Déli Hírlap, 1978. július (10. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-10 / 160. szám
Ötvenezren a repülőtéren népi táncosok a földön Repülősök, ejtőernyősök, kíváncsiak... Bukfencek a levegőben, * A MIG-21-es szuperszonikus vadászgép pillanatok alatt elzúgott csaknem 1000 kilométeres sebességével a tribün felett ... Bokof József alezredes, az MHSZ megyei titkára köszönti a megjelenteket... Szélzsák, s az „irányitóközpont” ... (Kerényi felv.) A MÉSZÖV küldöttközgyűlése * Belső ellenőrzés — Nem tudni, hogy a miskolci repülőtéren szombaton hányszor menték át a szomszédos meteorológiai állomásra, de a kérdés mindig ugyanaz lehetett: — Milyen időnk lesz holnap" A szombati fohász bevált, tegnap napsütésre ébredtek a KJMP megalakulásának 60. évfordulója, az MHSZ fennállásának három évtizede és az MHSZ Miskolci Repülőklub létrehozásának 45. évfordulója alkalmából rendezett honvédelmi nap szervezői, résztvevői. A fényképész Zsiga A kép megszokott: fél órán belül kezdődik a rendezvény- sorozat, de a laikusnak még semmi nincs készen. A kiállítások rendezői festékes ecsetekkel szaladgálnak a sátrak között — az utolsó simítások idejét éljük —, ám a bejáratnál feltűnnek az első, korán kelő érdeklődők. A rendőrség sátra elé méltóságteljes lassúsággal begördül — most többek őszinte örömé : csak kiállítási tárgyként — a sokak által rettegett „fényképész Zsiga”, a Traffipax. Ez lett a földi események legtöbb látogatót vonzó sztárja. A sátorban megannyi érdekesség: vegyicsapda, a repülőtereken használata műszer, amellyel a legkisebb fémtárgyat is kimutatják, és a sarokban látszólag békésen szemléli a nyüzsgést Tigi, a hároméves rendőrkutya. Csak néha-néha mordul fel, megmutatva, hogy a kiállított tárgyakhoz — itt például hozzá — nem szabad nyúlni! Még alig múlt kilenc óra, már hatalmas tömeg nézelődött a sátrak sokaságában. Volt látnivaló bőven: az MHSZ életét bemutató tablók. a honvédség, a munkásőrség által ma használatos legkorszerűbb fegyverek, a Zrínyi Katonai Kiadó könyv- sátra, a polgári védelem tevékenységét szemléltető fotók, vegyivédelmi felszerelések. öltözékek kerültek a sátrak ponyvái közé. Tíz óra. A repülőtéren felállított dísztribünön Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára engedélyt ad a honvédelmi nap megkezdésére, majd dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára köszönti a több tízezres tömeget, a szocialista országok ejtőernyőseit, s a nap tulajdonképpeni főszereplőit, a repülősöket. Gyaloglás az égen Repülők. Alig zajlott le a hivatalos aktus, már feltűnt az első motoros vontatta vitorlázógép, s a légtérből is üdvözölték a csaknem ötvenezerre duzzadt. Miskolcról és a megyéből, sőt az ország több pontjáról érkezetteket.' S ettől a pillanattól kezdve a tekintetek az égre szege- ződtek. Bukfenceket, legyező-, s amerikai fordulókat, és a rendkívüli megterhelést jelentő, úgynevezett hátonrepü- lést mutattak be több száz kilométeres sebességgel az országos mürepülő válogatott tagjai. Dr. Duvalovszky Zoltán, a légi műsor bemutatójának kö/vetitő.ie több mint három órán keresztül megszakítás nélkül, lankadatlanul konferálta a légtérben és a földön zajló eseményeket, ám az ejtőernyősöknél csaknem ö is elkésett: a bátrak sportjának művelőit szinte az utolsó pillanatokban fedeztük fel. AN—2-es szállítógépekből és MI—8-as helikopterekből zuhantak alá. és hosszú másodpercek teltek el, mire az ég kékjét az ernyőkupolák színes kavalkádja