Déli Hírlap, 1978. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-17 / 141. szám
Belkereskedelmi (örvény A július elsején életbe lépő belkereskedelmi törvény végrehajtására a minisztérium több jogszabályt ad ki a közeljövőben, most ezek előkészítésén dolgoznak. Jogszabálytervezet készült egyebek között a tartós fogyasztási cikkek alkatrészellátásának javítása és a jobb szerviz érdekében. A belkereskedelmi törvényt. mint ismeretes, az or-' szággyűlés márciusban fogadta el. ebben törvényerőre emelte azokat az intézkedéseket, amelyek szabályozzák a belkereskedelem és az ipar kapcsolatait, a hazai ellátás javítását és a fogyasztói érdekvédelmet szolgálják. A törvény tananyagként szerepel majd a Közgazdaságtudományi Egyetem kereskedelmi karán, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán, az ELTE jogi továbbképző intézetében, valamint a szakközépiskolákban és szakmunkásképző intézetekben. A törvény anyagát a szak- szervezeti oktatás is programjába vette. £ Még egy kis igazítás, s kezdődhet az új termál:, a Gervais meggy ízesítésű, habosított krémtúró adagolása a csomagológépbe. A hatalmas tölcsérbe kerül habosítás után a túrókrém, amely hat adagolóba továbbítja a hamar közkedveltté lett csemegét. (Herényi László felvétele) Kerlészkedőknek ajánljuk Egy miskolci bolt Rövid a számla... Van Miskolcnak néhány olyan üzlete, amelyet nemcsak a miskolciak, nemcsak a megyében élők látogatnak. Jönnek oda más megyékből, olykor Pestről is. Különös boltok? Annyiban különösek, hogy például Miskolcon van az ország egyik leglehetetlenebb körülmények között dolgozó vetőmagboltja. A forgalma viszont áruházméretü. Ugyanígy: eldugott kis üzlet a gürdüiö- csapágybolt, de messze környéken az egyetlen ilyen. A maga módján egyetlen a Borsod megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 140-es számú villamossági szaküzlete is. — Mi a lakosság boltja vagyunk ... Mögöttünk van egy nagyváros. Ezt kell kiszolgálnunk. A kétszemélyes bolt (ösz- szesen arfnyian dolgoznak ott) üzletvezetőjét, Ferenczy Lörincet tetten értem: a „nagyker” raktárában találtam rá: — Szívesebben lennék a boltban, de két hét alatt, most legutóbb százkilencven- ezer forintot árultunk. Forgalom nincs áru nélkül. Árut szerezni viszont csak úgy lehet, hogy az ember elmegy érte. Ide a „nagykerhez”, de Pestre, Békéscsabára, s hogy távoli helyet mondjak. Zalaegerszegre is. Nem jó kereskedő az, akinek nincsenek mindenütt barátai. Fel tudnék sorolni egy csomó olyan árut, ami csak nálunk van. Csupa olyan dolog, amivel újfajta igényt kell kiszolgálnunk. Valahol meg kell érteni, hogy nagyon sok olyan ember van, akinek egy készen vett hangulatlámpa sohasem fog annyit érni, mint az, amit egy lefűrészelt aljú üvegből a vevő maga készít. Nálunk sohasem hosz- szú a számla. . — Ezt hogyan kell érteni? — Ügy, hogy a két hét alatt elért százkilencvenezer forintos forgalom szinte filléres tételekből áll össze. Én ott a pultnál nekiálltam a múltkor rajzolgatni, hogy miből tudunk összeállítani egy világítási rendszert a gyerekszobához, mert ott kell kigyulladnia a körtének, ahol a gyerek felsír, de úgy, hogy ne zavarja a másikat... — Vannak tehát különös kérések is? — Előfordul, hogy egy húszforintos számláért húsz percet kell beszélgetni