Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-04 / 182. szám

Pályázat játszákcríre A most formálódó második 15 éves lakásépítési programban az eddigi elképzelések szerint a lakások mintegy í5 százalékát lakótelepeken, többszintes há­zakban építik meg. A városfej­lesztésben az eddiginél jobban számolni kell a lakóte'epeken élők természetes mozgásigényé­nek kielégítésével, az éhhez szükséges létesítmények megter­vezésével, elhelyezésével is. Alapvető követelmény, hogy a fiatalabb korosztályok és a felnőttek számára is megte­remtsék a megfelelő környe­zetet, az egészséges testmoz­gásra. Éppen olyan nagy: szükség van a tizenévesek eportterületeire. mint a kis­gyermekek já-tszókertjeire vagy a felnőttek sétányaira, pihenöparkjaira. E feladatok megoldására az illetékes mi­nisztériumok, és intézmények közös pályázatot hirdettek, amelynek alapvető célja komplex, kísérleti játszókért létesítése. A páljnizóknak a korcso­portonként elkülönített já­tékkertek. játszóhelyek stb. megépítéséhez szükséges szer­kezeteket, sok variációs fel- használásra lehetőséget nyúj­tó elemcsaládot kell tervez­niük, amit nagyüzemi módon, gazdaságosan állíthatnak elő. Az elemek több célra legye­nek alkalmasak, így támfa­lak. léocsők. lépcsősorok, tér- és útburkolatok, vízme­dencék, kútmedencék, homo­kozók, mászórácsok, árnyé­koló szerkezetek stb. építésé­re is. * A pályázati kiírást már át­vehetik aí érdeklődők a Kép­ző- és Iparművészeti Lekto­rátuson, s a kész terveket november 13-ig kell bekülde­ni a Magyar Építőművészek Szövetségének. A legjobb ter­vek díjazására és megvásár­lására 540 ezer forintot irá­nyoztak elő. A pályázat ered­ményét legkésőbb december 10-ig hirdetik ki, Jó ütemben, a megrendelő által készített hálóterv szerint folyik a munka a Somogyi— Bacsó utcákban épülő regionális számítógépközponton. A kivitelező — a BÁÉV — vál­lalta, és minden jel szerint teljesíti, hogy az év végére átadja az ÉGSZI (Építésgazdasági és Szervezési Intézet) miskolci tagozatának a számítógépüzemet. Dicséret illeti a BVM Alsózsolcai Gyárát is, pontosan az ütemtervnek megfelelően szállítják a szükséges UNIVÁZ elemeket. Az ÉGSZI miskolci tagozatának jelenleg egy EMG 830-as számítógepe van, az új központban — előreláthatólag a jövő év első negyedétől — R 22-es számítógépen folyik majd a munka, három műszakban. (Farkas Ida felvétele) Divaíos keresztnevek Szása, Misa és más orosz keresztnevek a jelenlegi szü­lési szezon ,,slágernevei” — közölte a berni anyakönyvi hivatal. Zürichben a Tánya, Andrea, Mark, Michael ve­zet a keresztnévlistán. Alig akar valaki a gyermekének olyan nevet adni, mint Pe­ter vagy Maria; pedig az öt­venes évek végén ezek vol­tak a legdivatosabb nevek. STOP! KÖZLEKEDÜNK! Egyértelműbb jelzésrendszert a Jelüljáró Meg javában tart a nyár, s meg mindig ezer és ezer külföldi, más magyar város­beli érkezik autóval Mis­kolcra, megy át a városon. Hol van már az a néhány évvel ezelőtti „hőskorszak”, amikor még kérdezősködnie kellett az idegennek: merre visz az út Budapestre?!... Ugyanakkor még mindig akadnak helyek a város közlekedés szempontjából kritikus részein, ahol egyér­telműbbé tehetnénk a jelzé­seket. Ilyen a Kun Béla út vége a Gömöri felüljáró előtt, ahol naponta tucatnyi, Kassára igyekvő „kever le” a felüljáró alá. Amint az autós áthalad a Bajcsy-Zsilinszky Utcai ke­reszteződésen, néhány mé­terre a Bányaműszaki Fel­ügyelőségtől egyértelmű elő­jelző táblát lát jobb oldalon, amely mutatja: néhány mé­terrel tovább (a lámpáknál) egy . út mindjárt letér