borította. Először a kubaiak értek a repülőtér füvére, majd a csehszlovákok, s bolgárok „gyalogolták be az eget” pap- lanernyöikkel. Őket katonai deszantalakulatok követték, akik földre érés után harcászati bemutatót tartottak. A magasban MÍG—21-es szuperszonikus vadászgép sü- ' völtött el csaknem ezer kilométeres sebességgel, különböző gyakorlatokat bemutatva. Belefúródott a felhőkbe, hogy egy óriáskör után újból megmutassa magát. Modellezők gépcsodái A légi parádé befejeztével ismét megindult az élet a földön. A repülőteret modellezők vették birtokukba miniatűr, rádióirányítású gépcsodáikkal, és az előbb még a magasban köröző csapat- r :állító helikoptereket bámészkodó civilek sokasága lepte el. Különleges nap volt ez a vasárnapi, hiszen a pilóták közelebbről is bemutatták nehézkesnek tűnő, ám annál fürgébb, és most lefelé hajló rotorokkal a gyepen pihenő gépüket. A légi és a földi műsor közötti pillanatnyi szünetekben a büfék körül terjengő ínycsiklandozó lacipecsenye és kolbászillat csábította közelebb az idősebbeket, fiatalokat. Délutánra eleredt az eső, ám az érdeklődőket ez sem riasztotta el a honvédelmi nap kultúrműsorának megtekintésétől. A BM Határőrség Központi Zenekara mellett népi táncosok, előadóművészek szórakoztatták az egész i napi program záróakkordja- j ként a nézősereget. (illésy—sólymos) * Szombaton délelőtt az MHSZ-székházban tartotta küldöttközgyűlését a Fogyasztási Szövetkezetek Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Szövetsége. Csege Géza, a MÉSZÖV elnöke köszöntötte a küldöttközgyűlés résztvevőit, vendégeit, köztük dr. Horváth Istvánt, a SZÖVOSZ főosztályvezetőjét, Hegyi Imrét, a HNF megyei titkárát és Józsa Tibornét, a megyei pártbizottság munkatársát, majd szólt a MÉSZÖV elnökségének és felügyelő bizottságának együttes előterjesztéséről, melyeket a fogyasztási szövetkezetek ellenőrzésének további fejlesztése érdekében hoztak. Szó esett többek között a belső ellenőrzési munka fontosságáról, a szakszerű intézkedések, és a gyors ügyintézés szükségességéről. A szövetkezetek irányítása szempontjából különösen nagy szerep jut az irányító elnökség és a párt-, állami és gazdasági szervek vezetőivel kialakított kapcsolatnak. Több javaslatot várnak a felügyelő bizottság tagjaitól, hiszen a meglevő gondok megoldásában ennek a szervnek döntő az állásfoglalása. Szóbeli kiegészítőjükben a választmányi elnökök beszámoltak az illetékes szakágak munkájáról, és közös témaként az ellenőrzés javításának lehetőségeit ecsetelték. Farmost Imre a vizsgálatok összehangolásáról és a belső ellenőrzési munkának a helyi, illetve a szövetkezeti sajátosságokhoz való alkalmazkodásáról szólt. Kiemel-* te a megelőzés fontosságát. Alabán János a takarékszövetkezetek belső ellenőri tevékenységét elemezte, majd felvetette: külső szakembert vegyenek igénybe ennek a feladatnak az ellátására, vagy „maguk közül” emeljenek ki és képezzenek erAlföldi embör Csaknem három óra hosz- száig a magasba meredt a résztvevők feje ... (Kerényi felv.) Űgyelegtem a lillai sétányon. Rákönyököltem a kőperemre, hallgattam a csöndet és néztem a csiícsok fölött a borongos eget. Megáll mellettem egy ember, s megszólal: — Lössz-é eső? — Megdobbant a szivem: hiszen ez földim. Azon a tájon beszélnek ő-vel, ahonnan valamikor gyerekkoromban elvezérelt a sorsom. Rápillantottam az arcára. Tipikus alföldi ember. Kissé barna, kunos arc, akaratos vonásokkal, kackiás bajúsz. Öltönye sötét, a fején kalap. '— Nem