Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

Széllel szemben Sáriin cs sírtáipök Fiúk, legyetek elkészülve a legrosszabbra, most indul Marci! — figyelmezteti a hegyről az indító a völgyben helyet foglaló. kollégáit, az Eger Kupa ”38 nemzetközi siklórcpülő találkozón. Bár az előbbi rádióüzenet kissé humoros, azért van né­mi alapja. Marci, Ordódy Márton — tanár a Budapes­ti Műszaki Egyetemen, régi vitorlázórepülö és egyik ala­pítótagja a sárkányosoknak — már összetört egy gyári sárkányt. Pedig nem olcsó, átszámítva 30—40 ezer fo­rintba is belekerül. A magya­rok közül a legtöbben azért még saját építésű géppel gya­korolnak és versenyeznek. Hat ország száz versenyző­je gyűlt össze Egerben, hogy egv héten át bebizonyítsa, ki tud a legtovább és a leg­messzebbre repülni, a leg­magasabbra emelkedni. Ez a sportág — mert már világ­szerte az — itthon kezdetben nehezen talált gazdára. Most a Budapesti Műszaki Egye­tem és a MÉM repülőgépes szolgálata vette szárnyai alá a bátor fiatalokat. Az ország­ban már számos helyen ala­kult siklórepülő csoport, így Egerben, Szentesen, Miskol­con, Veszprémben. Eszter­gomban. Vannak, akik már rutinosan repülnek, a kezdők azonban még csak a gépépí­téshez próbálnak anyagot, fő­leg duraluminium csövet fel­kutatni. Ez ugyan nem olyan veszélyes, de egyáltalán nem könnyebb feladat. Eger mellett, a Nagy-Eged- hegyről lovagolták a szelet a laposabb lejtő felé. mert ar­ról fújt a szél. Sárkánnyal Csak levegőt nehéz venni Ä nyári vásár első napja >jc Induláskor a hátán viszi a pilóta. repülni csak széllel szemben lehet... A legtöbb verseny­ző a magyarokon kívül, Len­gyelországból és Csehszlová­kiából érkezett, de megfi­gyelőként részt vettek NDK. szovjet és bolgár repülők is. A legszebb gyári építésű sár­kányokkal svédek, angolok és amerikai?’* indultak. Mégis, a legtöbb jó helyezést a gépek szépségétől függet­lenül a magyarok érték el „összecelluxozott" sárkánya­ikkal. Távrepülésben a bu­dapesti Pandazis Péter lett az. első; 15 kilométerre a cél­tól, Makiár közelében szállt le. (Alig találták meg.) A magassági kupát is ő kapta: 740 méterre tornázta fel ma­gát az 500 méteres starthely­ről. Az időtartam-repülés el­ső díja Réz Pál budapesti pilótáé lett, egy óra 24 per­cig vitorlázott a levegőben. A rossz időjárásra jellemző, hogy tavaly ebben a kate­góriában éppen Ordódy Már­ton győzött 5 óra 11 perccel. A viszonylag szélcsendes, me­leg időjárás volt az oka an­nak, hogy a hurokrepülés el­maradt. Bár helyezést nem ért el, de miskolci verseny­ző is részt vett az Eger Ku­pán, Szepesvári Sándor. (kcrcnyi) Hírünk az országban I ullósás lapokban, folyóiratokban Széles körű közérdeklődés­re tarthat számot városunk­ban a Városépítés — az Épí­tőipari Tudományos Egyesü­let és a Magyar Urbaniszti­kai Társaság folyóiratának — most megjelent idei 2. füze­te. amely részletes tájékozta­tót közöl nagyvárosaink hosszabb távú fejlesztési koncepcióiról. Ebben az összeállításban kapott helyet „A miskolci agglomeráció tá- gabb térségének fejlesztési és rendezési koncepciója­vaslatai” című írás. A MISKOLCI ÖVEZET FEJLESZTÉSI TÁVLATAI Bár a cikk hangsúlyozza, hogy a távlati tervezőmun­ka még nem nvert végleges befejezést, a fő következte­tések már összefoglalhatók. „Az agglomeráció térsége . ... 94 településre terjed ki, köztük a terület fő településhálózati tengelyeiben elhelyezkedő sa­rokpontokra, Kazincbarcika. T.e- ninváros és Mezőkövesd váro­sokra is.” Az egész körzet jövőjé' illetően igen lényeges, hogy a ......... konceocióiavaslat elő­iránvozta a terület infrastruk­túráiénak arányos fejlesztését, amely feltételezte egyúttal az agglomeráció településeinek . . . koordinált fejlesztését, az élet­körülményekben mutatkozó kü­lönbségek mérséklődését is.” Kiemelten fog'alkozik az írás a közpönti város, Mis­kolc fejleszthetőségének kér­déseivel. „A város sokoldalú