jobb­ra, s azután a 3-as út ugyan­csak jobbra. Amint azonban beér az útkereszteződés elé, már korántsem ilyen tiszta helyzet fogadja. Lát egy el­igazító táblát, amely közli, hogy a 3-as úton balra Bán­révére, jobbra Kassára jut. Az első. a földön levő jelző­lámpa előtt felfestve lát egy jobbra kanyarodási jelet, s egyúttal az egyirányú út jel­zést. A levegőben lógó jelző­lámpa alatt ugyancsak látja az egyirányú út jelzést, s a két lámpa között a földön, a járdasziget végén az újabb két eligazító nyilat, amely rávezeti az utakra. őszintén megvallom, ne­kem mindez tiszta, logikus, majdhogynem egyértelmű jel­zésrendszernek tűnik. Mégis, kassai ismerőseimmel beszél­getve azt kell mondanom, le­hetne jobb, az idegenek szá­mára még egyértelműbb. Hogyan? Megoldást jelentene, ha az első, a „földi” jelzőlámpa előtt a földre festenék a Bá­nyaműszaki Felügyelőség utáni előjelző táblát. Vagyis: a földön is mutatná a nyíl, hogy letér élesen jobbra egy út, majd utána ugyancsak jobbra a 3-as út. A hosszab­bik nyíl ez utóbbi lenne egy­értelműen, s rávezetné az ide­gent is a kassai 3-as útra. Másik lehetőség lenne, ha a levegőben levő jelzőlámpa alatti egyirányú út jelzéshez odatennének egy 3-as út jel­zést is. S még jobban segít­hetné az idegent a tájékozó­dásban, ha mind a jobbra, mind a balra kanyarodó sáv fölött nemcsak a 3-as számot helyeznék el. hanem a balra kanyarodó sáv fölött a 26-os, a jobbra kanyarodó sáv fölött pedig a 37-es számot is, je­lölve ezzel, hogy arra kell menni Özdra, illetve Sátor­aljaújhelyre is. Ez a két utóbbi táb'a segítene azok­nak is, akik — mert idege­nek — nem értik: hogyan mehet a 3-as út Bánrévére is, Kassára is . . . Mindez leírva kissé bonyo­lultnak tűnhet, holott a va­lóságban nagyon is egyszerű. Mármint nekünk, miskolciak­nak, helybelieknek. Ám ugyanígy az lehetne annak is, aki először utazik át a vá­roson a Kun Bála út—felül­járó útvonalon, s akik közül ma még sokan nem a felül­járóra, hanem a felüljáró alá kerülnek, s azután forgolód­hatnak, míg sikerül feljutni­uk a 3-as útra. Ny. I. Uj magyar miszer a bányászoknak A széntelepek „átvilágítá­sával” kísérleteznek a mecse­ki szénbányáknál. Gyakran előfordul ugyanis az, hogy a széntelepben váratlanul kő­rétegre — úgynevezett vető­re — bukkannak a bányá­szok, s ez veszélyezteti a nagy munkával előkészített gépi biztosítást, jövesztést, sőt egy­általán a telep művelését. Az lenne a kívánatos, hogy eze­ket a meddőkőzeteket már előre, a tervezésnél ismerjék. Erre ígér megoldást az úgy­nevezett telephullám-vizsgá- lat, A vizsgálat során a szén- telepbe. a réteg vastagságától függően, több-kevesebb rez­gésérzékelőt — geofoncsopor- tot — helyeznek el. így már a bányában megállapítható a széntelep folytonossága, avagy a vető mérete, iránya. Az adatokat a mérőműszer me­móriaegysége tárolja a kül­színen is elvégezhető számí­tógép és értékelés céljára. Ez­zel a módszerrel 75—80 szá­zalékos biztonságú informá­ció nyerhető a fejtés terve­zéséhez, amivel sok felesle­ges munka, idő, pénz takarít­ható meg. Gázkitörés-veszé­lyes térségben nagy bizton­sággal segít kiválasztani olyan fejtési módot, amely- lyel eleve elhárítható a félel­metes természeti jelenség be­következése. 