Déli Hírlap, 1978. július (10. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-27 / 175. szám

*' ■ ■ ■■Mr r a miskolciaké a szó Vakáció, isko'ai hangulatban Szeptemberre készül már diák és szülő, ki-ki a maga módján. A diákok vásárolói akarnak, többet, szebbet, jobbat, mint tavaly, és egyáltalán mindent, ami kapható! A szülők' pedig igyekeznek előteremteni az anyagiakat, a legszüksé­gesebbre, ami, mondjuk meg ösJ ntén, nem olcsó mulatság! S hogy készülnek és készülődhetnek, ennek oka. hogy elő­zetesen a kereskedelem készült fel — s ha szabad érdem­jegyet osztani —, jelesen! Az üzletekben a szükséges holmik katonás rendben és nagy választékban várják a vásárlókat. Nagy tömegben készülnek az „egységcsomagok”, amelyek könnyítést jelentenek a vásárlásnál. S ha pedig valaki ta­nácstalan, hogy „mit is kell még venni?” — számíthat a ke­reskedelmi dolgozók segítségére, akik szakmai rutinnal iga- V tják útba a tétovázókat. Kedvességük, figyelmes előzékeny­ségük idillikus hangulatot teremt az írószerboltokban. S mi a helyzet a könyvesboltokban? Évek óta problémát okozott, hogy az iskolákban kötelező könyvek vagy korláto­zott példányban, vagy egyáltalán nem voltak kaphatók. Kü­lönösen gondot jelentett az első osztályosok számára az Ab­lak-zsiráf és a Kirándulás az ABC-hegyre című kiadványok beszerzése. Au iskolában kötelező, viszont a bobokban nincs. Sajnos — és érthetetlen okok miatt —, erre az évre sem vár­ható javulás. A fenti könyvek Miskolcon nfm kaphatók. Az üzletekben, igen korlátozott példánybtin, karácsony tálán volt utoljára! A hiány megszüntetésére türelmetlenül vár­juk a szükséges intézkedéseket és a tanító nénik megértését, hogy a kis nebuló ne kapjon fekete pontot azért, mert egy kötelező, de nem létező könyvet nem tud majd olvasásórán felmutatni! S ha már az iskolánál tartunk, szükségesnek tartom meg­jegyezni, hogy külön gondot jelentenek azr iskolák „unifor- mizálási” intézkedései. Azt, hogy a szülő mindent meg akar adni gyermekének, ne használják fel arra, hogy „egyenis- kolákat” és „egyentanulókat” alakítanak ki. A kereskedelem sem tud felkészülni az iskolák különböző, egyéni elképze­léseinek kielégítésére. Ne feledjék, hogy a szülők pénztár­cája is,véges térfogatú, és nem mindenkié egyforma nagy! Abban a reményben, hogy a következő tanévben még ha­tékonyabb és szorosabb lesz az iskola, no és a kereskedelem, a szülők kapcsolata, bizakodva várjuk a szeptemberi évnyi­tót! Fekete Péter Felejthetetlen nap volt Az egyedül élő, magányos embereknek igen sokat je­lent az öregek napközi ott­hona, ahol idejét eltölti, emberek között van, s cse­kély térítés ellenében kosz- tot is kap. Sok jó barátot lehet itt szerezni, s a mun­kában megfáradt, idős em­bere. nek jólesik az a gon­doskodás, amellyel itt kö­rülveszik őket. De rendez­nek részükre összejövetele­ket, kirándulásokat is. Egy ilyen kellemesen eltöltött napról szeretnék beszámol­ni. s köszönetét mondani mindazoknak, akiket illet. Július 18-án csaknem öt­venfős csoportunkat — mely az öregek napközi ott­hona és a szociális otthon lakóiból tevődött össze — egynapos kirándulásra vit­ték Csehszlovákiába. Az in­dulás előtt bőséges reggelit kaptunk, s külön csomag­ban volt elkészítve minden­kinek a tízórai. Útközben — jövetben is menetben is — szomjunkat kellemes citro­mos teával oltottuk. Kassán megtek intet tök a dómot, s jártunk egv nagyon szép kastélyban is. Ebédünket — amely nagyon bőséges és ízletes volt — Rozsnyón fo- gvasztottuk