Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-14 / 190. szám
afc A kotróhajó szállítószalagja naponta több tonna kavicsot „tesz" a partra (Sólymos felv.) Ahol a kavicsot bányásszák... Miskolc belőlünk is épült Azt mondják, hogy a parasztember az égre néz, s kémleli az eget. Furcsán hangzik, de a bányász is ugyanezt teszi. A sok eső itt termeléskiesést jelent, pedig a tóba hullik az eső. A Kavicsbánya Vállalat Sajó-parti üzeme, parányi bánya. Mindössze 38-an dolgoznak itt, de ’akik kezdettől itt dolgoznak, állítják: — Jórészt belőlünk épült a város... Kajak siklik a vízen, horgász ül a parton, a tóba szerelmes kiránduló keres árnyékot magának. Ha megvallatnám őket, kiderülne, hogy egyikük sem szereti a bányát, pedig a bányából lett a tó... Szolyka András üzemvezető: — Hát igen, kezdhetjük vitával is a beszélgetést. Valóban belőlünk van a tó, és most az a vád ellenünk, hogy a letermelt meddőt (földet) visszatesszük a tóba. Minden miskolcit szeretnék megnyugtatni, hogy nem a kettes és nem az egyes, hanem csak a hárynas tóba teszünk vissza földet. Azt sem sokáig. Tény, hogy a meddőréteg épp olyan vastag, mint a bányászható kavics. Következésképp: 10 milliós nagyságrendű kiadás lenne távolabb szállítani ezt a földet. Addig sem vagyunk nyereségesek, de a kitermelt sóder városhoz való közelsége szükségessé teszi, hogy dolgozzunk. Ennyit a város és a bánya munkájáról, hozzátéve, hogy horgász vagyok, szeretek úszni és evezni. Következésképp nagyon szeretem a. tavat és féltem is... — Mit tud az üzem? — Jó első negyedévünk volt. Itt kint, a falon egy csíkkal jelöltük a tavalyelőtti árvíz szintjét. Idén nem volt ekkora a víz, de a kora tavaszi hónapokban járhatatlanok voltak az utak, akadozott a kiszállítás, nem volt elegendő tárolóterünk. így is: csak bányakavicsból van valamennyi lemaradás. A tó vizén nem látjuk, hogy mekkora hegy lehetne ebből. Mekkora lehetne? — Rakja össze a miskolci lakótelepek alapozásához felhasznált sódert. És tegyen hozzá még valamennyit. Lenne belőle egy kis hegy. — Tervez-e valamit a bánya? — Igen. A III/l KDB— 100-as úszókotró, egy kitűnő és modern gép, eddig saját maga látta el magát árammal. Most néhány héten belül, érintetlenül hagyva a régi rendszert, biztosítjuk a hálózatról való ellátást is. Nagyon sok üzemóra-kiesés volt ennél, amit ezzel felszámolhatunk. — Ügy mondta, hogy a kiváló minőségű kavics, a városközelség, tehát a kereslet elbírja a nem túlságosan nagy, évi egy-két milliós vállalati ráfizetést. A telep dolgozói viszont jelentős százalékban törzsgárdatagok. A fluktuáció a vállalatnál nem nagy. Ennél az üzemnél alig számottevő. Mivel magyarázza ezt? — Én nem régen vagyok itt, vannak nálam régebbiek is, de egy tavat könnyű megszeretni. Itt az embereknek tulajdonképpen a mi üzemünkben szakmájuk van, de ez a szakma sehol máshol nem számítana. A kereseti viszonyaink egészen jók, ilyen kis közösségben kialakult egy megszokott munkarend... — Beleszól az árvíz? — A kotrómesterek is mentették az irodabútort... — Beleszól a fagy? — Telente két hónapot állunk, akkor van a nagy felújítás, és minden olyan napon, amikor egy kis lehetőség is van rá, dolgozunk. — Mit írna a bányáról az üzemvezető? — Nos, éppen azért, mert a föld miatt, a tóba vissía- töltött föld miatt voltak a várossal, most már remélhetőleg megszűnő vitáink, azt, hogy nekünk, itt dolgozóknak nagyon jó érzés Miskolcon járni. Szinte minden épületben van egy kavics, egy-két mázsa, egy-két tonna kavics a Csorba-tóból. — A miskolciak tavából? — A bánya csinálta tóból. A mi tavunkból... B. G. Kutyálkodom Olvasom, hogy New Yorkban törvényt hoztak a városatyák, lévén, hogy a városban egymillió kutya él, és a kutyasétáltatás okozta