igényrend­szerének maximális figyelembe­vételével arra a következtetésre juthatunk, hogy Miskolc lakó­területi fejlesztését úgy lobét megoldani, ha egyúttal a jelen­legi várostest szerkezetét is tá­gassá tesszük. A tágas, nyílt vá­ros létrehozásának feltétele a jelenlegi szerkezet fellazítása.” A javaslatok között szere­pel a Csorba-telepi tavak környékének, valamint a már jelenleg is „ . . . a város alvótclepülései- ként funkcionáló településrend­szernek a várostestbe való be­kapcsolása.” TISZTA VIZET... A Népszabadság július 25-i számának „Tudomány és technika” rovatában szintén jövőt körvonalaz, mégpedig a vízellátás jövőjét, s a meg­oldáshoz borsodi modellt ál­lít példának. „Az első regionális vízellátó rendszert Borsodban hozták lét­re, húsz évvel ezelőtt. Ma ez a rendszer negyedmillió lakost lát el vízzel.” A vizet ugyanis „manapság gyártják, szállítják, elosztják, ahogy azt megszoktuk a ke­nyér .. . esetében. „Métt lét- szükséglet a tiszta víz, s „kell, . . . mind nehezebb és mind bonyolultabb feltételek között is, mégpedig évről évre több.” Épp a borsodi gyakorlat igazolja a regionális vízellá­tó rendszerek továbbfeilesz- tésének szükségességét, az or­szágrészeket összekötő vízve­zeték-hálózat megteremtésé­nek sürgetését, mert az ez­redforduló táján már ,,A naponként újra és újra el­osztandó vízmennyiség felét... a regionális és régióközi vízel­látó rendszerek szolgáltatják majd.” összeállította: BEKECZ JÓZSEF Életet mentett Életmentő emlékéremmel tüntették ki Molnár Józsefet, a budapesti Haladás Cipész Szövetkezet dolgozóját. A kétgyermekes családapa jú­nius 4-én élete kockáztatásá­val mentett ki egy fuldokló kisfiút a Pécel határában le­vő mély vizű, hínáros Du- licskovics-tóból. Végre itt a nyár, s meleg ói idő. S az ember nemcsak a strandra mehet, hanem a nyári vásárra is. A kereskedők azt mond­ják, inkább a forróság, mint az eső. mert ez hozza a for­galmat. Milliós készleteknek kell Borsodban, s itt Miskol­con is gazdára találni. Aki türelmesen várt a ió időre, meg a nyári vásárra, az most mindenféle, kániku­lára való holmit beszerezhet. Mindent lehet kapni 20—30 —40 százalékkal olcsóbban: fürdőruhát, papucsot és szan­dált, trikót, pulóvert és kar­tonruhát, népi ihletésű blú­zokat és leértékelt farmere­ket. Csak levegőt nenez ven­ni az üzletekben... •A nyári vásár zászlaia alatt hullámzik a tömeg. Mert a zászlót valamennyi érintett üzlet kitűzte. Aki elindul erre a rendkívül gazdaságosnak ígérkező be­vásárló felvonulásra, nem­csak megtakarított pénzét kell magával vinnie, hanem kötélidegzetet. türelmet is. Mivel nekem egyikből sem volt túl sok. sok mindenről lemondtam. Például a Sötét­kapu melletti kis butikban aranyos, kockás nyári ingek kínáltatták magukat, potom lit forintért. Ennyiért meg sem varrják. De nem fértem be. Megcsapott a forró leve­gő a Centrum cipőboltban, s újfent visszatartott attól, hogy felpróbáljam a kirakat­ból kinézett szandált. Megtet­szett a lakástextilboltban egy magyaros terítő, amit 371-ről értékeltek le 2-20 fo­rintra. De ezt nem kalkulál­tam be a költségvetésbe. Amit viszont felírtam a lis­támra, hiába kutattam. A kisfiamnak egy-két rövid­nadrágot. Ehelyett a Gólyá­ban megvettem egy kenguru- zsebes, kapucnis, vastagköté- sü pulóvert, természetesen rendes áron. (Különben rend­szeresen azon kaptam ma­gam, hogy folyton elkalan­dozik a Iteklntetem. s már nem is á szezon végi vásár portékái között kutatok ) No. cL irány a Centrum! Rövid- nadrág itt sem volt. de vet­tem helyette pamut—viszkóza és akryl—poliamid zoknit, ami ugyancsak nem való ilyen melegben, de ősszel és télen nem lehet kapni. .Hölgyeim. csak sorban! Ezt kifejező testtartással tar­totta vissza az ostromot egy eladó a villanyrendőri bőr­díszműnél. Igaz. jobbára csak műanyag táskákra aspi­rálhattak. De van belőle minden szín, méret és fa­zon. A mellette levő női konfekcióból kifelé