el. De jutott idő kis ajándékok vásárlá­sára. városnézésre is. Bi­zony előrehaladott volt már Láthatjuk-e a szlovák tévét? Irigyen hallgatom ismerő­seimet, akik már régen élnek azzal a lehetőséggel, hogy külföldi tévéadásokat is lát­hatnak. Nem Pécsről. Duna­újvárosról. Sopronról vagy Csongrádiéi szólok, hiszen ők maholnap a bőség zava­rával küzdenek a 6—8-féle adás nyomán! Szülővárosom­ról. Miskolcról van szó. Sport- szerető ember vagyok, nagy kedvelnie minden közvetítés­nek. Mivel köztudott, hogy a szlovák tévé adja a legtöbb ilyen műsort, olyan álmot kergetek, hogy valaki — so­kunk örömére — válaszra méltat és megtudjuk, hogy a Tízes honvéd utcában milyen lehetőség van a szlovák tévé­vételre! Lehet, hogy ez nem is prob­léma a szakembereknek, csak még nem jutott el hozzájuk kérésünk? F. László Miskolc az idő, amikor hazaértünk, de az autóbusz az „utaso­kat” szinte majdnem hazá­ig szállította. Minden nagyon szép és felejthetetlen volt! Köszönet érte a szociális otthon ve­zetőségének — az igazgató maga is velünk volt és „vi­gyázott” ránk —, meri le­hetővé tették ezt a nagyon kellemes, emlékezetes na­pol De köszönet a Nagy Sándor utcai napközi ott­honunk vezetőjének. Koltai- nénak is, aki fáradságot nem ismerő figyelmességé­vel egész úton körülvett bennünket. özv. K. I.-né Miskolc Fülör csípték az éjszaka pityókás pacsirtáit Szűkre szabott éjszakai pihenőnk nem mindig zavartalan. Pénteken éj­szaka 12 óra után a las­san lecsöndesedö városi forgalmat felváltotta a jótékony csönd. Nem so­káig! Két férfi — má­moros állapotban —, a szemerkélő esőre fily- lyet hányva, megdicsőül- i. saját hangjától, bir­tokba vette a Hoffmann Ottó utcai úttestet és játszóteret. A sűrűn la­kost területet és a lakók idegeit fárasztották, de­rekasan. Kukadöntés, do- bálás, dübörgés — egy­két nagyáriával fűsze­rezve. Egyre többen jelentek meg az ablakokban, le­bámulva a magukról meg feledkezettekre. S akkor — fogjuk rá, hogy égi segítséggel — meg­jelent a „sárga angyal” helyett egy kék és egy fehér angyal! (Mi leg­alábbis így éreztük). Fü- lönfogva az éjszakai pa­csirtákat, igen hamar „béke lön”! Helyreállt a rend, az eső és az „angyalok” ál­tal megtisztított terüle­ten semmi sem mozdult. Azzal a jó érzéssel pi­hentütik le — a meg- kurtitott éjszakén —, hogy mindannyiunkra és a megérdemelt pihenő­időnkre sokan és gon­dosan vigyáznak. Azt hi­szem, igen sokunk nevé­ben tolmácsolhatom őszintén azt, hogy kö­szönjük ... Csák Éva Miskolc Omlik a vako’at, rogyadozik az erkély! Bár nem kis összeget áldoz a városi tanács az épilletek homlokzatainak felújítására, a kivitelezők nem győzik a munkát. Így fordulhat elő, hogy az itt is, ott is málladozó vakolat vagy rogyadozó erkély veszélyezteti a gyalogosok testi épségét. A komolyabb balesetek elkerülésére javasol­nánk. hogy például a MIK telefonügy eletet szervezne, s je­lezni lehetne a veszélyes helyeket. Így aztán egy gyors bon­tással. vagy vakolaiveréssel elhárítható lenne a közvetlen vtaélgl Vizet szedlek — no de honnan? jíc Lapunk hétfői számában már szó volt a Vörösmarty utcai csőtörésről, amely miatt 23-án, vasárnap fél 10-ig nem volt vízszolgáltatás. Ezért aztan a lakók minden számba vehető edénybe gyűjtötték a vizet. Volt, aki a közeli közkúthoz vándorolt, a kényelme­sebb jei viszont a csőtörés helyén keletkezett kráterből szerezték be a szükséges mennyi­séget. Bár a víz — mivel csőből jött — ivóvíz volt, de mivé lett, amikor végigáztatta maga körül a talajt, amit