a sportolásra leginkább alkalmas nagy ta­vat egy keskeny sziget vá­lasztja el a folytatásától, s amíg ezt el nem távolítjók, nincs megfelelő hosszúságú versenypálya. Sok panaszra adott okot az Is, hogy a bá­nyászás során keletkezett meddőt (értsd: földet) az el­múlt években mindig vissza­túrták a tavakba, meggyor­sítva ezzel eliszaposodásukat. Végül, de nem utolsósorban: a tavak környékén a tájat csúfító gödrök, kisebb-na- gyobb halmok maradtak vissza. A múlt heti tanácskozáson világossá vált — azok szá­mára Is. akik még nem tud­ták volna —. hogy bár sok­szor ötletszerűnek tűnik, va­lójában nagyon is meggon» doltan végzi munkáját a ka­vicsbányászat. A vállalati érdek azt parancsolja, hogy olyan helyen folytassák a kitermelést, ahol legfeljebb 50 százalék a meddő aránya. Ha ennél több. akkor új te­rületet kell keresni. Egyelőre csak szóban CJ A szóban forgó arányt ter­mészetesen próbafúrásokkal állapítják meg. Nos, ez a magyarázata annak, hogy bár sport- és egyéb célokra az összefüggő, szabályos ala­kú tő lenne legalkalmasabb, a bányászok nem folytatták a kitermelést, nem nagyob- bították tovább a régi nagy tavat, hanem nem messze tőié újabb medret vájtak. A minisztérium illetékes osztályának a vezetője csak­úgy, mint a Kavicskotró Vállalat vezetősége, nagy megértést tanúsított a múlt heti tanácskozáson. Remélhe­tőleg az év végén írásban is rögzítik az alábbiakat: A vállalat kötelezi magát, hogy az említett szigetet úszómarkolóval eltávolítja, és ezzel nagymértékben ja­vítja a kajakozok edzési, evezési lehetőségeit. Ugyan­csak kikotorják a tóban ke­letkezett két zátonyt. A ké­sőbbiek során összekötik a régi és az újabban keletke­zett tavat. Rengeteg munkát és óriási költségtöbbletet je­lentene, ha elhordanák a partról az évek során visz- szatöltött meddőt. Amit azonban a jövőben kitermel­nek, azt a tanács kívánsága szerint simítják el a tavak környékén. Miután megszületik a vég­leges megállapodás, végre el lehet készíteni a Csorba te­lep rész’etes rendezési ter­vét. Továbbra is él az az el­képzelés. hogy a Sajó felőli tóparton vikendtelepet léte­sítenek. Nem magánhaszná­latra szánt parcellákat alakí­tanak ki, hanem a vállala­toknak, közelieteknek teszik lehetővé, hogy dolgozóik számára csónakházat, hor­gásztanyát, hétvégi pihenőt építsenek. (békés) Sárospatak város Tanácsá­nak Végrehajtó Bizottsága tegnapi ülésén a szeptember 19-i tanácsülést készítette elő, majd a sárospataki Kos­suth Termelőszövetkezet kö­zéptávú fejlesztési tervének időarányos végrehajtásáról ' tájékozódott. Ezután jóvá­hagyták a lakáskiutalási és lakásértékesítési névjegyzé­ket. végül szavazókor kiala­kítására • tettek javaslatot. Egy kis meleg a tél előtt Jóváhagyták a lakáskiii’alásí névjegyzékEt

Next

/
Thumbnails
Contents