1 A világon csak néhány or­szágban ismert hasonló ren­deltetésű mérőműszer, ezek azonban rendkívül drágák és az eltérő bányabeli viszonyok miatt nem is lehet őket át­venni. A kijevi barlang­kolostor titkai Üjabb föld alatti labirin­tusokat fedeztek fel az 1051. esztendőben alapított kijevi barlangkolostorban, a Pe- cserszkaja Lavraban. A föld alatti folyosók teljes hossza így a már régebben is ismert járatokkal együtt 328 méter. A most feltárt folyosókra egy XVII. századból származó térkép hívta fel a figyelmet, amelyet egy hajdani szerze­tes, Inokentij Gizel készített. Amikor a régészek vizs­gálni kezdték a járatokat, ki­derült, hogy az a kolostor legősibb templomába vezet. A föld alatti templom öt mé­ter mélységben helyezkedik el, és jó állapotban megma­radt freskók díszítik. A ki­jevi tudósok szerint a temp­lom is, a falfestmények is a XI. századból származnak. Az újonnan feltárt részek­ben a „szentatyák” sírjain, a XVI—XVII. századi pénz­érméken és az illatos olajat tartalmazó kancsókon kívül falfeliratokat is találtak — óorosz, lengyel és örmény nyelven. Ilyeneket első ízben fedeztek fel a kolostorban. Az egyik felirat keltezése: az 1150. esztendő. A Kara-Kumban rezervá­tummá alakítják a Repetek sivatagi védett területtől mintegy száz kilométerre ta­lálható jeradzsini erdőt. A sivatag mélyén viruló sajá­tos erdőben óriási szakszaul fák nőnek. A fák némelyiké­nek magassága eléri a tíz métert, törzsük kerülete pe­dig a három métert. Tettekkel szerzett jog Mintha megélénkült volna mostanában az öregekkel való foglalkozás. Különböző publikációk, elemző cikkek, szocio­lógiai jellegű írások taglalják az idős korúak életviszonyait, gondjait, a nyugdíjasok helyzetét, erkölcsi és anyagi meg­becsülésük állapotát. Ez a fokozódó figyelem teljesen he­lyénvaló. Szocialista társadalmunkban az alkotmányba foglalt jogok védelmezik, támogatják az idős korúakat A nyugdíj lehe­tősége ma már valamennyi dolgozó állampolgár számára elérhető. Ugyancsak nagy biztonságot ad a társadalombizto­sítás mindenkire kiterjedő hatóköre, a rendelőintézeti, kór­házi ellátás, a szociális támogatás, gondozói hálózat, az ál­lamilag szervezett intézményes segítség különböző formája. A nyugdíjasok száma az elmúlt évtizedben ugrásszerűen megnőtt, s bizonyos állandó tényező hatására arányosan még mindig növekszik. Míg 1960-ban a nyugdíjasok aránya az össznépességből mindössze 6,4 százalék volt, ez a szám 1970-re több mint kétszeresére: 13,4 százalékra nőtt. Jelen­leg a lakosságnak mintegy 20 százalékát alkotja a 60 éven felüliek rétege, s a számuk csaknem kétmillió. Nőtt a ki­fizetett nyugdíjak összege is, évi négy és félről 36 milliárd forintra. Ügy is mondhatnánk, hogy az idősebb korosztály a tár­sadalom egyik meghatározó rétegévé vált, s nyugodtan állít­hatjuk, hogy szerepük — örömeikkel, gondjaikkal, családban elfoglalt helyükkel, a környezetükre gyakorolt hatással együtt — jóval nagyobb a lélekszámbeli jelenlétükből fakadó szerepkörnél. Csak egy példát erre: az idősebb korosztály tagjai közül kerülnek ki a legszorgalmasabb újságolvasók, rádióhallgatók és televíziónézők. Sokszor zavarba ejtik a fiatalabbakat országos és nemzetközi kérdésekben való tájé­kozottságukkal, a világban történt és hazai események alapos ismeretével. Nagyon sokan közülük továbbra is vállalják az aktív közéleti szereplést, a tanácstagi megbízatást, szívesen tevékenykednek a társadalmi és tömegszervezetekben. Környezetükben gyakran ők a hangadók és közvéleményt formálók. Ha felkérik, megkeresik őket, szívesen vesznek részt a fiatalok nevelésében, s örömmel adják át tapaszta­lataikat az ifjabb nemzedéknek. S nem kevesen ottmarad­nak még a nyugdíjkorhatár betöltése után is a régi munka­helyükön, ha teherbíróképességüknek megfelelő munkát, s tiszteletteljes elbánást kapnak. Mindezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a