három héttel ezelőtt a kertészeti vállalat trágyázott földdel terített be! Noha egészségügyi panaszokról nem tudok — nyilván csak mosdásra hasz­nálták —, felelőtlenség volt a vizesvödröket, tejeskannákat és főzőedényeket megfertőzni. ... a Tiszai pályaudvaron levő Utasellátót 1978. január 1-től a fegyveres erők és testületek tagjai nem „láto­gathatják”. Az utasítás értel­mében az üzlet bejáratánál és a belső térben jól látható helyen kellett kifüggeszteni a táblát, melyet az érintett egység vezetője valóban úgy hajtott végre, hogy a helyi­ségben nyolc táblát tett ki. A felesleges táblákat a cikk megjelenése után levettük és az észrevételt köszönjük. ...sem Szekrényi Jenő igaz­gató, sem Petrosovszky István ve­zérigazgató-helyettes nem szólt arról, hogy az I. fokú tűzvédel­mi hatóság 197b. októberétől több megbeszélést kezdeményezett an­nak érdekében, hogy a Vasas Művelődési Ház használatba vé­tele után ne legyen szükség ideiglenes leállításra, vagy pót­munkák elrendelésére. Ennek ér­dekében az alábbiakat tettük: 1976. október 7-i koordinációs megbeszélés után megkerestük a Beruházási Vállalat műszaki osz­tályát és kértük az építés alatt álló művelődési ház terveinek megküldését felülvizsgálatra, mi­vel a parancsnoksággal azt meg­előzően csak részterveket egyez­tetlek, s nem mutatták be a bel­sőépítész- és a vilfemos terve­ket. A dokumentációt a terve­zők, a beruházók és a parancs­nokság illetékesei 1976. decem­ber 13.—1977. január 19. között felülvizsgálták, az észrevételeket jegyzőkönyvben rögzítették. Mi a tervezők és a beruházók ál­tal rögzített megállapításokat ki­egészítésekkel fogadtuk el. Ebben leírtuk, hogy a kiürítési útvonal­ba eső folyosók, lépcsőházak függőleges és vízszintes szerkeze­teinek burkolata „csak nem ér­hető” lehet. Ezenkívül további három észrevételünk volt. E jegy­zőkönyvet, Soós Ferenc, a Beru­házási Vállalat műszaki ellenőre 1977. február 23-án öt példány­ban azzal vitte el, hogy megkül­di az érdekelteknek, egyúttal in­tézkednek a megállapított hiá­nyosságok megszüntetésére. 1977. május 4-én a Miskolc város Tanácsa V. B. tervosztálya koordinációs megbeszélésre hív­ta az érdekelteket a művelődési ház üzembe helyezésével kapcso­latos feladatok meghatározására. Itt a BÁÉV részéről jelenlevő hogy az elektromos berendezés szerelése több helyen nem felel meg a szabvány előírásainak, a kivitelezett fali tűzcsapok egy részét víz hiánya miatt nem le_ he használni. 1977. november 30- án a Beruházási Vállalatnak írás­ban átadtuk az észrevételeket és azt is leírtuk, hogy 1978. május 3l_ig milyen feltételek teljesítése után járulunk hozzá az ideig­lenes felhasználáshoz. Állásfogla­lásunkat az I. fokú építési ható­ság határozata tartalmazza, azt az érdekeltek megkapták. Mi minden tőlünk telhetőt megtet­tünk, hogy e szép és jelentős költséggel épített létesítményt az ünnepélyes használatbavételtől a dolgozók mindennap igénybe ve­hessék. Szerintünk nem az elő­írások, a szabványok különböző értelmezése, az időhiány, a 16- féle funkció az oka, hogy jelen­leg zárva van a Vasas Művelő­dési Ház és az utólagosan elvég­zendő munka 500 000 forintba ke­rül. (Siska Ferenc őrnagy, városi és járási tűzoltóparancsnok a lapunk július 15-i számában meg­jelent — Kényszerszünet a Va­sasban c. — cikkre válaszolt.) ... r~egvizsgálták: a Tiszai pályaudvaron július 13-án milyen választék állt a vá­sárlók rendelkezésére a bü­fében. Sajnos, utólag már nem lehet megállapítani a fe­lelősséget, hogy ki