Déli Hírlap, 1978. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-13 / 137. szám

Vonzó legyen a kirakat A vevő a szeme után megy A kereskedő az ügyes ke­reskedő mindig is kirakat­politikát folytatott, illetve folytat. A lehető legvonzóbb tálalásban rakja elénk a ki­rakatba, polcra, pultra az árut, hogy megnyerjen ben­nünket vásárlónak. Ha tisz­tességgel, mértéktartással te­szi''ezt, akkor nem elmarasz­talást, hanem dicséretet ér­demel. Számos alkalommal kísér­tem el a városi tanacs Ke- reskecielmi osztályának mun­katársait, társadalmi ellen­őreit a miskolci piacokra. AliÁden alkalommal szemet Tzúrt — mindannyiunknak —, milyen nagy különbség van a magánkereskedők, il­letve a ZÖLDÉRT és az Áfész standjai között — az áru kezelései, tálalását te­kintve. A magánkereskedők pultján „kiglancolva”, szépen sorba rakva kínálják magu­kat a gyümölcsök, zöldsé­gek, a másik szektor keres­kedői viszont sokszor még annyi fáradságot sem vesz­nek. hogy kiválogassák és félretegyék a fonnyadt, rot­hadt, azaz fogyasztásra al­kalmatlan paprikát, paradi­csomot, káposztát, egyebet. A vevő a szeme után' tá­jékozódik, és jóllehet, az ár­jelző tábla a ZÖLDÉRT-hez, illetve az Afészhez csábíta­ná. hajlandó többet fizetni a szebbért. És itt álljunk meg egy szóra. Elismerem, hogy a magánkereskedők pultján az esetek többségében szebb, válogatottabb termékek kí­nálják magukat, ám nem olyan nagy a minőségi kü­lönbség. mint ahogy a vá­sárló hiszi. Pontosabban: nem lenne olyan nagy, ha — mint mondtam — a ZÖL­DÉRT és az Áfész eladói is vennék maguknak a fárad­ságot és szép kirakatot csi­nálnának. Az áru helyes kezelése el­sőrendű kötelessége a keres­kedőnek. Munkaköri köteles­sége. És „kezelés” alatt jó­Közélet és közérzet Egy csónakban ülünk + Persze, ha olyan szegényes a választék, mint amilyet a szirmai Üj Élet Tsz Búza téri boltjában láttunk a közel­múltban, akkor a válogatás, ügyes tálalás sem segít. val többet kell érteni, mint amennyit a gyakorlatban ta­pasztalunk! Bizonyság erre, hogy például a ZÖLDÉRT boltjaiban egészen más kép fogadja a vásárlót, mint a piaci standokon. Szót váltottam erről a ZÖLDÉRT egyik szakembe­rével is. Nem vitatta észre­vételem jogosságát, és vala­mi olyasmit mondott, hogy az igazi kereskedőt nem is kell figyelmeztetni, a „véré­ben van’.’ az áru helyes ke­zelése. gusztusos tálalása. Én hozzáteszem: jól felfogott anyagi érdeke is ezt diktál­ná. Elhiszem, de el nem fo­gadhatom azt a magyaráza­tot, hogy a piaci standokra — tisztelet' a kivételnek — nem mindig sikerül jól kép­zett, becsületes, azaz „vérbe­li” kereskedőket alkalmazni. Nem fogadhatom el, hogy az állami támogatással, vál­lalati erőfeszítéssel elfogad­ható árszinten tartott cikkek mindig sárosán, tépetten ke­rüljenek a szemünk elé a piacon. A ZÖLDÉRT és az Áfész árszabályozó szerepet játszik a piacon. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy az áru tálalása kereskedelem­politikai kérdés. Legyen in­kább egy-két standdal ke­vesebb, de amelyik nyitva tart, annak a pultja mögött olyan ember álljon, aki nem sajnálja a fáradságot és jó értelemben vett kirakatpoli­tikát folytat. (békés) Az elmúlt hét legjelentő­sebb belpolitikai eseménye Kádár János debreceni lá­togatása, illetve az ott el­hangzott beszéd volt. A párt első titkára egy kérdésre vá­laszolva. hogy tudniillik mi volt jó és mi volt rossz az elmúlt időszakban. idézte egyik ismerős vendéglátója megjegyzését: rossz az, hogy megöregedtünk ... Rossz? Kádár János derű­sen, bölcsen mondta: ha az ember harcban, a jobb jö­vőt bízó küzdelemben öreg­szik meg, az nem baj. Nem olyan nagy baj. mintha az ember, visszatekintve, nem lát, nem mutathat fel sem­mit. Izgalmas kor?’ A debreceni látogatásról részletesen beszámolt a rá­dió és á televízió is. De va­sárnap hallottam Marosán Györgyöt is, akit születésé­nek hetvenedik évfordulóján kértek a mikrofon elé. Ű arról beszélt, hogy az em­ber élete nem múlik el ha­szontalanul, ha folyton ta­nul, ha munkáját jókedvvel végzi, ha értelmes, ember­hez méltó cselekedetekkel tölti napjait. összecsengenek, rímelnek a mondanivalók. A nagy tet­tekre, látványos cselekede­tekre vágyó mai fiatalok ki­csit talán irigylik is nagy öregeket... Nemrég jelent meg a katona, politikus Ká­dár Gyula könyve (A Ludo- vikától Sopronkőhidáig). Két világháború, sok sorsfor­duló! Micsoda izgalmas élet?! A háború után született nemzedék hajlamos rá. hogy a világ mai, viszonylag bé­kés napjait eseménytele­nebbnek, színtelenebbnek ítélje ... Világszerte becsült írónk nem szeretne a XXI. században élni, mert félti és féli a jövőt. Az utolsó ma­gyar polihisztor, a televízió­ból is jól ismert orvos, író, irodalomtörténész stb. vi­szont szívesen született vol­na száz esztendővel ezelőtt; mondván, hogy a XIX. szá­zad színesebb, gazdagabb, több minőségi változást ho­zó korszak volt, mint ez - a század. Mit mutat a statisztika? Kinek van igaza? Mi ha­tározza meg egy kor embe­rének közérzetét? A napokban került a ke­zembe az életünkről, gazda­ságunkról és gazdagodásunk­ról valló Magyar Statiszti­kai Zsebkönyv. Az 1950 óta vezetett adatokból megtud­hattam, hogy 37 esztendő alatt a villamosenergia-ter- melés csaknem nyolcszorosá­ra. a bauxittermelés több mint ötszörösére, az acélter­melés 3,5-szeresére nőtt. Ce­mentből hatszor többet ál­lítunk elő, de megtudható az II Volán 3. sz. Vállalat (Miskolc, József Attila u. 7 0 sz. bejárat a Tüzér utca felől) az Autóközlekedési Tanintézetnél ifi: gépjárivezeiel z ki * A költségeket a vállalat téríti. JELENTKEZÉSI FELTÉTEL: • legalább 8 általános iskolai végzettség, O büntetlen előélet, O nőknél 18, férfiaknál 20 éves életkor, • szakmával nem rendelkezés. Jelentkezés 1978. június 15-én 7 órakor a vállalat ebédlőhelyiségében. . / Innen már nincs visszaút így végzik a mozdonyok — Nekünk tulajdonképpen nem is érdekes..: Mozdony, mozdony... Itt nem hatódik meg senki, ezek az emberek sosem voltak mozdonyon, csak most, mikor a kezük nyomán az utolsókat rúgja... Itt ne keressen nosztalgiát... Az utolsó mondatot félbe­szakítja a hajtókar hatalmas puffanásai A lángvágó ezzel is végzett... AZ UTOLSÓ TALÁLKOZÁS Megy a gőzös, megy a gő­zös ... Személyvonat érkezik a második vágányra ... Ha­talmasakat fújtatva, még na­gyobbakat sípolva berobog a gőzös vontatta személy a má­sodikra ... A masiniszta