nyugdí­jasokról szólva még mindig kísért a rossz csengésű „eltar­tott” jelző, pedig ezek az emberek a maguk idejében épp úgy, s olykor nehezebb körülmények között, részt vettek az országépítő munkában, az anyagi javak termelésében, mint mai utódaik, s amit létrehoztak, az a mának is kamatozik. S ha a tervszerű gondoskődás révén növekszik is a rész — nem a „teher” —, amit a nemzeti jövedelemből a szo­cialista társadalom számukra biztosít, ez teljesen megegyezik a rendszerünk alapelveivel, humanizmusával, pártunk politi­kájával. Ezért is mondta ki az MSZMP programnyilatko­zata: „Növekvő gondot kell fordítani a nyugdíjasok élet- körülményeinek javítására”. Lényegében ezzel cseng össze a Központi Bizottság legutóbbi ülésének határozata is olyan javaslatok kidolgozására, amely segít mérsékelni a még meglevő egyenlőtlenségeket, a különböző időszakban nyug­díjba ment dolgozók nyugdíja közötti nagy különbségeket. ,.Az V. ötéves terv hátralevő éveiben gazdasági lehetőse­geinkkel összhangban emelni kell az alacsony nyugdíjakat...” — olvashattuk az említett határozatban, s nálunk mindenki tudja, hogy erre bizton számítani lehet. A nyugdíj természetesen csak egyik, bár igen fontos része az idősebbekről való gondoskodásnak. Az anyagi, egészség- ügyi, szociális ellátás mellett legalább olyan súllyal szerepel a megbecsülés érzelmi oldala: a társadalom, a régi munka­helyi kollektívák meg nem szűnő figyelmessége, a családi szeretet és ragaszkodás, a gyermekek felelősségét is kife­jező tartós kötődés és hála az idős szülők iránt. Az öregség mindenkit elérő állapotát megkönnyítő, széppé varázsoló tetteivel önmaga jövőjét is felrajzolja a ma pa­lettájára az ifjabb nemzedék. S hogy mit olvashat le róla majd ő maga is ebbe a korba lépve — csak rajta múlik. F. TÖTH PÁL BÉLYEGGYŰJTÉS !?y A Népművészeti Vásár keretei között Miskolcon augusztus 6-án reggel í) órától 18 óráig alkalmi postahivatal működik a Szabad­ság téren. Képünkön az ez alka­lomból kiadott levelezőlap és bé­lyegző látható. Az Európa víziútjait, a Rajna— Majna—Duna csatornát bemutató, nemrégiben megjelent magyar blokk nagy sikert aratott. A vá­gott példányok teljesen elfogy­lak, ezeket az NSZK-ban magas áron keresik. Felszökött a fo­gazol! darabok ára is. A 11 bé­lyeget magában foglaló blokk elvi problémát is okozott, éspe­dig azt, hogy mikor tekinthető pecséteknek ez a kiadás? Az eredeti postai és az ebből adó­dó filatéliai előírások szerint a használt bélyegen rajta kel! len­nie a bélyegző lenyomatának. Adott esetben viszont mind a 11 bélyeg lepccsételése elcsúfí­taná ezt az újdonságot. A blok­kon általában egy bélyegzőlenyo­mat látható, ami 3—4 bélveget érint. Nincs is többre szükség. A szakértők ugyanis megállapí­tották, hogy a blokk egységes gyűjtői objektum. Bélyegző nél­kül használatlan, de már egyet­len bélyegzőtől használttá válik. V. Gy. Felfedező úton az intelligens víziragadozó Fóka, mint vendég Ebben az évtizedben már másodszor ritka látogatója van az NSZK-beli Magde- burgnak, 1 mtosabban az Elba folyó magdeburgi sza­kaszának: egy fóka. A jöve­vény ugyanúgy felkeltette a város lakóinak kíváncsisá­gát, mint a hét évvel ez­előtt megjelent, Magdeburg lakói által „Trixi”-nek elke­resztelt rokona. „Trixi” ak­kor négy hónapig lubickolt az Elbában, majd eltűnt. A magdeburgi állatkert igazgatójának véleménye sze­rint „felfedezői kíváncsiság­ról” van szó, ami szinte ter­mészetes olyan intelligens állatoknál, mint a fókák. Rezervátum a sivaloi jan

Next

/
Thumbnails
Contents