jövet egy kislány tudni vélte: — Anya. kint hűvösebb van. mint bent. Az üzletben 40 fok kö­rül szédelgett a higany. — Lehet, hogy felhaj tóin — mondja egy középkorú asszonyka a társnőjének, a villanyrendőr váltására vár­va. Amaz viszont sürgősen lebeszéli, mivel a mini már az idősebbeknek sem sikk. A barátnőt ez a mondat le is szerelte a műveletről. Egy férfiú imigyen rekla­mál a zsúfoltság láttán: — Miért nem dolgoznak ma az emberek? De hogy ő miért nem dolgozik, azt már nem volt, idő megkérdezni, mivel elsodorta a törne» Kasszazárás. Az első nap mtriege szerint jobban in­dult a nyári vásár, mint ma­ga a nyár. S ha a vásárló­kedv nem hagy alább, nem is marad raktáron a íelhal- r.io; ott nyári készlet. O. E. Sokan vagyunk Az persze véletlen, hogv a nyári szezonvégi vásár első napja az igazi és régen várt kánikula első napjára esett. Az viszont nem vé­letlen, hogy az utóbbi években a kereskedelemmel, áruválasztékkal szemben kritikus hangot használó sajtó előzetes tájékoztatói mele­gen kommentálták, s ajánlották a nagyérdemű közönség íigj'elmé- be ezt a nagy nyári bolti attrakciót. Több áru, s ezen belül több importcikk kerül az üzletekbe, s * vásári áruk értéke meghaladja az 1,2 milliárd forintot. Több is, jobb is, mint tavaly volt. Az áru miatt a vevő nem fanyaloghat. (Mól vannak már azok az idők, amikor az embereket arról kellett meggyőzni — nemcsak propagandával, hanem jó portékával is —, hogy a szezon végi vásáron kínált áruknak csak az ára csökkentett, értéke nem?) Éppen ezért időztünk fenti riportunkban, a premiert szondázva, a kiszolgálás körülményeinél. Ugyanis a vásárlás min­denkori jó hangulatát, ünnepes örömét nagyon lerontja a zsúfolt eladótér, az ide-oda kapkodó, illetve kapkodott eladó már-már sze­mélyes sertésnek számító figyelmetlensége, a hőség, lökdösődés, a pénztár előtti közelharc. Az üzleteinkben kínált áruk színvonalának túlbecsülése nélkül állíthatjuk, hogy a legtöbb vásárlóhelyen a kiszolgálás sok körül­ménye alatta marad a termékskála nívójának. Nem egy helyen ős­öreg vályogházban kínálnak tranzisztoros rádiót. Máshol egérjárta polcokon tárolják a legkorszerűbb technikával készült konzerveket. ‘ De persze nemcsak technikai hiányosságok vannak. Az üzletek kis száma és zsúfoltsága miatt a kereskedőnek nincs ideje foglalkozni a kuncsafttal. Észrevették) már, hogy egy piaci kofa sokkal több időt és energiát fordít egy kiló alma, vagy földieper értékesítésére, mint egy műszaki kereskedő mondjuk egy hétezer forintos televí­zió eladására? És talán éppen a jó közérzetet adó, kényelmes, fi­gyelmes vásár lehetőségének hiánya nyesegeti szemérmessé vásárlói önérzetünket. Figyeljék meg, hogy az a háziasszony, aki tíz fillérért órákig bolyong, alkuszik a piacon, szó nélkül tudomásul veszi, hogy a méregdrága televíziót percek alatt eladják neki. (Nemcsak a ti­lalmas alku miatt, hiszen fix árak vannak, hanem azért, mert így szokta meg.) Korántsem szeretnénk kedvét szegni a nyári vásár eladóinak és vevőinek. De ilyen nagy tömegeket vonzó esemény láttatja igazán, hogy milyen sokan vagyunk, s milyen kevés a bolt... B. I. Napfelkelte a Hotel Ramatyban A nyárhoz illetlenül sápadt arccal jött szembe velem állandó barátom és vitapartnerem, a népszerű Mindig Ala­jos. Látszott rajta, hogy fáradt, bosszús és elégedetlen, mint mindig. Most sem kellett kérdezni, már mondta is: — Ne is kérdezzed, miért vagyok ilyen morózus. Egy hetet töltöttem a Balaton partján. — Hát, a színed nem éppen olyan, mint aki a Balaton mellől jön — vála­szoltam, ismét elcsodálkozva télies arc­színén. — JVern tudom, a zuhogó eső, a böm­bölő, viharos szél mennyire barnítja az embert, ha az ki sem tud mozdulni a zárt helyiségből, s még bent is vacog, mert hideg van, s a balatoni szálláshe­lyeken nincs fűtési lehetőség. Én ugyanis egy rangos szimpozion vendé­geként voltam a tó mellett. Előre örültem, amikor