diszkrét szemét eltakarítása egyre nagyobb gondot jelent. Ezt megértem, hiszen az ottani kutyák sem mások és ugyanazt csinálják séta közben, mint a miskolciak. New Yorkban kötelezték a derék gazdákat, hogy a kutyák után rögvest takarítsanak is. Aki nem takarít, az fizet. Bírságot, tekintélyeset; 25 dollár a legkevesebb. Odakint a rendeletet felfedezte az ipar. Javában gyártják a kutya-gumibugyit, a kutyagumi-bugyit. Kapható hosszú nyelű lapát, műanyag vödröcske. faragott nyelű seprő, s nyilván a tudomány elöljárói már dolgoznak egy kutya-hasfogó gyógyszer előállításán. Olvastam a hírt, s egyszeriben irigy lettem. Miskolcon ugyan csak néhány ezer kutya él, de nincs egyetlen erre a célra rendszeresített hosszú nyelű lapát, seprőcske sem. Egyedül a kertészet tett valamit a kutyákért: homokozót építettek a parkokba, és a járdán, így nyugodtan félreléphet a felnőtt ... Igaz, hogy nálunk még a törvény is hiányzik, de javaslom a törvénytervezet elkészítését. A bírság nálunk is 25 forint lehetne, .ércpénzzel fizetve, hogy kemény valuta legyen. A törvény bevezetéséhez persze időt kellene adnunk. A tervezők — pályázati rendszerben két-három év alatt elkészíthetnék a lapát- és a kutya-gumibugyi terveiket. A további három év alatt — versenytárgyalások után — talán még kivitelező is lenne. Két év alatt eldőlne az árusítók kiléte is, és szerencsés esetben még az ezredforduló előtt újra beengedhetnénk gyerekeinket a parkba. Ha valami közbejön, és az ügy nyúlni kezdene, mint a gumi, akkor az ezredfordulót követő évtizedben ... Egyetlen nyitott kérdés marad. Mi legyen a sorsa a büntetésből összeszedett pénznek? Javaslom, hogy abból létesítsünk kutyakutató-telepeket, ahol a tudósok kitenyészthetik a városi életformához is alkalmazkodni tudó gumi-kutyákat. BARTHA GABOR Térképes képeslap Évente ma már 300 ezer hazai és külföldi vendég látogatja meg nagy múltú városunkat, Sárospatakot. Két fő nevezetességét, a Rákóczi- várat és a kollégiumi Nagykönyvtárat könnyűszerrel megtalálják ugyan, de a többi műemlék és műemlék jellegű épület, s a különböző intézmények mektekintéséhez eddig hiányzott egy megbízható tájékoztató. Ezen a helyzeten kívánt segíteni a városi tanács, s a Kartográfiai Vállalattal egy nagyon szép eligazít» várostérképet és művészi kivitelű térképes képeslapot készíttetett. A két kiadványt már árusítják is, s a Sárospatakra érkező kirándulók és turisták körében igen kelendőek. EGY KISFIÚ NAPLÓJÁBÓL.::; Az egész talán azzal kezdődött, hogy ... mivel is? ... no mindegy. Tulajdonképpen igen nehéz egy esemény valódi indítóokát és pontos hátterét hitelt érdemlő módon kibogozni, de nem is ez a célom. Bár könnyű helyzetben vagyok, mert mint a címben utalok is rá, egy kisfiú naplójából vettem a témát. S hogy ez a kisfiú időközben felnőtt és valójában sosem írt naplót, talán nem okoz különösebb bonyodalmat. És ha nincs kisfiú és nincs napló, nem marad más hátra, mint megírni utólag, emlékezetből. Ezerkilencszáz-valahányat írunk, ötéves vagyok, és falun élünk. Az egészből talán annyi a fontos, hogy ötéves vagyok és falun élünk. A falu fogalma, mint az élet színtere — mondhatnám azt is, hadszíntere —, minden emberben másképp fogalmazódik meg. A városi ember számára illúziókkal teli képet jelent; vidám reggellel, pi- hentetöen nyugalmas nappal és kellemes hangulatú estével, amikor a csendet csak a harangszó és a hazafelé tartó, tejszagú csorda zaja töri meg. A falusi ember számára mindez megszokott, sőt hovatovább méla és unalmas, és igen fáradságos. Falun a házimunka is komoly fizikai munkának számít még ma is, hát még ezerkilencszáz- valahányban. S a mindennapi bosszúságok is mások, mint városon, és sajnos a gyakorinak is titulálható szomszédháborúk „casus bellije” is sokszor nevetséges semmiség, de ha háború, hát legyen háború. A portánkhoz — ami nem is volt o miénk, de még egy árva fűszál sem maradt meg rajta — tartozott egy kis ker- tecske is, no meg az elengedhetetlen, jó vagy rossz szomszédok is. A föld akármekkora is volt, arra sem volt jó, hogy a csupasz udvaron nevelkedő kétlábúak eleségét előteremtse. De ha már van 'óid, azt hasznosítani kell, így minden évben elkeseredett harcot vívott rajta a iica és a gaz, ahol többnyire a gaz A bosszú győzött. Volt még néhány veteményes ágyás, csupa bosszúságunkra, hiszen a zöldség egy jó adag húslevesbe már kevés volt. A saláta, amit Anyám minden vasárnap büszkén tálalt, még ma is mosolyra fakaszt. Soha egyetlen tő sem hajtott többet három levélnél, így aztán fejes saláta csak a piacról került az asztalra, kivételes alkalmakkor. Egy szó mint száz, sok haszon nem volt belőle, de az ember dacol a természettel... S hogy ne legyen még csak remény se arra, hogy a véletlenül gyökeret vert növény termést is adjon, azt még cse- nevész korában lelegelte a szomszéd jószága. Ezért viszont már van kit okolni, s a rengeteg bosszúság közepette „állt is a bál” reggeltől estig, hétről hétre, éveken át. Pihenő csak a téli hónapokban. így és ilyen körülmények között cseperedtem és nevelkedtem, míg a nyiladozó értelmem végre fölfogta, hogy háború van, és az egésznek az oka a szomszéd és a tyúkjai. Azt ugyan nem tudtam, hogy meddig tarthat egy normális háború, csak éreztem, hogy ezt nekem kell megoldani. Hogy miért pont nekem? Hát ötéves korában ki nem érezte még, hogy ő a legerősebb, ő a császár, Napóleon vagy akár Néró! Nos, még mindig ezerkilencszáz-vala- hányban vagyunk, és ötéves vagyok. Július közepét tapossuk, szombat délután van. Bár a nap már lebukott, még mindig izzik a levegő, valami feszültség vibrál benne s bennem. És megérlelődött a bosszú: előre megfontolt szándékkal, és tettem helyességének szilárd meggyőződésében a szomszéd udvarán található mintegy három méter magas szalmakazlat meggyújtottam ... . .. ég! A lángok pillanatok alatt ellepik a kazlat, megmerevedek — mint a tigris, amelyik áldozatára ugrik — s aztán f utás... :.. futás haza, a biztonságba, mert már tudom, vagy inkább érzem, hogy ... szóval tettem helyességének szilárdsága semmivé lett. Kiabálásommal felvertem a házat, mire mindenki kétségbeesett, de a döbbenet hamar feloldódik, és mindenki rohan. A szomszédok vödörért, a harangozó a toronyba, az önkéntes tűzoltók a szomszédba. Hangzavar. A félrevert harang zúgása a vödrök csörgésével, a tűzre öntött víz sercegésével keveredik. A férfiak káromkodnak, az asz- szonyok sopánkodnak, mindenki mindenkinek útjában van, s közben — a tömeg ellenére — egyedül vagyok. Csak hangfoszlányokat hallok, amik bizonygatni igyekeznek, hogy csak gyerek tehette. Döbbentem mérem fel silány helyzetemet, mert gyerek a környéken rajtam kívül nincs! Érces hang ébreszt, s én máris merev daccal veszem fel a harcot az előttem álló rendőrrel, akiről azt sem tudom, hogy kerül oda. Órákon át álltam a sarat, egy használható szót sem tudott belőlem kihúzni, pedig mindent elkövetett, hogy megoldja nyelvemet., Közben öreg este lett, mindenki hazament, a falu elcsendesedett. A rend őre is másnapra halasztotta az ügy folytatását, s Apámnak jó éjszakát kívánva, magunkra hagyott. S magunk maradtunk, Néztük egymást és hallgattunk. Agyam lázasan dolgozott, de semmi sem jutott eszembe, és én egyre jobban belegabalyodtam gondolataimba, Menekülni, elrohanni szerettem volna, de csak egyre jobban kétségbe estem. Lelki tusám tetőfokán Apám — nem hiaba figyelt engem — halkan megkérdezte: fiam, te voltál? Nyugodt hangja szinte feloldotta a bűn mérhetetlen súlyát, és alig hallhatóan válaszoltam. Mint vesztes hadvezér tértem nyugovóra. talán még álmodtam is, de azóta tisztelem a tüzet, akár bennem, akár másban ég ... és gyűlölöm a háborút. FEKETE PÉTER Magyar segítséggel néhány évvel ezelőtt gyógyszergyár épült Mongóliában. A gyár termékei — különböző szérumok, védő-oltóanyagok, ürig- nisztikai szerek — újabban nagyon keresettek külföldön és belföldön egyaránt. A két ország közti együttműködés a gyár megépítésevei nem fejeződött be. Jelenleg is évente 20—30 mongol szakember já.' hosszabb- rövidebb tanulmányúton a magyar gyógyszergyárakban. Miről ír a Magyar Mezőgazdaság? A Magyar Mezőgazdaság 32. számában tovább folytatódik a vita a húsmarha-tartásról. Vezető helyen közöl a lap beszámolót a Nádudvari Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés által rendezett vitáról. Ugyanakkor Szentmihál.yi Sándor dr., az Állattenyésztési Kutató Intézet igazgatóhelyettese a melléktermék húsmarha-tartásban való hasznosításának lehetőségeiről ír a lapban. A gabonatermelés közgazdasági kérdéseit elemzi a MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központjának főigazgatója — Né- methy László. Írásában kitér az eszközigényességre, a különböző gabonaágazatok költség- és jövedelemviszonyaira, valamint a fejlesztés lehetőségeire és gondjaira. A melléktermék-hasznosítás egyik bejárt, de ellentmondásoktól terhes lehetősége a szalma- cellulóz-gyártás. Gádor Iván vizsgálja meg e fontos papíripari termék alapanyag-ellátásának nehézségeit, és beszámol az elmúlt időszak néhány pozitív változásáról is. Dr. Molnár László nyugalmazott főiskolai tanárt mutatja be Bóna Zoltán. Az Üjhelyi-díjas tudós életművében jelentős szerepe volt a nagyüzemi sertéstartás módszerei kidolgozásának. A rostlen- és kendertermesztés szovjetunióbeli tapasztalatait, a gépesítés lehetőségeit a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet munkatársai ismertetik. A lap néhány hónapja rendszeresen helyet ad a mezőgazdasági üzemekben alkalmazható újításoknak. Csak néhány címszó az összeállításból: Borjúabrakoló, John Deere kombájn, MTZ levegőszűrővel. Százhalombattán a Temperált- vizű Halszaporító Gazdaságba látogatott Fehér Károly és a lap fotóriportere. Az eredmény: látványos, színes összeállítás a halszaporításban jelentős eredményeket felmutató és a nemzetközi halászati oktatásban is fontos szerepű gazdaságról. Változatlanul fontos kérdés a fehérjetakarékosság. Dr. Vargha János, a keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektora a kutatóhelynek a fehérjemegmentésben elért eredményeiről közöl ismertetést. Négy termelőszövetkezet állat- tenyésztőivel folytatott beszélgetést Gyulai György. Az egymással szomszédos üzemek eltérő mennyiségben használnak abrak- takarmányt. A találkozó eltérő tapasztalataik kicserélését és a szakmai közvéleménnyel való megismertetését tette lehetővé. A VOLÁN 3, sí. Vállalat (Miskolc, József Attila u. 70. sz., bejárata a Tüzér utca felől) az Autóközlekedési Tanintézetnél hivatásos férfi gépjárművezetőket képez ki A költségeket a vállalat téríti. JELENTKEZÉSI FELTÉTEL: • legalább 8 általános iskolai végzettség, • büntetlen előélet, O 20 éves életkor, • szakmával nem rendelkezés. Jelentkezés 1978. augusztus 15-én 7 árakor a vállalat ebédlöhelyiségében. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat — különleges — gépkocsivezető jogosítvánnyal rendelkező dolgozókat új, román betonszállító (Mixer) gépkocsi vezetésére és kezelésére, esetenkénti kétmüszakos üzemeltetéssel. rizetés megegyezés szerint. Vidéki dolgozók részére szállást biztosítunk. Jelentkezni lehet: a vállalat gépészeti osztályán. (Miskolc, Magyar—Szovjet Barátság tér 4.) Keresettek a termékei