le­mászik. raegtörli olajos kezét a nadrágjában, majd a hom­lokáról is letörli a nyári me­leg és a tűztér okozta verej­téket — most már olyan, mint egy kéményseprő. — Két éve volt — meséli —, akkor, jártam a Truman- nal. Nem ezen a vonalon, ez nem bír el akkora nyomást. Tállya felé, meg mikor még nem volt villamosítva, Nyír­egyháza felé közlekedtünk mi ketten... Aztán — két éve már — nem tudták meg­javítani, vagy már nem érte meg kijavítani, nem tudom... Itt találkoztam vele utoljá­ra... Végignéztem. hogy roggyan meg, hogy szabdal­ják össze... Könnyeket vártam, vagy legalábbis elhaló szavakat. De nem minden ember érzé­keny ... • ' — így kellett lennie... Ki­szolgált már. Ez is oda kerül vagy tíz év múlva — mutat az olajosán csillogó Nurmira, a 424-es vasparipára. — Ez egy univerzális gép. Szolgál­tam én 324-esen, 375-ösön, 411-esen, 520-ason, de ég és föld. Na meg jártam dízellel is, de visszajöttem ide. A gőzös az én mozdonyom .., Vrbán István fiatal ember, fiatal vasutas, 1970 óta vezeti a monstrumokat,'háta mögött személy- és tehervagonokkal. Sátoraljaújhelyen, a fűtőház előtt beszélgettünk. Ö a moz­donyon volt, szenet lapátolt, én a földön. Felnéztem rá ... GYŐZ A HŐ — Mennyi cső van egy ka­zánban? — Vagy százötven. Mind­egyiket kivágjuk, jó lesz ke­rítésnek ... — Nem adják el a kazáno­kat? — Nem kellett senkinek. A múltkorit megvette az erdé­szet, valamit fűtenek vele. Jól jártak, 218 ezret fizettek érte... Sátoraljaújhelyen vagyunk, az ország három mozdony­bontójából az egyikben. A legnagyobban. Tavaly 18 mozdony került terítékre, de szétbontottak még 138 sze­mélykocsit, s 1128 teherko­csit ... Idén már a kilence­dik mozdonynál tartanak. Pénteken kezdtek hozzá két Trumanhoz, a két 411-es mozdonyhoz, s tegnap végez­tek velük ... A kémény a földre téve, búsan ásít, füst már nem go­molyog többé belőle. A borí­tólemezek is ott árválkodnak, rozsdásan, itt-ott még előtű­nik a fekete szín. Egyszerre hárman támadnak a moz­donynak, három irányból zú­dul rájuk a lángvágóból a hő. Még ... még ... Még meg lehetne ‘menteni őket. Most már nem... AMFRiXÁBÓL MISKOLCRA A mozdony* tábláját kere­sem, de nincs sehol. — Bent a könyvben meg­nézheti a számot — mondja Tóth Endre szertárfőnök. A kazánt tehát szétvágják. Ujjnyi vízkövek, peregnek alá, lent a földön legalább har­minc fok, fent vagy a dup­lája. Stumpf Bálint nyolc éve adja a kegyelemdöféseket a csühösöknek. — Szeretjük mi a moz­donyt, csak most nagy meleg van. Sokkal könnyebb velük elbánni, mint a személyva­gonokkal. — Hányat vágott szét? — Nem tudom, nem szá­moltam. A kerekek csaknem olyan magasak, mint én. Még a he­lyükön vannak. A sínen. Hat­vanhat tonna volt a moz­dony, 22.5 tonna a szerkocsi. A szerkocsi már eltűnt, va­lamelyik vagonban várja a mozdonydarabokat, hogy az utolsó utat, a kohó torkába is együtt tegyék meg. Ám használható alkatrészek is maradnak utánuk. Tavaly több mint 7 millió forint ér­tékű alkatrészt vágtak ki a mozdonyokból, kocsikból. Megnéztem a két Truman könyvét. Az egyik mozdony a 411 294-es, a másik a 411 060- as számra hallgatott. A moz­donykönyv mindent elárul; születésétől kíséri a génét. Ám a 411-esek