a vevővel. Ha azt adnám, amit ő kér. amit ő elképzelt, akkor talán százforintos is lehetne a számla. — A vevő visszajön? — Visszajön és ajándékként vevőt hoz. Az én dolgom, illetve a mi dolgunk az, hogy árunk legyen, hogy az áruhoz tanácsot adjunk. — Miért csinálja? — Néhány kereskedő kolléga azt mondja, hogy a rövidesen életbe lépő kereskedelmi törvény még inkább vásárlócentrikus lesz, a fogyasztóknak kedvez. Hitem szerint a jó kereskedőnek is kedvez. Ha az ipar partner lesz ebben, akkor kereskedőnek is könnyebb lesz lenni. — Most nehéz? — Nem mindig könnyű. Nekem olyan rubrikám nincs, ahová beírhatnám, hogy hol, milyen áruért fizettem egy álmatlan éjszakával... B. G. Washington SALT-játszmája Mikor, mit öntözzünk? A növények a számukra szükséges tápanyagot csak kellően nedves állapotban képesek felvenni! A vízzel tehát a tápanyagfelvételt segítjük elő. Az egyes kerti növények öntözésének számát, gyakoriságát mindig a növények változó igényeihez igazítsuk. Az alma vízellátásához június derekáig a talajban tárolt téli nedvesség többnyire elegendő. Ettől kezdve az erőteljes hajtásnövekedéshez, majd a gyümölcs kifejlődéséhez öntözésre van szükség. A körte vízigénye hasonló az almáéhoz. Az őszibarack melegigényes, a szárazságot jól tűri, de különösen a nyár derekától igényli az öntözést. Évente 3—4-szeri öntözést kell számítani. A kajszi melegigényes növény, de június második felétől, főleg nagy termés idején, meghálálja az öntözést. A szilva szárazságtűrő, de június végétől jó ha locsoljuk. A cseresznye és a meggy sekélyen gyökerezik, ezért rendszeresen öntözni kell szárazság esetén. A szamóca is sekélyen gyökerezik, ezért rendszeresen, esetenként 15—25 mm vízmennyiséggel öntözzük. A málna az érés idején kívánja meg a folyamatos vízellátást. Június derekától augusztus első feléig 3—5 alkalommal, 25—30 mm vízzel öntözzük. A ribiszke és a köszméte szárazságtűrő növények, de június derekától ugyanúgy öntözzük őket, mint a málnát. A szőlőt, különösen a magas- és a lugasművelésűt, június második felétől locsoljuk meg, úgy, mint a málnát. A zöldségnövények közül a káposztafélék párás, csaknem víztelített talajt kívánnak. A karalábé gumója vízhiány esetén íásodik, a túlöntözés felrepeszti. A karfiol rózsája vízhiány esetén kicsi és megbámul, majd kivirágzik. A zeller és a retek vízhiány esetén fásodik, illetve pudvá- sodik. A céklát száraz időben 3—4-szer öntözzük. A sárgarépa és a petrezselyem öntözés nélkül kicsi és durva rostú marad, míg túlöntözés esetén csökken az eltarthatósága. A paradicsom fejlett gyökérzete jól hasznosítja a nedvességet; száraz időszakban 3—í-szeri öntözés emeli a hozamot. A paprika nagyon vízigényes, június végétől hetente öntözzük meg. Természetesen mind a paradicsomot, mind a paprikát a palántázás után többször kell öntöznünk. Az uborka sekélyen gyökerezik és sok vizet fogyaszt. Túlöntözés hatására a gyökere elpusztul. A zöldbab a virágzás idején kíván sok vizet. A borsót virágzáskor, majd utána is öntözzük meg. A vöröshagyma kevés vizet igényel. A fejes saláta sekélyen gyökerezik és jó vízellátást igényel. A csemege- kukoricát . aszályos nyarakon 1—2 alkalommal, virágzáskor öntözzük. Általában véve állott, 13— 20 C-fokos hőmérsékletű vízzel öntözzünk. Rendszeres öntözés esetén körülbelül 1 centiméteres talajréteg átnedve- sítéséhez vagy átlagban 1 mm vízre van szükség. 