követett el árdrágítást a cikk írójá­val szemben. A vásárlók könyve az egységeknél jól látható helyen van kitéve és mindenkinek rendelkezésére áll. Ezáltal a vendégeknek lehetőségük van árdrágítás esetén azonnal reklamálni. (A választ az Utasellátó Vál­lalat igazgatójától kaptuk.) Ki mossa az ingemet? Újságban olvastam a mis­kolci Patyolat Vállalat tájé­koztatóját, mely szerint a Kazinczy utcai ingmosósza­lon egy hónapra bezár. Miért kell egv ilyen fontos szolgál­tató helyet nélkülözni, illetve a Patyolat többi fiókja miért nem vállalja az ingek mosá­sát? Ócsai Géza Miskolc, Rákóczi u. 15. Az ingmosószalon üzem­szünetével kapcsolatban a Patyolat Vállalat igazgatója az alábbi tájékoztatást adta: Az ingek kezelése (tisztítás, vasalás, hajtogatás) egy zárt technológiájú gépen történik. A jelenlegi gépsort — amely a szalon megnyitása óta üze­mel —, leselejtezik. Helyette egy NSZK-gyártmányú, több mint 2 millió forint értékű új gépet állítanak be. Ezzel egyidejűleg a szalon belső felújítását is elvégzik. Mivel csak egy ilyen gépük van, más fiókjuk nem tudja az ingek kezelését vállalni. En­nek ellenére a munkaköpe­nyeket. amelyek nem annyi­ra kényesek, minden további nélkül tisztítják. A tervezett üzemszünet július 29-töl szep­tember 1-ig tart. A vállalat vezetői erre az időre kérik ügyfeleik türelmét, hiszen a felújítás a korszerűbb szol­gáltatás érdekében történik. Nem minden „Mackó” egyforma?! Lopotnyik Béla elmondta, hogy még mindig nincs tisztázva a tűzoltóság által felvetett problé­mák megoldása, ez zavarja a munkát. A tervezők vállalták, hogy 1977. május 14-ig az álta­lunk felvetett problémák rende­zésére intézkedést tesznek. Az előbbiek ismeretében több intéz­kedést nem tettünk, bíztunk ab­ban, hogy a kivitelezés az elő­írásoknak megfelelően történik. 1977. október 31-én a helyszínen szereztünk tudomást arról, hogy a közel egy év óta kezdeménye­zett intézkedésünk eredményte­len maradt, a kiürítési útvonalak függőleges és vízszintes szerke­zeteit éghető anyaggal burkol­ták. Később megállapítottuk, A miskolciaké a szó Rovatvezető: Rád vány! Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc. Bajcsy Zsilinszkv út 15. Telei onszám: 18-221 Az elmúlt napokban Veszp­rémben jártam, s ott betér­tem egy III. osztályú Mackó büfébe. A különbség már a belépéskor észlelhető volt, hi­szen ott nem volt alkoholfo­a majonézes burgonya a majonézes borsó a tojásos majonéz a hagymás virslisaláta a franciasaláta a kaszinótojás az orosz hússaláta a svéd gombasaláta Nem tudom megérteni, hogy ilyen nagy árdifferencia mi­ért lehet két Mackó büfé kö­zött, s ha még ehhez hozzá­teszem azt, hogy a veszpré­mi hidegételek jobbak is vol­tak és a kiszolgálás is kul­turáltabb ! Pedig Veszprémben nem olcsóbb a hús az orosz hús­salátához, a gomba a svéd­gombához vagy a tojás a ka­szinó tojáshoz, de még az olaj sem a majonézhez. gyasztás, mint a hasonló, miskolci, Szemere utcai Mac­kóban, azonban, ami írásra késztetett, az az árak közötti különbözet volt. íme: A veszprémi A miskolci Mackóban: Mackóban: 3.00 Ft 3.40 Ft 2,80 Ft 3,60 Ft 5,20 Ft 6,50 Ft 5,30 Ft 6.20 Ft 2,40 Ft 2,70 Ft 5,00 Ft 7.80 FI 4.50 Ft 8.50 Ft 8,00 Ft 10,70 Ft S még valami: a miskolci dolgozók fizetée semmivel sem több, mint Veszprémben. Ezért íó lenne, ha ilyen arány­lanság nem lenne, és akik ezt kalkulálják Miskolcon, el­mennének tapasztalatcserére, hogy a veszprémiek ezt ho­gyan csinálják? Nekünk megérné! M. A. Miskolc

Next

/
Thumbnails
Contents