Amerikából jöttek. A 294-es első útja 1947-ben Debrecen—Záhony volt, az utolsó Debrecen— Ki sterenve, csaknem két év­vel ezelőtt. A 060-as első út­ja — meglepetés — Amerika — Miskolc. A leghosszabb vasútvonal. Egy ilyen út meg­tétele után is megérdemelte volna, hogy nyugdíjazzák. De még harminc évig rótta a kilométereket, míg Debrecen­ből Miskolcra ért, s befeje­ződött pályafutása. Évről évre korszerűsödik a vasút. Eltűnnek a gőzösök. A bontóba már egy másik — még működő — társuk tolja be őket. És innen már nem saját kerekükön mennek ki... ILLÉSY SÁNDOR is, hogy mennyi lakás épült, hányán jutnak egészséges vízhez, mennyivel nőtt az eladott könyvek értéke, de tudjuk azt is, hogy a kórhá­zi ágyak száma az elmúlt év végen meghaladta a 91 ez­ret. Az előbbi felsorolást még motiválni lehetne a nemzet­közi összehasonlítás adatai­val, s ebből kiderülne, hogy életünk és életkörülménye­ink mennyivel rukkoltak előbbre a nemzetközi rang­sorban, de az is kiviláglana, hogy az infrastrukturális fejlődés, a beruházási tevé­kenység, a munka termelé­kenysége elmarad a nemzet­közi átlagtól. Nincsen köny- nyü helyzetben a ma em­bere! Nehéz eligazodni a gyorsan változó világ gyors történései között. A hirtelen átíródó értékrendek is za­vart, bizonytalanságot, vagy éppen oktalan elbizakodott­ságot eredményezhetnek. Kritikusan A párt első titkára a Köz­ponti Bizottság áprilisi ülé­sén mondotta, utalva a két kongresszus közötti időszak ereoményeire és hiányossá­gaira: „... bár az általá­nos mérleg a valóságos hely­zetnek megfelelően pozitív, ez az okmány jelentős rész­ben problémákkal foglalko­zik. Ezenkívül, ha röviden is, de meglehetősen komoly formában, önkritika is van benne, amikor a Központi Bizottság a saját tevékeny­ségéről mérleget készítve ki­mondja, hogy munkája az eredményekben is, és a hi­ányosságokban is tükröző­dik. Azt hiszem, ez az ön­kritikus hangvétel célszerű és helyes”. Igen, ez a — az ötvenes évek ruhaszaggató, fejre ha­mut szóró vonásaitól men­tes, őszinte — kritika a he­lyénvaló. Jó társadalmi köz­érzetünkből nem engedve, nyesegetni kell önérzetünk vadhajtásait: hogy a válla­latok mentesüljenek a költ­séges gigantomániától, hogy a megfelelő ember a megfe­lelő helyre kerüljön, hogy a népgazdaság hajóiéban ne legyen eggyel több lyuk, mint ahány dugó van. Hisz’ végül is egy csónak­ban ülünk. .♦ B. I. Évzáró a szocialista hrigádvezetők fórumán Aki önmaga is többet tud, többet tud adni másoknak. Minden bizonnyal sokat ta­nultak azok a brigádvezetök is az előadóktól és egymás­tól, akik e tanév időtartama alatt látogatták a Rónai Sán­dor Művelődési Központban a szocialista brigádvezetők fórumát. Munkájukban többet kell nyújtaniuk egy szűkebb. kis közösség irányításánál. Ök azok, akiknek mindenki előtt kell szocialista módon dol­gozni, tanulni és élni. Csak, ha személyes példamutatás­sal járnak elöl, akkor köve­telhetik meg munkatársaik­tól is a helyes magatartást. A fórumon sok-sok téma került terítékre. S most, mi­kor az évadzáráson van a sor, nem vitathatja senki sem a hasznosságát. Ma dél­után értékelik a klub mun­káját és döntenek a jövő évi feladatokról.

Next

/
Thumbnails
Contents