20—30 ernes talajszintet tehát 20—30 mm vizzel nedvesíthetünk. Ehhez a párolgás miatt hozzá kell számítanunk 5—10 százalékot. És végül: este, vagy kora reggel locsoljunk. SZOLNOKI JENŐ mezőgazdasági mérnök Jobb kenyér — több kenyér Két éve kezdte meg működését Sárospatak új kenyérgyára, amely a várost és a körzetébe tartozó 1.3 községet naponta friss kenyérrel és péksüteménnyel látja el, évente mintegy 15 millió forint értékben. Az új gyár elkészültével kétségkívül javultak a munkakörülmények, a szociális feltételek — s aminek a lakosság különösen örül —, jobb lett a kenyér minősége, s lehetővé vált a választék bővítése is. A termelés foltozása azonban hamarosan azzal a következménnyel járt, hogy az üzemet máris tovább kell bővíteni. Ezt hónapokkal ezelőtt meg is kezdték. .s az új csarnokot néhány hét múlva átadhatják rendeltetésének. Ezzel lehetővé válik a lakosság igényeinek teljes kielégítése. Az annapoliszi tengerészeti akadémián Carter amerikai elnök nemrég meglehetősen hidegháborús hangvételű beszédet mondott. Az 1978-as esztendő választási év Amerikában: novemberben újra választják az egész képviselőházat és a szenátus e£yharmadát Carter elnök nyilván úgy véli: hasznos lehet „keménynek” látszania nemzetközi kérdésekben. Hiszen a kormányt általában a szélsőjobb, a „héják” oldaláról érik a támadások, és a rivális köztársasági párt is ezen az alapon rohamoz, „engedékenységgel” vádolva a Carter-adminlsztráclót. Persze, meg kell jegyezni: magán az amerikai kormányzaton belül is előtérbe kerültek a kemény vonal hívei. A józanabb, ésszerű megegyezésre hajló Vance külügyminiszter és szakértői szereke az utóbbi hetekben észrevehetően csökkent, és előtérbe került a rendkívül agresszív politikai fellépést tanúsító Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó. Az erőpolitika hívei, élükön Brze- zinskivel, a SALT-egyezmény aláírása fejében a Szovjetuniótól olyan, a stratégiai fegyverekkel semmiféle kapcsodban nem levő katonai, politikai, sőt társadalmi engedményeket követelnek, amelyek egyoldalú előnyöket biztosítanának az Egyesült Államok számára. Ez az álláspont természetesen nyíltan nagyon nehezen magyarázható meg, fogadtatható el a közvéleménnyel. Az egyébként meglehetősen nyers hangvételű annapolisi beszédben maga Carter is bizonygatta, hogy a SALT-tárgyalásokat nem teszik függővé más politikai viták alakulásától. Hasonlóképpen nyilatkozott Paul Warnke, a SALT-tárgyala- sakon részt vevő amerikai küldöttség vezetője, aki kifejezetten közölte: a SALT- ot nem óhajtják összekapcsolni sem a Szovjetunió afrikai politikájával, sem más kérdésekkel. Bizonyos tények azonban ellentmondanak e fogadkozásoknak. Mindenekelőtt az, hogy a Szovjetunió május 27-én Washingtonban a Gro- rniko—Carter—Vance találkozón minden korábbinál messzebbmenő javaslatot tett a hadászati rakéták korlátozására, s ezt az indítványt az amerikaiak visszautasították. Másodszor: a találkozót alig 24 óra múltán Brzezinski hallatlanul éles nyilatkozata követte. Ebben szinte ultimátumszerűén fogalmazott: vagy most elfogadja a Szovjetunió a SALT-ra vonatkozó amerikai inditvá- nyokat, vagy pedig