Déli Hírlap, 1978. július (10. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-04 / 155. szám

Személyi Az SZJV1T elnöksége megtárgyalta „Szétkapták" a- üzemet... Tizenkét meleg nap Megálltak a hengerek Vasárnap, a délutános mű- szak vegén futott az utolsó hengerelt szerelvény az 1.KM hengermű gyáregysé­gének középsorán. Leállt a hengerde, Igaz, nem sokáig. Tizenkét nap múlva meg­újulva. megszépülve Ismét beindul az a számtalan vil­lanymotor. amelyek végig­görgőik a formázó hengerek közölt a végtelen aeélszála- kat. Tegnap délelőtt már igazi csatatér fogadott az óriási csarnokban. Tonnányi gépek hevertek szerteszét, a sok száz' karbantartó pillanatok alatt ..szétkapta" az egész üzemet. A látszat ellenére a munka igen szeivezett. Har- m„dikán álltak le és 14-ig tat” az éves nagyjavítás — tájékoztatott bennünket Bar­ka1 István fömechanikus. A 800 fős üzem létszáma- most 1200-ra nőtt. A henge'őszek­kel együtt javítanak a kar­bantartók, épületkarbanlar- tók és az energia gyáregység dolgozói is. A szakmunkák jó rés.zét pedig a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, vala­mint a Villanyszerelő-ipari Vállalat végzi. Talán a leg­if Hamarosan acélszálakat görget... fontosabb teendőjük a me- legdarebolást végző, úgyne­vezett 150-es olló alapjának megerősítése. Kicserélik a hibás hajtóműveket, csap­ágyakat és tengelyeket, át­építik és korszerűsítik a hű­tőpadot. A két daru is ja­vításra szorul. Az egész fel­újítási munka körülbelül 15 millió forintba kerül. A kar­bantartást megbízhatóan és lehetőleg minél gyorsabban kell befejezni. Nagyon fontos az üzembiztonság, mert ha újraindulnak, egv évig is­mét üzemzavar nélkül kell termelni. A gyorsaság sem utolsó szempont, hiszen a na­pi termelés 900—950 tonna hengereltáru. A dolgozók ígérik: ha lehet, a kieső 12 napot eggyel megrövidítik. (herényi) .A Közúti Építő Vállalatnál Az év felén, félig elégedetten Alt hisiem, hogy 1978. jú­nius végén kevés olyan épí­tőipari vállalatunk volt, ahol nem panaszkodtak volna lét­számmá yról. A Közúti Építő Vállalat Miskolcon ilyen: — Nem vagyunk nagy cég — mondotta Csáji Csaba, a vállalat főmérnöke és egyben megbízott igazgatója. — Alig több. mint ezer ember, pon­tosan ezerötven ember dolgo­zik nálunk. A létszámunk 70 százaléka törzsgárdatag. és ez sok mindent megmagyaráz... — Mit tud ezerötven em­ber? — Mérleg úgy 20-a tá­ján lesz. de számításaink sze­rint egy kicsivel kevesebbet tudtunk teljesíteni az első félévben, mint amennyit kell. Mint minden építő vállalat, mi is kiszolgáltatottjai va­gyunk az időjárásnak. A ter­melés kulcskérdése nálunk a gépesítés, s ezen a területen elég jól is állunk, de sajnos állnunk kell. ha a gépeinket nem bírja el a talaj. Nem­csak a betakarításban gond az eső. — Mekkora ez az elmara­dás? — 15 százalék körüli, nem olyan, amit ne tudnánk be­hozni. Ráadásul nagyon szép munkáink vannak. Megkezd­tük a 3-as út bekötő szaka­szának építését. Tulajdonkép­pen az előkészítést, a közmű­vek áthelyezését végezzük. A négysávos út három kilomé­teres szakaszának kell elké­szülnie 1930-ban. Meg kell csinálnunk a HCM kiszolgá­lására tervezett másfél kilo­méter hosszúságú párhuza­mos utat. Ehhez 58 méteres felüljáró is készül a jövő nyáron, de ugyanitt építünk hat kis hidat is. Sátoraljaúj­helyen a Fő utca rekonst­rukcióját végezzük. Ezek csak a látványos, nagy munkák. Úthálózatunk meglehetősen elhanyagolt. így hát egy per­cig sem maradunk feladat nélkül. — ön főmérnök és megbí­zott igazgató eggszemélgben: kettejük közül melyik a nyu- godlabb? — Gonosz kérdés. Nézze, az igazgató bízik abban, hogy van mögötte egy jól begya­korolt és évek óta összeszo­kott gárda. Van munkánk. Az. a lemaradás, amit a félévi számok majd kimutatnak, bízvást behozható. A főmér­nök viszont az égre néz és szidja az esőt. de bízik az emberekben, és a sokéves program alapján megvalósult gépesítésben. Ráadásul elvi vita ugyan még elképzelhető a főmérnök és az igazgató között, de biztos, hogy nem fajul személyeskedéssé ... — Ha kedvezőtlen a félévi mérleg? — Az előkészítés foka vi­szont jobb, mint bármikor ed­dig. Természetesen nem arról