meghívtak. Egy teljes hét a tó partján, jó nevű nemzetközi luxushotelben, viszonylag kevés hivata­los elfoglaltsággal! Ez csak jó lehet! Nem számíthattam arra előre, hogy ezen a nyáron Medárd bátyó ennyire beváltja fenyegetését, illetve a napjá­hoz fűződő népi jóslást, amit azóta már egy állami engedélyes nyíregyházi idő­járásjelző szakember is megerősített. Nem hittem, hogy pont azon a héten lesz elviselhetetlen idő,, amíg én a Ba­laton mellett leszek. Mit részletezzem, amikor kord délután megérkeztünk a tó partjára, napsütés fogadott. Mire a Hotel Ramaly elegáns előcsarnokában túlestünk az eligazításon, meg a beje­lentkezés szertartásán, s kicsomagol­tunk a szobáinkban, az ég mélykékre változott a víz felett. A szálló előtt vár­tunk az autóbuszra, amely a szimpozi­, on megnyitó ünnepségére vitt bennün­ket, s arról beszéltünk, hogy essünk csak túl mielőbb a hivatalos részén, aztán usgyé a tóba, amikor megállt a közelünkben két helybeli. Néhány kö­zömbös szót, váltottak, meg szóba ke­rült az időjárás. Azt mondta az egyik, a másik meg csak rábólintott, hogy eső jön, mert a mélykék ég errefelé azt jelenti. Már ez gyanús volt, de amikor később rázni kezdte a szél az ablako­kat, meg fellőtték a kikötőben a ve­szélyt jelző rakétát, tudtuk, hogy nem lesz zavartalan hetünk a vízparton. Szó ami szó, egész héten kétszer jártam a strandon: egyszer, hogy megcsodáljam azokat az Északról jött külföldi vendé­geket, akik ebben az időben is vígan heverésztek a homokban, másodszor meg egy tonikot ittam a strand büfé­jének fedett teraszán, miközben az eső unalmasan dobolt a műanyag tetőn. Hát, ezért ilyen az arcszínem. — Igazán sajnálatos, ha az ember ott van a napozást lehetőségek közvetlen közelében és mégsem tud napozni. De legalább kipihenhetted volna magad. — Pihenés? Ott? A Hotel Ramaty- bán? Ugyan!... — Miért? A Hotel Rámáig alig tíz­éves szálloda, felépítése országos ese­mény volt. Roppant előkelő, drága hely, tele külföldiekkel. Ott bizonyára minden kényelem megvolt. — Valóban tízéves a szálló, de hihe­tetlenül elöregedett. Megkopott a fes­tése, a nevéhez hasonlóan ramaty lett benne sok minden. A szobák kicsik, a fürdőszoba csapjai rosszak, a lefolyók eldugullak. Az ágyak agyonnyűttek, a sodronyuk a földig lón. a tisztességes takarítás ünnepi fogalom. A személyzet barátságtalan. A hazai vendéggel külö­nösen. A külföldiek külön szobát kap­tak, a hazaiak kettesével kerültek egy­be. Az én szobatársam a nelceresdházi kolléga lett, akit a tárgyalóasztalok mellől ugyan mar jól ismertem, de ágyszomszédok még nem voltunk. En korán szerelek kelni, ha nem is haj­nalban, de hat óra körül már mozgok, olvasgatok. Most meg sem mertem rez­zenni az ágyban, nehogy felébresszem a kollégát. U meg olyan mozdulatlanul feküdt, mint aki az igazak álmát alusz- sza. Fordulni sem mertem, mert az ágy is recsegett. Kínosan teltek a negyed­órák, félórák, majd amikor a folyosón felbúgott a takarítónők porszívója, meg egyikük benyitott, hogy jöhet-e taka­rítást mímelni, mindketten kiugrottunk az ágyból,' udvariasan tessékeltük egy­mást a fürdőszoba felé. Ez aztán meg­ismétlődött másnap, meg harmadnap reggel, sőt még a negyedik és ötödik reggelen is. Akkor tudtam meg az egyik részvevőtől, hogy szobatársam korán- kelő természetű ember, de nem akar engem zavarni, inkább ő is csendben fekszik az ágyában és türelmetlenül várja, mikor ébredek már fel én is. — Ezek után bizonyára tisztázódott közietek, hogy nem érdemes csendben heverészni a reggeli órákban. — Hogyne! El is határoztuk, hogy az utolsó reggelen közösen nézzük meg a napfelkeltét. Mi felkeltünk, a Nap az­óta sem. Álltunk az erkélyen, kicsit ál­mosan, s borongás hangulatban néztük az eső függönyön át a ió feletti párás­ságot. Aztán vettünk néhány képes le­velezőlapot, amely a napsütötte Bala­tont ábrázolta. BENEDEK MIKLÓS \

Next

/
Thumbnails
Contents