hiszem —mondom —. Ha arról jön a felhő, — mutatok nyugati irányba. — eltolja a Bükk, megkerüli és északról támad a városra. — Maga tán idevalósi, hogy tuggya? — Igen — mondom. — És maga honnan jött? — Miháytelekről. Tuggya hun van? Szöged alatt. — Bolintolc. Persze, hogy tudom, hiszen a szülőhazám csak köpésre van tőle. Jártam én egykor Mi- hálytelken is, de akkor még Szentmi- hályteleknek hívták. — És mi járatban errefelé? — Megvonja a vállát, szája szögletét görbíti. — Hát csak úgy. Gyüttünk kirándulni a lányommal, mög a vömmel. Mög a kocsival. Nézelődni. Szoktunk mink másfelé is, de a högyekbe most gyüttünk először. Hallgattunk egy sort. A to felöl hűvös szél szánkózott végig a bőrünkön. — És hogy tetszik? — Mi? — A hegyvidék. — Az alföldi ember összevonta magán a kabátot. — Olyan, mint a szűkre szabott öltöny: csak szorong benne az embör. Nézők, nézők, de mindjárt mögakad a szömöm, hogy szinte kibicsaklik a tekinteteim. Látná nálunk’ Amikor lémén a nap, elérné az embör. ha égy kicsit kinyújtaná a karját. Itt csak bukdácsolni lőhet... No, hát, ha már föltámadt benned a pátriád gőgje, már csak nem hagyom magam, gondolom. Mert ugyan földik vagyunk, de ’•át a kötődés már nem egyforma. — Mi látnivaló van a síkságon? Fa is alig van. amibe kapaszkodva megpihenhetne útján a szél... — Hogy mi!? — csattan az alföldi ember hangja. — Látott már maga aranysárga gabonatengört? Abba kapaszkodik a szél és hintázik rajta. Mög aztán vannak minálunk —. s eme utóbbi szót hangsúlyosan mondta — akkora paprikatáblák, hogy ezöket a högyeket mind beborítanák. — De a levegő, az más. Próbálja csak, valósággal harapni lehet. — Kacag erre az én emberem akkorát, hogy kivillan mind a harminckét egészséges foga. — Harapni ám. a jó alföldi Szármát! De maga azt sé tuggya, mi az. — Tudom, — Na mi? — Töltöttkáposzta. — Szúrósan ram- villan. — Honnan tuggya! — Tudom. Meg még inast is tudok. > — Mit? j Szeretném magamhoz ölelni az öreg [ csontot, s jó szívvel megropoglatni. Hi- j szén értem én, földi, persze, hogy értem benned a nagy büszkeséget; ki, ha én j nem. De nem szólok, csak vigyorgok | kajánul. — Na mit tud? — türelmetlenkedik az | alföldi ember. — Nagy levegőt veszek, s [ emlékezvén rá. mit sosem feled az ember, csurgatom szájamból a régvolt édes ízű szavakat. — Maga kérdözzön, én mög mondom. .. Felkapja erre a fejét a földi. Barnás arcán pirosodik a szín. Kiegyenesedik és így szól: — Hallja-é! Csúfolja, az öreganyját. Ne éngömet! Azzal hátat fordított és faképnél hagyott. Néztem utána és szólítani akartam, de valami visszatartott. Talán a több évtizede feledett érzések, amelyek most összetüremlettek bennem, mint hajdanán ezek a hegyek, amelyek körbevesznek... (csala) I re a munkára? A harmadik lehetőség az, hogy olyan nyugdíjast alkalmazzanak, aki mögött a számviteli munka alapos ismerete áll. A lakásszövetkezetek gondjairól dr. Mozsnai Lajos szólt. Évente 150—200 szövetkezeti lakást adnak át Miskolcon, nem mindegy tehát, hogyan látja el feladatát az ellenőrző apparátus. A szóbeli kiegészítők után Tóth Bálint, a MÉSZÖV elnökhelyettese kiemelte a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenységének fontosságát, és szólt az áfész- ek és a tagcsoportok együttműködéséről, szerepéről a zöldség-gyümölcstermesztés, hústermelés, -ellátás javításában, majd a küldöttközgyűlés résztvevői megvitatták és jóváhagyták a MÉSZÖV 1977. év* mérlegét, valamint a felügyelő bizottság jelentését. S. U