van szó, hogy nincs gondunk. Több magas fokon képzett gépkezelő, speciális szakmun­kás kell, akiket a mi embe­reinkből. magunk nevelünk. Dicsértem gépeinket. Nos, ezek a gépek mindent tud­nak, amit a városon kívül tudni kell. Megbízásaink egy része olyan, hogy városon be­lül is dolgoznunk kell, több a mélyépítési munkánk, a közműáthelyezés. Ezekhez a speciális gépesítésünk nincs meg. Másik gond: persze, hogy könnyebb lenne forga­lomeltereléssel építeni. De a 3-as út eltérítése lehetetlen. — A hivatalos mérleg előtt mit kívánna a megbízott igazgató és a főmérnök, ha kívánhatna? — Csak azt. amit rajtam kívül még 1049-en kívánnak. Száraz nyarat és hosszú, szép őszt. Az elmaradástól függetlenül: 1978 a vállalat életében akár rekordév Is le­het. — Lesz? — Várjuk meg az év vé­Kéíszer öt napig KlSZ-lilkárok tábora A KISZ Miskolc városi Bizottsága irányítása alá tartozó alapszervezetek tit­kárai felkészítő táborban vesznek részt ebben a hó­napban. A dolgozói alapszer­vezetek titkárai július 6-tól 11-ig, a tanulói alapszerveze­tek vezetői 20-tól 25-ig lesznek vendégei a csanyiki KISZ-iskolán rendezendő éves felkészítő tábornak. Kertek dézsmálói Itt is. ott is halljuk, hogy a vár^s környékén levő kis­kertek termésé; megdézsmálják. Ismeretlen tettesek beha­tolnak az elkerített portákra, s megszedik a zsenge zöld­séget, a borsót, az Idén gyéren termő gyümölcsöt. A törvénv nyelvén szólva nem más ez, mint a magántulajdon meg­sértése, de keményebben úgy is piondhatjuk, hogy betöre-, ses lopás. Ha pediglen az, akkor büntetendő cselekmény. Nem a magántulajdon szentségtisztelele íratja le velünk ezt a néhány sort. (Bár ismételjük: az egyén tulajdonát védi a törvény!) Ez esetben többről van szó. A város ellátásáról. Köztudott, hogy Miskolcon és környékén mintegy harminc­ezer kiskert van. Az e területeken beért termés ezrek aszta­lára kerül, s ily módon több jut a piacról, az üzletekből azoknak, akik nem „önellátók”. Sőt mi több — évek példája igazolja — a feleslegből másoknak is jut, tisztes haszonban részesítvén azokat, akik munkájuk mellett megművelik kert­jüket. Némelyek hajlamosak rá, hogy a mini-termelőket becsméreljék, haszonleső jelzőkkel illessék, olykor kispolgár­nak titulálva. Holott a hivatalos állásfoglalás nagyon is mel­Borsodi beruházások változások a diósgyőri papírgyárban A Papíripari Vállalat ké­szül a VI. ötéves terv fej­lesztési programjára, s en­nek velejárója, hogy vállala­tainál erősíteni akarja a ve­zetést. Ezért ke -ült sor sze­mélyi változásokra a diós- ■ őri papírgyárban is. ahol tegnap délelőtt nevezték ki az új igazgatót. A beiktatáson részt vett IJótos László, uz MSZMP városi bizottságának első tit­kára és Rábai István, a vá­rosi pártbizottság gazdaság­politikát osztályának vezető­je. A Papíripari Vállalat képviseletében megjelent Ju­hász Mihály vezérigazgató, Szász Olivér vezérigazgató- helyettes és Kárpáti Márta személyzeti igazgató. t diósgyőri papírgyár igazgatója dr. Lendvai Mi­hály lett. akit közgazdász képesítése alkalmassá tesz a ; vállalat előtt áTó feladatok megoldására. Belley Imrét igazgatói tisztségéből felmen­tették. s a gyár főmérnöké­vé nevezték ki. Szombatiig - Gyula volt főmérnök beru- i házó-fejleszlö főmérnök lett. | (Folytatás az 1. oldalról) Az SZMT elnöksége a vizs­gálat alapján megállapította: az érintett vállalatoknál a fejlesztési források képződé­se és a beruházási felhaszná­lás tervszerűen alakult a vizs­gált időszakban. A megyében összességében nem keletkezeit több vállalati fejlesztési for­rás. mint amivel a vállalati középtávú tervek számoltak, s a beruházási felhasználás sem haladja meg u vállalati ötéves tervekben előirányzott mértéket. Mind a fejlesztési forrásképződés, mind a beru­házási felhasználás — szem­ben a népgazdasági szinten kialakult tendenciákkal — a vállalati köz.