Washington „fog addig várni, ameddig javaslatait el nem fogadják”. Harmadszor: ehhez csatlakozott a rendszerint az igen jól értesült Washington Post információja, amely szerint az amerikai kormány egyelőre (legalábbis őszig) be akarja fagyasztani a SALT- tárgyalásokat. A lap értesüléseit a kormány részéről heves tiltakozás és — Carter részéről is — cáfolat-hullám követte. Ezek a cáfolatok azonban az események ismeretében nem látszanak különösebben meggyőzőnek! Nem lehetetlen természetesen, hogy az adminisztráció a már említett választási-belpolitikai okoknak rendeli alá a SALT-egyezményt. Ebben az esetben elképzelhető, hogy a novemberi választások után — feltehetően már csak 1979 elején — a tárgyalások újabb lendületet kapnak. Ez azonban nem szolgálhat mentségül arra, hogy Washington indokolatlanul halogatja a csaknem teljesen elkészült, a mindkét nagyhatalom és az egész emberiség , érdekeinek megfelelő SALT-egyezmény aláírását. —1—* Pisztollyal és borostorral A túlélők igen jól emlékeznek Gustav Franz Wagnerra. „Erős, magas lérfi, sötétszóke hajjal, aki mindig magánál hordott egy pisztolyt és egy ólomgolyókkal felszerelt bőr- ostort^ — olvashatjuk azokban a tanúvallomásokban, amelyeket Lengyelországban, a nácik bűncselekményeit vizsgáló bizottság archívumában őriznek. A túlélők egyöntetűen azt vallják, hogy a sobibori és treb- linkai koncentrációs táborok hírhedt parancsnokhelyettes.ánek a „kedvenc időtöltése” a foglyok kínzása volt. Ű volt az, aki az „emberszállítmányok” megérkezésekor eldöntötte, hogy ki az, aki azonnal a gázkamrába kerül, a többieket viszont előbb félholtra verte, vagy verette. Ha a megkjnzottak elájultak, vízzel öntötte le őket, aztán folytatta az ütlegelést. „Nap mint nap aratott itt a halál” — írja visszaemlékezéseiben az egyik túlélő, Martin Gray lengyel író. „Láttam foglyokat, akiket, ásóval vertek agyon, másokat kutyákkal tépettelc szét...” Gustav Franz Wagner'háborús bűnös, aki legalább negyedmillió ártatlan ember haláláért felelős, néhány napja öngyilkosságot kísérelt meg, előzőleg pedig könnyebb szívrohamot kapott, amikor a rendőrség közölte vele, hogy meg kell jelennie az újságírók előtt Brazíliában. Amint látjuk, Wagner büntetlenül élt le több mint három évtizedet, s most is csak a véletlenen múlt, hogy lakat alá került. Simon Wiesenthal, aki Bécsben rendezte tie a náci háborús bűnösök után kutaló irodáját, figyelt fel egy fényképre, amely a Brazíliában élő hitleristákat ábrázolta, akik egy előkelő szálloda különtermében jöttek össze, hogy megünnepeljék Hitler születésnap- . ját. ,.A brazil igazságszolgáltatásnak érdeke, hogy sürgősen döntést hozzon Gustav Franz Wagner náci háborús bűnös kiadatásáról — hangoztatta a brazil igazságügyminisztérium egyik magas rangú tisztviselője. Wagnert a felismerés nyomán május végén vették őrizetbe Sao Pauloban, s miután tanúkkal azonosították, átszállították Braziliába. Kiadatását eddig három ország — Lengyelország, az NSZK és Izrael — kérte a brazil hatóságoktól. Hogy mi lesz a döntés, aligha lehet megjósolni. Annyi azonban bizonyos: Wagner 1950 óta háborítatlanul élhetett Brazíliában, s jelenleg minden alkalmat megragad arra, hogy bűnösségét tagadja. JERZY OLBRYCHT + A toronydaru csigája... (Sólymos felv.)