éptávú terveknek megfelelően alakult. Persze, szükséges felhívni a figyel­met arra. hogy e tervek — el­lentétben a népgazdasági elő­irányzattal — évről évre igen dinamikus beruházásnöveke­dést tartalmaztak. Az ebből eredő feszültség arra vezet, hogy ami népgazdasági szin­ten — a nemzeti jövedelem túlzott felhasználása következ­tében — már kritikus álla­potot jelent, s központi in­tézkedéseket igényel, az a vál­lalatok esetében a középtávú .tervekben megfogalmazottnál alacsonyabb beruházási lehe­tőséget tartalmaz és a válla­latok széles körénél a szük­séges szinttartást sem bizto­sítja. Éppen az 1978. évi be­ruházási szint tartása érdeké­ben az országosan előirány­zott új beruházások indításá­nál, valamint a már folya­matban levőknél vásárlóerő- szabályozó intézkedéseket rendeltek el. Az előzetes fel­mérések azonban arra utal­nak, hogy a felgyorsult be­ruházási folyamatokat ebben az évben lényegesen mérsé­kelni már nem lehet, s a beruházási felhasználás elő­irányzott 4—5 százalékos csökkenése helyett az előző évhez viszonyítva mintegy 10 —15 százalékos növekedés várható országosan is. A beruházásoknak a nép­gazdasági tervben előirány­zottnál gyorsabb ütemű nö­vekedése kiélezte a már ko­rábban is meglevő feszültsé­geket, s nem iáit együtt a beruházási tevékenység haté­konyságának javulásával. Tovább emelkedett a befe­jezetlen beruházások állomá­nya. nőtt az átfutási Idő, emelkedett a többletköltség. A fejlesztési forrásoknak a tervezettnél nagyobb ütemű növekedése csak néhány ága­zatra illetve vállalatra volt érvényes (vegyipar, könnyű­ipar, helyiipar). A megye ipari tevékenységét alapvető­en meghatározó ágazatokban — kohászat, gépipar — több­nyire a tervezettnél alacso­nyabb fejlesztési alapképzés és az indokoltnál alacso­nyabb beruházási felhaszná­lás volt a jellemző. A szük­ségesnél alacsonyabb fejlesz­tési alap képződött az építőipari. épitőanyagipu- ri ágazatokban, valamint a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteknél is. A vállalati szintű beruházások jelentős része — 20 százaléka — a vegyiparban valósult meg Borsodban, amelyek többsége a korábban létrehozott nagy­beruházásokhoz kapcsolódó tovébbfeldolgozó kapacitást igyekezett biztosítani. Ugyanakkor az is megálla­pítható: az ötéves terv eddig eltelt időszakában végzett beruházási tevékenység ked­vezően befolyásolta a válla­latok exportképességének ja­vulását. segítettek a dolgozók munkakörülményeinek és szo­ciális ellátottságának javítá­sában. s ez egyáltalán nem lebecsülendő körülmény. T. Z. lettük szól. Nem véletlen a kormány ama rendelete, amely támogatásáról biztosítja a kertszövetkezeteket — hiszen a kistermelők zöme már közösségbe tömörült. Különféle ked­vezmények ösztönöznek az ilyetén termelői kedvre. S nem is haszontalanul. Ha lehetne, jó volna felmérni, hogy a szor­galmas, a sok délutánjukat és minden hét végét kerti mun­kával eltöltők miből, mennyit termesztenek, s hogyan hat ez ki a város ellátására. És akkor jönnek a dézsmaszedők, bosszantani és kedvü­ket rontani mindazoknak, akik jobbára magánérdekből, de sok esetben közhaszonra munkálkodnak. A panaszkodók — szavuk már hivatalos helyekre is eljutott — nem tudják fülön csípni a tetteseket. Csak a kárt állapíthatják meg. A tolvaj elillan, mert olyankor oson a kertekbe, amikor a tu­lajdonos a valós munkáját végzi, s nem tarthatja szemét a kertjén. Olykor nem is egyedek, hanem 2—3 fős csopor­tok garázdálkodnak, még attól sem riadva vissza, hogy be­törjék a hétvégi házul, s viszik, ami a kezükhöz ragad. Védelmet keinek a kiskertek tulajdonosai. Csakhogy ez nem olyan egyszerű. Ha megvan a tettes, megbünteti a tör­vény. De nincs meg. Az esetek nagy többségében nincs. S azt mégsem kívánhatja senki, hogy a közbiztonság ezerfelé szakadjon, és rajta tartsa a szemét valahány külterületi — Miskolctól néha 15—20 kilométerre levő — portán. Lehet, hogy szokatlan a javaslat, de okosabb nem jut az eszünkbe. A kerlszövetkezetek valahogy maguk spekulálja­nak ki valaitiit'éle mezőőri rendszert, s ha tehetik, ügyelje- nek egy kicsit jobban a szomszéd telkére is. Ahogy a sa­játosan közösségi termelést végzik, ugyanúgy egy sajáté: őrzési módot iá „kiagyalhatnak”. Egy tény: a lettes meglakol, ha tudjuk, hogy ki az. E már a bíróság dolga. A tettes kiderítésére keli összefogni De ezt a feladatot nem várhatjuk kizárólag a hatóságtól —»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents